„Nem hoztam semmit, nem ismertem meg senkit, nem találtam munkát, nem lettem boldog” - megnéztük a Krumot a Pesti Színházban
A cikk kisebb spoilereket tartalmaz!
Október 7-én mutatták be Hanoch Levin Krum című darabját a Pesti Színházban nagyszerű szereplőgárdával. Az izraeli író darabjának szereplői átlagos emberek egy átlagos lakótelepen. Mind szeretnének kitörni a középszerű életből, mind nagyon akarnak, mégsem cselekszenek. Ki azért, mert nem tud, ki azért, mert nem mer. Habár a darab a 60-as 70-es éveket idézi, nem nehéz párhuzamokat vonni a mai 20-30 éves fiatalok kilátástalanságával, és a szüleik felelősségével.
A címszereplő Krum 35 évesen még mindig illúziókat kerget és pótcselekvésekbe menekül. Például elutazik külföldre, de már rögtön a darab legelején levonja a tanulságokat, remekül összefoglalva saját élethelyzetét:
Krum (Wunderlich József) nem dolgozik, anyja (Nagy-Kálózy Eszter) nyakán élősködik, és közben állandóan arról beszél, hogy megírja a nagy regényét. Ebből egyfajta felsőbbrendűségi érzést merít, hogy többnek tarthassa magát a többieknél.
Legjobb barátja, a kissé retardált Gloomer (Ötvös András, remek, mint mindig) hozzá hasonlóan semmittevő, aki vélt vagy valós betegségére hivatkozva nem cselekszik soha. Évtizedek óta arról beszél, hogy sportolni fog, de ebben megakadályozza egy feloldhatatlan dilemma, amivel mindenkinek az agyára megy: reggel vagy este jó tornázni?
A fiatal lányok jószerivel egyetlen kitörési pontot látnak ebből az életből: a házasságot. Trudy (Szilágyi Csenge) Krum barátnője, menyasszonya, mindig visszatér a fiúhoz annak ellenére, hogy az folyamatosan megalázza. De amikor a férfi az esküvőjük előtt egy héttel ejti, Trudy habozás nélkül hozzámegy inkább Below-hoz (Ertl Zsombor).
Az előadás színfoltja Tweety (Gál Réka Ágota élettel teli alakítása). Ő az a lány, akinek sikerült kitörnie – gazdag férfiakon keresztül. Harsány vidámságával hoz egy kis fényt a szürkeségbe. Az olasz Bertoldo oldalán hazalátogató lány jelképezi azt, amire mindenki vágyik: pénz, utazás, eseménydús élet. Brasch Bence fájóan jól játssza az öntelt, senkit – a nőket pedig végképp nem – tisztelő talján bikát.
A csúnyácska Doopának (Márkus Luca) még annyi se jutott, mint a megalkuvó Trudynak. Hiába van munkája, nem talál magának párt. Kétségbeesésében már a mindenki által lesajnált Gloomerhez is hajlandó feleségül menni, de végül belátja, hogy menekülnie kell innen. Egy távoli városban vállal munkát, ebben látja utolsó esélyét: hátha nem a sors, hanem a hely szelleme az, ami elnyomja.
A két kakukktojás Below és Silenti (Kövesi Zsombor). Below tisztában van a helyzetével, és elfogadta azt. Szerelőként tisztességesen meg tud élni, és bár tudja, hogy ló helyett szamár alapon lehet Trudy férje, nem érdekli, próbál arra koncentrálni, hogy így vagy úgy, de megkapta a nőt, akit szeret, és ő lesz a gyerekei apja, nem pedig Krum.
Silenti egyszerűen csak elvan. A darab nagy részében meg sem szólal, de mindenütt jelen van, mindent tud, nem közömbös, viszont bölcsebb annál, hogy állandóan fecsegjen.
Ráadásul ő az egyetlen, aki nem bonyolítja túl a helyzetet. Amikor úgy érzi, nincs maradása, egyszerűen odébbáll. Nem keres kifogásokat, ürügyeket, nem foglalkozik vele, hová megy, miből fog megélni: valahogy majd csak lesz. Krum haragszik is rá, hiszen Silenti a távozásával görbe tükröt mutat mindazoknak, akik nem csinálnak semmit.
Fontos szereplői a darabnak a felnőttek. Ők szimbolizálják a jövőt: mivé válhat egy fiatal, ha ebben a környezetben marad? Krum anyja végigdolgozta az életét. Fiatalon megözvegyült, utána pedig csak a gyerekének élt, aki azonban nem vitte semmire, ezért saját élete kudarcát látja benne. Számára szó szerint már csak a halál jelenthet kiutat.
Felicia (Hegyi Barbara) és Dolce (Seres Zoltán) a jómódúak a lakótelepen: nekik van hifitornyuk is. Azért képesek valamivel jobban élni a többieknél, mert gyermektelenek. Legkedvesebb időtöltésük esküvőkre, halotti torokra és kiállításmegnyitókra járni, ahol ingyen lehet enni.
Dolce – Trudyhoz hasonlóan – belesodródott egy olyan házasságba, amit nem is akart, és most, az élete vége felé próbál fellázadni helyzete ellen, kevés sikerrel. Közönséges felesége hamar leveri a zendülési kísérletet. Egy középszerben leélt életből nincs menekvés, legjobb, ha Dolce is jó képet vág hozzá.
A darab egyetlen gyengébb eleme számomra az orvos figurája volt. Félreértés ne essék, nem Hirtling István alakításával volt problémám, hanem magával a karakterrel, akit a szerző arra használt, hogy az orvosokkal kapcsolatos nagy világmeglátásait adja a szájába tételmondatok formájában.
Az előadásban hemzsegnek a nagy nevek. Minden szereplő önmagában is elég ok egy darab megtekintésére. Igaz, Wunderlich Józsefről nekem mindig Hugh Grantt jut eszembe, de jól áll neki.
Mégis, két fiatal az, akit kiemelnék.
Annak ellenére, hogy természetesen elolvastam a szereposztást, és számos darabban láttam már Lucát.
A másik pedig Kövesi Zsombor, akire már az Együtt kezdtük című filmben is felfigyeltem, a Szeget szeggel vígszínházi előadásában pedig megerősítette bennem, hogy érdemes figyelni rá.
De amit a Krumban nyújt, arról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Silenti olyan karakter, aki majdnem mindig színpadon van, de jó ha van összesen 10 mondata. Mégsem statiszta, biodíszlet, hanem fontos szereplő.
Zsombor Silentije nem vág pofákat, nem csetlik-botlik, hogy felhívja magára a figyelmét. Mégis, némán is jelen van, figyelni kell rá anélkül, hogy bármi különösebbet csinálna. Ez pedig az egyik legnehezebb dolog a színpadon.
A Krumon egyszerre lehet az élet kilátástalanságán nevetni és keseregni. Olyan előadás, ami a fiatalabbaknak is érdekes, hiszen az ő dilemmáik és félelmeik jelennek meg. Bár még nagyon az elején vagyunk, de megkockáztatom, hogy Valló Péter rendezésében az évad egyik legerősebb színházi produkcióját láthattuk.
Fotó: Dömölky Dániel, Pesti Színház
