Népdalt éneklő parkolási bírság, sícipős csendháborítók - rendhagyó darab a hivatali ügyintézésről
Fekete lakkbőr kabátos, fényszóróval és visszapillantóval felszerelt, BMW-nek öltözött pasi vonszolja be magát egy járókerettel a kormányablakba, hogy mozgássérült parkolási engedélyt intézzen. Hova kerültem?
Halas Dóra, a Soharóza kórus karnagya és Nagy Fruzsina színházi látvány- és jelmeztervező először 2016-ban dolgozott együtt. Akkor a Tabu kollekciót állították színre, megalkotva saját műfajukat, a catwalk koncertet. Díszlet nélküli kifutón, extrém jelmezekben vonulnak az éneklő modellek. Az alkotók be akarták bizonyítani, hogy a színpad mindent elbír: az énekesek menstruációs vérzésnek, repülőkatasztrófának, wc-n lehúzott hányásnak öltöztek és ezeket a tabukat boncolgatták, miközben a legkülönbözőbb zenei stílusokban daloltak.
Legújabb darabjuk, Az Ügy témája a bürokrácia, az ügyintézést éneklik meg hétköznapi helyzeteken keresztül. Ebben már egyetlen zenei irányzatot választottak, az elektronikus alapokra helyezett népzenét. A látvány ezúttal is központi elem maradt. Kodály Zoltán Székelyfonó című daljátékának alapötletét és formáját vették mintául a felépítéshez, így fűzték láncba a hivatal egy napját epizodikus rendszerben.
Mivel viszonylag gyorsan váltakoznak a helyzetek, helyszínek, (egyik pillanatban még GYES-t intézünk, a következőben pedig már a földhivatalnál próbálunk enegdélyt szerezni az építkezéshez) ezt klasszikus díszlettel gyakorlatilag lehetetlen lett volna kivitelezni, mert az egész egy nagy átrendezés lenne. Ehelyett Nagy Fruzsina extravagáns jelmezein keresztül az énekesek egy egész színpadi képet viselnek magukon. Elég a szereplőkre nézni, hogy hogy értsük, éppen a parkolási engedély elintézése van soron. Megjelennek a kifutón, megéneklik a történetet, majd feltűnik a következő karakter valami egész más jelmezben és vele együtt megérkezik egy új atmoszféra, futhatjuk az újabb köröket, jöhet az újabb megoldásra váró panasz.
Fotó: Németh Melinda
A jelmezek egyszerre grandiózusak és hihetetlenül aprólékosak. Ezzel egyébként főleg a női nézőknek szerez nagy örömet: egy-egy parányi részletet felfedezve én elégedetten csettintettem magamban, amikor - hogy csak egy példát hozzak - a fogyasztóvédelem, ÁNTSZ, minőségmegőrzés témakörét feldolgozó etapban a lejárt szavatosságú camambert sajtnak még a fülbevalója is hűen tükrözte a romlott sajt folyós állagát.
Szép kontraszt, hogy a hivatal steril környezetében az énekesek ritmusos, díszes népdalokat szólaltatnak meg. Az egész imádnivalóan abszurd.
A dalok ismerősen csengenek, de új értelmet nyernek, amikor egy éneklő parkolási bírság szájából halljuk.
A kórus tagjai közösen gyűjtötték össze a sztorikhoz tartalmukban illő énekeket, majd Fekete Ádámra, a darab író-dramaturgjára bízták, hogy írja tovább, költse át a szövegüket. Így született meg például az, hogy:
"Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van,
Soha sincs jó idő, mindig esik az eső.
Fűtésszámlánkra, babám, ráköltöttem a gatyám,
Ej de gáz, jaj de kár, egy nyílászáró sem zár.
Nincsen pénzünk melegre, termosztátot tekerd le,
Anorák, nagykabát, pálinkázik a család"
- ami nem véletlenül volt a közönség egyik kedvence a kitörő taps alapján.
Fotó: Kovács Márton
Az Ügy azért mégsem egy autentikus népzenei koncert, Bartha Márk és Halas Dóra áthangszerelte a dalokat, így elektronikus kíséretű, modern, vagány koncertet hallunk.
A darab teljességéhez hozzátartozik az aprólékosan megkomponált, kifejező és hatásos koreográfia is, amit Cuhorka Emese készített. Ne úgy képzeljük el ezt a divatbemutatót, hogy csak végigvonulnak a kifutón a modellek… A csendháborítás témájával foglalkozó rész, ahol tojásdobozokkal és akusztikai szivacsokkal felvértezett pasik szállják meg a színt, már önmagában a mozgással is képes lenne kifejezni, hogy miről szól a blokk, annak ellenére, hogy nem az a legmozgalmasabb jelenet.
A különleges formáról - vagyis hogy éneklő modellek mutatják be a jelmezeket - már a második projekt után kijelenthető, hogy az alkotók védjegyévé vált. Halas Dóra elmondta, egyelőre csak ebben a formában tudnak, és ebben is szeretnének kommunikálni. Nagyon megszerették.
"Később biztos lesz igényünk arra, hogy tágítsuk ezt a műfajt, vagy valamilyen irányba változtassunk rajta, de a kiindulási alap mindig ez lesz" - mondta.
Maga a téma véletlenül jött, olyan topikot kerestek, amihez 40 - egymástól nagyon különböző - ember tud kapcsolódni.
"Az Ügy témája pont ilyen, mindenkit érint"
- mondta Dóra.
Az alkotóknak is érdekes élményeik fűződnek az ügyintézéshez.
Fruzsina régebben annyira irtózott a hivatali ügyintézéstől, hogy inkább halogatta, ameddig csak lehetett, mostanában viszont minél előbb megpróbál túlesni rajta.
"Általában felesleges időrablásnak élem meg a különböző procedúrákat, főleg a várakozás akaszt ki a legjobban. Az évek során észrevettem, hogy ha valami nagyon idegesít a mindennapi életben, - mint a hivatali ügyintézés - és ehhez, vagy erről tervezek pár jelmezt, utána már nem idegesít annyira.
Tegnap is a postán sorban állva, arra gondoltam, milyen vicces lenne, ha az egyik csekk-ruhában álldogálnék. Rögtön jobb kedvem lett és a türelem küszöböm is magasabbra ugrott."
"Én csak azon szoktam röhögni, amikor felhívom valamelyik szolgáltatót ügyintézés céljából, (én vagyok a családban az ügyintéző, mivel tudom az összes adatot és jelszót), rendszeresen előfordul, hogy nem engednek intézkedni, mert nem az én nevemen van a szolgáltatás, hanem a férjemén. Ilyenkor mindig mondom nekik, hogy jó, akkor mindjárt visszatelefonálok elváltoztatott hangon és a férjem nevén mutatkozom be, az úgy jó lesz-e" - meséli Dóra.
A témaválasztás végül hálásnak bizonyult, mivel mindenki bedobhatta a saját ötletét, élményét. Kórustagok, a két rendező és Fekete Ádám közös brainstormingot tartott.
"Én a személyes tapasztalataim alapján a kismama-témát dobtam be, ami a táppénz, TGYÁS, GYED, GYES, GYED-extra útvesztőibe kalauzolja a nézőt. Mivel ehhez már meg is jelent a szemem előtt az előbb »terhessé váló«, majd babakocsikkal körülölelt, felfújódó jelmez, a többiek is rögtön rábólintottak. Pont egy ilyen családtámogatás folytán történt velem, hogy véletlenül többet utaltak fél éven keresztül, mint ami járt volna, majd azt hirtelen visszakérték. A mai napig nem derült ki, mi okozta a hibát, pedig több hónapig próbálták kinyomozni. Ez akkor természetesen elég rosszul érintett, hogy kismamaként vissza kellett fizetnem egy már rég elköltött összeget, de még jobban »fájt«, hogy emiatt több ízben be kellett mennem és órákat várakoznom az OEP-ben" - meséli Fruzsina, aki a vadkár-témára egy vidéki polgármesteri hivatal honlapján talált rá.
"Már maga a kifejezés beindította a fantáziámat: legyen a fejdísz a vad, a ruha meg maga a kár. Azért, hogy tényleg hatásos legyen a jelmez, a gyönyörű - grafikussal terveztetett és szaténra nyomtatott - mintás estélyiket forrasztópákával »tettük tönkre«, jobban mondva: égettük mintásra. Ezt a destruktív munkafolyamatot nagyon szerettem!"
Fotó: Kovács Márton
Fotó: Kovács Márton
A Soharóza kórus énekeseiről, akiket a színpadon látunk, mindenképpen fontos megjegyezni, hogy "amatőr" énekesek - a szó olyan értelmében, hogy nem ebből élnek. Van egy munkájuk, ahol ha végeznek mondjuk este hatkor, akkor lemennek a próbaterembe és gőzerővel gyakorolnak a csapattal, akár éjszakába nyúlóan, hobbiból. De megéri.
"Nekem az a legnagyobb siker, hogy folyamatosan látok 32 embert virulni és élni, örülni, szeretni egymást és szeretni azt, amit csinálunk. A legfontosabb nekem mindig a közösségépítés ebből az egészből" - mondta a kórusvezető Dóra.
Fruzsina pedig arról mesélt, hogy bár elég sokan szerepelnek Az Ügyben, nagy dolog lenne számukra, ha vidéken is be tudnák mutatni.
Fotó: Németh Melinda
Még csak most ment le bemutató, de az alkotók agya már a folytatáson is pörög.
"Szerintem lesz új projekt. De addig még sok tanulságot le kell vonni, mert így, ebben a formában, ennyi emberrel, ennyi pénzből ez egy elég fárasztó vállalás minden alkalommal. Valamin muszáj lesz változtatnunk, úgyhogy el kell kezdenünk hosszas beszélgetéseket folytatni egymással, végiggondolni, mi, hogyan működhetne még ennél is jobban" - mondta Dóra, amihez Fruzsina hozzátette: "jó lenne találni olyan mecénásokat, akik lehetővé teszik, hogy egy következő közös előadás is létrejöjjön."
"Témára is van ötlet, de ez maradjon még titok" - mondta Dóra Fruzsina viszont annyit még elárult, hogy nagy hansúlyt kapna benne a vetítés és a digitális technika.
De visszatérve Az Ügyhöz: a darab összességében szórakoztat, nevetünk azon, hogy a pofátlan - jelen esetben BMW-s, de lehetne bármi más is - fazon mindenféle ürüggyel elintézi magának, hogy a mozgássérült helyen parkolhasson. Mosolygunk, amikor a szerencsétlen ügyfél bemegy a lakossági ügyintézésre, hogy átírassa a lakcímkártyáján a házszámot, kap egy sorszámot, majd kiderül, hogy nem jó helyen van, és amikor már abnormális módon negyedjére küldik őt tovább egy másik emeletre, és huzatnak vele újra sorszámot, szinte már a könnyünk is kicsordul. Pedig ez a valóság, ez megtörténik velünk is, és bizonyára mindannyian tudjuk, hogy ezeknek nem feltétlenül így kéne működniük.
