Megdöbbentőt húztak az új Star Wars alkotói – megnéztük Az utolsó Jediket
Amikor a Disney 2015 decemberében bemutatta a Star Wars-széria VII. epizódját, Az ébredő erőt, óriási teher nehezedett a stúdió fejeseinek vállára. Ennek a filmnek a sikerén múlt ugyanis a 4 milliárd dollárért megvásárolt franchise jövője, ezzel a filmmel kellett bebizonyítani nézők millióinak, hogy a Star Wars George Lucas közreműködése nélkül, és a sokat szidott előzménytrilógia után is képes megmozgatni a nézőket. Nem csoda hát, hogy az alkotók biztonsági játékot játszottak, és gyakorlatilag remake-elték az 1977-es Egy új reményt.
A számítások természetesen bejöttek, Az ébredő erő elsöprő sikert aratott a kritikusok és a nézők körében is, olyannyira, hogy jelenleg ez minden idők harmadik legnagyobb bevételt hozó filmje. Amikor azonban elcsitult a kezdeti lelkesedés, egyre többen adtak hangot a csalódottságuknak. Vagyis egyre többen mondták ki, ami sokunkat bántott: nevezetesen azt, hogy Az ébredő erő készítői semmit nem tettek hozzá a Star Wars világához, csupán hibátlanul, de szenvtelenül elismételték azt, amivel George Lucas eredetije generációk életét meghatározó klasszikussá vált. Az embernek az az érzése támadt, mintha a Disney-nél patikamérlegen mérték volna ki, mi az, amitől a Star Wars-rajongóknak beindul a nyálelválasztása.
Az azóta eltelt két évben a Disney öt rendezőt váltott le négy különböző Star Wars-projektben, többnyire „kreatív nézeteltérések” miatt. Elsőként Tony Gilroy ugrott be Gareth Edwards helyére, hogy levezényelje a Zsivány egyes pótforgatásait, Phil Lordot és Christopher Millert a Solo – Egy Star Wars-történet forgatása közben rúgták ki, Colin Trevorrow a IX. epizód rendezői székéből távozott „közös megegyezés” szerint, Josh Trank pedig egy különálló Star Wars-történetet hagyott ott, ami a pletykák szerint Boba Fettről fog szólni, ha találnak hozzá egy nekik is megfelelő rendezőt. Minden jel arra mutat, hogy a Disney fejesei nagyon pontosan tudják, mit akarnak a Star Wars-filmekkel, és nem tűrik meg azokat, akik ettől az elképzeléstől egy hajszálnyival is eltérnének.
Nem csoda, hogy a cinikusabb rajongók jó előre féltek már a VIII. epizódtól, mondván, hogy ha Az ébredő erő az Egy új reményt imitálta, akkor Az utolsó Jedik minden bizonnyal a Birodalom visszavág 2.0-s verzióját hozza majd el a nézőknek.
Szerencsére nem ez történt. A Rian Johnson által írt és rendezett VIII. epizód nem mentes ugyan az áthallásoktól, elismételt jelenetektől és fordulatoktól, de ezek sosem öltenek olyan mértéket, mint Az ébredő erő esetében. Kapunk egy kicsit A Birodalom visszavágból, és egy kicsivel többet A Jedi visszatérből, de látszik, hogy a forgatókönyv megírásakor már nem ragaszkodtak olyan görcsösen a bevált recepthez, a trilógia középső darabjának így jóval több teret adtak a kibontakozásra.
Az eredmény egy sokkal önállóbb karakterű film lett, mint amilyen Az ébredő erő volt, és ezért már önmagában hálásnak kell lennünk. Más kérdés, hogy amit látunk, mennyire állja meg a helyét ebben a nagymúltú franchise-ban.
Mivel a világpremierig még két teljes nap van hátra, és nem szeretnénk elspoilerezni a filmet, a történetről csak nagy vonalakban fogunk beszélni. Az előző rész azzal ért véget, hogy Rey (Daisy Ridley) legyőzte Kylo Rent (Adam Driver), majd végre valahára rátalált Luke Skywalkerre (Mark Hamill), aki önkéntes száműzetésében várja a halált. Az utolsó Jedik két szálon fut: az egyiken a vonakodó Luke-ot és a Jedi-képzésre váró Rey-t követi, a másikon pedig a Leia (Carrie Fisher) által vezetett lázadó flottát, akik az Első Rend hatalmas túlerőben lévő hajói elől menekülnek.
Azoknak, akik attól féltek, hogy a film sokat vitatott előzetese lelőtte a főbb fordulatokat, jó hírünk van: a trailert ugyanis szándékosan félrevezetőre vágták, a kulcsjelenetek és –mondatok nem úgy, és nem olyan kontextusban szerepelnek, ahogyan azt az ízelítő alapján sejthettük. Ráadásul az alkotók úgy is eljátszanak a nézői elvárásokkal, hogy több ismerősnek tűnő jelenet ezúttal más feloldást kap. Egyszóval lesznek meglepetések.
De Rian Johnson nem csak itt tér el a bejáratott sémáktól: Az utolsó Jedik hangvételével is teljesen mást hoz, mint amit Az ébredő erő után vártunk volna. És nem úgy, mint annak idején A Birodalom visszavág vagy A klónok támadása: míg az előző két trilógia középső darabjai komorabb hangvételükkel tértek el elődjeiktől, addig
Az utolsó Jedik éppen hogy könnyedebb kaland. Olyannyira, hogy ez az egyik leghumorosabb Star Wars-film.
Ezalatt pedig nem Jar Jar Binks-es hülyéskedésre kell gondolni, hanem egy a sorozattól eddig jobbára idegen, leginkább a Marvel-filmeket idéző önironikus hangulatoldásra. Szerencsére a poénok többé-kevésbé be is jönnek, elég csak az előző epizódot befejező cliffhanger feloldására, Luke és a fénykard találkozására gondolnunk. A poénkodás hátulütője, hogy a hangvétel kissé egyenetlenné válik, főleg, hogy a film így is bővelkedik a véresen komoly epizódokban, a legrosszabb pillanatokban pedig egy-egy patetikusnak szánt jelenet visszafelé sül el, és nevetségessé válik. Ezek közül az egyik legkínosabb talán a franchise mélypontja is lehetne, és éppen a tavaly elhunyt Carrie Fisherhez kötődik.
Ez azonban bocsánatos bűn. Nagyobb baj, hogy a film borzasztóan elnyújtottra, és kissé ritmustalanra sikeredett. A maga 152 percével Az utolsó Jedik a valaha készült leghosszabb Star Wars-film, az embernek mégis az az érzése, hogy mindezt egy jóval feszesebb, 110 perces filmben is el lehetett volna mesélni. Legfőképpen egy Rose nevű új szereplő (Kelly Marie Tran), és Finn (John Boyega) mellékszálait kurtíthatták volna meg a vágók, de egyébként is ráfért volna a könyve, hogy egy kicsit összerázzák a történéseket.
Mindent összevetve Az utolsó Jedik egészen más erőségekkel és hátrányokkal rendelkezik, mint két évvel ezelőtti elődje.
Az ébredő erő feszesebb, profibb, de végső soron ridegebb, minden eredetiséget nélkülöző film volt, míg Az utolsó Jedik egy túlnyújtott, csapongó filmóriás, ami ugyanakkor jóval inkább kísérletező kedvű, így rokonszenvesebb mozi lett. Tavaly ilyenkor a Zsivány egyes azzal lepte meg a nézőket, hogy háborús akciófilmet csinált a Star Wars-ból. Az utolsó Jedi megmarad az űropera műfajánál, hangvételével mégis mást hoz, és ennek köszönhetően kevésbé köti gúzsba a nagy elődök öröksége. Ez pedig biztató előjel, már ami a franchise jövőjét illeti.
A film előzetese:
