KULT
A Rovatból

Menyhárt Jenő 60: az Európa Kiadó frontembere elásta a csatabárdot, de nem mindenkivel

A születésnapi koncerten több nagy összeborulásra is sor került, de így is voltak olyan régi tagok, akik fájóan hiányoztak a fellépők közül.


Menyhárt Jenő a hazai underground megkerülhetetlen figurája: a rövid életű, viszont annál legendásabb URH-ban kezdte, majd 1981-ben megalapította az Európa Kiadót, amely többszöri leállással ugyan, de a mai napig aktívan koncertezik.

A folytonosságot viszont ma már csak a frontember képviseli, a tagság nem egyszer teljesen kicserélődött. Bár akadnak visszatérők (Tóth Zoltán Spenót például a '80-as években egy ideig már gitározott a zenekarban, két éve pedig basszusgitárosként csatlakozott újra), az EK története legalább 4-5 élesen elkülönülő korszakra tagolható.

Az eddig eltelt 38 év pedig bőven tartogatott konfliktusokat is.

Menyhárt ugyanis a saját zenekarában nem igazán híve a demokráciának, hiába kapta egyik új dala a Mindenki egyenlő címet. Nem véletlenül nevezi magát zeneigazgatónak: bár saját jogon is tehetséges, alkotó szellemiségű zenésztársak sokasága vette körül az idők során, soha nem engedett abból, hogy ő határozza meg az irányvonalat.

Az autokratikus hajlam és a csekély kompromisszumkészség több alkalommal is csúnya szakításokhoz vezetett. Legutóbb 2017 elején robbant szét az akkori felállás: Gyenge Lajos dobos kivételével mindenki otthagyta a frontembert, köztük a gitáros Kirschner Péter és a billentyűs-vokalista Másik János, akik neve évtizedekig legalább annyira összeforrt az együttessel, mint Menyhárté.

Kirschner akkor egy posztban érezhető keserűséggel azt írta: „Nem hiszem, hogy Európa Kiadó nevű zenekart valójában el lehetne képzelni a jövőben Másik János és Kirschner Péter nélkül.”

Nos, mint látható, Menyhárt gond nélkül el tudta képzelni – alig pár hónappal később már fel is lépett a jelenlegi csapattal, akikkel azóta is együtt játszik.

A fentiek fényében annyira nem meglepő, hogy sem Kirschner, sem Másik nem volt ott az egyébként számos vendégfellépőt felvonultató koncerten, ami azért eléggé beárnyékolta az ünnepi hangulatúnak szánt estét.

De hogy pozitívat is említsek: a csúcspont számomra egyértelműen Kiss Llászló színpadra lépése volt, aki alapítótag létére hasonlóan méltatlan körülmények között került ki a zenekarból bő hat évvel ezelőtt. Ezután sokáig nem is voltak beszélő viszonyban Jenővel, pedig gyerekkoruk óta ismerték egymást. Most viszont úgy tűnik, sikerült rendezniük a sérelmeket.

Ebben nagy szerepe lehetett Magyar Péternek, az EK egykori legendás dobosának is: ha minden igaz, ő játszotta a közvetítő szerepét kettejük között, többször is békülésre biztatva őket.

A sors fintora, hogy végül már nem érhette meg a pillanatot – hiába szurkoltak rengetegen a gyógyulásáért, tavaly májusban elvesztette a rákkal vívott harcot. Az emléke előtt egy új dallal (Üzenet P-től) is tisztelegtek, amit Llaci írt és énekelt el külön ebből az alkalomból.

Emlékezetes momentum volt a billentyűs Varga Orsolya visszatérése is, aki szintén 2012-ben lépett fel utoljára a zenekarral, azóta a Müller Péter Sziámi AndFriends sorait erősíti.

Ott volt persze Müller is, akivel az URH-ban szerzőtársak voltak, de az azóta eltelt évtizedekben is számtalan alkalommal szerepeltek együtt, valamint Víg Mihály, az EK-val legalább ennyire szorosan összefonódó történetű Balaton frontembere.

Menyhárt New Yorkban töltött éveit pedig ottani zenekara, a Mr. Con and The Bioneers Brave New World Orchestra egyik dalával idézték meg, amiben Leó nevű fia is közreműködött gitáron.

A számlistára nem lehetett panasz, a régi nagy slágerek java sorra került. Elhangzott a Romolj meg, a Küldj egy jelet, a Megalázó durva szerelem, a Popzene, a Bon-bon-si-bon, az Ez a város, a Tengerpart, és persze legutolsóként a Mocskos idők sem maradt ki.

Új dalokból ezúttal csak hármat játszottak, viszont bekerült a programba több olyan szerzemény (Fiatal magyarok, Minden eltörölve, Ezt nem szerettem), amit eddig szinte soha, vagy csak nagyon régen adtak elő élőben. Utóbbit ráadásul a Sexepil egykori frontembere, Hegyi Zoltán énekelte el.

Összesen két és fél órás volt a koncert, méltó lenyomatát adva Menyhárt lassan négy évtizede tartó pályafutásának.

Annyi biztos, hogy ellentmondásos személyisége ellenére a legnagyobb élő dalszerzők közé tartozik, aki – bár lehet vitatkozni arról, felér-e új számainak színvonala a régiekhez – a mai napig keresi a megújulás lehetőségét.

És akárhogy is, ezt értékelni kell.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: