KULT
A Rovatból

Még nézni is rossz Tom Cruise halálugrását a nyár legjobb akciófilmjében – Mission: Impossible – Leszámolás Első rész

Száguldás Rómában, bunyó Velencében, zúzás az Orient expresszen… Tom Cruise 60 körül sem ismer lehetetlent, a Mission: Impossible-franchise pedig, ha lehet, tovább fokozza a fokozhatatlant. Kritika.


1996. május 22-én, vagyis már több mint 27 éve mutatták be az USA-ban a Tom Cruise nevével fémjelzett Mission: Impossible-t Brian De Palma rendezésében, és akkoriban sokan kétkedve fogadták a produkciót, főként Cruise miatt. Előzetesen ugyanis nem volt túl szimpatikus, hogy a nagy mozisztár kvázi „kisajátítja” ezt a régi franchise-t, ráadásul egy új karaktert kap, aki addig fel sem tűnt a sorozatban.

A Mission: Impossible című széria 1966-ban indult ugyanis Bruce Geller kreálmányaként, a főszerepben Peter Gravesszel, illetve olyan színészekkel többek közt, mint pl. Martin Landau, Leonard Nimoy, Lesley Ann Warren vagy Sam Elliott. Nem mellesleg pedig Lalo Schifrin kultikus zenéjével. Hét évadon át pörögtek az epizódok (összesen 171 darab), egészen 1973-ig, majd egy jókora szünet után, 1988-ban startolt egy rövid másodvirágzás.

Az új sorozatot már a magyar tévé is sugározta a kilencvenes évek elején Szupercsoport címmel, később pedig Mission: Impossible – Az akciócsoportként.

Peter Graves maradt is Jim Phelps szerepében, a csapatát azonban megfiatalították. Ez a széria már nem volt túl sikeres, mindössze két évadot és 35 részt élt meg, mielőtt 1990-ben leállították.

Ezután ugorjunk előre hat évet, és máris itt van a Mission: Impossible első mozifilmes változata egy bizonyos Ethan Hunttal a főszerepben. Persze Jim Phelpset sem hagyták ki, Peter Gravest azonban már igen, helyette Jon Voight ugrott be a legendás szerepbe. És bár az elgondolás jó volt, miszerint ki gondolna épp az akkor már 30 éve ismert és szeretett főhősre gonoszként, azonban sokan szentségtörésnek gondolták, hogy az egész estés film magasról tesz az előzményekre, és gazfickót kreál Phelpsből. Akárhogy is, a terv végül bejött, De Palma egy látványos és izgalmas filmet rakott össze, és Cruise is gyorsan maga mellé állította a közönséget, a 80 millió dollárból készített blockbuster pedig 457 milliót kaszált 1996-ban, s ezzel az év 3. legtöbb pénzt hozó filmje lett A függetlenség napja és a Twister után.

Természetes volt hát a folytatás, ami 2000-ben már az év legsikeresebb filmje lett 546 milliós hozamával, bár John Woo rendezése kétségtelenül máig a legrosszabb darab a franchise-ban. Majd a Mission: Impossible szépen, lassan Cruise szívügye, komfortzónája és menedéke lett, ide mindig visszatérhetett, szinte biztos siker várta. Bár épp a 2006-os harmadik rész (J.J. Abrams első filmje) volt anyagilag némiképp csalódás és visszaesés az előzőekhez képest (398 M), azért bukásról nem beszélhettünk. 2011-től, a Brad Bird által rendezett Fantom protokolltól (694 M) kezdve pedig az M:I Hollywood egyik bombabiztos sorozata.

A Közönséges bűnözők (1995) Oscar-díjas forgatókönyvírója, Christopher McQuarrie a 2015-ben megjelent Titkos nemzettel (682 M) vette át a direktori-írói gyeplőt, s ő maradt is, hiszen azóta is kifogástalan munkát végez, a 2018-as Utóhatás (791 M) például a franchise addigi legtöbbet kereső része lett, e sorok írója szerint pedig egyben a legjobb, legszórakoztatóbb darab is.

S így érkeztünk el a hetedik részhez, pontosabban a hetedik első feléhez, amelynek premierjére Cruise-ék természetesen nem vártak volna öt évet. A Covid azonban közbeszólt, s így a járvány kellős közepén (2020 és 2021 között) forgatott Leszámolás – Első rész is éveket csúszott. Hogy ez mennyire vált végül a javára, az nemsokára eldől a mozipénztáraknál, azonban, ha a sztoriját vesszük, az nem is lehetne most aktuálisabb, e tekintetben jó, hogy most kerül a vásznakra.

Ethan Hunt ugyanis ezúttal egy olyan ellenféllel találja szembe magát, amilyennel korábban soha: a mesterséges intelligenciával. Így a magyar nyelvben pompás véletlen, hogy az új M:I (Mission: Impossible) az MI-ről (mesterséges intelligenciáról) szól. Persze ne egy Terminátor- és Skynet-szerű, öntudatra ébredt, s minden gépet irányítani tudó gonoszra gondoljunk, a Leszámolás – Első rész azért reálisabban mutatja be a technikát, és a valódi veszélyeire hívja fel a figyelmet, ami a közeljövőben simán bekövetkezhet.

Ethanéknek ezúttal egy két részből álló titokzatos kulcsot kell megszerezniük, amelyről nem tudják, hogy mit nyit, azt viszont igen, hogy létfontosságú az AI, azaz az „Entitás” megállítása érdekében, amely egy titkos kormányprojektként indult, ám elszabadult, és most a világot fenyegeti.

Ha belegondolunk, az Indiana Jones és a sors tárcsája, valamint a Leszámolás alkotói, könnyen lehet, egy közös helyiségben fundálták ki a sztorijaikat, hiszen itt is egy fontos megszerzendő tárgy van, ami két részből áll, több csapat is meg akarja ezeket kaparintani, hogy összerakva irányítsanak vele valamit, ráadásul mindkettőben van vonatos akciószekvencia, a szerelvény tetején rohangálás, alagút, meg ami kell...

Christopher McQuarrie persze sokkal jobb író az Indy-szkripteseknél, bár az kétségtelen, hogy nem a Leszámolás Első rész lesz a legjobb munkája, e tekintetben ugyanis hagy némi kívánnivalót maga után.

Akad némi következetlenség, például az Entitás képességei kapcsán, néha túlírt dialógusokat is kapunk a szereplőktől, és senki ne csodálkozzon, ha nem teljesen érti első nézésre, hogy akkor most ki mit akar itt és miért.

Mindez azonban mégsem zavaró a film nézése közben. Hogy miért? Mert egészen hihetetlen akciójeleneteket és pörgést kapunk cserébe. Igen, ezek a szcénák most elviszik a hátukon a filmet, és ezeknek köszönhetően az alapvetően embert próbáló 163 perces játékidő is gyorsan elröppen, nincsenek üresjáratok, izgalom, csodás látvány és hihetetlen kunsztok annál inkább.

A római autósüldözés és természetesen a finálé motoros ugrása és vonatos akciója minden bizonnyal ott lesznek az év legjobb hasonszőrű jelenetei közt, egészen elképesztő sokadszorra is, amit Tom Cruise véghezvisz itt.

A színészek kapcsán sincs túl sok okunk panaszra, Cruise hozza a formáját, Vanessa Kirby (Fehér Özvegy) a hatodik, Rebecca Ferguson (Ilsa Faust) az ötödik, Simon Pegg (Benji Dunn) a harmadik, Ving Rhames (Luther Stickell) pedig már a legelső rész óta velünk van, s őket mindig jó nézni. Az újoncok közül pedig főként az Entitás melletti hús-vér főgonosz, a rejtélyes Gabriel (Esai Morales) és a kiismerhetetlen tolvaj, Grace (Hayley Atwell) érdemelnek figyelmet. S bár az előbbi e részben még nem tudta kimutatni a foga fehérjét, és kissé sótlan maradt, az utóbbi minden tekintetben üde színfoltja a Leszámolásnak.

Persze nem szabad elfelejtenünk, hogy nem véletlenül van ott az a bizonyos Első rész a címben, igen, most is csak egy fél filmet láthatunk, a sztori majd a tervek szerint jövő nyáron érkező Leszámolás – Második részben kap lezárást, ám szerencsére McQuarrie-ék figyeltek arra, hogy ne egy izgalmas jelenet kellős közepén kezdjék el görgetni a végefőcímet (khm, Halálos iramban 10…), hanem azért kapjunk is egy valamennyire megnyugtató finálécskát, és érdekeljen minket a folytatás is.

A Leszámolás – Első rész egyértelműen nem a sorozat legékesebb darabja, de egyáltalán nem rondít bele a franchise-ba, Tom Cruise-ék ugyanakkor ismét gondoskodtak arról, hogy olyan élményben legyen részünk, ami a mozik vásznain hat igazán, nem mellesleg pedig az is megeshet, hogy újra összehozták az év legjobb akciófilmjét. Decemberben visszatérünk erre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk