Még mindig jó nézni a történelemleckébe áztatott királyi szappanoperát
A Netflix tudta, hogy jó lóra tett, amikor bejelentette: hatrészes, rengeteg pénzt felemésztő gigaprodukcióba kezd Erzsébet királynő uralkodásáról. Az angol arisztokrácia életébe betekintő kosztümös sorozatokat egyébként is zabálja a nép, és ki lehetne izgalmasabb szereplő, ha nem a több mint hat évtizede uralkodó királynő, aki a XX. és XXI. század történelmi nagyjainak nagy részével teázott már?
A Netflix jól átgondolt koncepció szerint hat évadban dolgozza fel a hat évtizedet, amelyekben két évadonta lecserélik a teljes szereplőgárdát. Claire Foy Erzsébete minden várakozást felülmúlt, nem meglepő módon nyerte sorra a díjakat, az őt követő Olivia Colmannek úgy is fel kellett kötnie a gatyáját, hogy friss Oscar-díjasként az egyik legjobb brit színésznőnek tartják.
A harmadik évadra egy „kész” uralkodót kapunk – bár az első két évad jól megmutatta, hogy a Buckingham-palota miféle uralkodógyár -, a magánéleti problémáit Fülöppel már hosszasan kivesézte az első két évad, most inkább gyermekei, testvére, valamint a monarchia aktuális állapota kerül terítékre. A harmadik évad 1964 és 1977 közöttt játszódik, Churchill halála és Harold Wilson lemondása zárja keretbe.
A kicsivel több mint egy évtizedet itt is hasonlóan mutatják be, ahogy eddig: mindegyik részt egy adott bel-vagy külpolitikai esemény, családi fordulópont köré szervezik: megidézik az 1966-os aberfani tragédiát, ahol 116 gyerek lelte halálát a leomló iskola romjai alatt, a királyi családdal együtt nézhetjük végig a Holdra szállást, de Károly herceg beiktatására is elkalauzol minket a sorozat. A The Crown még mindig egy jól kivitelezett, élvezhető történelemlecke, amely a brit monarchiát érintő történésekbe enged betekintést, fűszerezve mindezt azzal, amiről a történelemkönyvek egyáltalán nem írnak:
mi minden lehet Erzsébet rezzenéstelen arca, a palota sosem látott falai és a szűkszavúan megírt hivatalos közlemények mögött.
Ez ugyanis a sorozat egyik legizgalmasabb pontja: oda láthatunk be, ahova senki, onnan kapunk személyes történeteket, ahonnan egy kósza pletyka sem juthat ki, márpedig a királyi szappanoperára igencsak vevők a nézők. Abból pedig itt sincs hiány: továbbra is mély vívódásokat, intrikákat és komoly traumákat rejtenek a palota falai.
Bár Erzsébet a közös állandó mindegyik részben – és nagyon jól találják el az alkotók az arányt, hogyan legyen meg a háttérben maradva is központi szereplő -, az egyes részek a család egy-egy tagját követik. A család egyik legizgalmasabb tagja, Margit hercegnő két részt is kap, pont mikor már hiányolnánk az évad másik feléből, a fináléban újra visszatér, hogy elmeséljék a brit bulvárlapok címlapja mögötti történetet. Történetesen azt, miért múlatta az időt a tengerparton fiatal szeretőjével a férje helyett. Bár Vanessa Kirby tökéletes Margit hercegnő volt, azért
Helena Bonham Carterrel sem lehet igazán mellélőni, a színésznő tökéletes lazasággal és profizmussal jeleníti meg a bohém hercegnőt, de a műszempillák és szipkák mögött rejlő, mellőzött másodszülöttként szenvedő testvér vívódásait is.
Szintén szép részt kap Fülöp herceg, akinél talán a leglátványosabb a változás: míg az első két évadban egy sokszor kifejezetten unszimpatikus, nyafka herceget látunk, a Tobias Menzies által megformált herceg már egy higgadt, sorsát elfogadó szereplő, akinek komoly dilemmát okoz a kapuzárási pánik. Ez a Holdra szálló űrhajósok képében vágja őt leginkább szíven, kifejezetten ütősre sikeredett a rész, amelyben a Neil Armstrongékkal találkozó herceg szinte gyermeki lelkesedéssel vár tőlük választ az őt foglalkoztató egzisztenciális kérdésekre, hogy aztán rájöjjön: hiába jártak a Holdon, nincsenek válaszaik.
A legizgalmasabb karakter azonban nem más, mint Károly herceg, akinek szerepében Josh O’Connor jóformán ellopja a showt mindenki más elől. Erzsébet elsőszülött fiát és nem éppen ideális gyermekkorát már a második évadban is láthattuk, most azonban kicsit jobban górcső alá kerül a közvélemény által sem feltétlenül túlrajongott trónörökös. A királyi család többi tagjától merőben különböző fiút a walesi hónapjai idejében ismerjük meg,
ahol azonnal az egyik legemberibb karakterré válik, aki mentes a királyi maníroktól, mégis ez a tulajdonsága okozza azt, hogy a család leginkább kívülálló tagjaként ábrázolják
– és bár Margit hercegnőt szokták a legkirívóbb karakternek emlegetni, Károly tehetetlensége miatt még szomorúbb, ahogy sakkfiguraként használják a kissé mulya, ám szeretnivaló karaktert. Ezt hangsúlyozza az is, ahogy kapcsolatát jelenlegi feleségével, Camillával bemutatják, akit fiatalkorában némi nagyanyai befolyás és palotai ármánykodás után elszakítanak tőle. Amiatt azonban marad némi hiányérzet, hogy míg az előző évadban kendőzetlenül mutatták be apjával való viszonyát, a harmadik évadban jóformán egy szót sem vált Fülöp herceggel. Hasonlóan kesztyűs kézzel bántak a palotában élő alkalmazottakkal, akik eddig nagyobb teret kaptak, itt szinte egyikükhöz sem rendelnek megjegyezhető arcot vagy történetet.
A legégetőbb kérdés maradjon a végére:
Olivia Colman kifejezetten jó Erzsébet királynő.
Bár az összehasonlítgatás elkerülhetetlen, felesleges Claire Foy-hoz hasonlítani, mert teljesen más jellegű alakítást kapunk tőle: a fiatal és üde hercegnőből egy tiszteletet parancsoló középkorú hölgy lett, aki lassan megindul a „nénisedés” útján. Colman jól jeleníti meg azt az Erzsébetet, aki már nem egy bakfis kezdő királynő, akinek már minden érzelmét el kell rejtenie mélyen magában, mert – ahogy Margit hercegnő frappánsan össze is foglalja a zárórészben –
ha a világ akár egy repedést is lát a monarchia arcán, azt rögtön szakadéknak fogja látni.
Ez pedig visszafogott játékot igényel, amelyet Colman jól hoz, és sikeresen át is lényegül a királynővé.
Ahogy a sorozat a kiemelkedő színészi játékban is hozza a kötelező magas minőséget, úgy a látványra is szokás szerint nem lehet panasz: a The Crown már az első két évaddal is bebetonozta magát a legszebb sorozatok közé, a látványról továbbra is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Most is szemet gyönyörködtető díszletek között pompás fényképezésben látjuk viszont a királyi drámát, bár a Netflix költ is arra rendesen, hogy ne a sarki díszletkölcsönzőből aggassa rá a királyi palástot Erzsébetre.
Queen of our hearts. Olivia Colman photographed by @gregwilliamsphotography.
56k Likes, 413 Comments - The Crown (@thecrownnetflix) on Instagram: "Queen of our hearts. Olivia Colman photographed by @gregwilliamsphotography."
A The Crown harmadik évada hozza azt, amit egy ilyen magas minőségű sorozattól elvárunk, pedig az előző évadok igencsak magasra tették azt a bizonyos lécet. A színészváltást is megfelelően oldotta meg, bár mire megszoknánk őket, jöhet is az egy generációval későbbi Erzsébet, akit még rejtély, hogy ki fog alakítani. Az viszont már biztos, hogy a jövő ősszel érkező negyedik évadra is igazi nagyágyúval készülnek: Margaret Thatcherként Gillian Anderson fog összefeszülni Erzsébettel, és a Diana-szálhoz is elérkezik a történet a negyedik évadban, őt Emma Corrin alakítja majd.
