Mintha a nappalidban rendeznének koncertet
A majdnem lakáskoncertet, csak éppen az különböztette meg a lakáskoncertektől, hogy egy merész vállalkozó szellem nappalija helyett az Ursa Maior kreatív közösségi műhely adott otthont a zenészeknek. A pici, nappaliszerű szoba, a mindenféle székekkel és fotelekkel berendezve azonban bőven megtenné egy zsúfolt nappalinak, amibe igazán otthonos érzés volt belépni.
A kezdés hétre volt meghirdetve, de kb. fél nyolckor csendült csak fel az első dal, a késés azonban láthatóan senkit sem zavart. Addig legalább volt idő arra, hogy az asztalkákra pakolt falatokból csipegessük. Mint kiderült, a helyszín nemcsak a meghittsége miatt volt jó választás: az Ursa Maior ugyanis napközben különféle workshopoknak ad otthont az ékszerkészítéstől a különleges ételek elkészítéséig, mi pedig bőven kaptunk ízelítőt abból, miket sütnek ki az utóbbi alatt. Voltak roppant kapós minipizzák, macaronok, csokis popcorn, házi zöldséges tekercs és mochi, na meg a klasszikus szendvicsek és tálak, sőt, a koncertek erejéig egy külön mixer készítette finom italkölteményeit.
Tehát, a koncert előtt pont úgy ácsorgott mindenki az asztaloknál és kereste picit a helyét, ahogy egy-egy házibuliban szokás, volt idő egy picit oldódni, vagy éppen pár szót váltani az érkezőkkel.
A koncert egyébként ingyenes volt – adományt lehetett egy dobozba tenni -, de regisztrációhoz kötött és a helyek bizony idővel be is teltek.
A helyszín pedig sokáig rejtély volt, csak annyit árultak el az eseményben, hogy kb. merre található, a pontos címet csak válaszüzenetben kaphattuk meg.
Az előadók kiléte bár nem volt titok, én hagytam, hogy meglepetés legyen, és elsőként élőben halljam a fellépőket, akikből három is volt az este folyamán: CéAnne, Anna és Ivett kalandjai, valamint Nagy Edi. A lakáskoncertet egyébként a Klubkkoncert.com szerzője, Gyökösi Attila szervezte, aki régi tervét váltotta valóra ezzel az estével és a tervek szerint ősszel folytatása is lesz.
Az estét CéAnne koncertje nyitotta, aki egy nagyon közvetlen jelenség volt, ukulelén és gitáron adta elő főként reggae inspirálta dalait, egy-egy hangszercsere közben viccelődött és gyakran mesélt a dalok történetéről is, például egy csúnyán véget ért barátságról vagy a nagyapjáról, aki már nincs köztünk.
A helyszín úgy fest nemcsak a közönség számára volt különleges, de maga CeAnne – és a később fellépő Nagy Edi is – kiemelte, hogy mennyivel meghittebb így zenélni és olyan dalokat is játszott, amiket egyébként közönség előtt még soha.
Szinte fel sem tűnt, hogy az első koncertnek vége, a következő produkció ugyanis az Anna és Ivett kalandjai néven futó projekt, amiben szintén CéAnne (Anna) zenélt, Ivettel kiegészülve. A két lány között látszott, hogy szuper az összhang, rengeteg cinkos összemosolygást kaphattunk el, igazán pezsdítő koncertet adtak, amelynek a két női hangra és végül a gitár helyett ukulelére átdolgozott dalok voltak az alapjai. Így még Justin Bieber és Calvin Harris agyonjátszott slágerei is üdítőek voltak.
Ez egy igazi csajos este volt, amit végül Nagy Edi zárt, akit Gyarmati Fanny kísért gitáron. A kissé búskomor, de nagyon őszinte dalokhoz remekül passzolt a helyszín, együtt tudtunk lélegezni a dalokkal, az egyik alatt még maga az énekesnő is meghatódott picit. A Nagy Edi project egyébként egy teljes zenekart takar, de a számoknál nem érződött bármilyen más hangszer hiánya, bár amikor az egyik dalnál elmesélte, hogy valójában picit trip-hopos hangzása van, azért kíváncsivá tett. Most elsősorban szomorú dalokat és néhány feldolgozást adott elő, kedvencétől, Alanis Morisette-től is, ez a lassabb hangulat pedig szép lezárása volt az estének.
Sofar Sounds-féle teljesen csendes meghittséghez (ahol a kb. fél órás titkos koncertek alatt a közönség néma csendben hallgatja a produkciót) szokott fülemnek először picit furcsa volt, hogy a koncert alatt azért a kinti helyiségben is zajlik az élet, illetve időnként valaki tapintatosan kimegy egy-egy frissítőért vagy falatkáért, ez azonban láthatóan senkit sem zavart. Pont, ahogy egy házibuliban is megy a jövés-menés. Persze, a közel órás koncertek alatt nem is várható el a közönségtől, hogy egy helyben üljenek végig, a meghitt hangulatnak viszont ez szerencsére nem ártott. Már várjuk a következőt.
