Nagy nevek, brutális költségvetés! Újra visszatért az Amazon gigasorozata, a Citadel!
A Citadel már 2023-ban az első évaddal is inkább iparági érdekesség volt, mint valódi sorozatos élmény. Nem azért, mert különösen innovatív vagy kiemelkedően jó, hanem mert egészen elképesztő mennyiségű pénzt sikerült beleönteni egy olyan produkcióba, amelynek minden képkockáján érződik: valami nagyon félrement. Aztán senki sem nézte. Ami azért megnyugtatott, hiszen a sorozat butább és klisésebb volt, mint a sokadik internetes TikTok-trend. És mégis folytatták… a második évad pedig nemhogy kijavítaná ezeket a hibákat, hanem inkább rátesz egy lapáttal.
Pedig az egész koncepció első ránézésre nem lenne problémás. Egy titkos, globális kémügynökség (Citadel), világmegmentő küldetések, árulások, kettősügynökök, minden adott egy feszes, modern akcióthrillerhez. Csakhogy a Citadel ezt a jól ismert receptet olyan szinten dobálja tele klisékkel, hogy az már szinte művészi teljesítmény. Olyan, mintha valaki megnézett volna pár Mission: Impossible-filmet, majd úgy döntött, hogy „na, ezt mi is meg tudjuk csinálni, csak több pénzből, kevesebb lélekkel és dobjunk hozzá egy olyan forgatókönyvet, amit egy 13 éves írt”. A végeredmény pedig inkább egy túlárazott utánzat, mint valódi alternatíva egy jó kém-thrillerhez. Nem viccelek, a 2024-es A sakál napja ehhez képest a Gyűrűk urának tűnik.
A szereplőgárda papíron kifejezetten erős. A Trónok harca Rob Starkja, Richard Madden és a gyönyorű Priyanka Chopra Jonas alkotják a központi kémpárost, mellettük pedig olyan nevek tűnnek fel, mint Stanley Tucci, vagy Matt Berry. Ez az a pont, ahol az ember még reménykedik, hogy legalább a színészi játék majd megmenti az egészet. Spoiler nélkül: nem menti meg.
Ráadásul Madden furcsa módon minél jobban próbál „intenzív” lenni, annál inkább szétesik az alakítása. Chopra ezzel szemben mintha már feladta volna a harcot: jelen van, elmondja a szöveget, de semmi valódi súlya nincs a karakterének. Egy másodpercig se hisszük, hogy Chopra bárkit szétkapna, pedig a szintén amazonos A sziklában tudott kemény lenni. Tucci pedig energiatakarékos módban működik… Ő konkrétan úgy viselkedik, mintha egy másik, sokkal rosszabb sorozatból tévedt volna ide, pedig nehezen elképzelhető, hogy ilyen létezik… Csodálkoztam, hogy nem aludt el a második évadban, miközben közönyösen felolvasta a forgatókönyv őrültségeit.
Az új szezon története ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbahagyta, vagyis egy már eleve zavaros, túlbonyolított alaphelyzetből indul. Az alkotók ezt úgy próbálják orvosolni, hogy az első epizódban gyakorlatilag mindent újra elmagyaráznak. Nem finoman, nem ügyesen, hanem úgy, minthogyha egy béna sitcom 14. évadja kezdődne el, és a főhős viccesen elmeséli, milyen tömeggyilkosságok történtek az előző szezonban. Ez már önmagában sokat elárul arról, hogy mennyire kell ezt az egészet komolyan venni. Az első évad még komolykodott, keménykedett, itt már viccelődünk és beszólogatunk. Nagyon régen láttam ennyire rosszul adagolt humort, mint amit az Amazon üdvöskéje követett el.
De ezen nem kell meglepődni, átkeresztelhetnék a címet akár „Deja Vu”-re is. Egyedül Gabriel Leone képes némi életet lehelni a karakterébe: túljátszott, már-már karikatúraszerű alakítása legalább szórakoztató. Kár, hogy viszonylag keveset látjuk, mert minden jelenetében több energia van, mint a teljes főszereplői gárdában együttvéve.
Az akciójelenetek elvileg a sorozat vonzerejét növelnék, a gyakorlatban azonban ezek is problémások. A kamerakezelés kapkodó, a vágás kaotikus, és gyakran nehéz követni, mi történik éppen a képernyőn. Ez az a fajta „modern akció”, ahol a rendezők láthatóan azt hiszik, hogy a gyors vágás és a remegő kamera egyenlő az intenzitással. Pedig valójában csak zavaró és fárasztó. Különösen fájó ez egy olyan produkciónál, amely elvileg a műfaj élvonalába szeretne tartozni.
Itt válik igazán kiélezetté a helyzet. A párbeszédek gyakran már-már paródiába hajlanak, a karakterek döntései pedig sokszor teljesen irracionálisak. Olyan alapvető logikai hibák jelennek meg, amelyek egy közepes tévésorozatban is zavaróak lennének, itt viszont egy gigantikus költségvetésű produkcióról beszélünk. Komolyan senki sem állt meg egy pillanatra sem, hogy átgondolja: „ez így tényleg működik?” A Barátok köztben is láttam komplexebb karakteríveket, mint a Citadelben. Nem vicc!
A vizuális megvalósítás is kettős képet mutat. Vannak pillanatok, amikor a sorozat tényleg jól néz ki, de ezek olyanok, mint a fehér holló. Sokkal gyakoribbak azok a jelenetek, ahol a „menő” kamerabeállítások teljesen szétzilálják a térérzékelést, és a néző egyszerűen elveszíti a fonalat. Nem az a baj, hogy ambiciózus, hanem az, hogy rosszul kivitelezett az egész. Pedig látszik az elköltött pénz.
Az utolsó epizód például már annyira kaotikus, hogy szinte élvezhető, csak épp nem azért, amiért kellene. Ám ettől még a megtekintését senkinek nem ajánlom. Hiába szórakoztatóbb a második évad, ez nem jelent semmi jót. A kolonoszkópia is szórakoztatóbb, ha lentről kezdik, és nem fentről indítják, mégsem állok sorba érte. Bár egyik sem ajánlott szórakoztatásnak…
A Citadel második szezonja tankönyvi példája annak, hogyan lehet hatalmas költségvetésből teljesen középszerű, sőt időnként kifejezetten rossz pénzégetőt készíteni. Nincs benne igazi tét, nincs valódi karakterépítés, és a látvány sem képes elfedni a tartalmi hiányosságokat.
Lesz folytatás? Valószínűleg igen. Hogy szükség van-e rá? Az már egy sokkal egyszerűbb kérdés.
