KULT

Rómeó egy zombi, Júlia pedig Wednesday Addams – Robin Williams lánya a Lisa Frankensteinnel tökéletes randifilmet rendezett

Ha valami különlegességre fáj a fogatok az unalmas moziszezonban, de nem akartok komoly filmet nézni, választani se lehetne jobbat a Lisa Frankensteinnél. Egy könnyed, morbid, ismerős elemekből felépített fekete komédia, de nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog.


Diablo Codyról tudjuk, hogy nagyon jó író. Meg is nyerte az Oscar-díjat a 2007-es Junoért, amelynek ő írta a forgatókönyvét. Szövegkönyveiből árad a maró szarkazmus és tényleg kegyetlen témákkal képes nagyon könnyeden viccelődni.

A Lisa Frankenstein története is hasonlóan morbid: egy Frankenstein és egy Rómeó és Júlia történet szerelemgyereke.

Főszereplőnk Lisa (Kathryn Newton) a társai által kiközösített diák, mert édesanyját kegyetlenül meggyilkolták régi lakhelyén. Sokan még azt is pletykálják róla, hogy köze lehetett a baltás gyilkossághoz, ami természetesen nem igaz. Tutyimutyi édesapjának (Joe Chrest) új felesége (Carla Gugino) természetesen jó mostoha lévén megkeseríti főhősünk életét. Nincsenek barátai, az egyetlen kedves teremtés az életében mostohatestvére, Taffy (Liza Soberano).

Ő próbálja behúzni a kisváros lüktető, bulis életébe Lizát, persze sikertelenül. Egyetlen dolog hoz neki örömöt, a város szélén található egy agglegénytemető, ahol Lisa a szabadidejét tölti, verseket olvas, álmodozik, szinte szerelmes a hely „szellemébe”.

Egyik este egy hatalmas vihar után, vélhetően egy villámcsapás következtében életre kel az egyik sír „lakója”, és megkeresi magának a lányt, aki a sírja felett olvasgatott neki.

Lisa gyakorlatilag befogadja magához a zombit(Cole Sprouse), mint anno E.T.-t a kisgyerekek. A sztori itt kicsit magasabb sebességre kapcsol, és több szerencsétlen haláleset következtében Lisa elkezd segíteni az élőhalottnak, hogy visszanyerje eredeti külsejét.

Történetünk 1989-ben játszódik, vicces módon pont abban az évben, amikor a film rendezője – Zelda Williams (Robin Williams lánya) – született. Az egész film fiatalos és frissnek hat, még az ismerős toposzok ellenére is. Megszokott receptekből építkezik, de nem hat klisésnek. Bár kitalálható előre, mi fog történni, a Cody-párbeszédek élettel teliek és szórakoztatóak. Még úgy is, hogy egy jó adag fekete humorral operál.

Nem azt mondom, hogy gyomorforgató és kegyetlenül véres a Lisa Frankenstein, de a 16-os karikát megérdemli.

Akik látták a szintén Cody által írt Ördög bújt beléd című horrorvígjátékot, azok körülbelül tudják, mire számítsanak. Véleményem szerint a történet üzenete nem feltétlenül van jó hatással a fiatalokra, hiszen az öngyilkosság sosem megoldás. Márpedig, mindennemű spoiler nélkül: ez a téma előkerül a Rómeó és Júlia-aspktus kapcsán.

A rendezés korrekt, nem volt unalmas a film, jól összerakták, tisztességes a tempó, és van ideje a szereplőknek kibontakozni. Hiába szörnyűségesek az élőhalott szépfiúnk és Lisa tettei, valahogy mégis drukkolunk nekik.

A szereplők kitesznek magukért, Kathryn Newtont nagyon kedveltem, a 2019-es Pokémon: Pikachu, a detektívben is és a 2020-as Freaky-ben is nagyon jó volt.

Idén láthatjuk őt még egy horrorban, az Abigailben is, amiben egy vámpírral is megküzdhet. A nemtörődöm apukát már reflexből hozza a Stranger Things-ből ismerős Joe Chrest, az irritáló, gonosz mostoha szerepében pedig Carla Gugino kapott egy nyúlfarknyi epizódszerepet. Bevallom, elsőre nem ismertem rá Cole Sprouse-ra zombiként, annyira jó a make-up. Folyamatosan tér vissza a karakterbe az élet, de az elején undorítónak és félelmetesnek ábrázolják a szépfiút. Igazán bátor a színésztől, hogy bevállalta ezt a kevésbé tradicionális alakítást, bár a mozi végére természetesen megvillannak azok a bociszemek.

A sztorit már leírtam, és dicsértem Cody szövegkönyvét eleget, most jöhet a feketeleves. Szó szerint: aki nem vevő a morbid humorra, a kegyetlen viccelődésre és az ízléstelenségekre, az ne váltson jegyet a filmre. Nem polgárpukkasztó, de nem egy családbarát vasárnapi film: itt bizony belsőségekkel és levágott péniszekkel viccelődnek, még ha nem is mutatják őket.

A másik probléma a forgatókönyvvel: olykor elég buta. Sokszor elmismásol fontos részleteket, semmit nem akar megmagyarázni, minden csak úgy történik benne.

A szereplői néha irreálisan ostoba döntéseket hoznak, itt nem gondolkodik senki logikusan. A mostani nosztalgiavonatnak köszönhetően egy „fantasztikus”, ’80-as évek életérzést próbálnak ránk erőltetni az alkotók, de valahogy a Lisa Frankenstein esetében nem éreztem szükségességét, nem adott semmit hozzá a történethez.

Maximum annyit, hogy a látványvilág tényleg színesebb lett, az atmoszféra kicsit hatásosabb, mint ahogy manapság lenne, de nekem nagyon stilizált. Valamint ez megoldás volt a szokásos mobiltelefon paradoxonra, ugyanis a mobilok megoldottak volna több problémát is főszereplőnk életében.

Rengeteg utalást találunk más mozifilmekre és filmtörténeti klasszikusokra,

főhősünk szobájában egy Méliès Utazás a Holdba poszter lóg, és többször előkerül a film képi világa is. A zombi Sprouse az 1985-ös George A. Romero klasszikus Holtak napja alatt „támad” először. Több slasher utalást is találunk, Cody tényleg ügyesen dobálta össze ezeket, szinte főhajtás a klasszikusok előtt, bár kicsit az arcunkba tolja őket.

Nem is húzom az időt tovább, a Lisa Frankenstein egy tökéletes randifilm, ha tudjátok a párotokról, hogy kedveli, vagy bírja a fekete komédiákat. Természetesen eredeti nyelven ajánlom, mert a szinkron megöli kicsit Diablo Cody pergős, szóviccekkel teli, maró szarkazmusát.

Tényleg nem több, mint egy újabb Rómeó és Júlia sztori, most Frankenstein köntösbe öltöztetve, de mégis friss.

Nem nevezném rossznak, de láttunk már jobbat is, a szereplők szerethetőek, a forgatókönyv buta, de szórakoztató, a rendezés ügyes, tipikus „szódával elmegy” típusú mozifilm. Kicsit úgy érzem, streamingen jobban megállta volna a helyét mint a mozikban, de meglátjuk, ne legyen igazam, mert az alkotók megérdemlik a sikert.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: