KULT
A Rovatból

Megváltás nincs a gonosznak, csak Golden Globe díj! – Pingvin-sorozatkritika

Akinek tetszett a 2020-as Batman, az imádni fogja a Pingvint. No nem azért, mert oly sok köze van Batmanhez, mert igazából semmi, de a hangulata nagyon hasonló, ezt ügyesen eltalálták! Sokaknak ez lesz az év sorozata!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. január 17.



A Pingvin az első pillanatától hozza a Matt Reeves-féle Batman-film hangulatát. A minisorozat remek, tényleg nagyon jó, de majdnem lehozott az életről. Ez egy nagyon negatív történet, de erről majd kicsit később. Mi is a Pingvin? Colin Farrel karaktere a 2020-as Batmanben mutatkozott be. Már ott is kiemelkedett mint semmire kellő, kisstílű maffiózó, aki nagyon érzékeny a személyét érintő kritikára.

A Pingvin, vagyis Oswald „Oz” Cobb (Farrell) Carmine Falcone (az eredeti filmben Jon Torturro alakította) embere volt, aki viszonylag hamar feladta főnökét mentve saját bőrét.

Már a filmben is erősen utaltak rá, hogy Carmine nem igazán vetette meg az erőszakot, főleg a nőkkel szemben. Ám a karaktertől gyorsan búcsút is vettünk, a 2020-as produkcióban megölték. Innen indít a Pingvin sztorija: Gotham egyik legnagyobb bűnöző családjának a fejét likvidálták és halála egy óriási hatalmi vákuumot hagy maga mögött, amit mindenki be akar tölteni.

Nem csak Oz ugrik rá a lehetőségre, de a Falcone maffiózó család maradéka is pályázik a vezető szerepre, karöltve az egész város söpredékével. Oz elkövet egy hibát, hirtelen felindulásból megöli a maffiabirodalom közvetlen örökösét és éppen próbálja menteni az irháját, amikor is összefut Victorral (Rhenzy Feliz). A beszédhibás utcafiú segít a gengszternek, cserébe az életéért. Ezután egy olyan kalandra indulunk, amit kevesen fognak elfelejteni. Ne értsen félre senki, úgy indult a sorozat, hogy a Pingvin rossz ember. Ezért nem lehetett neki igazán drukkolni, de még a meg nem értett gonoszok közé se lehet beilleszteni. A főszereplőnk egy velejéig romlott bűnöző, akiben egy másodpercig sem lehet megbízni.

Van karakterfejlődése is, de nem jó irányba. Igazából ahogy haladunk előre a sorozatban, egyre gonoszabbá és gerinctelenebbé válik, hogy elérje céljait.

Mindig van lejjebb. Ami a legviccesebb, hogy nincs semmi különleges képessége, rengetegszer szinte csak a szerencsének köszönheti, hogy túléli a szörnyű helyzeteket, amiket igazából magának köszönhet. Sokak adtak volna Cobbnak egy igazán szánni való háttértörténetet, hogy egy meg nem értett gonoszt csináljanak belőle nos Lauren LeFranc showrunner/író teljesen másban gondolkodott. Csupán a ravaszságából és emberismeretéből élő gengszter nagyon mélyre süllyed a sorozat folyamán a morális ingoványban.

Együttérzek mindenkivel, akik sosem tudják megkülönböztetni Colin Farrell és Colin Firth nevét. Állandóan keverem őket, pedig mindkét színészt nagyon szeretem, de sokszor elrontom, amikor megkérdezik, hogy ki melyik filmben játszik. Nos, a Pingvin sem fog segíteni ezen a problémán, ugyanis annyi maszk van főszereplőnkre aggatva, hogy akár Colin Firth is lehetne. Colin Farrell szó szerint eltűnik a szerepében.

Egy másodpercig se látjuk az ír színészt, előbb gondoljuk, hogy egy New Jersey-ből származó maffiózó van a főszerepben.

A maszkok tökéletesek, az akcentus briliáns, teljesen felismerhetetlen a sármos színész. Az alakítása pedig tényleg elsőrangú, nem véletlenül kapta meg a Golden Globe-ot idén ezért a szerepéért. Egyszerűen, amikor képernyőn volt, uralta azt, de még szorult helyzetben is, mint egy nyálkás meztelencsiga, kicsúszott az ellenségei készéből. Ám nem csak a Pingvin volt remek. Körülötte minden mellékszereplő is zseniális.

A már említett Feliz nagyon ügyesen alakította a hányatatott sorsú árva gyereket, akinek az életét a Batman-film főgonosza tette pokollá. Illetve még egy kiemelkedő alakítást láthattunk Cristin Milioti előadásában. Az érdekes arcú szépség játszi könnyedséggel hozta a mentálisan instabil pszichopatát.

Ha arra gondoltunk, hogy a Pingvin lesz az, akivel együtt tudunk majd érezni, tévedtünk, Sofia Falcone a sorozat egyik igazi tragikus főhőse. Szegény bármibe fog bele, valahogy Oz úgyis keresztül hozza a számításait.

A színésznőt eddig én a The Resort sorozatban és a 2020-as Palm Springs filmben láttam, de sokan ismerhetik az Így jártam anyátokkal szériából is. Jon Torturrot Mark Strong váltja az elhunyt maffiafőnök, Carmine Falcone szerepében. Visszaemlékezésekben láthatjuk az új színészt, akire azért volt szükség, mert Torturro szerint a szerepe túlzottan erőszakos volt nőkkel szemben, ezért nem vállalta azt. Egyébként minden szava igaz, de ez Mark Strongot nem zavarta.

A zene a film soundtrackjének a tovább gondolása, fejlesztése. Sajnos nem találkozunk a Denevérember témájával, pedig a filmből anno az volt a kedvencem. De Mick Giacchinonak semmi oka a szégyenkezésre. Mostanában jól megy a zeneszerző szekere, ő készítette az amúgy nagyon jó Star Wars: Kóbor alakulat zenéjét is. Lauren LeFranc elképesztően hatásos, ám nagyon fájdalmas sorozatot tett le az asztalra.

A látványvilág erős, az atmoszféra csak úgy csöpög a televízió képernyőjéből. A színészek elsőrangúak, akkor mi lehet a baj? Már említettem a legnagyobb problémámat.

A néző nem kap feloldozást, ez egy gonosz, kegyetlen és aljas sorozat. Annyi negatívum történik benne és mindig reménykedünk, hogy nem baj, ennél rosszabb már úgysem lehet és mégis. Főszereplőnk annyira mélyre süllyed a csúcsra vezető úton, hogy nem, hogy azonosulni, vagy drukkolni nem lehet neki, de a végére egyszerűen undorral tölt el a látványa. Itt nincs megváltás a gonosznak. Lehet csak én éreztem ezt, de kellemetlen érzés nézni a sorozatot, hiába ennyire jó.

Ez egy kegyetlen Batman-sorozat, amiből nem hiányzik se Bruce Wayne, se a Denevérember. Ki gondolta volna, hogy az év egyik legjobb sorozatát pont a DC-től kapjuk majd. Attól a DC-től, ami hibát, hibára halmozott 2024-ben. De úgy látszik kezd magára találni a Warner szuperhős részlege, mert az idei Creature Commandos animációs sorozat is nagyon jó, a Peacemaker második szezonja is lassan érkezik (az első zseniális volt), és eddig a Superman-film se néz ki rossznak az előzetese alapján.

Reméljük James Gunn és Matt Reeves meg tudja menteni majd a szenvedő stúdiót.

Nem úgy tűnik, hogy lesz folytatása a Pingvinnek, mindenhol minisorozatnak jelölték, ezekből pedig általában csak egy adagot kapunk. De ki tudja, hogy ha már ennyire népszerű lett, a Warnernél se bolondok, szeretik a pénzt. Érzésem szerint látjuk még Colin Ferrellt egy kilométernyi maszk alatt.

A Pingvin első teljes évada megtekinthető a Max streaming szolgáltató kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Salvador Dalíval pillangókat evett, 14 gyerekéből az egyik öngyilkos lett, és átkozza a napot, amikor megismerte Woody Allent – Mia Farrow 80 éves
Gyerekként hetekre lebénult, a bátyja meghalt repülőgép-szerencsétlenségben, a szerelme összejött a nevelt lányával, és eddig három gyermekét temette el… Mia Farrow élete azonban nem csak tragédiákkal volt tele.


Maria de Lourdes Villiers Farrow 1945. február 9-én született Los Angelesben, az ausztrál filmrendező, John Farrow és az ír színésznő, Maureen O'Sullivan (a Johnny Weissmuller-féle, ’30-as évekbeli Tarzan-filmek Jane-je) harmadik gyermekeként, egyben legidősebb lányaként. Összesen hat testvére van, az idősebbek Michael és Patrick, a fiatalabbak pedig John Charles, Prudence, Stephanie és Tisa. Híres keresztapja volt, méghozzá nem más, mint a My Fair Lady, a Gázláng vagy a Philadelphiai történet Oscar-díjas rendezője, George Cukor.

Farrow tehát beleszületett a showbizniszbe. Beverly Hillsben nőtt fel, szigorú katolikus családban. Állítólag különc gyermek volt, mivel időnként játéktőrökkel és művérrel rendezett előadásokat az előttük elhaladó hírességek turnébuszai előtt. Mindössze kétéves volt, amikor a filmvásznon debütált egy rövid dokumentumfilmben (1947: Unusual Occupations).

Kilencévesen pedig gyermekbénulást kapott egy járvány során, amely állítólag 500 embert érintett. Három hétig egy elkülönítő osztályon volt, s később azt mondta, ez az élmény „a gyermekkorának végét jelentette”.

1958-ban a Farrow család Spanyolországba költözött, ahol apja a John Paul Jones (1959) című filmet forgatta, amiben az akkor 13 éves lány is feltűnt. 1958 szeptemberében őt és a nővérét, Prudence-t egy zárdában működő bentlakásos iskolába küldték Surrey-be, Angliába, míg John Londonban befejezte a John Paul Jones utómunkálatait. Még abban az évben nagy tragédia rázta meg a családot: október 28-án Farrow legidősebb bátyja, Michael (aki amúgy a tengerészgyalogság tartalékos katonája volt) meghalt egy repülőgép-szerencsétlenségben. Az apja ezután erősen inni kezdett, ami gondot okozott a szülők házasságában. Farrow az emlékirataiban felidézte, hogy tanúja volt a szülei közötti erőszakos vitáknak, amikor meglátogatta őket a Chelsea-i lakásukban.

Amikor 16 éves volt, a családja visszatért az Egyesült Államokba, s Mia egy Los Angeles-i katolikus lányiskolában, a Marymount High Schoolban folytatta a diákéveit. Ezt követően a Bard College-ban kezdte meg a főiskolai tanulmányait. Ez idő alatt a szülei anyagi gondokkal küzdöttek, és édesanyja New Yorkba költözött, hogy Broadway-produkciókban szerepeljen. John Kaliforniában maradt, ahol a következő évben szívrohamban meghalt, Farrow mindössze 17 éves volt ekkor.

Apja halála után a családnak kevés pénze maradt, ami arra késztette Miát, hogy dolgozni kezdjen, hiszen el kellett tartania magát és a testvéreit. Kezdetben divatmodellként talált munkát, majd színházban kezdett el dolgozni beugróként a Bunbury – avagy jó, ha szilárd az ember című Oscar Wilde-darab egyik New York-i feldolgozásában.

Frank neki énekelt

„Miában nem volt semmi törékeny” – mondta róla az édesanyja. 18 éves korában már körülrajongott porcelánszépségként pillangókat evett a St. Regis szállodában kedves barátjával, Salvador Dalíval. 19 évesen, bimbózó ifjú nőként pedig már a hatvanas évek közepének legnépszerűbb főműsoridős szappanoperája, a Peyton Place sztárja volt, s egy nap az akkor 49 éves Frank Sinatra figyelmét is felkeltette, aki azonnal elrepült a repülőgépén Palm Springsbe. Körülbelül egy évvel később Mia édesanyja kétségbeesett telefonhívást kapott az egyik New York-i szomszédjától: „Azt mondta: »Valami szörnyűség történt Miával«. Azt kérdeztem: »Meghalt?« »Nem, Frank Sinatra felesége lett.« »Ó…« – mondtam – »Csak ennyi?«”

Az esküvő idején Farrow 21 éves volt, Sinatra pedig 50, a köztük lévő 29 év korkülönbség pedig sokakat felháborított.

A házasság mondjuk nem is tartott sokáig, akkor kezdett szétesni, amikor Mia megkapta a főszerepet Roman Polanski Rosemary gyermeke című filmjében. Amikor Sinatrával 1968-ban elváltak, Mia azzal lepte meg az exét, hogy egy fillér tartásdíjat sem kért. Farrow később a frigyük bukását a korkülönbségükre fogta, s azt mondta, hogy ő még egy „lehetetlenül éretlen tinédzser” volt, amikor hozzáment Sinatrához. Egyébként ők ketten jó barátok maradtak az énekes 1998-ban bekövetkezett haláláig.

Egy rakás gyerek

1970 szeptemberében Farrow Londonban hozzáment a Londoni Szimfonikusok karmesteréhez, André Previnhez, köztük már „csak” 16 év korkülönbség volt (25 és 41). Ráadásul Previn szeretőkként kezdték a kapcsolatukat, mivel a férfi akkor még a második feleségével, a dalszerző Dory Previnnel volt házas. Amikor azonban Farrow teherbe esett Previntől (egy ikrekkel), a karmester elhagyta Doryt, és beadta a válókeresetet. 1970 februárjában Mia ikerfiúknak (Matthew-nak és Saschának) adott életet, a csemeték érkezésével pedig megtalálta azt a szerepet, ami a legnagyobb örömet szerezte neki az életben: az anyaságot. Nem is volt elég neki két utód. A Previnnel való házassága összesen 10 évig tartott (1979-ben váltak el), ám ezalatt a párnak még egy vér szerinti gyermeke (Fletcher) született, három másikat (Lark, Daisy, Soon-Yi) pedig örökbe fogadtak.

A Previnnel való szakítása után Mia összejött az író-rendező Woody Allennel, akivel összesen 12 filmet forgattak együt: Szentivánéji szexkomédia, Zelig, Broadway Danny Rose, Kairó bíbor rózsája, Hannah és nővérei, A rádió aranykora, Szeptember, Egy másik asszony, Bűnök és vétkek, Alice, Árnyak és köd, utoljára pedig az 1992-es Férjek és feleségekben dolgoztak együtt.

A gyerkőcökből azonban továbbra sem volt elég: Farrow az Allennel való kapcsolata alatt, 1980-ban adoptálta Moses nevű fiát, 1985-ben Dylan nevű lányát, Tamet és Isaiah-t pedig 1992-ben. Sőt, Woodytól is született gyermeke, Ronan, aki később elidegenedett az apjától, ezért is használja a Farrow-t vezetéknévként. A rendező elmondása szerint nem esküdne meg rá, hogy Ronan valóban az ő vér szerinti fia, és bizony sokak szerint valóban sokkal jobban hasonlít Frank Sinatrára…

Allen és Farrow szakmai együttműködése és kapcsolata pedig azért ért véget 1992-ben, mert az 57 éves direktor összejött Farrow akkor 22 éves örökbefogadott lányával, Soon-Yivel, aki csupán 10 volt, amikor Woody és Mia összejöttek, vagyis a rendező 12 éven át a nevelőapja volt.

És hogy teljes legyen a gyerekkör: Farrow további három csemetét fogadott örökbe a kilencvenes években: 1994-ben egy fiút (Thaddeus) és egy lányt (Quincy) s végül 1995-ben egy lányt (Frankie-Minh). Vagyis összesen 14 gyermeke van, közülük négy a sajátja, tizet pedig a világ minden tájáról vett magához: pl. Vietnamból, Koreából, az Egyesült Államokból és Indiából.

Közülük egyébként hárman már nem élnek: Tam 17 évesen halt meg 2000-ben, receptre felírt gyógyszer-túladagolásban (amit a migrénjére kapott), Lark 35 évesen 2008-ban, HIV/AIDS okozta komplikációkban, a kerekesszékbe kényszerült Thaddeus pedig 2016-ban öngyilkos lett az autójában, szíven lőtte magát.

Farrow vs. Allen

A Mia Farrow és nevelt lánya, Dylan Farrow vádaskodása Woody Allen irányba, miszerint a rendező szexuálisan zaklatta a kislány Dylant, annyira bonyolult és sokrétű, hogy egy hosszú cikk is kevés lenne az ügy részleteinek kivesézésére. Így csak említés szintjén hoznánk fel az esetet, amely szerint Mia és Dylan először a kilencvenes években, majd 2014-ben is bíróság elé vitték az ügyet, ám bizonyítékok hiányában sosem ítélték el a most 89 éves író-rendezőt. Woody mindig is tagadta a vádakat, szerinte Farrow tömte tele ezzel Dylan fejét, hogy bosszút álljon rajta, amiért összejött Soon-Yivel, aki így természetesen elveszítette a kapcsolatát a nevelőanyjával. Mia egy interjúban azt nyilatkozta, hogy átkozza a napot, amikor megismerte Woody Allent, aki élete legnagyobb tévedése volt, és azt kívánja, bárcsak sose keresztezték volna egymás útját.

Illetve annyit még hozzá kell tenni, hogy Soon-Yi és Moses Farrow, akik szintén egy háztartásban éltek velük, megvédték Allent a visszaélési vádakkal szemben. 2013-ban Moses nyilvánosan azt állította, a nevelőanyja mindent bevetett azért, hogy a gyerekei elhiggyék az Allenről kitalált történeteket. 2018-ban pedig egy elég hosszú blogbejegyzést tett közzé, amelyben Allen ártatlansága mellett érvelt. Egy sor olyan esetet is felhozott, amikor őt és a testvéreit Farrow fizikailag bántalmazta. Az igazság természetesen most is odaát van…

Karrier Woody után

A fentiek tükrében látható, hogy Mia Farrow magánélete elég sok munkát adott az évtizedek alatt az újságíróknak, pedig a 80. életévét betöltött színésznő nem csupán a gyerekeiről, a férjeiről és a botrányairól híres. Hiszen több mint 60 éves filmes karrierrel rendelkezik, ez idő alatt pedig nem kevés klasszikussal gazdagította a filmtörténelmet.

Sokak számára egyébként meglepő lehet, hogy eddig soha nem jelölték őt Oscar-díjra, dacára annak, hogy olyan filmekben alakított nagyot, mint a Rosemary gyermeke (1968), A nagy Gatsby (1974), az Esküvő (1978), a Halál a Níluson (1978), vagy a fent említett Woody Allen-filmek.

Kétségtelenül ez utóbbiak jelentik a szakmai csúcsot az életében, hiszen ezekért a szerepekért összesen 3 BAFTA- és 3 Golden Globe-jelölést is kapott, főként a Broadway Danny Rose-ban, a Kairó bíbor rózsájában, a Hannah és nővéreiben, valamint az Alice-ben nyújtott alakításait emelte ki a szakmai grémium.

S bár a Woodyval való szakítása után sem ért véget a karrierje, az kétségtelen, hogy kevésbé volt már előtérben színészként, mint közben vagy előtte. 1992 után még olyan, itthon is vetített mozifilmekben tűnt fel többek között, mint a Miami rapszódia (1995), az Ómen-remake (2006), az Arthur és a villangók-filmek (2006, 2009, 2010) vagy a Tekerd vissza, haver! (2008). A 2011-es, Dark Horse című Todd Solondz-vígjáték után visszavonult, és teljes mértékben a családjára koncentrált, a nyugdíjas éveit pedig eddig csupán A megfigyelő című 2022-es Netflix-sorozatért függesztette fel, amelynek mind a hét epizódjában ő alakította az áskálódó szomszédasszonyt, Pearl Winslow-t. További mozgóképes tervei azonban nincsenek, így nem tudni, vajon 80 felett is van-e még benne színészi ambíció. Csak remélni tudjuk!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
Világsztárok bukkantak fel a Katona József Színház hétvégi előadásán
A Good bye, Lenin! sztárja, Daniel Brühl és a svéd rendező, Ruben Östlund is ott voltak a Belvárosi Színház nézőtéren. A direktor Lavina cimű filmjéből készült darabot nézték meg.


Világhírű vendégek ültek be a Katona József Színház szombati vendégjátékára a Belvárosi Színházba. Daniel Brühl színész és Ruben Östlund rendező a Lavina című előadást nézték végig.

A teátrum egy éve mutatta be Pelsőczy Réka rendezésében Östlund azonos című filmje alapján készült előadást. Ahogy arról az Orlai Produkció a Facebook-oldalán beszámolt: hétvégén a Good Bye, Lenin! sztárja, Daniel Brühl és a svéd direktor is beültek a darabra.

„Elképesztő esténk volt, még ma is nehezen hihető, de a képek bizonyítják, hogy megtörtént: a *Lavina* nézői között két filmes világsztárt üdvözölhettünk. Ruben Östlund és Daniel Brühl látogatása életre szóló élményt jelentett!”

– írták a bejegyzésben, és több fotót is megosztottak a két sztár látogatásáról.

Östlund Budapesten jelenleg forgatja a The Entertainment System Is Down című filmjét, amelyben Brühl mellett Keanu Reeves és Kirsten Dunst is játszik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt a Halálos iramban és a Street Fighter sztárja
Peter Navy Tuiasosopo február 11-én hunyt el, halálának oka szívelégtelenség volt. Egykor profi amerikaifutballistának készült, végül Hollywoodban épített karriert.


61 éves korában elhunyt Peter Navy Tuiasosopo, akit olyan filmekből ismerhetünk, mint a Street Fighter – Harc a végsőkig, a Halálos iramban vagy az Új lány. A színész halálhírét családja jelentette be.

Fiának, Manoah Peter Tuiasosopónak közösségi médiában közzétett nyilatkozata szerint édesapja február 11-én hajnalban hunyt el:

„Nehéz szívvel, a családom és a magam nevében is szeretném megköszönni mindenkinek a gondolatokat és az imákat. Édesapánk, Peter N. Tuiasosopo ma hajnalban, 3 óra 16 perckor elhunyt.”

A család nem közölte a halál okát, de a TMZ-nek később a színész fia elmondta, hogy édesapja szívelégtelenségben vesztette életét.

„Apám csodálatos életet élt, és hatása nem múlik el ennyivel. Ereje, szeretete, elkötelezettsége és kedvessége örökre velünk marad. Lélekben továbbra is együtt leszünk. Bár a bánat mardos bennünket, biztosak vagyunk benne, hogy már a mennyekben van fivéreivel, nővéreivel, szüleivel, lányával és Jézussal együtt, és nem gyötri többé fájdalom” – idézi az Independent Manoah Peter Tuiasosopót.

Peter Navy Tuiasosopo 1963-ban született a kaliforniai San Pedróban. Fiatalon sikeres sportkarriert épített, és profi amerikaifutballista lett. 1987-ben csatlakozott a mai Los Angeles Rams utánpótláscsapatához, majd egy évvel később hivatalosan is visszaszerződött a csapathoz, bár az NFL-ben sosem lépett pályára.

Színészi pályafutása 1991-ben indult, amikor szerepet kapott a Rögbi bunda című sportvígjátékban. Később olyan filmekben és sorozatokban tűnt fel, mint a Street Fighter – Harc a végsőkig, a Halálos iramban és az Új lány. Pályája során együtt dolgozott többek között Zooey Deschanellel, Jean-Claude Van Damme-mal és John Cenával is.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Harmincéves szünet után új hamisítatlan szintipop-dalt hozott a kultikus FLM
Császár Előd és Hoffer Dani új dala, a „Ráncok a szemem alatt” több korszakot is megidéz, és annak ellenére, hogy igazi FLM-es, sokkal gyorsabb mint bármelyik eddigi slágerük, és több benne a 80-as évek hatása, mint a 90-es.


2024 és a Take That Budapest Parkban tartott koncertje szállította az év egyik legnagyobb meglepetését: előzenekarként az FLM, Császár Előd és Hoffer Dani ikonikus duója lépett színpadra 28 év után először. A közönség mindent képzeletet felülmúló reakciója egyértelművé tette a folytatást, amely a Ráncok a szemem alatt címet viseli.

Az új FLM felvétel harmincéves szünet után született, az évtizedek alatt pedig a duó néhány számából igazi popklasszikus lett. Erre azért nem sokan mertek volna fogadni 1995-ben, talán még maguk az előadók sem.

„Valahogy a 90-es évek retró előadói, bár sokat turnéznak, ritkán készítenek új dalokat, pedig igény biztos lenne rá. Még mindig szilárdan hiszünk abban, hogy a szám mindennél fontosabb. Stílusok jönnek-mennek, de egy igazán jól énekelhető refrént semmilyen stúdiómágia nem helyettesíthet”

– mondja Dani.

A Ráncok a szemem alatt hangszerelése egyszerre több korszakot is megidéz, és annak ellenére, hogy igazi FLM-es, sokkal gyorsabb mint bármelyik eddigi slágerük, és több benne a 80-as évek hatása, mint a 90-es.

„Manapság nagyon könnyű különböző stílusokat, korokat megidézni, és olyan keverékkel előállni, amely a rengeteg hatás ellenére igazán friss és egyedi. Ezt tartottuk szem előtt elsősorban, és azt hiszem maradéktalanul sikerült véghez vinni a nagy tervet. Turnézni fogunk” – mesélte Előd, aki zeneszerzőként és szövegíróként egyszemélyben felel a single-ért, amely nem tétovázik, szélesre rúgja az ajtót, és elég határozottan foglal állást arról, vajon egy igazi 90-es évekbeli zenekar tud-e releváns lenni 2025-ben.

Erre a kérdésre az igazi választ azért nyilván a közönség fogja megadni, de az új szintipop irány senkinek sem okoz majd csalódást: a felvétel nemcsak a lábaknak, de a fejnek is szól, egy egész generáció közös érzéseit sikerült popdal formájába önteni.

Dani és Előd mellett Dandó Zoltán közreműködik gitáron, de vokálozik is egyben. A hangzásért egyenesen Londonig kellett menniük: „Igor Garanin, az Anjunabeats vezető hangmérnöke pontosan tudta mire van szükség ahhoz, hogy az új FLM-dal kirobbanjon a hangszórókból, legyen az telefon vagy monumentális fesztivál rendszer. Igor fantasztikus munkát végzett, szerintem soha életünkben nem szóltunk ilyen jól” – mondta Előd.

„Régóta ismerem, és kevert néhány lemezt, amiket hangzás szempontjából etalonként kezelek. Mindig is kíváncsi voltam, vajon egy magyar popszám, hogy szólna a keze alatt. Most végre kiderült, nagyon is jól.”

A borítón természetesen egy Shane 54 festmény látható: cicás képeivel a hazai művészvilágba nemrégiben berobbant Előd kifejezetten erre az alkalomra készített műve az első “nemcicás” képe, hiszen egy ilyen jeles megjelenés különleges alkotást érdemel. Az eredeti hamarosan Előd önálló kiállításának részeként lesz látható Budapesten a Bodó Galériában.

VIDEÓ: FLM – Ráncok a szemem alatt (Official Lyric Video)


Link másolása
KÖVESS MINKET: