Az Európa Kiadó tavaly év elején jelentősen átalakult, a felfrissített tagságú csapat pedig most egy új EP-vel jelentkezett és több koncertje is lesz a közeljövőben, például a hamarosan bezáró budapesti Gödör Klubban. Ennek apropóján beszélgettem Menyhárt Jenővel, jelenlegi zenekara mellett az URH-ról, a dalszerzésről, valamint szóba kerültek amerikai tapasztalatai is.

Viszonylag rövid működése ellenére az URH a magyar zenetörténet egyik legmeghatározóbb zenekara volt, elég megnézni, milyen utód zenekarok nőttek ki belőle. De alig van a hazai könnyűzenének olyan szereplőre, akire ne hatott volna. Ön ezt hogy élte meg annak idején, és hogy látja most?

Annak idején mi csak elkezdtünk valamit csinálni. Az egész nagyon gyorsan történt, és nem is tartott sokáig. Tulajdonképpen akkor kezdtem nyilvánosan zenélni. Utólag azt látom, hogy ez egy olyan intenzív pillanat volt, amikor sok minden elindult, és nem csak a zenében.

Jó pillanatban, jó helyen egy jó energia volt az URH, ami nem maradt sokáig együtt, mert Müller Péterrel külön utakon kezdtünk járni. De belökte a zenei karrierünket is. Mindenképp egy jó találkozás volt, egy jó nekifutás, ami hatott másokra is.

Az Európa Kiadó története eléggé zaklatott. 2017-ben Kirschner Péter egy udvarias, de mégiscsak keserű posztban úgy fogalmazott: „Nem hiszem, hogy Európa Kiadó nevű zenekart valójában el lehetne képzelni a jövőben Másik János és Kirschner Péter nélkül” Mint látjuk, Ön azért el tudja képzelni. Talán jogos a kérdés, hogy mi az, ami az Európa Kiadót összetételtől függetlenül Európa Kiadóvá teszi?

Az Európa Kiadó lényegében mindig is az én számaim köré épült. A nyolcvanas években ugyan még kollektívabban alakítottuk a zenét a próbákon, mert sok időt töltöttünk együtt. De az idők során ez módosult. Az 1992-es lemez már kicsit másképp készült. Peter Ogival, aki producer volt, közösen írtuk és hangszereltük a számokat. 2004 után az megint más történet. Akkor a sajtó által klasszikusnak mondott felállással tért vissza az Európa Kiadó az A38 Hajón.

Valójában ez egy olyan felállás volt, amely korábban úgy sosem állt színpadra, mert Varga Orsolya és Másik János azelőtt soha nem játszottak együtt. Abban a felállásban csak régi számokat játszottunk. Amikor pedig elkezdtünk új számokat készíteni, akkor lett egy olyan jelenidejűsége az egésznek, amikor az került előtérbe, hogy kikkel lehet megcsinálni azt, ami most az Európa Kiadót jelenti. Ennek mentén történtek változások. Nyilván, ha az ember változtat dolgokon, azt mindenki másképp ítéli meg.

Én azt éreztem, hogy a jelenben változtatnom kell azon a felálláson, ami 2013 és 2016 között volt, mert azzal már nem tudnám megcsinálni ezt a dolgot úgy, ahogy szeretném.

Kialakult az Európa Kiadó körül egy fajta skatulya?

Az olyan zenekarokkal, amelyek egy időben nagyon sikeresek, gyakran megtörténik, hogy az lesz a bélyegük, hogy ahhoz a korszakhoz tartoznak. Ez nem csak Magyarországon van így. Ráadásul ezeket a bélyegeket újra és újra hajlamos ránk rakni a közönség és a sajtó is. Az Európa Kiadóról 15 éven keresztül csak úgy írtak, hogy az 1980-as évek legendás underground zenekara. Ezzel viszont kialakul az a helyzet, hogy az embernek az új dolgait állandóan összehasonlítják a régiekkel.

Mik azok a témák, kérdések, amik alkotóként most amiket a legfontosabbnak tart 2018-ban?

Engem nem egyes témák foglalkoztatnak, hanem általában az élet. Ez egy komplex dolog, ahol minden összefügg mindennel. Ami hat rám, megmozgat, azzal dolgozom.

Az Európa Kiadó számok különböző aspektusokból, de mindig az életről szóltak, nem volt direkt témájuk. Nem politikai dalok voltak, vagy szerelmes számok, társadalmi dalok.

Március 23-án és 24-én kétnapos dupla koncert lesz a Gödör Klubban. Mi az apropó, és mire számíthatnak a rajongók?

Egyrészt készítünk egy lemezt, egy 4 számos EP-t. Az a címe, hogy Nincs kontroll. Azok a számok jelennek meg rajta, amiket már az új felállással készítettünk tavaly. Ezért tavasszal ország szerte több koncertünk is lesz. A másik apropó az, hogy a Gödör Klub, legalábbis a mostani, Király utcai helyén bezár. Így az utolsó napokban olyan zenekarok lépnek fel, amelyek a Gödör Klub történetében fontos szerepet játszottak. Amúgy is régóta szerettek volna egy Európa Kiadó koncertet, így a két dolog találkozott.

Mi az oka, hogy két koncert lesz, hogy kell elképzelnünk?

Azt szerettem volna, hogy limitálva legyen a nézőszám, hogy ne legyen túlzsúfolt, mindenki megfelelő körülmények között nézhesse végig a koncertet. Ezért merült fel, hogy legyen két koncert. De azért is szeretem ezt a formátumot, mert így kevesebb a para, hogy melyik számot játssza az ember, melyiket nem játssza. A két nap megtehetjük, hogy nem teljesen ugyanazt játsszuk, bár lesz átfedés a két program között.

Ha egy zenekarnak olyan sok régi, nagyon népszerű dala van, mint az Európa Kiadónak, az lehet áldás, hiszen gondolhatja azt az előadó, hogy könnyebb kitölteni a műsoridőt. Ugyanakkor lehet átok is, ha az ember szeretne minél több újat játszani, de a régi dalok egyfajta kényszerpályát jelentenek, elveszik az időt. Ön hogy van ezzel?

Én mindig azt szeretem játszani, amit akkor épp a legfontosabbnak érzek, amit leginkább élőnek tartok, leginkább megmozgat. Tehát nem az az elsődleges megfontolás, hogy új vagy régi. Ugyansakkor nyilvánvaló, hogy az ember nézők előtt koncertezik. Úgy kell összeállítani a műsort, hogy ezt valamennyire kibalanszírozza. Tehát frissen kommunikáljon, ahogy neki jön, de a közönség is hallhassa azokat a számokat, amiket leginkább hallani szeretne. Ez az Európa Kiadó esetében valóban kezd trükkössé válni, mert most, hogy új lemezeket mutatunk be, ezeket a számokat játsszuk, és mindig váltogatni kell, hogy mikor melyik régi számot hagyja ki az ember. Ezért is szeretem ezeket a kétnapos koncerteket.

A most megjelent új EP:

Ön hosszabb időt élt Amerikában, ahol a zeneiparban is dolgozott. Van valami elképzelése arról, hogy magyar előadók, zenekarok mért nem tudnak igazán betörni akár az amerikai, akárcsak az európai piacra? A nyelv az akadály? Vagy az erőforrás? Vagy tényleg nincsenek köztünk világ színvonalú tehetségek?

Azt a kérdést kéne feltenni, hogy Magyarországra miért nem törnek be mondjuk Bulgáriából vagy Mongóliából előadók. Rögtön lehetne látni, hogy ez mennyire nehéz lenne, menyire messziről kéne bárkinek neki futnia nyelvi, kulturális okokból. A kultúrának megvannak a szépségei, a nüanszai, a referenciák. Aki nem ebben nő fel, annak nehéz előállnia olyasmivel, ami ott meghatározó lesz.

Nem is tudom, hogy egy magyar zenekarnak erre kéne törekednie. Bennem fel sem merült, amikor kimentem, hogy megpróbálkozzam ezzel. Tanulni akartam, de nagy ambícióim nem voltak.