„Nemzetközi cégvezetők költöztek haza a szülőfalujukba, mert a helyi együttesben táncolnak”
– Az egyik legrégebbi udvar vagyunk, sőt szerintem a jelenleg működők közül abszolút a legrégebbi. Én nem voltam része az alapítói csapatnak, bár életkorban oda tartozom, de sokáig csak nézőként vettem részt a fesztiválon. Egyszer Márta Pista felvetette, szerveznék-e egy népművészeti helyszínt, amit örömmel vállaltam.
Hagyomány és korszerűség, ez volt a közösségi, művészeti eszménye Muharay Elemérnek (1901-1960), akinek nevét az udvart üzemeltető szövetség viseli. Ennek a gondolatnak a szellemében szervezzük évről-évre programjainkat. Udvarunkban találkozhatnak az autentikus stílust képviselő hagyományőrző táncosokkal és a hazai művészvilág népművészet-ihlette alkotóival. Programunkban az egy-egy tájra, népcsoportra, falura vonatkozó egyedi vonásokat mutatjuk be. A hagyomány képviselőit és mindazokat, akik ebből a hagyományból indulva és ezt a kultúrát vállalva váltak művésszé, íróvá, tudóssá és a kulturális-, irodalmi-, művészeti-, társadalmi élet legfelső szintjén, legmagasabb minőségben képviselik ezt a szellemiséget.
A bukovinai, galgamenti, rábaközi, baranyai, kalocsai táncosok mellett nálunk találkozhatnak Sebestyén Mártával, Bognár Szilvivel, Tímár Sárával, a Tázló együttessel, Balogh Kálmánnal, Szokolay Dongó Balázzsal.
Hagyományos zárószámunk évek óta a Budapesti Vonósok Kamarazenekar. Látogatottak a Triola gyermekműhely foglalkozásai, és nagyon szereti a közönség a népviselet-bemutatóinkat is.
– Mit tapasztal, kik térnek be tudatosan az udvarba?
– Ez is érdekes, mivel ha Budapesten, vagy bárhol máshol csinálunk néptáncprogramot, nagyjából be tudom lőni a közönséget. Kapolcson viszont nem, itt olyan vendégek is betérnek a programokra, akik általában nem a néptáncprogramok látogatói. A Művészetek Völgye összművészeti jellege nemcsak az odalátogatóknak jelenti a kulturális sokszínűséget, de lehetőség az egyes műfajok számára is, hogy saját hatókörükből kilépve újabb híveket szerezzenek a művészeti ágnak.
Az esti nagykoncertek látogatói napközben is szívesen időznek az udvarban. Bekapcsolódnak a kézműves foglalkozásokba, vetélkedőkbe, vagy csak letelepednek a fák alá és figyelik, hogy gyerekeik milyen élvezettel szövik tovább a történetek szálait a családi meseszínházban. Azt tapasztalom, hogy akit megérint ez a kultúra, konkrét kötődés vagy előzmények nélkül is képes kapcsolódni hozzá.
A kapolcsi lakosokkal való kapcsolatunk is érdekes: eleinte nemigen jöttek, aztán lassanként odaszoktak, megszerették programjainkat, sőt ma már törzsközönségünk is van közülük.
– Hogy látja a jövőt, mit hozhatnak magukkal a következő évek?
– Remélem, hogy még lesznek szép éveink! Csak tartson ki a stáb, legyenek biztosítva az anyagi források, és főleg tűnjön el az életünkből ez a fránya vírus, ami rettenetesen visszavetett bennünket.