Napjaink Pinokkiója egy kis robot, Gepetto pedig informatikus – a Pin:Okkio premierjén jártunk
Most hagyjuk azt a problematikát, hogy az önálló tanulásra képes mesterséges intelligenciák utolérhetik-e egyszer érzelmi szinten is az embert és nem lehet majd megkülönböztetni a hús-vér emberektől őket. Meg azt is, hogy kinek a kezébe kerülhetnek? Inkább azon gondolkodjunk el, hogy egy ilyen hamis, értékvesztett világban érdemes-e jó szívű robotnak emberré válnia, és miként tudunk mi emberek maradni.
A premieren nagyon sok gyerek ült a nézőtéren, és nagy ovációval fogadták az előadást. Hogy ez a színpadon játszó gyerektársaiknak, a látványos jeleneteknek, vagy esetleg a boldog (?) végnek szólt-e, nem tudom. Nem vagyok biztos abban, hogy mindannyian megértették a darab üzenetét.
De lehet, hogy igen, mert csupán viszontlátták azt a világot, amibe beleszülettek, és ami egyre fiatalabb korosztályoknak lesz természetes fizikai és szellemi közeg. Ha ez az utóbbi az igaz, akkor nemcsak hogy el kell szomorodnunk, hanem mélységesen szégyellhetjük is magunkat, hogy ezt hagyjuk rájuk.