KULT
A Rovatból

60 évet kellett várni, hogy színpadon láthassuk Nemes-Nagy Ágnes mesejátékát, de megérte

A Hatszín Teátrumban mutatták be Az aranyecset című mesekölteményt. Ötletes, ingergazdag előadás remek színészekkel, apró szépséghibával.

Link másolása

Idén január 3-án lett volna száz éves Nemes-Nagy Ágnes, aki 1991-ben, mindössze 69 évesen hagyott itt bennünket. Számtalan nagyszerű vers fűződik a nevéhez, legendás a plátói kapcsolata Szerb Antallal, de az én generációmnak, akik a 80-as években voltunk gyerekek, elsősorban mégis csak a Bors néni jut róla eszünkbe.

Nemes-Nagy Ágnes örökérvényűségét mi sem jelzi jobban, mint hogy most 9 éves kisfiam is nagyon szereti a Bors nénit, mind a darabot, mind a hanglemezt.

Épp ezért tulajdonképpen nehezen érthető, miért kellett egészen 2022-ig várni, hogy valaki ismét színpadra állítson egy Nemes-Nagy Ágnes alkotást.

Az Aranyecset semmilyen szempontból nem hétköznapi előadás. Kezdve azzal, hogy a Zichy Szín-Műhely produkciója, amely műhelyről bevallom, én eddig nem hallottam, de biztos, hogy mostantól követni fogom a tevékenységüket.

A társulat honlapján ezt olvashatjuk:

„2014-ben alakult társulatunkat nagyratörő, céltudatos és a kultúra szolgálatára szegődött színészek és munkatársak alkotják.

Az alkotóműhely egyben kifejezési forma is számunkra. Hiszünk abban, hogy a kultúra mindenkié és terjesztésében fontos szerepünk van. Szeretnénk minőségi színházi élményt nyújtani minden korosztály számára, amely nem csak szórakoztat, de edukál is egyben.”

Nemes Nagy Ágnes 60 éve írta Az aranyecset című verses meséjét, amelynek ez az első élőszereplős színpadi feldolgozása, a közönség eddig csak könyv vagy bábelőadás formájában találkozhatott vele.

A történet szerint Szádeli, az árva szegénylegény minden vágya, hogy festő lehessen. A pusztában barangolva egy varázslótól varázslatos aranyecsetet kap. Amit azzal megfest, életre kel. Szádeli a hatalmát jóra használja: hazamegy a falujába és a szegényeknek megfesti mindazt, amiben hiányt szenvednek.

Persze egy efféle tudás nem maradhat titokban, és hamarosan szemet vet az aranyecsetre a földesúr, aki előbb hízelgéssel majd erőszakkal próbálja megszerezni a nagyhatalmú ecsetet.

Szádeli természetesen kivágja magát a bajból az ecsettel, és megleckézteti a kapzsi arisztokratát, sőt, később a telhetetlen császárt is, és immár diadalmasan térhet haza kicsiny falujába.

Léner András rendező egyszerű, mégis fantáziadús, „több funkciós” díszletbe helyezte el a történetet, amely egy óriási iránytűt formál.

Ide-oda forogva változik át kastéllyá, hajóvá, sőt, ha kell, vetítővászonná.

Az összes szerepet hárman alakítják. A főszereplő, Szádeli alakját Illés Dániel kelti életre, akit korábban a Budaörsi Játékszínben láthattunk sokféle szerepben. Nagyon jól áll neki a szegénylegény figurája, a mesebeli legkisebb fiú archetípusa – még akkor is, ha a darabban egyke.

Az összes többi szerepet Fekete Linda és László G. Attila jeleníti meg.

Attila 2013-ig a Nemzet Színház tagja volt, megjárta Új-Zélandot, azután haza jött és szabadúszóként dolgozik. Színpadi szerepei mellett láthattuk például a Munkaügyekben, a Tóth Jánosban, A tanárban vagy a Drága örökösökben. Bravúrosan változik át öregemberből császárrá, csalóból földesúrrá.

Fekete Linda számtalan tévéműsorban és filmben felbukkant már kisebb-nagyobb szerepekben, de láthattuk a Megasztárban is. A legtöbb nézőnek azonban Tímár Péter Casting minden című filmjéből lehet ismerős. Igazán változatos színészi eszközkészlettel varázsol elénk anyókát, madarat, halat, hercegnőt vagy épp császári testőrt.

Az élményt Szitha Miklós fantáziadús zenéje teszi teljessé.

Ami legjobban magával ragadott az előadásban, az az ingergazdagság. Manapság a gyerekelőadások igen sok esetben azon versengenek, ki tudja minél tökéletesebben színpadra vinni a rajzfilmek színes-szagos világát, amely szórakoztató, de semmit nem bíz a befogadóra.

Léner András az ötletes szcenikai és hangi megoldások rendkívül széles tárházával dolgozik, mindig új és új „feladat” elé állítva a nézőket,

igazi intellektuális élménnyé varázsolva az előadást kicsiknek és nagyoknak.

A rendező ebben kitűnő partnerekre talál a színészekben.

Talán csak egy negatívumot tudnék említeni, a hangosítást. Valahogy nem sikerült megoldani, hogy a színészek beszédét nagyjából egyformán halljuk, Fekete Linda egy-egy mondatánál hegyezni kellett a fülünket, pedig a harmadik sorban ültünk. Igaz, László G. Attila egy-egy hangosabb megnyilvánulásnál viszont szinte megsüketültünk, lehet, ezért nem hallottuk utána elég jól a többieket.

De ez gyermekbetegség, minden előadásnál előfordul hasonló, biztos vagyok benne, hogy menet közben megtörténnek majd a szükséges finomhangolások.

Mindenkinek ajánlom, akinek még van igénye a tartalmas szórakozásra, és szeretné élményekben gazdag egy órával meglepni gyermekét, vagy épp saját magát.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa - Zichy Szín-Műhely

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk