KULT
A Rovatból

"Muszáj ránéznünk saját magunkra" – Szalay Zoltán fotóriporter emlékkiállításán jártunk

„A színek elterelik a figyelmet a tartalomról” – magyarázta néhány éve fotós barátom, hogy miért ragaszkodik a fekete-fehér képekhez. Szalay Zoltán emlékkiállítása tökéletesen igazolja ezt az elméletet.

Link másolása

Az Átrium Színház Galériájában nyílt meg a két évvel ezelőtt elhunyt fotóriporter Feketén-fehéren című kiállítása, amely ugyan csak töredék hatalmas életművéből, amely a művészportréktól a politikai zsánerképekig, a természeti képektől a szociofotókig terjed, mégis hiteles képet adnak Szalay Zoltán hitvallásáról.

„Mert a fényképezőgép lencséje nem hazudik. Objektív. Embereket idéz. És színhelyeket. Az életünket – közös életünket. A hétköznapjainkat. Az ünnepeinket. Akarva-akaratlanul objektíven” – írta a néhai köztársasági elnök Göncz Árpád a 2004 májusában megjelent – Magyarország Európai Uniós csatlakozására időzített - Ilyenek voltunk, Magyarország elmúlt 50 éve című magyar, angol és német nyelvű albumához, amelyből Alföldi Róbert az Átrium Galéria kurátora a kiállítás anyagát válogatta.

És valóban, e képeken hétköznapi történetek elevenednek meg az 1960-as, 70-es évek magyar társadalmak apró lenyomataiként, de ránk köszön a világtörténelem is.

Az első vidéki lottónyertes család 1964-es portréja mellett „A családi kép elkészítésére várva” a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete budapesti ülésének résztvevőit, Kádár Jánost, Mihail Gorbacsovot, Wojciech Jaruzelskit, Erick Honeckert és Nicolae Ceausescut örökíti meg egy kötetlen pillanatban. Ők valamikor mindannyian Kelet-Európa történelmének alakítói voltak, de lehet, hogy a fiatal nemzedéknek már el kell magyarázni, hogy kik is voltak, és mi volt az a Varsói Szerződés.

A Fizetésnap Miskolcon és az Angyalok földje sorozatok az alkoholizmus megoldatlan/megoldhatatlan problémájára hívták fel a figyelmet, míg az 1991-es berlini Marx-Engels szobor a rá pingált szövegek miatt kordokumentum: „Nem tehetünk róla”. „Találkozunk a munkaközvetítőknél”. A Kemencetisztítókról Illyés Gyula: Nem menekülhetsz című versének kazánfűtői jutottak eszembe, de azért van itt felszabadult vidámság is: a gitározó, éneklő fiatalok és a balatoni fürdőzők a parton száradó farmernadrágokkal, 1964-ből, amikor, ahogy Cseh Tamás énekelte, „nyár elején tetőzött az ifjúsági probléma", csak erről éppen az érintettek vettek a legkevésbé tudomást.

„Muszáj rálátni, muszáj ránéznünk saját magunkra. Muszáj látni azt, hogy kik vagyunk és muszáj látnunk azt, hogy kik voltunk. És amik vagyunk az abból van, akik voltunk. És ha úgy gondoljuk, hogy mi nem voltunk, hanem máshogy voltunk, akkor egész egyszerűen kitöröljük saját magunkat a valóságból” – mondta a kiállítás megnyitóján Alföldi Róbert.

Nem véletlen, hogy éppen Szalay Zoltán volt az, aki ötletadója, elindítója és 30 éven át, egészen 2012-ig rendezője volt a Magyar Sajtófotó Pályázatnak és Kiállításnak. Halála óta a róla elnevezett díjjal tüntetik ki a legjobb teljesítményt nyújtó 30 év alatti fotográfust. Hagyatékát a Fortepan gondozza.

Szalay Zoltánnal az 1990-es évek elején együtt dolgoztunk a Kurírnál, majd 2008-ban közös szívügyünket valósítottuk meg: nagyszabású fotókiállítást állítottunk össze a Politikatörténeti Intézetben az „1968-as évekről” a 40. évfordulón. Nagy egymásra hangoltsággal, a téma iránti komoly alázattal dolgoztunk. Megtiszteltetés volt számomra, hogy arra a néhány hétre belefolyhattam az ő munkásságába. Ma is őrzöm ezt a képanyagot, miként azt a Latinovits Zoltán-lemezt, amelyen a felejthetetlen színész Ady verseit és publicisztikáját mondja, és amelynek borítóján látható portrésorozatát szintén Szalay Zoltán készítette.

A Feketén-fehéren című tárlat 2019. április 30-ig látható.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
Michelle Pfeifferrel csalta a feleségét, hentesbárddal kergette a bátyját, mert megunta, hogy kínozzák – John Malkovich 70 éves
Ki mondthatja el magáról, hogy készült róla egy olyan film, amelyben bárki belemászhaott a fejébe, és az ő szemével láthatta a világot? A kultklasszikus A John Malkovich-menet teljesen rá épült, ennyire népszerű volt egykor. De mi van vele manapság?

Link másolása

John Malkovich szeret arról beszélni, hogy mi mindent veszített el: például a súlyát (32 kilót fogyott tinédzserként), később a haját, vagy épp a megtakarításait („2008-ban az akkori üzletvezetőnk nagyjából mindent, amit valaha is kerestünk, egy Bernie Madoff nevű valakinél fektette be. Minden, amit valaha is kerestem, elúszott." Madoff anno befektetők ezreitől csalt ki összesen 64,8 milliárd dollárt, majd 2009-ben 150 év börtönbüntetést kapott.).

Mindezek ellenére hihetetlenül optimista maradt. És bár már több mint 130 filmes és sorozatos színészi kreditje van, azt szokta hangoztatni, hogy igazából nem is szereti a filmeket. A legfőbb szerelme ugyanis a színház.

John Gavin Malkovich 1953. december 9-én született az Illionis állambeli kisvárosban, Christopherben, ahol egy meglehetősen kiváltságos, de tűzrőlpattant családban nőtt fel. Egyébként apai ágról horvát származású: az apai nagyszülei az Osztrák–Magyar Monarchia idején vándoroltak Ozalyból az Egyesült Államokba. Édesanyja, Joe Anne tulajdonosa és szerkesztője volt a helyi újságnak, édesapja, Leon pedig környezetvédelmi újságíró és aktivista volt.

Három húgával és a bátyjával nőtt fel, és többször beszélt már gyermekkorának erőszakos eseményeiről, például az apja és a bátyja, Danny veréseiről. Ma már azt mondja, semmi figyelemre méltó nem volt benne.

„Ha átlépted a határt, ellátták a bajodat. Ez akkoriban nagyon gyakori volt. Sok erőszakos dologban volt részem, amikor felnőttem, és akkor mi van?" – mondta, majd felidézett egy pillanatot, amikor egy hentesbárddal a kezében kergette meg a bátyját. „A fivérem nem kapott semmit, amit ne érdemelt volna meg. Ez nem azt jelenti, hogy nem szerettem őt, ő már nincs többé. Nagyon vicces tudott lenni, emellett kifejezetten okos és rendkívül szellemes, de eléggé megkínzott. Az emberek pedig megunják, ha kínozzák őket."

A sportpályáról a színházba

John 16 éves korában már 102 kilót nyomott, és a Malacka becenevet kapta az osztálytársaitól. „A gyerekek nem túl kedvesek" – mondta. Elege is lett ebből, és a diéta mellett döntött, aminek következtében a testsúlyának majdnem egyharmadát leadta. "Régen baseballoztam, és apám volt az edzőm. Mindig azt mondta nekem: ha feleannyira törődöm a játékkal, mint amennyire azzal, hogy hogyan nézek ki játék közben, akkor nagyon jó baseballjátékos lehettem volna.”

Malkovich egyébként eredetileg profi dobó szeretett volna lenni, és csak azért kezdett el színészkedni, mert megtetszett neki egy lány a színjátszó csoportból. A színészethez vezető útja azonban még így sem volt egyenes.

Buszt vezetett, a főiskolán biológiával és szociológiával foglalkozott, majd színházat tanult két illinoisi egyetemen, de mindegyiket otthagyta. Ezután Chicagóba költözött, és alapító tagja lett a Steppenwolf színházi csoportnak Terry Kinney, Jeff Perry, Joan Allen és Gary Sinise mellett (utóbbi Malkovich rendezője és főszereplőtársa volt az 1992-es Egerek és emberekben).

A korai években a színház társulatának tagja volt egy bizonyos Glenne Headly (A Riviéra vadorzói, Dick Tracy), akivel egymásba szerettek, és akit John 1982-ben feleségül vett. Ekkoriban kezdett el szerepeket kapni mozi- és tévéfilmekben, első nagyobb szabású produkciói közé tartozik például két 1984-es film, a Hely a szívemben és a Gyilkos mezők. Mivel mindkettőt Oscar-díjra jelölték a legjobb film kategórijában 1985-ben, így sokan felfigyeltek a tehetséges harmincas színészre. Főképp azért is, mert megkapta első Oscar-jelölését a Hely a szívemben mellékszerepéért. Majd 1987-ben jött Spielberg és A Nap birodalma, 1988-ban pedig a Veszedelmes viszonyok, ami világszerte ismertté tette őt. A Michelle Pfeifferrel a vásznon folytatott viszonya a valóságban is folytatódott, ami végül a Headlyvel kötött házasságának összeomlásához vezetett, el is váltak még 1988-ban. Végül egyikük sem maradt vele (újabb veszteségek), s ezután egy évig tartó depresszió kínozta. Szerencsére nem tartott sokáig a szinglilét, mivel 1989-ben elkészítette az Oltalmazó ég című filmet, amelynek forgatásán beleszeretett a második rendezőasszisztensbe, Nicoletta Peyranba, akivel még abban az évben összeházasodtak, és azóta is együtt vannak, jövőre ünneplik a 35. házassági évfordulójukat.

19 évesen megkörnyékezte a tanára

Az erőszak egyébként mindig jelen volt az életében, több formában is. A gyerekkori atrocitások minden bizonnyal kihatottak az életére a későbbiekben is. Több kemény történet is kering róla, mint például, amikor egyszer kirabolták, ő azonban hazarohant egy késért, és azzal üldözte a tettest, akit később nekidobott egy fának. Vagy amikor ököllel betörte egy busz ablakát. „Ez igaz. Nem engedtek felszállni a buszra” – mondta, majd hozzátette: „Atletikus voltam, és azt hiszem, bizonyos szempontból elég erős, de nem tartom magam keménynek.”

Ennek ellenére sokszor játszott erőszakos vagy gonosz karaktereket. Például a Con Air – A fegyencjáratban (1997), a Johnny English-ben (2003) vagy Wolfgang Petersen 1993-as Célkeresztbenjében, amelyben az amerikai elnök életére törő merénylőt alakított, ismét egy Oscar-jelölést megérdemlően.

Sok színész mondja, hogy együtt kell tudni érezni a karakterével, de Malkovich ezt hülyeségnek tartja: „Nem érzem szükségét annak, hogy szimpatikus legyek. Nem sok mindent láttam ezekben a karakterekben, amivel szimpatizálhatnék.”

Harvey Weinstein elítélését és a #MeToo-mozgalmat azonban üdvözölte, hiszen a saját bőrén is tapasztalta mindezt. „Fiatalkoromban volt egy professzorom a színházi tanszéken, aki részemről nem kívánt közeledést tett felém. Én 19 éves voltam, ő pedig már az ötvenes éveiben járt. Csak annyit mondtam neki, hogy ez nem az én világom, elnézést. Olyasvalaki volt, akit kedveltem. Szóval az élet ment tovább. Végül otthagytam az iskolát, de nem igazán emiatt.”

Egy pozitív ember

Malkovich a családjával éveken át Franciaországban élt, csak nemrég költöztek vissza a Massachusetts állambeli Cambridge-be, Boston mellett. A felesége, Nicoletta most akadémikus, a lányuk, Amandine (33) kereskedő, a fiuk, Loewy (31) pedig számítógépes programozással foglalkozik. Vagyis egyikük sem követte apját a színészi szakmába. Johnt azonban ez egyáltalán nem keserítette el, sőt, örül, hogy rendes, civil életük van, és büszke rájuk.

A politikát azonban ki nem állhatja. Elmondása szerint az 1972-es amerikai elnökválasztás óta nem szavazott, amikor is a demokrata George McGovernre adta le a voksát. „Szerintem azóta a rendszer eléggé korrupt” – zárta le ennyivel a témát.

Ahhoz képest azonban, hogy „nem is szereti a filmet”, Malkovich továbbra is rendkívül aktív e téren, évente négy-öt-hat filmet és/vagy sorozatot leforgat, bár az kétségtelen, hogy a kilencvenes évekbeli népszerűségéhez már nem fogható a karrierje. Az utóbbi 13 évben feltűnt mainstream filmekben/blockbusterekben (pl. Red 1-2, Transformers 3, Eleven testek, Mélytengeri pokol, 22 mérföld, Madarak a dobozban) éppúgy, mint kisebb szerzői filmekben, idegen nyelvű, külföldi darabokban (nemrég mutatták be például a Vendég a francia kastélyban című luxemburgi-francia filmjét) vagy akár B-kategóriás silányságokban (White Elephant, Amerikai kopó stb.). A sorozatokat sem hanyagolja, e téren a legnagyobbat talán Paolo Sorrentino Az új pápája (2019-2020) jelentette, vagy a 2020 és 2022 között futott Űrhadosztály Steve Carell-lel. Sőt, nyolc epizód erejéig pedig benézett a Milliárdok nyomábanba is.

„Úgy tekintek az életre, hogy nagyon szerencsés voltam. Szerencsésebb, mint bárki más, akit ismerek” – mondta: „Szerencsésebb, mint az összes gyerek a családomban, akik mind érdekesebbek, tehetségesebbek vagy okosabbak voltak nálam. Kétségtelen, hogy történtek velem szomorú és nehéz dolgok, de emiatt sosem éreztem szükségét, hogy panaszkodjak miattuk. Soha nem voltam senkire negatív hatással. Azt hiszem, összességében egy elég pozitív ember vagyok.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meghalt Ryan O’Neal
A Love Story sztárja 82 éves volt. A fia szerint békésen távozott.

Link másolása

82 évesen meghalt Ryan O’Neal színész, a Love Story sztárja. Halálhírét a fia osztotta meg a közösségi oldalán.

„Apám ma békésen távozott, szerető csapatával az oldalán, akik támogatták őt” - írta az Instagram-oldalán pénteken Patrick O'Neal. Szerinte az apja „egy hollywoodi legenda” volt, akire mindig is felnézett.

Ryan O’Neal 1941. április 20-án született Los Angelesben, apja forgatókönyvíró, anyja és regényíró volt.

Ő játszotta a Love Story című romantikus dráma főszerepét, amiért Oscar-díjra is jelölték.

Emellett a 70-es években játszott a Mi van doki? és a Papírhold című vígjátékokban, illetve A híd túl messze van című akciófilmben is.

(Forrás: BBC)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Groovehouse „láthatatlan” harmadik tagja
Farkas Gábriel felelt a zenekar egyedi hangzásáért.

Link másolása

Meghalt Farkas Gábriel, akit a népszerű Groovehouse együttes harmadik, „láthatatlan” tagjaként is emlegettek. A halálhírt Kis Judy, az együttes énekesnője jelentette be.

„Aki ismeri a munkásságunkat tudja, hogy sok-sok éven át volt egy "láthatatlan" 3. tagunk, aki a háttérben jellegzetessé tette a Groovehouse dalok hangszerelését”

– írta róla Judy. Hozzátette: „Felfoghatatlan hogy nincs többé, és hogy eltűnik a zenei piacról az az igazi "Faris" hangszerelés. Hálásak vagyunk azért hogy részese volt az életünknek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Lánya és kollégái búcsúznak Andresz Katitól
A 68 évesen elhunyt Andresz Katit amellett, hogy színésznőként is emlékezetes pályát hagyott maga mögött, azok is megismerhették, akik csak utánozhatatlan orgánumát hallhatták, hiszen, ahogy egy kollégája fogalmazott: ő volt a „szinkron királynője”.

Link másolása

Hunyadkürti Éva, Andresz Kati lánya feketére változtatta profilképét Facebook oldalán és egy régi közös képpel búcsúzott édesanyjától.

Sass Elizabeth az alábbi bejegyzéssel búcsúzott:

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy édesanyánk Andresz Kati 2023. 12. 06-án felköltözött az égbe. Örökké szeretünk”

Kollégái közül Csondor Kata azt írta, nem tudja felfogni, hogy Andresz Kati,

„ma a másik világba utazott hirtelen.”

Korlátozott ideig olvasható Insta-történetében Járai Kíra így fogalmazott:

Akárhányszor együtt dolgoztunk, csodálva hallgattalak. Pótolhatatlan vagy, a szinkron királynője. És örülök, hogy ezt még életedben elmondtam Neked.

Sinkovits-Vitay András pedig az alábbi gondolatokat írta oldalára:

Talán még olvasod, vagy érzed, mi már csak így beszélgetünk.... Pedig születésnapomon, Névnapodon megbeszéltük, hogy együtt játszunk, sűrűbben találkozunk....Te már hazatértél... Gyönyörű repülésed legyen a Teremtő Szívébe, a Mennyei Társulattal.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk