Simor András megzsarolása: „El tudjuk képzelni, hogy ha ez ilyen magas szinten is lejátszódik, akkor mi lehet alacsonyabb szinten”
Horváth Lóránt, az Ügyvédkör elnöke volt az ATV vendége, ahol a Simor András volt jegybankelnök által elmondott zsarolási ügy jogi következményeiről beszélt. A jogász szerint amit Simor András elmondott, az egy „nagyon súlyos eset”. Bár a Büntető Törvénykönyv a zsarolás szót ebben a kontextusban nem ismeri, Horváth szerint az eset kényszerítésnek vagy hivatali visszaélésnek is minősülhet.
Arra a felvetésre, hogy az ügyet szándékosan úgy intézték, hogy ne lehessen bizonyítani, Horváth Lóránt azt mondta, szerinte mégis lenne mód rá. „Azt gondolom, hogy ezek az esetek közvetett bizonyítékokkal, akár tanukkal, vagy akár eseménysorozattal bizonyíthatóak” – jelentette ki. Úgy véli, magát a hivatali visszaélés tényét lehetne bizonyítani, például tanúbizonyítással.
Hozzátette, nem feltétlenül szükséges a közvetlen bizonyíték, mint egy hangfelvétel, mert „közvetett bizonyítékok logikus lánculatával is alátámasztható egy bűncselekmény elkövetése”.
A műsorvezető megjegyezte, hogy az ügyben az érintett MNB-alelnök tagadja a vádakat, míg az Erste nem cáfolta azokat. Horváth Lóránt szerint az, hogy a bankkal szemben szokatlan vizsgálatok indultak, azt bizonyítja, „hogy valamilyen cselekmény történt, és annak valamilyen következménye lett”. Kijelentette: „nem akárki mondta, tehát Simor András állította ezt, és nagy valószínűséggel ez így is történhetett”.
Simor András azt is elmondta, hogy az Európai Központi Banknál (EKB) szinte sokkot kaptak a történtek hallatán. Horváth Lóránt ezt nem tartja meglepőnek.
Szerinte „ez egy kulturált helyen nem fordulhat elő, főleg az, hogy hatósági szerepkört tölt be a Magyar Nemzeti Bank ebben az esetben, és vissza is élhet a helyzetével ezáltal”. Az ügyvéd bízik benne, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség hivatalból vizsgálatot indít az ügyben.
A jogász szerint az eset félelmetes képet fest a magyarországi viszonyokról.
Például „kisebb vállalkozások, kisebb piaci szereplők vonatkozásában hatóságok, és itt nem feltétlenül a Nemzeti Bank, hanem egyéb hatóságok közreműködésével hogyan szereztek meg bizonyos piaci szereplők üzleteket”. Ugyanakkor úgy gondolja, „hogy a vádhatóságnak elegendő eszköz állna ebben az esetben is rendelkezésére, hogy ezt a vádat meg tudja védeni”.
Szóba került az MNB alapítványainak ügye is, amelyben a nyomozást a választások után a rendőrségtől átvette a központi nyomozó főügyészség.
Úgy véli, a bűncselekmények sorában ez nem egy kimagaslóan bonyolult történet, és ennyi idő alatt már történnie kellett volna valamilyen felderítésnek. A gyanúsítottak hiányával kapcsolatban kijelentette:
„Ez egyáltalán nem normális, sőt, ugye abból látjuk, hogy a folyamatok nem haladtak előre, hogy gyakorlatilag azok a kulcs szereplők, akiknek a neve a sajtóban is megjelent, ők sem kerültek a rendőrség látókörébe, nem hallgatták ki őket és nem voltak eljárási cselekvények náluk”.