Otthon gyertyát gyújtva, vagy egy idegen temetőben emlékeznek szeretteikről a külföldön élő magyarok
A Mindenszentek ünnepe a katolikus egyházban november elsejére, míg a Halottak napja november másodikára esik. Mivel vallási vonatkozásai vannak, így a katolikusok a világ bármely pontján számon tartják az ünnepet. Más kérdés, hogy milyen szokással emlékeznek meg a halottaikról.
Péter Németországban él, sokat mesélt nekem az ottani szokásokról. Náluk például azokban a tartományokban, ahol a lakosság többsége katolikus, a “Halottak napját” november 1-jén, Mindenszentekkor ünneplik. Ez a nap egyben munkaszüneti nap is, de csak ezekben a tartományokban (Bajorország, Baden-Württemberg, Észak-Rajna-Vesztfália, Rajnavidék-Pfalz, Szárvidék). A munkaszünet a 82 milliós németországi lakosság valamivel több, mint felét érinti.
Tehát ugyanakkor egy Berlinben, Frankfurtban vagy Hamburgban élő magyarnak ez a nap egy normális munkanap, nincs temetőlátogatás.
A nem katolikus tartományokban a “Halottak napja” az advent időszakot megelőző vasárnapon, idén november 25-én van, elhunyt hozzátartozóikról ezen a napon emlékeznek meg.
Mindkét esetben (november 1., november 25.) szigorú törvényes előírások vannak a nap tiszteletben tartására, tartományonként változóan. A katolikus tartományokban mindkét napon, a nem katolikusokban csak november 25-én.
Kölnben (Észak-Rajna-Vesztfália tartomány) például ezen a napon tilos működnie a videó kölcsönzőknek, a mosószalonoknak, az autómosóknak, az autósiskoláknak. Ezen a napon tilos költözködni is. Ugyanakkor működhetnek pl. a szaunák, fitneszstúdiók. Tilos zenét szolgáltatni éttermekben, szórakozó helyeken, Kölnben reggel 5-től du.18 óráig, de Bajországban már reggel 2 órától éjfélig.
1980. óta törvény szabályozza, hogy ezeken a napokon milyen filmet vetíthetnek a mozikban illetve mutathatnak be a tévében. A törvény azt is szabályozza, hogy ezeken a napokon a színházakban, gyermekprogramokon, koncerteken nem lehet szórakoztató jellegű előadásokat tartani. Az október 31-én kezdődő Halloween-programok zenés-táncos részét november 1-jén reggel 5-ig be kell fejezni.
Na de kanyarodjunk vissza oda, hogy egy külföldön élő magyar, akinek a szerettei több száz esetleg több ezer kilométerre nyugszanak, akkor melyik napon ünnepel és milyen hagyományokat követ?
Péter például nem szokott hazajönni Magyarországra és itthon járni a temetőket. Elhunyt szeretteikről, feleségével közösen, a lakásukhoz eső legközelebbi temetőben emlékeznek meg. A városi temetők mindegyikében ugyanis van egy úgynevezett közös sír, rendszerint egy magas kőfeszület, amelyeknél azok gyújtanak mécsest halottaik emlékére, akik valamilyen oknál fogva nem tudják saját szeretteik sírját meglátogatni. Ennek megfelelően a közös síron rendkívül sok a mécses, a kisebb koszorú, a virágcsokor. A közös sírhoz a városi, kerületi önkormányzat is minden esetben elhelyez egy-egy nagyméretű koszorút.
Itt gyújtanak gyertyát Péterék, fotó: Wikipédia
"Mi ezen a napon rendszerint délután négy órakor indulunk gyalog a temetőhöz, ami kb. három kilométerre van a lakástól, egyfajta zarándokútnak fogjuk fel. A temetőben először a szépen gondozott katonai díszparcellákat látogatjuk meg, ahol ma már csak nagyon kevés esetben van mécses, utána pedig, mire besötétedik, ez kb. hat órakor van, a közös sírnál gyújtunk meg két mécsest, az egyiket a feleségem elhunyt szerettei, a másikat az én szeretteim emlékére. Körülbelül negyed órát töltünk a közös sírnál, utána szintén gyalog hazamegyünk. Nálunk ennyi a megemlékezés."
Péterék fontosnak tartják, hogy egy évben legalább egyszer megemlékezzenek az elhunyt szeretteikről, viszont a külföldi tartózkodásuk előtt sem volt mindig lehetőségük fizikálisan is elmenni szeretteik sírjához, ilyen esetekben a Farkasréti temető közös síremlékét látogatták meg.
Laci szintén hasonlóan gondolkodik, mint Péterék. Ő is Németországban él a családjával, gyermekei is már ott születtek, azóta ők is felnőttek és ott alapítottak családot. Laciék ugyanakkor minden évben előre készülnek a november elsejére.
“Van egy kis hétvégi házunk Magyarországon egy vidéki faluban, közel az osztrák határhoz. Itt van több barátunk, szerettünk is eltemetve. Október végén, vagy november első napjaiban mi mindig szabadságon vagyunk, legyen bármi, ebben a pár napban mindig eljövünk ide, kicsit rendbe tesszük a házat, kikapcsolódunk, pihenünk. Ekkor körbejárjuk a temetőt is, mécseseket, koszorút viszünk.”
Van, akinek viszont az egészségügyi állapota nem engedi meg, hogy temetőkbe látogasson. Mária 18 éve él Németországban, nemrég vesztette el szüleit, akkor járt utoljára Magyarországon, a munka és a betegeskedő férje mellett nem tud hazalátogatni Mindenszentek alkalmából.
"Nemrég veszítettem el a szüleimet, még mindig borzasztóan fáj. De hazautazni nem tudok, így mindegyikükért gyertyát gyújtok és imádkozok."
Anna, aki három éve Amerikában él, azért nem megy temetőbe, mert nem tartja fontosnak, hogy ott emlékezzen meg a halottairól.
“November elsején a férjemmel leülünk a konyhaasztalhoz, meggyújtunk egy gyertyát és emlékezünk azokra, akik már nem lehetnek velünk. Aztán a gyertyát tartóba szoktam tenni és kirakom a teraszra, amikor sötétedik. Nálunk ennyi a Halottak napja.”
Ivett szintén Amerikában él, de teljesen máshogy gondolkodik erről a napról.
“Őszintén nem érzem szükségét annak, hogy fizikálisan emlékezzek. Szerencsés vagyok mondjuk, élnek a szüleim, a testvéreim és azok a nagyszüleim is, akik egész otthoni életemben velem voltak. Sokat beszélek velük telefonon, általában ilyenkor csak az a különbség, hogy elmondják a temetőben látott dolgokat, meg azt, hogy a nevemben is vittek mécsest. Én ilyenkor inkább azokra gondolok, akik még élnek és akikkel még beszélhetek a telefonban.”
Amikor külföldön élő magyarokkal beszélgettem a témában, a legfőbb tapasztalatom az volt, hogy a többség nem tartja a Halottak napját külön ünnepnek. Sokan karácsonykor jönnek haza, akkor visznek mécsest a temetőkbe vagy egyáltalán nem foglalkoznak ilyen szinten az elhunyt szeretteikkel. A legtöbben azt mondták, hogy inkább egy-egy sztori, élmény kapcsán emlékeznek a halottaikra, nem kötik naphoz ezt az érzést.
