Middlemist Red: "Ugyanolyan izgalmas 15 embernek játszani, mint 500-nak"
Negyedik szülinapját ünnepli a Middlemist Red, szombat este első koncertjüket adják az Akvárium NagyHALLjában. Emellett külföldi turnéra készülnek: célba veszik Dortmundot, Amszterdamot, Belgiumot és Berlint. Novemberben jelent meg új albumuk, ami merőben más, mint az első. Feladványként szerepeltek a Maradj talpon! adásában. Szóval, zajlik az élet körülöttük. Az együttes dobosával, Ürögdi Ábellel, és basszusgitárosával, Deli Somával beszélgettünk.
Hogyan telt a mai napotok?
Soma: Nekem a családdal. A testvérem meglátogatott minket, így fogtuk magunkat, és elmentünk fürdőzni egyet. Szóval most üde és relaxált állapotban vagyok.
Ábel: Nekem is nyugis, hátradőlős napom volt: tízig aludtam, aztán édesapám palacsintáját ettem Nutellával... innentől nehéz elrontani! Holnap ismét munka van, aztán pedig nagy erőkkel készülünk a szombati, szülinapi fellépésünkre.
Izgultok, hogy először játszotok az Akvárium NagyHALLjában, vagy úgy érzitek, ez már régóta kijárt volna?
Ábel: Egy kicsit mindkettő.
Soma: Igen, egy kicsit azért félünk is tőle. Én legalábbis személy szerint izgulok, mert itthon még sosem volt olyan, hogy önálló zenekarként kerültünk volna egy ilyen nagy közönség elé. Ez mégiscsak duplája az A38 hajó terének.
Tehát az Akvárium presztízsértelemben is egy felsőbb kategóriát jelent, mint az A38?
Ábel: Nem feltétlenül. A hajó afféle nemzetközi elismerést is jelent.
Soma: Így igaz, presztízs terén én sem vagyok benne biztos, hogy az Akvárium feljebb lenne, tényleg csak a nézőszám miatt mondható egy nagyobb előrelépésnek.
Átlagosan hány fellépésetek van egy hónapban?
Soma: Szezontól is függ, de az elmúlt időszak például nagyon sűrű volt, minden hétvégén mentünk valamerre. Alapjáraton havonta vagy kéthavonta egy koncerttel számolunk. Budapesten is kéthavonta koncertezünk.
Ábel: Régebben eléggé előítéletesek voltunk a vidéki fellépésekkel kapcsolatban: kevesen jönnek el, még az útiköltséget sem fedezi a bevétel, satöbbi... Hát, ma már talán elmondható, hogy a vidéki koncertjeink okozzák a legjobb élményt. Több százan eljönnek, hatalmasat buliznak.
Soma:
Nyilván az is benne van ebben, hogy egy vidéki városban ritkábban fordulunk meg, ezért még jobban örülnek nekünk, ha megyünk.
A külföldi koncertjeitek közül ki tudnátok emelni egyet, amit különlegesnek éreztek valamilyen szempontból?
Soma: A tavalyi, hollandiai Eurosonic Fesztivál nagy élmény volt. Ez nem egy klasszikus értelemben vett klubkoncert, inkább egy lendületes koncertsorozat, amelynek keretében mindenki megpróbálja, úgymond, eladni az együttesét. Minél több szakmabeli vesz részt az eseményen, annál jobbak az esélyeink. Ott két olyan telt házas bulink volt, hogy sokan már nem fértek be. Persze máshogy ment a szervezés is: a koncert alatt nem lehetett ki-be járkálni a termekből. Mindenesetre ez egy nagyon szuper külföldi tapasztalat volt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elkezdjünk jobban nyitni külföld felé.
Fotók: Komroczki Diána
A prágai Roxy klubban adott koncertünkre is szívesen gondolunk vissza. Az európai turnénk első állomása volt, Közép-Európa egyik legnívósabb klubja, nagyobb, mint az Akvárium NagyHALLja. Baromira meglepődtünk, amikor 300-400 ember eljött. Ismerték a zenét, a szövegeket.
Ábel: És így indítasz egy külföldi turnét, 300-400 fős közönséggel. Aztán a második napon... 20 ember jön a koncertedre. És ilyenkor méred fel, hogy igen, ez egy ilyen műfaj: sosem tudod, hogy milyen helyen, milyen körülmények között, hány ember előtt játszol majd. Ez benne az izgalmas. De
Soma: Nekünk izgalmas, a hangtechnikusunknak meg valószínűleg nagyon nem az. (nevet)
Ez jó szokás, tartsátok meg! Durván bulizós banda vagytok a turnékon?
Ábel: Nem, szerintem elég visszafogott társaság vagyunk. Képesek lennénk egy estét végigücsörögni a backstage-ben, egy sörrel a kezünkben.
Soma: Azért tudunk tombolni is. Emlékszem, egyszer, amikor kissé elszabadult a pokol, össze-vissza ütlegeltük a Mary Popkids dobszettjét...
Ábel: Tudunk tombolni, persze. De azért más zenekarokhoz képest egészen rendes gyerekek vagyunk.
Koncerteken kívül mennyire hallhatunk benneteket rádióban, tévében?
Soma:
Ábel: Vasárnap lesz rólunk a Rock rádióban egy egyórás műsor, rögtön egy portréanyagot készítettek velünk.
Soma: Vagy például a Hallgass hazait! nevű kezdeményezésbe is bekerültünk. Ennek az a lényege, hogy különböző zenekarokkal felvesznek egy beszélgetést egy százhalombattai stúdióban, és ezt kiküldik egy csomó vidéki rádiónak. Egyórás az adás, öt-hat számot lejátszanak közben az együttestől. De országos frekvenciával rendelkező rádióban vagy rendszeresen nem játsszák a dalainkat. Hollandiában igen, mert ott promózzák a koncertünket.
Mi a véleményetek a korábbi és a megújult Petőfi Rádióról?
Ábel: Annak idején ők tették slágerré azt a két számunkat, amiket játszottak, tehát azoknak a népszerűségét nagyban köszönhetjük nekik.
Soma: Sajnáljuk ezt a Petőfi Rádiós dolgot. Azok, akik a nem kommersz zenei vonalat képviselik, és nem is akarnak ahhoz csatlakozni, el vannak vágva attól a lehetőségtől, hogy a rádiókban játsszák őket. És ez nem fair.
Ábel: Eléggé paradox és furcsa: fellépünk fő műsoridőben a Strandon meg a VOLT-on, a Petőfi Rádió saját színpadán, de a Petőfi Rádió nem játssza a zenénket.
Soma: Amikor megtörtént a Petőfinek ez az arculatváltása, és elkezdett ilyen egészen furcsa irányokba menni, akkor én voltam az elsők között, aki azt mondta, hogy innentől kezdve nekik, vagy a Petőfi TV-nek nem nyilatkozunk. Nem hagyjuk, hogy felvegyék a koncertet, nincs ilyen, hogy beleforgatnak kedvükre a fellépéseinkbe és azt leadják.
Ennek ellenére volt egy csomó zenekar, akik aláírták a Petőfi Rádió arculatváltásakor indított tiltakozó ívet, majd elmentek a VOLT Fesztiválra átvenni a Petőfi Zenei Díjukat. Szerintem valamit valamiért. Próbáljunk kiállni amellett, amit képviselünk.
Új lemezetek, a Ripple Soul határozottan szintisebb, mint az első. Mit mondanátok annak, aki az első korongotokat már hallotta, ezt viszont még nem: mire számítson, vagy miért hallgassa meg?
Ábel: Ne ugyanarra számítson, amit az első albumon hallott. Persze ugyanaz a négy ember csinálja a zenét, de egy más hangzású, és sokkal koherensebb anyagot készítettünk.
Soma: Igen. Míg az előző lemeznél külön számokban lehetett gondolkodni, itt egy összefüggő albumról beszélhetünk. A vélemények legalábbis arról tanúskodnak, hogy ez egy teljes egészként értelmezhető valami.
Ábel: És a szakmai értékelése is sokkal pozitívabb, mint az előző lemezé. Több fantáziát látnak benne.
Soma: Erősebbek a refrének, jobban koncentráltunk arra is, hogyan épülnek fel a dalok.
Mit gondoltok, mikor lesztek nagyszínpados előadók a Szigeten?
Soma: Hát, nehéz ezt megtippelni, talán úgy négy év múlva. De tényleg nem lehet megmondani az ilyeneket előre, hála az égnek.
Ábel: Lepjük meg magunkat, azt kívánom!
Mit tartotok az eddigi legnagyobb sikereteknek?
Soma: Én azt hiszem, ezt a külföldi turnét, amire most indulunk. Baromi jó helyeken fogunk játszani, és nem tudom, hogy például a hollandiai Paradisóban sikerült-e már fellépnie az Ivan and the Parazolon kívül másoknak. Elképesztően szuper dolog, hogy ott fogunk koncertezni.
Ábel: Meg az, hogy olyan jó csapat dolgozik velünk, amit szerintem sok zenekar irigyelne. Összetartó, kooperatív, öröm mindig, amikor zenélni megyünk.
Most vagytok a csúcson, és ezt szeretnétek fenntartani, vagy még úton vagytok valami felé?
Soma: Most indultunk el azon az úton, amin, ha jól haladunk, akkor egy-másfél év múlva beválthatjuk a velünk kapcsolatos ígéreteket.
Ábel:
És nemcsak Magyarországon akarunk ígéretesek lenni, hanem azt szeretnénk, hogy egy francia vagy angol fesztivál fellépői lehessünk. Nem mellékes információ, hogy indul egy fesztiválkezdeményezésünk.
Soma: Szeptember 16-án az egész Dürer Kertet megkapjuk egy napra. Elképesztő látványtechnikával készülünk, és nagyon jó külföldi fellépőket hívtunk, amellett, hogy az általunk képviselt magyar zenei szcéna legjava is zenél majd. A jövőben ezt többnapos fesztivállá szeretnénk növelni. Az egésznek az ötlete azt hiszem, onnan jött, hogy a Black Angels nevű együttes, akik az egyik legnagyobb inspirálóink, saját fesztivállal büszkélkedhet, ami mára már egy egész világon jelenlévő brand. Ez a Levitation. Ilyesmit próbálunk mi egyelőre kicsiben megvalósítani.
Ha nem a Middlemist Red, hanem egy másik, létező magyar banda tagjai lennétek, melyik lenne az?
Soma: Hát, én biztos, hogy tolnék egy évet a Run Over Dogs-zal. Sokféle téren állunk kapcsolatban velünk, szinte össze vagyunk forrva.
Ábel: Hú... nagyon sok magyar együttes van, amiknek én félnék a dinamikájuktól, meg a mentalitásuktól. De egy Ganxsta Zolee-val közös buliban benne lennék. Valószínűleg 24/7-es oltáshullámokat kapnék. Vagy benéznék a Wellhellóba, hogy milyen érzés naponta fellépni.
