News here

KULT

Nagy pénzrablás és a modern Trónok harca – Ezek voltak a kedvenc sorozataink 2021-ben

Flanelingben nyomozó Kate Winslet, hawaii-i luxusszállodában unatkozó dúsgazdagok, gyilkos gyerekjátékok Dél-Koreából.

Link másolása

Az említettek mellett lelkes, de dilettáns fociedző és hippi fiatalokra vadászó sorozatgyilkos is jelen volt a vizuális lelkesedésünk látóterében – mind az idei kedvenceink között. Szerencsére ebben az évben sem volt hiány ütős sorozatokból, de kellett is a nagy mennyiségű minőségi tartalom, mert nagyjából megint minden a koronavírusról szólt. Az újabb tavaszi bezárkózást, a végtelenített home office-t, a várakozást az oltásra, a kötelező és önkéntes karanténokat pedig mi mással dobhattuk volna fel, mint azzal, hogy egymás után daráltuk a jobbnál jobb szériákat. A filmes listánk után jöjjenek a szerkesztőség kedvenc sorozatai, amik között vannak idén futott miniszériák, 2021-ben indult, még folyamatban lévő és most búcsúzó darabok is.

10. Lupin

Idén két évadra bontva érkezett a Netflixre az Assane Diop nevű mesterszélhámosról szóló sorozat. A franciák egyik kedvenc regényhőse, Arsène Lupin karaktere által ihletett széria januárban kilőtt első felvonása nagyot robbant, mi is imádtuk a feszes és fordulatos cselekményt, a könnyed és humoros hangvételt, a látványos megoldásokat, nem utolsósorban pedig Omar Sy-t a főszerepben, aki az Életrevalókkal szerzett világhírnevét az utóbbi években egyre cikibb alakításokra pazarolta. Júniusban már jött is a második évad, de a folytatásban kicsit leült a széria. Sokáig csend volt a folytatás körül, de nemrég bejelentették, hogy már forog a harmadik évad, úgyhogy 2022-ben tovább bonyolódik Diop és a milliárdos Pellegrini vetélkedése.

9. Jelenetek egy házasságból

Az egyik nagynéném kezét úgy kérte meg annak idején a későbbi férje, hogy mielőtt választ ad az ajánlatára, meg kell néznie a moziban egy filmet. És ha még azután is biztos a dolgában, akkor vágjanak bele. Ez volt Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című remekműve, ami a családi legendárium része lett, és amiről egészen néhány hónappal ezelőttig nem tudtam elképzelni, hogy értékelhető módon újrahasznosítható. Aztán megnéztem az HBO hatrészes miniszériáját, és egészen lenyűgözött, amit láttam. A 2021-es Jelenetek egy házasságból Jessica Chastain-nel és Oscar Isaac-kel a főszerepben katartikusan gondolja újra Bergman klasszikusának cselekményét, közben pedig minden képkockája elegáns tisztelgés a svéd mester előtt. Receptre írnám fel mindenkinek házasság előtt, közben és után.

8. Wandavision

Wanda és Vízió épp most kezdik közös életüket friss házasokként az ötvenes évek Amerikájában. Fogalmuk sincs, hogy kerültek ide, nemcsak az új lakhelyükre, hanem ebbe a klasszikus fekete-fehér szituációs komédiába is, ugyanis mindketten szuperhősök. Ezzel a felütéssel indul a Wandavision, ami januárban érkezett a Disney+-ra. Az izgalmas, kísérletező sorozat, ami a Marvel-moziuniverzum negyedik fázisának első alkotása, a Bosszúállók: Végjáték után játszódik. A klasszikus amerikai sitcomokra tett utalásokkal teletűzdelt élőszereplős websorozat első évada kilenc félórás epizódot számlál, két főszereplője pedig Elizabeth Olsen és Paul Bettany.

7. Ted Lasso

Egy vicces NBC-s promóvideóból nőtte ki magát önálló sorozattá az Apple TV egyik zászlóshajója, aminek a második évadát láthattuk idén. A sztori szerint egy totál dilettáns, de annál lelkesebb edzőt szerződtet a londoni AFC Richmond focicsapat tulajdonosa, hogy gatyába rázza a fiúkat a következő idényre. Csakhogy az Amerikából érkező edzőnek lövése sincs az európai futballról, ami nyilvánvalóan hihetetlenül vicces szituációkat eredményez. Jason Sudeikis, a Saturday Night Live egyik sztárja nemcsak címszereplője, hanem írója is a szériának, ami tarolt az idei Emmy-gálán, és valószínűleg jövőre is az egyik kedvencünk lesz.

6. Utódlás

A Jesse Armstrong által jegyzett sorozat középpontjában az a kérdés áll, vajon melyik gyerekére hagyja a négy közül Logan Roy, az öregedő családfő a világ egyik legnagyobb médiabirodalmát. A modern Trónok harcaként is emlegetett széria, aminek az útját olyan húzónevek egyengetik executive producerként, mint Will Ferrell és Adam McKay, a tekintély, a politika, a pénz és a család témáját járja körül, és azt igyekszik sok nézőpontból feltárni, milyen veszélyeket rejt magában a hatalom. Az Utódlás december közepén búcsúzott a harmadik évaddal, de az HBO már berendelte a folytatást, úgyhogy jövőre jön a negyedik.

5. A kígyó

Vannak sorozatok, amiket csak kis adagokban vagyok képes elfogyasztani, mert egyszerűen megfekszik a gyomromat, mégsem bírom ki, hogy ne nézzem végig őket. Ilyen volt nekem ez a megtörtént eseményeket feldolgozó, Netflixes miniszéria is, ami ráadásul a tavaszi karantén kellős közepén telepedett rá az akkortájt amúgy is elég nyomasztó mindennapjaimra. A kígyó egy bizonyos Charles Sobhraj (Tahar Rahim) történetét meséli el, azét a férfiét, aki a hetvenes években jómódú nyugat-európai és amerikai fiatal turistákat tett el számolatlanul láb alól Dél-Kelet-Ázsiában útlevelekért és pénzért. A hatóságokat folyamatosan kicselező, magát valamiféle modernkori Robin Hoodként definiáló, nárcisztikus pszichopata sztorijából remek miniszéria készült, de képtelen lennék újranézni.

4. Nyerd meg az életed

Nem sokkal azután, hogy az Élősködők gyakorlatilag letarolta a világ összes filmfesztiválját, megérkezett a Netflixre szintén Dél-Koreából a Squid Game, ami pillanatok alatt megdöntött minden addigi nézettségi rekordot a streamingszolgáltatónál. A széria sikerének titka ugyanaz, mint az Élősködőké: mindkettő a kapitalista világrend válságát mutatja be egy nagyon ütős alapötletbe ágyazva. A világunkat mozgató arctalan, felső erők szenvtelensége, a társadalmi egyenlőtlenségek igazságtalansága, a pénz életünk feletti hatalma és önmagunk gyarló és kicsinyes volta egyszerre van jelen a szériában, ami már bemutatása évében tananyag, kulturális mérföldkő és hivatkozási alap lett. Le a kalappal megint a dél-koreaiak előtt.

3. A Fehér Lótusz

Turnusváltás van a White Lotus nevű hawaii-i luxusszállodában. Az érkező csapatban a legkülönfélébb emberek vannak, de egy dolog közös az alkoholista vénlányban, az elegáns nászutas párban és a házassági válságot átélő, kamaszgyerekes párban, hogy veszettül gazdagok. A másik oldalon az őket fogadó személyzet áll, az élen a mániákus szállodaigazgatóval, akik bár folyamatosan mosolyognak, valójában rühellik az őket csicskáztató gazdagokat. El lehet képzelni, mi sül ki ebből a felállásból az álomnyaralás egy hete alatt. Az HBO hatrészes minisorozata parádés társadalmi szatíra, az az egyik pillanatban szakadsz a röhögéstől, a másikban meg csavarnak egyet a szíveden fajta.

2. A nagy pénzrablás

Szintén dobogós helyet kapott nálunk a spanyoloktól 2017-ben érkezett bűnügyi drámasorozat, ami ennek az évnek a végén óriási csinnadrattával búcsúzott a rajongóitól az ötödik, utolsó évaddal. Az eredetileg két szezonos minisorozatnak tervezett széria, köszönhetően annak, hogy lecsapott rá a Netflix, időközben rendesen túlnőtt a kreátorok kezdeti elképzelésein, és elképesztő népszerűségre tett szert a fináléra. Ha még valaki nem látta volna, az első két évad sztorijának középpontjában egy a Spanyol Királyi Pénzverde ellen elkövetett túszejtős támadás áll, a folytatásban pedig Spanyolország központi bankját veszik célba az életben maradt bandatagok. Finom társadalomkritika, a bűnös pénzszerzés izgalma és szerelem – úgy tűnik, ez az európai sorozatgyártás fényes jövőjének receptje.

1. Easttown-i rejtélyek

Easttownban, egy világvégi pennsylvaniai kisvárosban holtan találnak egy fiatal lányanyát. Az ügyet a helyi nyomozó, Mare Sheehan (Kate Winslet) próbálja felgöngyölíteni, aki egy korábbi bűntény, egy másik lány eltűnésének megoldásával még adósa a közösségnek, emiatt többen kételkednek a képességeiben, beleértve saját magát is. Ahogy halad előre a nyomozás, úgy hullanak ki egymás után a csontvázak nem csak Mare, de a város többi lakójának a szekrényéből is, a múlt árnya pedig úgy telepszik rá a jelenre, mint a köd Easttownra. Az egészen sajátos hangulatú, okosan megírt és még okosabban megrendezett sorozat igazi jutalomjáték Winslet számára, nekünk pedig egyértelműen a kedvencünk a 2021-es évben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
A Király kicsit meztelen, de mi így szeretjük – A harmadik rész után derül csak ki igazán, milyen sokat vállal a Zámbó Jimmy-sorozat
A Királyt nem csak azoknak ajánljuk, akik rajongtak a legendás énekesért. Sőt talán nekik kevésbé. Kritika.

Link másolása

Mindenki gondoljon vissza, mi volt a leggyakoribb mondat, amit életében Zámbó Jimmyről hallott. (Ha éppen nem ő maga mondta róla.)

„Bevallom, a zenéi nekem nem tartoznak a kimondott kedvenceim közé, de azt el kell ismerni, hogy volt hangja!”

Ismerős? Persze, hogy az, nem csoda, hogy az RTL saját készítésű életrajzi sorozatában is kimondatják ezt az alkotók a Király rejtélyes halálesetével foglalkozó nyomozóval. Ráadásul rögtön az első részben.

Mert A Király már az első epizódban 2001 januárjára, a végzetes napra ugrik, miután bemutatta a legelső próbálkozásokat a füstös kocsmákban és az eggyel feljebb lépést a testvére által üzemeltetett Casanova bárban. Az időugrások nem zavaróak, sőt a további részekben kifejezetten mélyebb értelmet nyernek, mintegy kirakósdarabokként szolgálva egy amúgy nem túl bonyolult, de mindenképpen érdekes puzzle-höz.

Azt hiszem, viszonylag átlagosnak mondható utat jártam be, miután megtudtam, hogy a kertévés óriás sorozatot tervez készíteni Zámbó Jimmy életéről. Nem tagadom, először felröhögtem, aztán megláttam, hogy Nagy Ervin lesz a címszereplő, és felszaladt a szemöldököm. Bizonytalanság lett úrrá rajtam, nem tudtam, hogy az amúgy remek produkciókban és darabokban játszó színész eljutott az anyacsatornán „már minden szart eljátszik”-kategóriába, vagy épp „tud valamit” a forgatókönyvet és a terveket ismerve, és nagy durranásra készülnek. Aztán jöttek a hírek a Zámbó-család reakcióiról, innentől pedig érdekessé vált a dolog. Majd megérkeztek az első vélemények a szűk szakmai körből, amik meglepő szuperlatívuszokban nyilatkoztak a produkcióról. Az is árulkodó volt, hogy az RTL saját, fizetős streamingplatfromján jelentkezik a sorozattal. (Még ha az első részt tévében is vetítették, az RTL Most-ból RTL Plusz-szá avanzsált felület pedig egy hónapig ingyenes, így lehet ráfűződni többek között a Király történetére is.)

Kell nekünk Jimmy-sorozat? – merült fel sokakban a kérdés Magyarország talán valaha volt legmegosztóbb énekese kapcsán. És most, hogy már több rész is elérhető a produkcióból, a válasz részemről egy elég határozott igen. Egyfelől szerintem nagyon is kellenek a valós eseményeket fikcióval keverő, egyben a korszakot remekül bemutató produkciók (RIP Besúgó...), másrészt pedig az a bátorság és kreatív energia, amit nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg csak a streaming platformok biztosítanak az alkotóknak. Ez esetben:

hozzányúlnak a Jimmy-legendához, utánajárnak, kattognak a fogaskerekeik, a kapott anyagot csavarják, dobálják, formálják – mindezt olyan merészen, hogy simán hozzák az eddig etalonnak számító HBO-s Társas játék, Terápia, Aranyélet vagy a jobb sorsra érdemes Besúgó színvonalát.

És hát nem király már az alapsztori is? Budapest Csikágó negyedéből kiskocsmákba, kiskocsmákból nagy bárokba, bárokból Sportcsarnokokba – a vadkapitalizmus kitörésének kétes ügyeivel, kis- és nagyobbstílű maffiózóival és persze a máig rejtélyes (vagy annak beállított) halállal terhelve. Mindezt soha nem ellenőrizhető nagy sztorikkal, egy legendásan sajátos arcberendezéssel és egy híresen (legyünk finomak) „egyedi” családdal színezve. A Zomborácz Virág által vezetett írói stáb munkáját elnézve ma már inkább vagyok úgy vele, hogy miért csak most jutott eszükbe ezt a történetet képernyőre vinni.

De megtették, és nem is lehetnénk hálásabbak. A Jimmy-sorozat első három része nagyjából minden szinten hozza az egyenletesen magas színvonalat. A forgatókönyvnek köszönhetően

úgy íródik át a mindenki által ismertnek hitt Zámbó Jimmy-kép, hogy a hardcore rajongók számára alapvetően nem sérül a legenda státusza sem.

Csak épp erről a Királyról is kiderül, hogy néha meztelen: egy esendő kisember, aki úgy él a családjáért, hogy ha úgy tartja kedve, azért alapít egy újabbat. Ennek megmutatására pedig nem is találhattak volna jobb színészt az Aranyélet aranyifjújaként berobbanó Olasz Renátónál, aki 30 éves korára meg is kapta élete nagy felnőtt szerepét. Külön trükkös volt a készítőktől, hogy a végsőkig Nagy Ervinnel reklámozták a sorozatot, majd az első részekben Olasszal vitették el a showt. Irtó izgalmas kérdés, hogy hogyan és mikor váltanak majd az idősebb színészre, akit eddig csak néhány másodpercig láthattunk félig kitakarva, egy kórházi ágyon feküdve a 2001-es jelentben.

A főszereplő mellett telitalálatnak tűnik a nyáron A játszmában már nagyot alakító Staub Viktória, aki legalább annyira érett, dinamikus női karaktert alakít Olasz Renátó oldalán, mint tette azt Kulka János mellett. A színészi gárdából személyes kedvencem a három másik Zámbó-testvér. Valószínűleg kicsit szalad a ló a fantáziámmal, de Tihamér (Ötvös András), Árpy (Schruff Milán) és Marietta (Rainer-Micsinyei Nóra) „Imicivel” kiegészülve az én fejemben már simán kaphatnának egy sitcom-szerű spin-off sorozatot is, akár a hetedik kerületi ifjú évekkel. És ott van persze az egyik legfőbb főszereplő, aki meg sem jelenik a képernyőn: Peter Sramek, a konkurens TV2-től átcsábított sztár, aki lélegzetelállítóan (sokaknak bizonyára: szívet melengetően) adja vissza a királyi hangot.

Külön dicséret illeti a képeket: a háttér itt nem olyan hangsúlyos, mint a fentebb már említett Besúgóban volt, ahol a 80-as évek nem csak a környezet volt, de egyfajta főszerepet is játszott. Itt „csak” meg kellett oldani, hogy a néző minden pillanatban a 80-as évek egyszerre szabadabbá váló és mégis fojtóan szocialista környezetében érezze magát, ami az alkotógárdának maradéktalanul sikerült is. Ha őszinték akarunk lenni, talán még kicsit természetesebben is, mint a Besúgóban.

A sorozat egyszerre szól a sztárrá válás lehetőségeiről (és határairól) a későszocializmus Magyarországán, egy legendás énekes viselt dolgairól és magának az országnak a finoman szólva is sajátságos légköréről a nyiladozó, majd berobbanó korakapitalizmus világában. Kultúrcézárokkal (Gyabronka József príma Erdős Péter), maffiózókkal (magyar sorozat, tehát megkerülhetetlenül Anger Zsolttal), és az éjszakai élet sajátos és bohém figuráival. Egyáltalán nem lepne meg, ha valamilyen szinten a politikai élet figurái is feltűnnének a Király mellett.

Mivel a sorozat merészen nyúl Zámbó Jimmy életéhez, és sok erős állítást is tesz, talán azt sem túlzás kimondani, hogy mi, magyarok megkaptuk a saját Koronánkat a Király által. A brit opuszhoz hasonlóan itt is keveredik a valóság az írói fantáziával, itt is emberivé válik a Király, és ha Royal Familynk nincs is, a címlapokról több évtizede ismert Zámbó-család így is kellően szórakoztató tud lenni – messze nem csak Jimmy-rajongóknak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Meghalt Kirstie Alley, a Nicsak, ki beszél sztárja
A színésznő hosszabb ideje küzdött titokban a rákkal, gyerekei osztották meg a hírt a közösségi médiában.

Link másolása

Kirstie Alley a 80-as és 90-es évek egyik legnagyobb sztárja volt, nálunk főként a Nicsak, ki beszél filmekkel vált népszerűvé, de szerepelt olyan filmekben, mint a Kettőn áll a vásár, a Kitúr-lak, az Agyament Harry, és ő alakította Rebecca, a pultos szerepét az ikonikus Cheers sorozatban.

A színésznő, aki rákkal küzdött, hosszú távollét után áprilisban a Maszkos énekes amerikai változatában lépett fel, szeptemberben pedig friss videót is posztolt magáról, így sokakat ért váratlanul a halálhíre.

True és Lillie, a két gyereke osztották meg a közösségi médiában a hírt:

"A barátainknak, a világ minden pontján... Szomorúan tudatjuk veletek, hogy a csodálatos, erős és szerető édesanyánk meghalt a rákkal való küzdelme során, amelyet nemrég fedeztek fel nála.

Közeli családja mellette volt, ő pedig nagy erővel küzdött. Ikonikus volt a képernyőn, de ennél még lenyűgözőbb anya és nagymama volt. Hálásak vagyunk az orvosoknak és nővéreknek a Moffitt Cancer Centerben a gondoskodásukért." - írták a búcsúposztban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
„Amint vége a búcsúkoncertnek, megyek pszichiáterhez” – Interjú a Rícsárdgírrel a feloszlás okairól
Jövő májusban lép fel utoljára az egyik legviccesebb magyar zenekar, pedig az ideinél sikeresebb szezonjuk még soha nem volt. A tagok arról is meséltek, miért musical stílusban született az utolsó lemezük, és hol lehet majd találkozni velük ezután.

Link másolása

„Goodbye Koala” mottóval a Budapest Parkban tartja utolsó koncertjét a Ricsárdgír május 18-án. Ezzel egy több mint 12 éves történet végére kerül pont, aminek az utolsó pár évében már mindenhol nagyszínpadon, tömegek előtt léptek fel.

Azonban ez nem volt elég motiváció a folytatáshoz: elmondásuk szerint mindent elértek, amit csak lehetett ebben a műfajban, így inkább befejezik.

A zenekar frontemberével, Márton Danival, basszusgitárosával, Zsirai Andrissal, illetve Paál Lászlóval, azaz Szintis Lacival beszélgettünk.

Hányan kérdezték meg tőletek, amióta bejelentettétek a feloszlást, hogy ez tényleg komoly-e?

Andris: Inkább úgy kéne feltenni a kérdést, hogy ki volt az, aki tényleg elhitte, mert szerintem ebből volt kevesebb.

Dani: Valóban kevesen hitték el, sőt szerintem még most is akadnak, akik fenntartásokkal kezelik, mondván, úgyis összeállunk majd és ez csak egy marketingfogás. Pedig nem az. Oké, tényleg volt már korábban két alkalom, amit búcsúkoncertként hirdettünk meg, akkor viszont csak az volt a célunk, hogy több jegyet adjunk el. Sikerült is telt házat csinálni ezzel a kamu információval a szentendrei Barlangban és az A38-on is. Most viszont ez a feloszlás tényleg halálosan komoly.

Mekkora vita volt a zenekaron belül erről a kérdésről?

Laci: Először Daninak mondtam el még tavasszal, hogy már nem nagyon látom a Ricsárdgír jövőjét. Az merült fel bennem, mit tudnánk még elérni, amit eddig nem sikerült. Már mindenféle zenét és egyéb hülyeséget csináltunk, mindenféle helyen játszottunk, szóval nem igazán tudtam, merre lehetne továbblépni.

Dani: Az volt az érdekes, hogy nagyjából ezzel párhuzamosan én is összeírtam magamnak egy tervet arról, hogy ha feloszlatnánk a Ricsárdgírt, annak pontosan mi lenne a menetrendje, mennyi kifutási időt hagynék neki és milyen terveket valósítanék még meg addig.

Azt éreztem, hogy ez a projekt eljutott egy olyan szintre, amit álmunkban sem jósoltunk volna neki, de ha tovább folytatnánk, bekerülnénk egy olyan spirálba, ami valószínűleg jóval kevésbé lenne őszinte és hiteles. Egyre több elvárásnak kellene megfelelnünk, amire egyszerűen nem vagyunk alkalmasak.

Miután kiderült, hogy Laci is hasonlóan gondolja, Andrissal is leültünk megbeszélni.

Andris: Én szívesen folytattam volna a zenekart, illetve a többiek is elég szomorúak voltak, de aztán szép lassan elfogadtuk a helyzetet, hogy ha Daniék így gondolják, akkor nem lehet erőltetni. Onnantól az lett a célunk, hogy írjunk még egy lemezt és élvezzük ki a lehető legjobban a hátralévő időszakot.

Miért érzitek azt, hogy folytatás esetén meg kellene felelnetek bármiféle elvárásnak, amikor eddig se érdekelt benneteket az ilyesmi egyáltalán?

Dani: Mi akkor éreztük magunkat a legkomfortosabban ebben a zenekarban, amikor még kis helyeken léptünk fel és azt csinálhattuk a színpadon, amit akartunk. Persze az utóbbi most is így van, de azért ha egy koncertre eljön 2-3000 ember, ők nem biztos, hogy ilyen jegyárak mellett azt szeretnék látni, ahogy mi végig azt se tudjuk, mi történik, és röhögcsélve félbe hagyunk dalokat koncert közben.

A Ricsárdgír tulajdonképpen egy kísérlet volt arról, tud-e egy teljesen alulról, önerőből építkező, túlnyomórészt nem profi zenészekből álló csapat sikereket elérni. Az első kérdés az volt, tudunk-e mondjuk 100 embert behozni az A38-ra, aztán az, meg tudunk-e kapni jó idősávokat fesztiválokon. Ez mind megtörtént, sőt még jóval több is, szóval bőven sikerült kimaxolni az előzetes terveket.

Innentől két lehetőségünk van: írhatnánk olyan számokat, mint eddig, vagy ha növelni szeretnénk a táborunkat, akkor populárisabbakat. De az utóbbival is csak annyit érnénk el, hogy mondjuk dupla teltházat csinálunk az Akváriumban, ez viszont egyáltalán nem motivál bennünket.

Olyan forgatókönyv nem merült fel, hogy évi 1-2 koncertet továbbra is adtok?

Andris: Én felvetettem pont egy ilyen ötletet, de a többiek megvétózták, főleg Dani szerette volna, hogy konkrét lezárást kapjon a projekt.

Dani: Annyira bele vagyok szerelmesedve ebbe az egészbe, hogy ha nem mondjuk ki egyértelműen, hogy vége van, biztos nem értem volna be évi 1-2 alkalommal. Nyilván jött volna egy csomó felkérés, és nehéz lenne szelektálni, mire mondunk igent ezek közül. Egyébként tetszett volna Andris ötlete, de emiatt nem volt járható.

Anyagilag mekkora kiesést jelent nektek, hogy nem lesz többé zenekar?

Dani: Az idei volt a legsikeresebb évünk anyagi szempontból, 12 hónapra leosztva nagyjából egy erős mellékállásnak felelt meg, csak a nyári hónapokat nézve viszont akár egy főállásnak is. Szóval nagy kiesés, de nézhetjük úgy is, hogy a felszabaduló időben dolgozhatunk mást, a rohadt életbe.

Azzal egyébként összefüggésben volt a feloszlás, hogy Dani például eleve rengeteget dolgozik vágóként?

Dani: Nem, mert én már hat éve úgy csinálom a Ricsárdgírt, hogy nagyon sok munkám van mellette, ráadásul gyerekem is született közben. Ez nem gátolt meg abban, hogy működjön és előre haladjon a zenekar, sőt valójában pont így tudtam kiszakadni a hétköznapokból. Emiatt biztosan sokáig kell majd emésztenem magamban a dolgot május után.

Mondtam is a többieknek, hogy amint vége a búcsúkoncertnek, megyek pszichiáterhez, mert be fogok kattanni… Részemről amúgy még láttam volna benne legalább egy évet, Laci viszont már hamarabb is abbahagyta volna, így végül az érdekeket összehangolva döntöttünk a májusi dátum mellett.

Andris: Egyre nehezebb volt összeegyeztetni, hogy a zenekar alapvetően hobbi, ugyanakkor mellékállás is, nyáron pedig előlép főállássá. De ugye az év többi része miatt szükséged van egy másik főállásra, és akkor oldd meg valahogy, hogy nyaranta hétköznap is le tudjál lépni, ha koncert van. Nekem nagyon sok szabadságom ment el erre, idén nyaralni se voltunk Flórával, mert az már nem fért bele.

Mit kell tudni a búcsúlemezről?

Dani: Eddig két szám jelent meg róla, a Zanox című film betétdalaként bemutatott Hülye vagy, illetve a Szóljon a szar, amit nemrég tettünk közzé. Ezeken kívül még kilenc másik dal került rá, amelyeket nem játszottunk eddig. Mivel már azután kezdtek el formálódni a dalok, hogy eldöntöttük a feloszlást, kicsit talán borúsabbak az eddigieknél, sok szól az elmúlásról. Minden albumunknál arra törekedtünk, hogy másmilyen legyen, mint az előző. Ha a Rise of the Koala a buli lemez volt, ez abszolút megfelel most egy búcsúlemeznek a hangulat és a szövegek miatt. A műfajuk pedig a musicalhez áll a legközelebb, legalábbis ezt fejtegettük Weil Andrással, akinél a lemezt készítjük, de lehet, hogy mégsem az. A dalok teljesen beleillenek abba a forgatókönyvbe, amit öt éve írtunk még a Ricsárdgír nagyjátékfilmnek. Olyan, mintha ezek a számok eleve ahhoz születtek volna, emiatt most azon gondolkodunk, hogy a borítón egy QR kód segítségével elérhetővé tesszük a forgatókönyvet, de még ez sem biztos.

A film akkor már biztosan nem fog elkészülni?

Dani: Ahhoz kellene 350 millió forint.

Laci: Én megcsinálom neked 1 millióból!

Dani: Köszi, haver! Nem, szerintem a búcsú után már nincs szükség filmre. De gondolkodunk a hangoskönyvön, a soundtrack pedig lehet maga a lemez lesz.

Hol lehet majd találkozni a tagokkal ezután? Vannak vagy lesznek-e más zenekaraitok?

Laci: Mondjam, hol szoktam leggyakrabban kajálni? Amúgy Surányban leszek egész nyáron, nézem a paradicsomokat.

Andris: Velem a szentendrei 1-es számú postán hétfőtől péntekig minden délután.

Dani: Szerintem mindenkit érdekelni fog továbbra is a zene, de nem tudom, ki mit tervez pontosan. Biztos én is fogok zenélgetni, Dóri és Ákos pedig eleve zenészek, ott van nekik a Nunki Bay Starship. Andrisnak és Flórának meg a Blue Tips. Éva pedig színpadra született, szóval biztos vele is találkozni lehet majd.

Andris: Az most nem annyira aktív, néha próbálunk és írunk számokat, koncertek viszont nincsenek. Lehet, hogy ha több időnk lesz, újra életre keltjük, de egy új projekt sincs kizárva. Májusig viszont még szeretném a Ricsárdgírt kiélvezni, utána pedig azt, hogy végre lesz egy szabad nyaram.

Dani: Végre fizethetsz a jegyért, ha el akarsz menni egy fesztiválra!

Mekkora esélyt adtok arra, hogy mondjuk öt éven belül mégiscsak összeálltok?

Dani: Semmit. Biztos rettentően hiányozni fog, ahogy telik az idő, én szerintem minimum havonta egyszer meg fogok őrülni emiatt.

Nagyon szerettem ezzel foglalkozni, biztosan óriási ürességet érzek majd utána, de nem szabad megerőszakolni ezt a projektet. A zenekartagoknak mondtam, hogy aki szenved amiatt, hogy nincs a Gír, valahogy kösse le magát máshogy, mert ebbe biztos, hogy kicsit bele lehet őrülni.

A kapcsolat persze ezután is meg fog maradni köztünk, talán zenélni is összejárunk majd, de Ricsárdgír dalokat már nem játszunk. Arra ott volt az elmúlt 12 év, amit maximálisan ki is használtunk.

Andris: Az mondjuk felmerült, hogy Dani helyére keresünk valaki mást. Szabó Benedek, Henri Gonzo és Czeglédi Szasza jött eddig szóba, mert ők tudnak gitározni és énekelni is.

Laci: Illetve a Bon Bon énekese, de neki sajnos nem tudjuk a nevét. Hozzászólásokban jöhetnek még ötletek!

Dani, elmennél egy Ricsárdgír koncertre, ahol nem te énekelsz?

Dani: Mivel azt gyanítom, abban a Gírben csak Andris lenne benne, és egyedül játszana, akkor mindenképpen megnézném. Arra még jegyet is vennék, sőt, mivel szeretem Andrist, megvenném az összes jegyet, hogy senki más ne lássa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Láncokon rángatják Tóth Gabit legújabb klipjében, miközben acélkönnyeket sír
Az énekes egy ismert népdal egy sorát gondolta újra.

Link másolása

Mozgalmas éveken van túl Tóth Gabi, amelyekben voltak magasságok (családalapítás, sikeres koncertek és műsorok) és mélységek (közösségi médiás támadások, kifakadások) egyaránt. Állítása szerint ezekből minden ihletet merített legújabb, SzívbeEmelő című dalához készült videóklipjében.

Az énekesnő legújabb produkcióját a közönség először a Sztárban Sztár leszek! vasárnapi adásában hallhatta, akkor egy speciális, látványos táncos produkcióval egybekötve. Majd nem sokkal később, még aznap éjjel felkerült a YouTube-ra is a szám, immár egy izgalmas látványvilágú, fekete-fehér klippel.

„Drága emberek, végre megoszthatom veletek az új dalomat! Rengeteg munka van benne, de imádtam minden percét! Kiadtam magamból mindazt, ami az elmúlt két évben történt velem, rosszat, jót egyaránt”

– írta instagramos ajánlójában Gabi.

A klip maga nem kevés erős képpel operál: Tóth Gabi furcsa, leginkább acélra emlékeztető könnyekkel sír, miközben komoly erők rángatják láncon. De a klip egy pontján olyan jelmezt is kapott, ami némileg emlékeztet Szulák Andrea kancellárnő-ruhájára a 90-es évek emblematikus ifjúsági sorozatából, az Űrgammákból.

Gabi azonban a Xénia-láz helyett a hidegen fújó szelekről énekel, amivel megidézi, egyszersmind át is gondolja az ismert népdal híres sorát.

A teljes képért azonban érdemes végignézni az egész klipet.

Tóth Gabi – SzívbeEmelő


Link másolása
KÖVESS MINKET: