Mi a közös három eltűnt emberben, egy erőszakos bűnözőben és egy podcasterben? A Bodkinből kiderül
Ritka az, amikor egy elsőfilmes alkotó ennyire telibe talál. Azonban, amit Jez Scharf letett az asztalra a Bodkin képében, az szinte teljes játékidejében, minden pillanatában szórakoztató. Minden a helyén van, történet, színészek, forgatókönyv, akció, humor – ha nagyon keresnék hibát, biztos találnék, de nem akarok. Inkább még több Bodkint akarok!
Csak most nem az írek mennek el nyaralni Belgiumba, hanem mi megyünk el egy sok éves eltűnési ügy után nyomozni az álmosnak közel sem mondható írországi kisvárosba, Bodkinba.
Természetesen mindenbe bele lehet persze kötni: annyira tömény a Bodkin, amibe sokaknak beletörhet a bicskájuk. Sok szereplővel dolgozik a történet, és az első rész alatt azért kapkodni fogjuk a fejünket a rengeteg ír név között. Illetve néha, kicsit pátoszos és művi, de szerintem jól áll neki.
Szerencsére a főszereplőink is külső személyek, így az ő szűrőjükön keresztül kapjuk meg az infókat, ami segít a megértésben. Történetünk szerint Gilbert Power (Will Forte) egy nagymenő podcaster (igen, ez egy szakma), akinek van egy hatalmas sztorija. Egy újság besegít neki, hogy elkészítse a legújabb, igaz bűnügyön alapuló podcastjét.
Ez a „true-crime doku” zsáner az utóbbi időben nagyon megy (főleg a Netflixnek köszönhetően), így a sikerre való tekintettel, kap is Gilbert maga mellé egy asszisztenst Emmy Sizergh (Robyn Cara) személyében, és egy riportert, Dove Maloneyt (Siobhán Cullen) az újságtól. Emmy ugyan kezdő, de nagyon talpraesett és isteníti Dove-ot, ezért is vállalta el ezt a munkát, hogy együtt dolgozhasson a példaképével: a sokat megélt, szinte legendás oknyomozó riporterrel.
Gilberték egy több mint húsz évvel korábbi hármas eltűnés után nyomoznak. Mi történhetett azon a Samhain-i ünnepségen (ez a Halloween eredeti ír változata), amikor egy gyermek és két felnőtt nyom nélkül eltűnt? Mi vezethetett ezután több tragédiához is? Mit rejthet még Bodkin városkája?
A forgatókönyv nagyon ügyesen adagolja az információkat, a titkokat, feszes a tempó, pergők a párbeszédek és meglepően viccesek. Az ír hangulat, atmoszféra szinte ömlik ránk. Az első részben többet isznak a szereplők, mint Jockey a Dallas teljes első szezonjában. Olyan apróságokra figyeltek, hogy a végefőcím alatt mindig populáris ír zenék szóljanak, amik ír nyelven íródtak. Az egésznek egy misztikus érzést kölcsönöz a helyszín, ez a különleges nyelv és a szereplők. Will Fortén kívül minden színész ír vagy brit. Akik kedvelik az akcentusokat, azok imádni fogják eredeti nyelven a Bodkint. Senkinek nem úgy mondják ki a nevét, ahogy le van írva, és a nyelv maga is nagyon egzotikusan hangzik, semmi köze az angolhoz.
Ugyanakkor a kedvencem Siobhán Cullen volt, az érinthetetlen, szarkasztikus, rideg újságíró-ikon szerepében, akinek drámai múltja kísérti és nem hagyja nyugodni. Robyn Cara minden jelenetében imádnivaló volt, kicsit mindig felvidította az amúgy kissé depresszív hangulatot. David Wilmont pedig lejátszott mindenkit a képernyőről, úgy alakított egy negatív karaktert, hogy minden pillanatát imádtam és nem lehetett utálni.
A nyomozás is működik: mindig, amikor valami új információ kiderül, észszerű és logikus következményei vannak, és mindig előkerül valami új nyom. Akik szeretik a „murder-mystery” típusú Agatha Christie történeteket, azoknak is tetszeni fog a Bodkin. Mert a kisvárosban szinte mindenkinek van valami sötét titka.
A vége csavar ugyan kitalálható, de az út, ahogy eljutunk odáig, kellően kacifántos. Mint már írtam, mindenkinek van valami rejtegetni valója, így minden karakter próbál eleget tenni a céljainak. Nincsenek egyértelműen negatív szereplők, mindenki valamilyen külső, vagy belső nyomás alapján cselekszik.
Miért különleges a Bodkin? Egy tökéletesen elmesélt, misztikus, vicces nyomozás egy karakteres kisvárosban, ahol ugyan nem szívesen élnék, de minden itt töltött másodperc megér egy misét. Jez Scharf hiába számít tapasztalatlan írónak/showrunnernek, néhány logikátlanságon kívül, szinte hibátlan forgatókönyvet tett le az asztalra. A casting mellett a zeneválasztás és a fényképezés is telitalálat.
Van akinek ez a „podcaster nyomoz” dolog kicsit távol állhat a valóságtól, amiben van valami, de a helyzet röhejessége még talán segít is a sorozatnak. Kicsit könnyedebbé teszi az amúgy súlyos atmoszférát. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Remélem jön folytatása, mert szívesen visszamennék még egy pár rész erejéig az ír kisvárosba.
A Bodkin megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.
