Még mindig sárgák a minyonok, de minek – Minyonok: Gru színre lép
Eljutottunk idáig: az Illumination animációs cég logójából filmünk első pillanataiban Minion feliratot csinált a stúdió, ezzel is jelezve, hogy az animátorok nevével egybeolvadt a Gru sorozat és annak kis sárga bigyói, a minyonok. Sem az Énekelj! második része, sem A Kis kedvencek titkos élete 2 nem váltotta be a box office reményeket anno a stúdió számára, ezért visszatértek a fejőstehenükhöz. Ne értsetek félre, mindkettőt megérte elkészíteni, de nem hozták az elvárt 600-800 millió dollárt, mint az első részek. Most azonban biztos vagyok benne, hogy a Universal stúdió előre számolhatja a pénzét, köszönhetően a sárga fenevadak folytatásnak.
A Gru-sorozat első két részén még egy felnőtt is jól elszórakozott a gyermeke mellett. Adott valami pluszt, valami extra cukiságfaktort, majd az alkotók elkezdtek nagyobb teret adni a folytatásokban az idegesítő „comic relief” karaktereiknek: a sárga, tic-tac cukorkákra hajazó, antropomorf lényeknek. A marketingesek érezhetően kiélték magukat a főleg infantilis és alpári poénokkal „durrogtató” lényekkel. 2015-ben a Minyonok saját önálló filmet kaptak, ami szerintem feledhető és felesleges volt, de hihetetlenül jövedelmező: több mint egymilliárd dollárt kalapoztak vele össze világszinten.
Az elképesztő bevételt követően két évvel később megjelent a mozikban a Gru harmadik epizódja, majd most a Minyonok folytatása, ami várhatóan nem fogja tovább emelni a sorozat ázsióját, ámde a pénzeső bombabiztos. Azt le lehet szögezni, hogy a második rész jobb lett, mint az első. Ez mondjuk nem nagy meglepetés, volt honnan fejlődni, de itt legalább egy fiatal Gru is erősíti a csapatot, aki a történetet kicsit áramvonalasabbá teszi. A film hossza is kellemes, mindösszesen 88 perc, ami rövidnek hangzik, de sokkal hosszabbnak tűnik, mint hinnénk. A Minyonok: Gru színre lép nem jó film, felnőtteknek körülbelül öt-hat poén szól, ámde a fiatalabb korosztály zabálni fogja. Az altesti poénokkal Dunát lehetne rekeszteni, és az esős-kelős viccek is jelentős számban vannak jelen. A gyerekek jól szórakoztak a vetítés alatt is, ők értékelték az ilyen típusú humort.
Technikai szinten nincs igazi fejlődés, korrekt élmény, de nem a film látványvilágától fog leesni az állunk. A Universal stúdió ennek valószínűleg örül, mert viszonylag olcsón tudják futószalagon gyártani a filmeket, és csak a marketingre kell költeni, ami valljuk meg, önmagát eladja. Az eredeti, angol nyelven beszélő szinkronszínészek nevein átfutva megérti a filmrajongó, hogy mire mehetett el a büdzsé legnagyobb része. A leghumorosabb az egészben az, hogy a magyar nézők ebből semmit nem fognak tudni értékelni. Pedig elképesztő talentumok vannak a névsorban: Steve Carell, Alan Arkin, Michelle Yeoh, Julie Andrews, Jean-Claude Van Damme, Dolph Lundgren, Danny Trejo, Lucy Lawless, Will Arnett, vagy RZA (a Wu-Tang Clan rappercsapat egyik oszlopos tagja). Sajnos a magyar nézők még azokon szóvicceken se tudnak igazán jól szórakozni, ami az amerikai „starpowernek" köszönhető: például Jean-Clawed a szinkronban csak Jean-Gusta és a néző nem fogja érteni a poént úgy, hogy nem hallja a belgák legnagyobb akciósztárjának eredeti akcentusát.
Ami megtörtént a Minyonok első részénél, az hasonlóan esett meg a folytatással is: 12-es lett a végleges korhatára. Hívhatjuk kedvesen alkotóknak a film készítőit, de én inkább az iparos marketingszakemberek kifejezést használnám, akik képesek voltak gyerekeknek érték nélküli tartalmat gyártani.
Aki szerette az első részt, az ezt a másodikat is fogja. Tartalom szempontjából nézve nincs különbség az eredeti és a folytatás között, sőt, ha jobban belegondolok, egy gyengébb YouTube-rövidfilmben is van ennyi érték. Amíg a nézők imádják, addig tényleg futószalagon fognak érkezni a folytatások. Már be is jelentették 2024-re a Gru soron következő, negyedik részét.
