Nem volt hajlandó fehér nőket megcsókolni, tiniként az utcán gengszterkedett, s őt tartják a tökéletes férfiszépségnek – Denzel Washington 70 éves
Denzel Hayes Washington Jr. 1954. december 28-án született a New Yorkhoz közeli Mount Vernonban. Az édesanyja, Lynne szépségszalon-tulajdonos és -üzemeltető volt, aki Georgiában született, és részben Harlemben nőtt fel. Édesapja, idősebb Denzel Washington tiszteletes pünkösdi lelkész volt, emellett a vízügyi hivatalban és egy helyi áruházban, az S. Kleinban dolgozott. Washington így emlékezett vissza a szüleire egy interjúban: „Apám prédikátor volt – kedves, spirituális ember. Anyámnak szépségszalonja volt. Ő volt a céltudatos, és többet akart nekünk, gyerekeknek. A szüleim tehát mindig is példamutatással inspiráltak engem.”
„Én voltam az, akit úgy hívtak, hogy »a srác, aki kövekkel dobálta a börtönt«. De soha nem találtam el. Szerencsére semmilyen stikli kapcsán nem kaptak el. De azt is tudtam, hogy mi a jó és mi a rossz, ezért soha nem is akartam túl messzire menni.” Ennek ellenére az anyjának sikerült összekaparnia annyi pénzt, hogy el tudta távolítani őt az utcától és a kísértéstől, s 14 éves korában egy bentlakásos iskolába küldte New York állam északi részére, az Oakland Military Academybe, New Windsorba. Onnan került át 1970-71-ben a Mainland High Schoolba, egy állami középiskolába a floridai Daytona Beach-en.
Denzel saját elmondása szerint a Texas Tech Egyetemre szeretett volna járni: „A Mount Vernon-i Boys Clubban nőttem fel, és mi voltunk a Red Raiders. Így amikor középiskolás voltam, a lubbocki Texas Tech-re akartam menni, csak azért, mert őket is Red Raidersnek hívták, és az egyenruhájuk úgy nézett ki, mint a miénk.”
Ennek ellenére végül a Fordham Egyetemen szerzett diplomát 1977-ben, dráma- és újságírás szakon. A Fordhamben is sportolt, tagja vol az egyetemi kosárlabdacsapatnak. Miután egy ideig szakról szakra ugrált, kb. egy fé évre kimaradt az iskolából, ugyanis azalatt a Camp Sloane YMCA nevű táborban dolgozott tanácsadóként, Lakeville-ben. Miután részt vett a táborozóknak rendezett tehetségkutató műsorban, egy kollégája azt javasolta neki, hogy próbálja ki a színészetet. Így ősszel már új céllal tért vissza a Fordhamre, és beiratkozott a Lincoln Center campusára színészetet tanulni, ahol Eugene O'Neill Jones császár című darabjának és William Shakespeare Othellójának címszerepét kapta meg, s mindkét alakításáért elismerő kritikákat kapott.
Gyors befutás
A diploma megszerzése után ösztöndíjat kapott a San Franciscó-i American Conservatory Theatre neves színi iskolájába, ahol egy évet töltött, majd úgy döntött, visszatér New Yorkba, hogy profi színészi karrierbe kezdjen. Az 1977-ben készült Wilma című tévéfilmben kapta az első szerepét, a mozifilmes debütálása pedig az 1981-es Az én fekete fiam című vígjátékban volt George Segal partnereként.
Azon kevés színészek egyike volt, akik a széria teljes hatéves futamideje alatt feltűntek benne.
Számos kisebb televíziós, filmes és színpadi szerep után 1987-ben a dél-afrikai apartheidellenes politikai aktivistát, Steve Bikót alakította a Kiálts szabadságot! című filmben, amiért megkapta élete első Oscar-jelölését a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. S bár akkor Sean Connery elvitte előle a díjat az Aki legyőzte Al Caponétért, 1990-ben már Denzelé lehetett a szobor is ugyanebben a kategóriában: Az 54. hadtest című történelmi háborús filmben egy dacos, önérzetes exrabszolgát alakított. Amúgy ő lett a filmtörténelemben a negyedik fekete előadóművész (Hattie McDaniel, Sidney Poitier és Louis Gossett Jr. után), aki színészi Oscart kapott.
Az életrajzok császára
Az egyik legfőbb szerepét 1992-ben, a Spike Lee által rendezett Malcolm X címszerepében játszotta, ami újabb Oscar-jelölést hozott neki. Mind a neves filmkritikus, Roger Ebert, mind a legendás filmrendező, Martin Scorsese az 1990-es évek tíz legjobb filmje közé sorolta a filmet. A Malcolm X átformálta Washington karrierjét, gyakorlatilag egyik napról a másikra Hollywood egyik legelismertebb színészévé tette. S bár ezután több hasonló szerepet is visszautasított, például a Martin Luther King Jr. szerepére tett ajánlatot, mivel el akarta kerülni, hogy tipizálják, azért a hosszabb távú karrierjében előszeretettel játszott valóban élt személyeket: pl. Rubin Cartert (Hurrikán), Melvin B. Tolsont (Érvek és életek), Frank Lucast (Amerikai gengszter) vagy Herman Boone-t (Emlékezz a titánokra!).
A következő évben, 1993-ban újabb kockázatot vállalt a karrierjében, amikor a Tom Hanks főszereplésével készült Philadelphia: Az érinthetetlen című filmben Joe Millert, egy AIDS-es, homoszexuális férfi (Hanks) homofób ügyvédjét alakította. Az 1990-es évek elején és közepén aztán Washington elismert hollywoodi főszereplővé vált több elismert thrillerben, köztük A pelikán ügyiratban (1993), Az utolsó esélyben (1995) vagy a Letaszítvában (1998), valamint feltűnt a Sok hűhó semmiért (1994) című vígjátékban és a legendás énekesnő, Whitney Houston oldalán a Kinek a papné (1996) című romantikus filmben is.
Fehér nőkkel nem
Az 1995-ös SID 6.7: A tökéletes gyilkos című film forgatása során Washington megtagadta, hogy megcsókolja a film fehér női főszereplőjét, Kelly Lynch-et a karaktereik közötti romantikus jelenet során. Egy interjúban Lynch azt nyilatkozta, hogy bár ő szerette volna, ám „Denzel nagyon erősen ellenezte ezt. Úgy éreztem akkoriban, hogy már nincs probléma a rasszok közti románcokkal. Denzel azonban határozottan úgy érezte, hogy a fehér férfiak, akik a film célközönsége voltak, nem akarták volna látni, ahogy ő megcsókol egy fehér nőt.”
Egy további eset pedig az 1989-es Rátarti Quinn, a karibi rendőrfőnök című filmben történt, ahol Washington nem volt hajlandó megcsókolni Mimi Rogerst. 1998-ban aztán mégis szerepelt egy szexuális jellegű jelenetben Milla Jovovich-csal, Spike Lee A játék ördöge című filmjében…
1999-ben szintén nagyot ment a Hurrikán című életrajzi filmmel, amely a bokszoló Rubin „Hurricane” Carterről szólt, akit ártatlanul ítéltek el egy háromszoros gyilkosságért, és csak majdnem 20 év börtönbüntetés után derült ki az igazság, s helyezték szabadlábra. Washington nagyjából minden létező díjat megnyert e szerepért, csak épp a legfőbbet, az Oscart nem (azt elvitte előle Kevin Spacey az Amerikai szépségért). Különböző újságcikkek szerint a film pontossága és hitelessége körüli vita kerülhetett valószínűleg Washington Oscarjába.
A tökéletes szépség
A Newsweekben az 1990-es években megjelent a Biological Basis on the Perceptions of Beauty című tudományos cikk, amely Denzel Washingtont emelte ki a „szépség tökéletességének” példájaként. A tanulmány, amely az arc szimmetriáját a vonzerő egyik legfontosabb mutatójaként említette, rámutatott a tökéletesen középre állított orrára, a szemek, az ajkak és a fülek összehangoltságára, vagyis Washingtonra, mint az arc szépségének legmagasabb szintű modelljére.
Persze ez kevés lett volna ahhoz, hogy ilyen karriert fusson be, ahhoz a tehetségére is szükség volt. Az Emlékezz a titánokra! című közönségkedvenc Disney-film például több mint 100 millió dolláros bevételt hozott az Egyesült Államok jegypénztáraiban, a 2001-es Kiképzésért pedig az Akadémia kárpótolta a Hurrikánért, vagyis megkapta érte a második Oscar-díját, egyben az elsőt férfi főszereplőként. Úgy tűnik, ehhez egy gazfickót kellett alakítania, Alonzo Harris nyomozót, a korrupt Los Angeles-i zsarut.
Azóta láttuk már többek között az Amerikai szépségben (2007), a Kerítésekben (2016), a Macbeth tragédiájában (2021) vagy nemrég a Gladiátor II-ben (2024) nem éppen kellemes erkölcsű karakterek bőrében. Egyébként ő tartja a legtöbb Oscar-jelölés rekordját egy fekete színész által, eddig összesen 10 nominációja van, ebből kilencet színészként, egyet pedig producerként kapott (és ugye az előbbiből kettőt díjra is váltott).
41 éve…
A magánélete nem sok botrányt tartogatott: 1983-ban vette feleségül Pauletta Pearson színésznőt, akit a legelső filmje, a Wilma forgatásán ismert meg. Azóta is együtt vannak, vagyis idén ünnepelték a 41. házassági évfordulójukat, és ez idő alatt négy közös gyermekük született: John David (1984), aki amerikaifutball-karrierrel nyitott az egyetemen, aztán apjához hasonlóan mégis filmsztár lett belőle (Csuklyások: BlackKklansman, Tenet, Malcolm és Marie, Beckett, Amszterdam, Az Alkotó, A zongoraóra); Katia (1987), aki elvégezte a Yale Egyetemet, jelenleg pedig producerkedik; és az ikrek Olivia és Malcolm (1991). Az utóbbit Malcolm X tiszteletére kapta a nevét, és felcsapott filmrendezőnek (A zongoraóra).
Denzel és Pauletta egyébként 1995-ben Dél-Afrikában újította meg az esküvői fogadalmát Desmond Tutu érsek celebrálásával.
A kamera mögött
Washington 2002-ben, már a második Oscar-díja után lépett rá az útra, amelyre sok színész téved a karrierje során: rendező lett. Az Antwone Fisher története lett az első filmje, amely többségében pozitív kritikákat kapott, ahogy 2007-es következő direktori munkája, az Érvek és életek is, amit még Golden Globe-ra is jelöltek a legjobb drámai film kategóriában. A rendezői csúcsra egyértelműen a 2016-os Kerítésekkel ért, amely egy August Wilson-színdarab feldolgozása volt, és amit összesen négy Oscar-díjra jelöltek, például a legjobb film kategóriájában is.
Denzel azóta még egy filmet levezényelt, a 2021-ben kijött Napló kisfiamnak címűt, ami azonban teljesen elsikkadt a filmdömpingben, és a kritikák sem kímélték. Spike Lee 2023-ban azt nyilatkozta, hogy Washington végzett a rendezéssel, és a hátralévő életében már csak a színszkedéssel fog foglalkozni.
Washington az utóbbi 10 évben amúgy már jóval ritkábban vállalt szerepeket. Őt is elkapta az időskori akcióőrület, mint Liam Neesont, a 2014-ben indult A védelmező pedig 2023-ra trilógiává duzzadt (a saját filmjeit sosem folytatta, ez az egyetlen, amiből franchise lett). Idén a Gladiátor II-ben lehettünk tanúi annak, ahogy ellopta a show-t mindenki elől, és élvezettel gonoszkodhatott újra a vásznon. Legközelebb pedig ismét Spike Lee rendezésében láthatjuk: Akira Kurosawa Menny és pokol című, 1963-as remekművét gondolják újra együtt.
