Menyhárt Jenő 60: az Európa Kiadó frontembere elásta a csatabárdot, de nem mindenkivel
Menyhárt Jenő a hazai underground megkerülhetetlen figurája: a rövid életű, viszont annál legendásabb URH-ban kezdte, majd 1981-ben megalapította az Európa Kiadót, amely többszöri leállással ugyan, de a mai napig aktívan koncertezik.
A folytonosságot viszont ma már csak a frontember képviseli, a tagság nem egyszer teljesen kicserélődött. Bár akadnak visszatérők (Tóth Zoltán Spenót például a '80-as években egy ideig már gitározott a zenekarban, két éve pedig basszusgitárosként csatlakozott újra), az EK története legalább 4-5 élesen elkülönülő korszakra tagolható.
Az eddig eltelt 38 év pedig bőven tartogatott konfliktusokat is.
Menyhárt ugyanis a saját zenekarában nem igazán híve a demokráciának, hiába kapta egyik új dala a Mindenki egyenlő címet. Nem véletlenül nevezi magát zeneigazgatónak: bár saját jogon is tehetséges, alkotó szellemiségű zenésztársak sokasága vette körül az idők során, soha nem engedett abból, hogy ő határozza meg az irányvonalat.
Az autokratikus hajlam és a csekély kompromisszumkészség több alkalommal is csúnya szakításokhoz vezetett. Legutóbb 2017 elején robbant szét az akkori felállás: Gyenge Lajos dobos kivételével mindenki otthagyta a frontembert, köztük a gitáros Kirschner Péter és a billentyűs-vokalista Másik János, akik neve évtizedekig legalább annyira összeforrt az együttessel, mint Menyhárté.
Kirschner akkor egy posztban érezhető keserűséggel azt írta: „Nem hiszem, hogy Európa Kiadó nevű zenekart valójában el lehetne képzelni a jövőben Másik János és Kirschner Péter nélkül.”
Nos, mint látható, Menyhárt gond nélkül el tudta képzelni – alig pár hónappal később már fel is lépett a jelenlegi csapattal, akikkel azóta is együtt játszik.
A fentiek fényében annyira nem meglepő, hogy sem Kirschner, sem Másik nem volt ott az egyébként számos vendégfellépőt felvonultató koncerten, ami azért eléggé beárnyékolta az ünnepi hangulatúnak szánt estét.
De hogy pozitívat is említsek: a csúcspont számomra egyértelműen Kiss Llászló színpadra lépése volt, aki alapítótag létére hasonlóan méltatlan körülmények között került ki a zenekarból bő hat évvel ezelőtt. Ezután sokáig nem is voltak beszélő viszonyban Jenővel, pedig gyerekkoruk óta ismerték egymást. Most viszont úgy tűnik, sikerült rendezniük a sérelmeket.
Ebben nagy szerepe lehetett Magyar Péternek, az EK egykori legendás dobosának is: ha minden igaz, ő játszotta a közvetítő szerepét kettejük között, többször is békülésre biztatva őket.
A sors fintora, hogy végül már nem érhette meg a pillanatot – hiába szurkoltak rengetegen a gyógyulásáért, tavaly májusban elvesztette a rákkal vívott harcot. Az emléke előtt egy új dallal (Üzenet P-től) is tisztelegtek, amit Llaci írt és énekelt el külön ebből az alkalomból.
Emlékezetes momentum volt a billentyűs Varga Orsolya visszatérése is, aki szintén 2012-ben lépett fel utoljára a zenekarral, azóta a Müller Péter Sziámi AndFriends sorait erősíti.
Ott volt persze Müller is, akivel az URH-ban szerzőtársak voltak, de az azóta eltelt évtizedekben is számtalan alkalommal szerepeltek együtt, valamint Víg Mihály, az EK-val legalább ennyire szorosan összefonódó történetű Balaton frontembere.
Menyhárt New Yorkban töltött éveit pedig ottani zenekara, a Mr. Con and The Bioneers Brave New World Orchestra egyik dalával idézték meg, amiben Leó nevű fia is közreműködött gitáron.
A számlistára nem lehetett panasz, a régi nagy slágerek java sorra került. Elhangzott a Romolj meg, a Küldj egy jelet, a Megalázó durva szerelem, a Popzene, a Bon-bon-si-bon, az Ez a város, a Tengerpart, és persze legutolsóként a Mocskos idők sem maradt ki.
Új dalokból ezúttal csak hármat játszottak, viszont bekerült a programba több olyan szerzemény (Fiatal magyarok, Minden eltörölve, Ezt nem szerettem), amit eddig szinte soha, vagy csak nagyon régen adtak elő élőben. Utóbbit ráadásul a Sexepil egykori frontembere, Hegyi Zoltán énekelte el.
Összesen két és fél órás volt a koncert, méltó lenyomatát adva Menyhárt lassan négy évtizede tartó pályafutásának.
Annyi biztos, hogy ellentmondásos személyisége ellenére a legnagyobb élő dalszerzők közé tartozik, aki – bár lehet vitatkozni arról, felér-e új számainak színvonala a régiekhez – a mai napig keresi a megújulás lehetőségét.
És akárhogy is, ezt értékelni kell.
