hirdetés

KULT

Napidal Sziámival: ez a játék ajtókat nyitott ki egy olyan évben, amikor a legtöbb ajtó bezárult

Müller Péter Sziámi tavaly április óta mindennap közzétesz egy dalötletet, amelyekre eddig több mint 300-an küldték be saját verzióikat. Az egy évig tartó kihívás a végéhez közeledik, a tapasztalatokról és a lehetséges folytatásról beszélgettünk.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. április 03.

hirdetés

2020. április 24-én került fel az első videó a YouTube-ra, amelyen Müller Péter Sziámi metronóm ütemére elszaval egy dalszöveget, majd mindenkit arra buzdít: „legyél a szerzőtársam!”

Azóta egyetlen nap se telt el újdonság nélkül a csatornán, a játék pedig igencsak kinőtte magát: több ezer kidolgozott dalötlet született, zeneovis kisgyerekektől Kossuth-díjas művészekig terjed a résztvevők köre.

Ennek a cikknek a megjelenésekor már a 331. Napidal van soron, a célegyenesbe fordulás apropóján beszélgettünk arról, mi az év mérlege és mi jöhet ezután.

– „A legmerészebb álmaimat is túlszárnyalja, ami történik”, fogalmaztál az előző interjúnkban. Akkor alig egy hónapja futott a Napidal, most ugyanennyi van hátra a végéig. Hogyan összegeznél?

– Visszadobom a labdát, hiszen te írtad, hogy ez az egyik legkülönlegesebb kezdeményezés, amit valaha kitaláltak a magyar könnyűzenében. Ez akkor még elég merész próféciának tűnt, mostanra viszont olyan dimenziókat öltött, amelyek magukban rejtik, hogy az utóélete is hosszú lesz. Irdatlanul érdekes dolgok történtek akkor is, ha csak azt nézzük, milyen sokféle ember hány különböző stílusban nevezett be a játékba. Egészen új konstellációk alakultak ki, volt, aki egy zeneszerkesztő programmal került kapcsolatba életében először, más az első gitárját rendelte meg és tanult meg rajta játszani emiatt.

hirdetés
Összeállt egy olyan zenekar is, akik előtte 20 évig nem játszottak együtt, valamint több teljesen új formáció is alakult. Elképesztő katalizátor volt ez az egész: egy olyan évben, ami minden lehetséges módon eltávolította egymástól az embereket, mégiscsak okot adott a közeledésre. Ajtókat nyitott ki, még ha csak virtuálisan is.

Vidéki közműholding igazgatója és Kanadában élő diplomata is jelentkezett. Mindenkit képtelenség lenne felsorolni, de azért akadnak kiemelkedő mozzanatok. Schwenk András például az elején fejébe vette, hogy minden dalötletet kidolgoz, és azóta is tartja magát ehhez: napról napra megbízhatóan küldi a saját verzióit. A legjobbakat nagylemezen is ki fogja adni, nyert rá pályázati támogatást és összehozott egy nagyon jó zenekart.

Bácsalmási Gabriella a másik, akit mindenképp meg kell említenem. Ő egy kiskunhalasi anyuka, akinek zenészek a gyerekei, de neki magának korábban semmilyen előadói ambíciója nem volt. A Napidal viszont elkapta, előbb egy számot küldött be, majd tippeket kért tőlem, hogyan tudna fejlődni. Szívesen segítettem neki, elindult ezen az úton, és nemrég neki is összeállt egy zenekara.

Az eddigi leghosszabb összefoglaló különkiadás:

– Az ismertebb zenészek közül kiket emelnél ki?

– Nehéz lenne úgy, hogy a többiek ne sértődjenek meg. De nagyon örültem például a Kalákának, két Kossuth-díjjal a zsebükben egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy beszállnak. Ők mégis nagyon lelkesen vágtak bele, két dalt is megcsináltak és érik a harmadik is. Lócitól Másik Jánoson, Polgár Péteren és Odetten át Leskovics Gáborig és Takáts Eszterig számos nevet említhetnék még, a legsűrűbb történet azonban kétségkívül Bérczesi Robival állt elő. Régóta barátok vagyunk, írtunk már pár közös dalt korábban is. Egyik alkalommal, amikor nála voltam, kiszúrtunk egy napidalt, amit egy ültő helyében megcsinált, majd megkérdezte, nincs-e másik.

A vége az lett, hogy aznap délutántól késő estig kidolgoztunk öt dalt, legközelebb újabb négyet, a harmadik alkalommal pedig már nyilvánvaló volt, hogy ebből lemez lesz. Nevet is adtunk a formációnak, az Én meg az Ének, vagyis Robi szerzői alteregójának mintájára Én meg a Péter lettünk. Szeptember 12-én, a születésnapjára jelenik meg a Most Csak Ember című album, élőben a hiperkarma zenészeivel fogjuk bemutatni decemberben az A38-on.

De nem csak ennyit tervezünk, összesen már legalább 30-40 dalból áll a repertoárunk. A lemeztől függetlenül fogjuk kihozni hamarosan a Lesz még itt fesztivál című számot, aminek hangszerelésére és keverésére az egyik legtehetségesebb magyar producert, Somogyvári Danit kértük fel. Szerepel a felvételen Frenk, Baka Rebeka és Thuróczy Szabi is, valamint a Bagossy Brothers Companyból Bagossy Laci és Bíró Barbara. A kliphez pedig 13 fontos fesztiváltól kaptunk hangulatvideókat, amelyeket Palkovits Edina, alias E-visual vágott össze.

– Egyszer sem éreztél olyan hullámvölgyet, amikor felkeltél és írnod kellett, hogy ma nem fog menni?

– Ne felejtsd el, hogy amikor elindult a csatorna, már nagyjából 100 dalos előnyben voltam, tehát egyáltalán nem hajtott a kényszer. Először azok kerültek be a kalapba, amelyek minden szempontból készen voltak (30-40 ilyen lehetett), a maradék 60-70 közül pedig mindennap átfésültem néhányat. Csak az kapott esélyt arra, hogy kihúzzam, amivel már teljesen elégedett voltam, és ugyanez vonatkozott a később születettekre is.

És az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nem mindegyik a nulláról indult. Előkerült számos korábbi, félbehagyott vagy ki nem adott szövegem, amelyek addig cédulákon hánykolódtak. A rekordot az a gyerekkori versem tartja, amit jó 60 év után fejeztem be.

Persze közel sem vagyok biztos benne, hogy mindenki egyformán ujjongva tekint az összes dalra, de mindig is annyiféle műfajban alkottam a rock n’ rolltól a sanzonon át a városi népdalokig, hogy amúgy se nagyon létezhet olyan ember, akinek mind bejön. Egészen hihetetlen, hogy ennek ellenére nincs egy olyan se az eddigiek között, amire egyáltalán nem érkezett megfejtés, tehát legalább egyvalakit mindegyik megfogott.

– Van olyan dal, ami különösen mély nyomot hagyott benned vagy másokban?

– A legnagyobb port kétségkívül a Ne legyél túl magyar című dal kavarta. Nagyon sokan félreértették és nekem rontottak miatta, pedig egyszerűen egy Juhász Gyula- és Babits-idézet ihlette. Mégis, rengetegen felrótták, hogy nem lehet túl magyarnak lenni, hiába mondtam, hogy valójában az álmagyarokról szól a szöveg. Utólag belátom, hogy ez veszélyes terep volt, de egyáltalán nem bántam meg, hiszen sok új barátot is köszönhetek neki.

Nagyon érdekes volt az is, amikor levelet kaptam egy angol rappertől, hogy ő egyáltalán nem tud magyarul – egy itteni ismerőse mutatta neki a játékot –, de szívesen beszállna. Neki írtam az egyetlen nem magyar szöveget az év során. csupa olyan szóból, ami a világ összes nyelvén ugyanazt jelenti. A címe Foreign language lett, ennek folyományaként meghívtak egy nemzetközi egyetem online kurzusára, ahol sok országból származó hallgatók előtt beszélhettem angolul a témáról. Azóta sorra jönnek tőlük is a megkeresések, ilyenformán kicsit az ország határain is túlnőtt a projekt.

– Milyen terveid vannak a folytatásra az egy év letelte után?

– Nemrég megkerestek az A38-tól, lenne-e kedvem rendszeresen valamilyen estet tartani náluk, először streamelve, majd amint a helyzet megengedi, élőben is. Azt feleltem, hogy annyira a Napidal tölti ki jelenleg a gondolataimat, hogy ezt is erre fűzném fel. Meg is született a koncepció, Dalműhely Sziámival lesz a címe. Minden alkalommal 2-3 napidalos szerzőt fogok vendégnek hívni, akikkel a dalokhoz fűződő viszonyukról beszélgetünk és persze zenélünk is, ebben az ATMO zenekar lesz segítségünkre. Az első alkalomra április 6-án kerül sor, ide Bérczesi Robit, Takáts Esztert és Polgár Pétert hívtam meg.

Ami a távolabbi terveket illeti, a Miskolci Egyetemen Póka Egon es az én kezdemenyezésemre hamarosan elindul a könnyűzene-tanár képzés, Dr. Horváth Zita rektor asszonnyal és az oktatókkal már elkezdtünk dolgozni a tematikán.

Célunk, hogy a könnyűzene tantárggyá váljon a középiskolákban – sőt akár már hamarabb is –, de nem szigorúan vett zeneóraként felfogva. Persze, aki tud zenélni, az zenéljen, a kötelező minimum azonban nem ez volna, inkább a dalt helyeznénk a középpontba. Szerintem ez a korosztály sokkal fogékonyabb erre, mint a klasszikusan vett irodalomra, hisz a zenehallgatás jóval nagyobb eséllyel része eleve az életüknek.

Tegyük hozzá, Bob Dylan irodalmi Nobel-díja óta a kettő némileg azért összemosódott. Azt szeretném, ha az egyetemről kikerülő leendő tanárok majd dalokat elemeznének az óráikon, a szöveg mondanivalójától az előadásmódon át a szerző személyiségéig. Azonban addig is, amíg az első évfolyam végez, szeretnék kiépíteni egy országos mentorhálózatot, jórészt napidalos szerzőkből, hogy még több hasonló meggyőződésű, játékos, dalra hangolt embert kutathassunk fel.

Tovább megyek: ebből a koncepcióból akár egy olyan kaliberű tévéműsort is lehetne készíteni, amilyen még nem volt. Ha sikerülne úgy megcsinálni, hogy ne a harsányságról és a csilli-villiségről szóljon, hatásvadász zokogó zsűrivel és egyebekkel, kiválóan el lehetne adni akár külföldre is. Ez nem elsődleges tervem, de mivel hosszú ideig foglalkoztam ilyesmivel az életem során, nem tartom kizártnak, hogy egyszer megvalósítom.

– Mit gondolsz, hiányozni fog a videók felvételével, a beérkező pályaművek feldolgozásával és hasonlókkal járó napi rutin?

– Nem hiszem. Írni biztosan fogok továbbra is, hiszen a 366 dalt már rég elértem, mégse hagytam abba azóta se. A [email protected] postafiók is megmarad, tehát az egy év letelte után érkező beküldéseket ugyanúgy látni fogom és reagálok rájuk, még ha nem is olyan gyorsan, mint addig. És még az is lehet, hogy ha nagyon hiányoznak majd a videók, időről időre azokból is közzéteszek egy-egy újat.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Attenborough új filmjétől titokban kicsit a covidnak drukkolunk – Az év, amikor a Föld megváltozott

A természetnek legalábbis nagyon jót tett ez az egy év, amíg az embereket globális szobafogságra ítélte a koronavírus. David Attenborough az Apple TV+ új dokumentumfilmjében meséli el, miért.
Szerző: Polák Zsóka, fotók: Apple TV+ - szmo.hu
2021. április 17.

hirdetés

Immár egy éve, hogy az internetről, a tévéből a rádióból, a plakátokról ömlik ránk a koronavírus borzalmait bemutató tartalom. Szinte elképzelhetetlen, hogy lehet készíteni a járvány pozitív hatásairól is filmet, de az Apple TV+-nak sikerült azzal, hogy nem az ember perspektíváját választották, hanem a Föld élővilágának emberen kívül eső részét - velük pedig csodát művelt ez a számunkra viszontagságos egy év. David Attenborough azt is elmondja, miért.

Kamera pásztáz végig a világ legnagyobb városainak kihalt utcáin, egyiken-másikon egy-egy szarvascsorda vagy pingvincsoport botorkál. Szinte várjuk, hogy valahonnan berobbanjon Will Smith egy sereg zombival a háta mögött, de ez nem az a film. A fikció a valóságba csúszott, és bár zombik nincsenek, az üres utcák túlságosan is ismerősek. A Föld bezárt, de a kamera forog: míg az operatőrök szétszélednek a világban, hogy üres utcákat és a hirtelen jött szabadságban lubickoló állatokat forgassanak, addig Attenborough londoni otthonában narrálja a történteket.

Ismét ő a természet szóvivője, ezúttal arról mesél, hogyan is éli meg maga az emberen kívüli élővilág a bolygón átsöprő pandémiát, és nem árulok el túl nagy spoilert, ha annyit mondok: köszöni szépen, nagyon élvezi.

A világ kedvenc természettudósa egyáltalán nem lazsál attól még, mert szobafogságra kényszerül: amellett, hogy a szóban forgó filmet narrálta, saját sorozatot is forgatott a BBC számára úgy, hogy ki sem tette a lábát a házából: Perfect Planet (Tökéletes bolygó) című szériát ősszel mutatták be. A Greta Thunbergről készített háromrészes sorozat második részében - amelyet jövő héten vetít le a BBC - szintén fáradhatatlanul hívja fel a figyelmet a klímaválság egyre kevésbé láthatatlan veszélyeire. Közben arra is volt ideje, hogy az Apple streamingcsatornája számára narráljon egy másikat, ez lett az Egy év, amikor a Föld megváltozott.

Ha az emberiség utóbbi egy évéről készülne dokumentumfilm, lélegeztetőgépek, kifáradt orvosok, védőfelszerelésbe burkolózott ápolók közt forogna a kamera. A természet perspektívája teljesen más: az egész filmet jellemzi a rengeteg nagytotál a teljesen kihalt utcákról. Mintha csak azt akarná érzékeltetni a kamera, milyen lenne, ha kihalna az ember – amelyhez Attenborough tavalyi filmje szerint közelebb vagyunk, mint gondolnánk -, mit is lépne a bolygó?

A pandémia elején sorra érkeztek a hírek, amelyek már akkor jól mutatták a járvány következményeit az ökoszisztémára. A hosszabb-rövidebb leállások miatt csökkent a szén-dioxid koncentráció a levegőben, tisztulni kezdtek a vizek, Velencében a gondoladömping hiányában ismét látni lehetett a csatornák alját. Az év, amikor a Föld megváltozott stábja felkerekedett, hogy konkrét eseteken keresztül mutassa be az emberek eltűnésének hatását elsősorban az állatvilágra.

hirdetés

A Föld lecsendesedett, ennek látják, vagy inkább hallják szó szerinti előnyét például a gepárdok, akik a szafarit ellepő dzsipek dübörgése nélkül könnyebben hívják magukhoz jellegzetes csipogásukkal kölykeiket. A bálnák ugyancsak könnyebben kommunikálnak a teherhajók okozta zaj híján, ahogy San Francisco koronás verébsármányai is évek óta nem látott, termékeny párzási időszak előtt állhatnak így, hogy a dübörgő forgalom nem nyomja el nászdalukat.

A tengerpartok kiürülését titokban a pingvinek is megköszönik, akik többször indulhatnak vadászni az állandó emberi asszisztencia nélkül, a bőséges táplálék pedig az utódnemzésre és az egészségükre is jótékony hatást gyakorol. De köszönik szépen a teknősök is, akik így végre nyugodtan tudnak költeni a tengerpartokon.

Vannak azonban olyan állatfajok, amelyek számára elsőre hátrány az ember eltűnése, ám bámulatosan gyorsan alkalmazkodnak a hirtelen változáshoz. Egészen érdekes a japán Nara templomai közt élő őzek és szarvasok sorsa, akik a turistákkal hirtelen a legfontosabb táplálékszerzési módjukat is elveszítették: a rizskeksz kunyerálását. A dokumentumfilm lenyűgözően mutatja be, hogy

míg az emberek a bezártsághoz próbálnak nyögvenyelősen alkalmazkodni, addig az állatoknak milyen könnyen megy az, hogy ismét szabadabban élhetnek.

Attenborough jókedvűen sorolja a példákat, az újra és újra visszatérő kihalt utcák pedig már nem is hatnak annyira apokaliptikusan: egyre inkább meggyőződünk róla, hogy a pandémiával ugyan az emberiség szenved, a természet viszont ismét levegőhöz jutott.

Attenborough azonban nem lenne Attenborough, ha a film azon a pontján, ahol a sokadik boldog állatábrázat után már inkább csak legyintenénk, hogy jó, tényleg dögöljünk ki inkább mind, nem nyújtana segítő kezet, és nem mondaná el a tőle megszokott életigenléssel, hogy van ám kiút.

És még csak nem is az, hogy kollektív tarkónlövéssel végezzük ki az embereket, hadd térhessenek vissza a benzinkutakra a vízilovak, az utcákra a sakálok. A film tanulsága az, hogy a világ tanuljon az elmúlt egy év tapasztalataiból, hiszen sosem volt még az emberiség megjelenése óta példa arra, hogy éles kísérletben figyelhettük meg, mi történik, ha az embert, amennyire lehet, kivonjuk az egyenletből. Már a kisebb változások is kulcsfontosságúak lehetnek a természet számára: a tengerpartok éjjeli lezárása, vagy a hajóforgalom átszervezése úgy, hogy kevésbé zavarják a bálnákat. A film tágabb üzenete pedig egybecseng Attenborough egyre sürgetőbb mondanivalójával, amelyet hosszú ideje hangoztat:

meg kell találnunk a megfelelő módot, hogyan éljünk összhangban a természettel a kizsákmányolás helyett, mielőtt még túl késő lenne az emberiség számára.

Az Egy év, amikor a Föld megváltozott április 16-tól elérhető az Apple TV+ kínálatában.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Jön A mi kis falunk 6. évada, már elkezdték a forgatást Pilisszentléleken

A készítők ezúttal is rengeteg vicces fordulatot ígérnek, a régi szereplők mellé pedig újak is érkeznek majd az újabb évadban.
Fotó: RTL - szmo.hu
2021. április 21.

hirdetés

Újabb évad készül A mi kis falunk című sorozatból, már el is kezdték a forgatást Pilisszentléleken - jelentette be az RTL Magyarország.

A falusi vígjátéksorozat 2017-ben debütált a csatornán, és már akkor az egyik, ha nem a legnépszerűbb magyar széria lett. Jelenleg az 5. évad fut szombat esténként, amelynek első néhány részét még ősszel adták le, az újakat márciusban kezdték bemutatni. Hétköznap esténként pedig a korábbi évadok epizódjait ismétlik, és bár ezek már többször képernyőre kerültek, még mindig nagyon népszerűek.

A sorozat rajongói számára újabb örömhír, hogy már biztos, hogy lesz hatodik évad is Pajkaszeg lakóinak humoros mindennapjaiból, mert már elkezdődött a forgatás a sorozatbeli falu helyszínén, Pilisszentléleken.

VIDEÓ: Jön az új évad A mi kis falunkból

Az RTL közleménye szerint a készítők ezúttal is rengeteg vicces fordulatot találtak ki, és a régi szereplők mellé újabbak is érkeznek majd a következő évadban is.

hirdetés

A stáb arra kéri a Piliszentlélekre kirándulókat, hogy maradéktalanul tartsák be a közlekedési és járványügyi előírásokat, óvják az ottlakókat.

VIDEÓ: A mi kis falunk legújabb, szombat este adásba kerülő részének előzetese


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Ki tünteti el a tinilányokat a kisvárosban? - Kate Winslet élete alakítását hozza

Az Easttowni rejtélyek szinte még jobb, mint az HBO tavalyi nagy dobása, a Tudhattad volna.
Szajki-Vörös Adél, fotó: HBO GO - szmo.hu
2021. április 20.

hirdetés

Az HBO-nak mostanában bejön a krimi-vonal, hiszen sikerült nagyot robbantaniuk a Hatalmas kis hazugságokkal pár éve, és aztán tavaly a Tudhattad volna is nagyot szólt. Mindkettő a ki-tette-szubzsánert képviselte, azaz: alig vártuk, hogy megtudjuk egy gyilkosság megfejtését az utolsó részben. A Tudhattad volna főszereplőjeként Hugh Grant annyira lenyűgözte a világot eredeti alakításával, hogy szinte egy új branddé vált az HBO-krimi. 18-án pedig bemutatták legújabb krimisorozatuk, az Easttowni rejtélyek első részét, ami úgy építkezett, hogy aki megnézi, biztosan körömrágva várja majd a jövő heti epizódot.

Egyértelműen, tudatosan az említett krimi-vonalat viszi tovább az HBO az Easttowni rejtélyekkel, és sikerült az egyik legerősebb alkotást letenniük az asztalra ebben a műfajban. Klasszikus alapokra építette Brad Ingelsby kreátor-író a történetet. Legutóbb tőle láthattuk A visszaút című filmet is Ben Affleck-kel a főszerepben, melyben szintén egy klasszikus sportfilmből hozott ki sokkal többet a forgatókönyv megírásakor. Itt is egy tipikus amerikai krimi alapjaira húzott fel egy nagyon eredeti történetet. 

Adott egy amerikai kisváros, a műfajban elmaradhatatlan, egy eltűnt majd egy meggyilkolt lány és egy nehéz életű nyomozónő (Kate Winslet). A sablonok ellenére mégis különleges sorozat született, ami realizmusával, sajátos humorával, élő atmoszférájával kitűnik a többi krimi közül. Ez adja az erősségét.

A Kate Winslet által megformált nyomozónő egy kicsit emlékeztet elsőre a Fargo című nagyjátékfilm főszereplőjére: eléggé szét van esve, a sorozat első üldözési jelenetében kapásból kibicsaklik a bokája a futástól, a kollégája meg rosszul van egy kis vér látványától. Ezzel az abszurd jelenettel fel is villan a Fargo párhuzam, de aztán kirajzolódik előttünk egy hivatásában ügyes, okos, ám a magánéletében teljes káoszban élő rendőrnő. 

Ez a nagy erőssége a sorozatnak: a karaktereket és a környezetüket a legnagyobb aprólékossággal felrajzolja előttünk.

Miközben párhuzamosan halad egy részletes életkép bemutatása, a kisváros életének tűpontos és életszagú megrajzolása a háttérben meghúzódó bűnüggyel.

Az első részben a kibomló bűnügyi szál szinte alig van jelen - mennyiségileg, hangsúlyában attól még van ereje, egy évvel azelőtt eltűnt lányt keresnek hiába -, és inkább a kisváros és a főszereplő családjának lakóinak bemutatására koncentrálunk. Mégis izgalmas minden perce, mivel az információkat aprólékosan, jó érzékkel csepegteti a széria.

hirdetés

A rendezés pedig szintén első osztályú. A színészek kiválasztása egytől egyig telitalálat, a hitelesség pedig szinte dokumentarista szintű, nem érzékelünk semmiféle manírt sem a színészi játékokban, melyhez nagy lapáttal hozzátesz Winslet megjelenése is. Bátran, nulla sminkkel vállalta be a szerepet, ami egy hollywoodi színésznőtől nem mindennapos, és ahelyett, hogy fogyókúrázott volna a forgatás előtt, inkább még hízott is a szerepért, hogy még átlagosabb külseje legyen.

Ő a testes, kusza hajú, zilált Mare, aki bicegve közlekedik. Vezetve, telózás közben tépi a fogával az otthon csomagolt szenyáját, és csak este marad ideje, hogy megfésülködjön. A játékét szintén ez a lecsupaszított hitelesség jellemzi.

Az jutott eszembe róla: ez az igazi színművészet. Pont a hétvégén néztem bele a The Morning Show-ba, melyben még a reggeli felkeléskor is csodás a smink Reese Witherspoonon meg Jennifer Anistonon, és bizony Nicole Kidman is felötlött bennem, akinek szintén milyen jól állna a természetes időmúlás. Kate Winslet nem állítja meg az időt, illetve máshogy: olyan természetes kisugárzása, tökéletes átlényegülése és színészi jelenléte van a maga nyerseségében, amitől mindig eláll a szavam, ha látom, és figyelmeztetem magam, hogy na, ez,ez színMŰVÉSZET, csupa nagybetűvel. Ő maga Mare Easttownból, ahogy az eredeti cím is sugallja.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

„Fogalmunk sem volt, hogy ekkora siker lesz” – Emilia Clarke a Trónok harcáról

A sorozat első részét tíz éve vetítették le, azóta hatalmas siker lett. A színésznő elmesélte, milyen volt a forgatás, mit gondoltak akkor a készülő alkotásról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. április 20.

hirdetés

Tíz éve kezdték vetíteni az HBO-n a nagy sikert elért Trónok harca sorozatot. Az amerikai televíziós fantasy sorozat George R. R. Martin nagy sikerű regénysorozata, A tűz és jég dala alapján készült. A Trónok harca című kötetből készült első évad 2011. április 17-én debütált az Egyesült Államokban, Magyarországon pedig április 18-án mutatták be. A sorozat 2019-ben a nyolcadik, utolsó évaddal véget ért.

A sorozat számos szakmai elismerést is kiérdemelt, köztük 59 Emmy-díjat, ezzel minden idők legtöbbet díjazott sorozatává vált. Az amerikai forgatókönyvírók szakszervezetének (WGA), minden idők legjobban megírt sorozat listáján a negyvenedik helyet érte el. A sorozat legtöbbször díjazott színésze Peter Dinklage, aki Tyrion Lannister alakításáért két Emmy-díjat és egy Golden Globe-díjat is kapott az eddigi évadok során. A szereplőgárdából Lena Headey, Emilia Clarke, Kit Harington, Maisie Williams, Diana Rigg és Max von Sydow színészeket jelölték eddig Emmy-díjra.

A szereplők jó része induláskor még szinte ismeretlen volt. Az akkor 23 éves Emilia Clarke is még kevés tapasztalattal rendelkezve került a filmbe. Most a sárkányok anyját játszó Emilia Clarke az évforduló kapcsán a látványos film kezdeteiről mesélt az Entertainment Weeklynek:

"A mai napig, ha megkérnek rá, hogy foglaljam össze az első évados élményeimet, képtelen vagyok rá, hogy objektíven megfogalmazzam azt, amit akkor átéltünk. Attól tartok, hogy leszek vagy 90 éves, mire erre képes leszek.

Hatalmas kaland volt, amely ugyanakkor felemésztett minket. Úgy emlékszem vissza rá, mint a középiskolai és az egyetemi évekre, a pillanatban éltünk mindannyian, épp ezért fogalmunk sem volt arról, hogy mekkora világsiker lesz később a Trónok harca. Döbbenetes belegondolni, hogy mennyire csak a napi teendőinkkel foglalkoztunk, épp ezért ért minket váratlanul az emberek fogadtatása.

A legtöbben fiatal kölykök voltunk, próbáltuk jól érezni magunkat és kiélvezni ezt az őrült élményt. Az első évad munkálataira csak jó szívvel emlékszem vissza, mert szórakoztatóak voltak a forgatások" – mesélte a színésznő.

hirdetés

A később számos egészségi problémával megküzdő Emilia Clarke több filmszerepet is kapott.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: