KULT
A Rovatból

Master Chief visszatért, de biztos, hogy ez jó hír? – Már nézhető a Halo 2. évadja

A Halo első évadja jó pár kérdést vetett fel, amikre nem igazán adott választ. Vártuk, hogy a második szezon majd jól bepótolja a hiányosságokat és kijavítja a hibáit, de egyelőre minden ugyanolyan.


A Paramount+ vásárolta meg a Halo videojátékának megfilmesítési jogait, majd be is jelentették nem sokkal később a sorozatot, amit hozzánk a SkyShowtime hozott el. Amikor az első két részt bemutatták, mindenki pozitívan csalódott. Aztán kiderült, hogy nem véletlenül ezt a két részt mutogatták.

Mindenki reménykedett, hogy ilyen lesz az egész széria: egy kemény, véres, háborús akció sci-fi sorozat.

Bár gyanús volt, hogy mindenki kedvenc sisakos főhőse kicsit túl sokat veszi le azt a bizonyos páncélt, de az első két rész után még komolyan reménykedtünk. A játékban a főszereplő Master Chief ugyanis sosem vette le a SPARTAN páncélját. A sorozat ezt eléggé figyelmen kívül hagyta, és már az első részben szembe nézhettünk gyermekkorunk hősével. Az alapanyagról elég annyit tudni, hogy korának az egyik legnagyobb sikerű játéka volt, ennek köszönhette a Microsoft konzolja, az X-Box, hogy annyira sikeres lett, a mai napig jönnek ki hozzá a sikeres folytatások. Hatalmas rajongói bázisa van és rengeteg könyv és történet született erről a sci-fi világról.

Ez valószínűleg megnehezítette a Paramount dolgát, ugyanakkor önmaguknak köszönhetik, hogy az első évad kritikai és nézői bukás lett. Teljesen kiforgatták Master Chief karakterét, társaival és vezetőivel való kapcsolatát pedig túlhangsúlyozták. Több karakter is folyamatosan buta döntéseket hozott és teljesen irracionálisan viselkedett.

Ami talán megmentette az első évadot, az az akciójelenetek és a megvalósítás minősége.

A vizuális effektek, a helyszínek, a páncélok, mind-mind zseniálisan jól néztek ki. Áradt a sorozatból a Halo-atmoszféra, egészen addig, amíg meg nem szólaltak a szereplők, vagy meg nem jelent a negyvennegyedik felesleges karakter. Az első évad közepét kín és szenvedés volt végig nézni, gyakorlatilag az első kettő és az utolsó két rész értékelhető. Talán pont a jó lezárás miatt mertek belevágni a folytatásba.

Egy kevés háttérinfó azoknak, akik nem ismerik az alapanyagot: a 26. században járunk, az emberek háborúban állnak egy idegen fajjal – a Covenent-el – akik inkább egy fajilag diverzifikált vallási szektához hasonlítanak, mint egy egységes idegen fajhoz. A háborúban az emberek álltak vesztésre, egészen addig amíg meg nem jelentek a SPARTAN-ok.

Ezeknek a genetikailag módosított szuperkatonáknak köszönhetően az emberek oldalának is lett esélye.

Köztük az egyik leghíresebb a Silver Team SPARTAN kommandó vezetője, a legendás Master Chief. Az első évadban egy ősi ereklye körül forgott a cselekmény, ami megidézhet egy kegyetlen fegyvert (a Halo-t), amellyel a vallási szekta eltörölheti az emberiséget az univerzum színéről. Ezt nagy nehezen sikerült megakadályoznia a SPARTAN-oknak, de a kaland itt még nem ért véget!

Elérkeztünk a második szezonig, ami ugyan úgy kezdődik, mint az előző, talán csak egy kicsit kisebb költségvetéssel, ugyanis az első nagyobb összecsapás ködben zajlik, ami a legjobb eszköz a CGI rejtegetésére. Egy nagyszabású akciót követhetünk végig, ahol Master Chief (Pablo Schreiber) és egy csapat tengerészgyalogos próbál evakuálni egy bolygót. Persze ami elromolhat, az el is romlik, a szuperkatonánk majdnem otthagyja a fogát és gyanús lesz számára, hogy Covenant készül valamire. Miután az első évad rejtett, másodlagos főgonoszát, Dr. Catherine Halsey-t (Natascha McElhone) leváltották, gondolhattuk volna, hogy a katonaság valami normális embert ültet a helyére.

Hát nem így történt, a SPARTAN program új vezetője, James Ackerson (Joseph Morgan) még irritálóbb, mint Halsey volt.

Teljesen logikátlanul viselkedik és emellett erős Umbrige-utóíze van a karakternek, mintha a Harry Potter legundorítóbb szereplőjétől tanult volna. Tovább próbálják bonyolítani az amúgy unalmas főszálat, újabb B-történetekkel, amik már az első évadban is pocsékok voltak. Például visszatér Kwan Ha (Yerin Ha) teljesen a semmiből, valamint Soren-066 (Bokeem Woodbine) is bajba kerül. Ezek mind teljesen érdektelenek az amúgy is ingerszegény főszál mellett.

Nem sikerült javítani semmin, sőt a vizuális effektek minősége mintha rosszabb lenne az előző évadhoz képest. Sokszor vagyunk sötétben, ott próbálnak spórolni, ahol tudnak. Ez lehet az első évad fogadtatása miatt is, amire a stúdió azt mondta, hogy fogják vissza a lovakat, vagy a következő részekben lesz valami nagyon nagy dolog, amire spórolnak. A Halo egy nagyon látványos játék volt, igazi háborús akció-sci-fi hatással. A sorozatnak ezt még nem igazán sikerült eladnia. Mindkét évad első részei hoztak valamit a hangulatból, de azt az epikus szintet még nem sikerült megütni, amit a rajongók vártak. Abból, hogy kiforgatták a kedvenc karaktereket én nem sokat tapasztaltam, csak az első játékkal játszottam még 2001-ben, a későbbi részek bonyolították tovább csak a sztorit.

Nekem csak az tűnik fel, hogy milyen zavaróan buta az összes szereplő.

Senki sem gondolkodik logikusan, mindenki érzelmi alapon dönt, még az érzelmektől megfosztott szuperkatonák is, ami végképp felháborítóan ostobán hat. Magyar szemmel nézve találhatunk gyöngyszemeket, az első évadban láthattuk a négyes metró egyik megállóját és sokszor hallottuk Trokán Nórát és Nagypál Gábort magyarul beszélni a háttérben. Az új évadban Visegrád relé felé veszi útját Master Chief és csapata a második rész végén. Aki ismeri a háttérsztorikat, az tudja, hogy az eredeti történetben is van bőséggel magyar jelenlét.

Érzésre működik a sorozat, ránézésre is rendben van, de valahogy az egész szétesik, nem áll össze egy egésszé. Pablo Schreibert én például nagyon kedvelem, de nem áll neki jól Master Chief szerepe. A többi SPARTAN alapvetően működik, de például Cortana (Jen Taylor) – egy mesterséges intelligencia, aki a videojátékok egyik legfontosabb alakja – rettenetesen alul van használva. Érdekesség, hogy a játékokban is Jen Taylor adta Cortana hangját.

Nekem gyanús, hogy a második szezonnal is az lesz, mint az elsővel, bedobnak egy csontot a rajongóknak, akik jól ráizgulnak, hogy előszereplőkkel fogják látni kedvencüket. Majd kapnak hat rész szenvedést érdektelen karakterekkel a három jó mellé.

Az első két rész egyelőre bíztató, még úgy is, hogy a minőség rosszabbnak érződik és az új szereplők se javítanak a renomén. A forgatókönyv ugyan olyan gyenge, mint volt, az akció legalább eddig működik. A Halo legújabb szezonjának első két része megtekinthető a SkyShowtime streaming szolgáltató műsorán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Punkból ment át szépségkirálynőbe, a szexbotrány ellenére Hugh Granttel maradt, és zabigyereket szült egy milliárdosnak – Elizabeth Hurley 60 éves
Bár mindig is az volt a vágya, hogy táncosnő, színésznő és modell legyen, mégis inkább a magánéleti botrányaival vált a bulvárlapok sztárjává.


Elizabeth Jane Hurley 1965. június 10-én született az angliai Hampshire-ben található Basingstoke-ban Angela Mary Titt és Roy Leonard Hurley kisebbik lányaként. Van egy Kate nevű nővére és egy Michael nevű öccse. Apja a Királyi Hadsereg Oktatási Testületének őrnagya volt, míg anyja a Kempshott Junior School nevű iskola tanárnőjeként dolgozott, vagyis a kis Liz nem született bele a showbizniszbe.

A húga, Kate (akivel a mai napig szoros kapcsolatban áll) szerint Liz gyerekkora óta eltökélten próbálta elérni, hogy mindig ő legyen a figyelem középpontjában, és képes volt kemény hisztiket rendezni, ha ezt nem kapta meg. Szerinte tehát már eleve bele volt kódolva a hírnév.

Míg a testvérei viszonylag távol tartják magukat a nyilvánosságtól, Hurley már 12 éves korában eldöntötte, hogy táncosnő akar lenni, és a reflektorfényben szeretne élni.

Egy balettre szakosodott magán bentlakásos iskolába járt, majd ösztöndíjat kapott a tánctanulmányaihoz, nem sokkal később azonban egy New Age Travellers nevű brit hippi csoportban találta meg a helyét.

Tinédzserként megismerkedett a punk szcénával, amelynek hatására rózsaszínűre festette a haját, és orrpiercinget viselt. „Amikor 16 éves voltam – ez 1981-’82 körül volt –, a punk volt a divat Basingstoke-ban, a városban, ahol felnőttem” – emlékezett vissza ő maga.

1983-ban érettségizett angolból, szociológiából és pszichológiából, majd táncot és színházat tanult a London Studio Centre-ben. Az alternatív szcénában töltött időt ekkor hirtelen felváltotta a klasszikus szépségkirálynős életmód, miután megnyerte egy helyi újság „Az év arca” versenyét. Ennek eredményeként 12 hónapos szerződést kapott egy neves londoni modellügynökségnél.

Jöhetnek a kamerák!

Első nagy áttörése a színészi karrierjében 1987-ben következett be, amikor szerepet kapott az Ária című szkeccsfilmben, amelyben olyan neves rendezők készítették az egyes szegmenseket, mint Robert Altman, Jean-Luc Godard, Bruce Beresford, Derek Jarman, Nicolas Roeg vagy Ken Russell (Hurley Beresford kisfilmjében szerepelt). A film még abban az évben bemutatásra került a cannes-i filmfesztiválon.

Egy évvel később Liz már főszerepet játszott a Christabel című brit sorozatban, 1988 és 1995 között pedig számos kisebb szerepet kapott olyan filmekben, mint a Szél hátán, a Halálos hajóút, A hosszú tél, Az 57-es utas vagy a Veszett kutyák és angolok.
Híres volt már ekkor, de nem igazán a színészi karrierje miatt, sokkal inkább ismerték arról, hogy ő volt Hugh Grant barátnője (1987-ben jöttek össze). A világ akkor figyelt fel rá igazán, amikor 1994-ben Grant mellett jelent meg a Négy esküvő és egy temetés című film londoni premierjén egy mélyen dekoltált, arany biztonsági tűkkel összetartott fekete Versace-ruhában. Utólag visszagondolva Hurley egyáltalán nem számított rá, hogy ez az összeállítás ikonikussá válik. „Teljesen felkészületlen voltam arra, ami aznap este történt. Sürgősen kellett találnom egy ruhát Hugh premierjére, és akkoriban fogalmam sem volt a divatról. Emlékszem, hogy bementem egy irodába, ahol szó szerint egy fehér műanyag zacskóból halásztak elő nekem egy darabot. Hazavittem, s megcsináltam a saját hajamat és sminkemet, miközben Hugh-val veszekedtem a tükörért, ami még csak nem is volt teljes testhosszúságú, a kis egy hálószobás lakásunkban.”

Liz a premier utáni egy éven belül már az Estee Lauder arca lett, ezt a szerepet pedig egészen 2001-ig töltötte be, miközben közeli kapcsolatot alakított ki a Versace családdal. „Gianni azt a ruhát egy magabiztos nőnek készítette, aki nem fél megszegni a szabályokat. Liz pedig mindezt rendkívüli módon megtestesítette” – nyilatkozta később Donatella Versace.

Rövid idő a csúcson

A színészi karrierje a ’90-es évek második felében pörgött fel és tetőzött. A csúcsidőszak egyértelműen azután kezdődött, hogy megkapta a női főszerepet az 1997-es Szőr Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynökében, ami után olyan, nagyobb szabású mozifilmekben játszott, mint a Kedvenc marslakóm (1999), az Ed TV (1999), a Kicsikém – Sir Austin Powers 2 (1999), az Örvénylő vizeken (2000) vagy talán legkultikusabb vígjátéka, A bájkeverő (2000). Hogy a karrierje ezután teljesen más irányba indult, jól példázza, hogy az utolsó filmje, ami a magyar mozik vásznaira is felkerült, az bizony a 25 évvel ezelőtti A bájkeverő volt…

Amikor Hugh Grant 1994-ben megalapította a Simian Films stúdiót, Hurley a cég két Grant-filmjének, a Halálos terápiának (1996) és A keresztapusnak (1999) is a producere lett.

2000-ben aztán nyilvánosan bírálták őt azért, mert megszakította az öt hónapos színészsztrájkot, hogy forgathasson egy Estée Lauder-reklámot, amiért a Színészek Szakszervezete 100 000 dolláros pénzbírságot szabott ki rá.

Hurley legnagyobb projektje az utóbbi 25 évben a Királyság! című brit-amerikai sorozat volt, amely 2015 és 2018 között négy évadot élt meg, s amelynek mind a 40 epizódjában játszotta a fikciós királyi család matriarcháját, Helenát. Illetve feltűnt 8 epizód erejéig a Marvel Runaways című sorozatában is 2019-ben. 2020 óta egyébként újra aktívabb színészként, bár kizárólag kevéssé ismert és többségükben igen gyenge filmekben (pl. Akkor jöttél te, Télapó visszatért, Paradicsomi karácsony) tűnik fel. Utoljára 2024-ben játszott, és producerként is közreműködött a Strictly Confidential című erotikus krimi-drámában, amelyet most 23 éves fia, Damian Hurley írt és rendezett, sok köszönet azonban a kritkusok szerint nem volt benne.

Grant és a prosti

A modell- és a színészi karrierje helyett Hurley magánélete sokkal inkább állt a közönség érdeklődésének középpontjában. 1987-ben a Szél hátán című spanyol film forgatásán találkozott Hugh Granttel, akivel nem sokkal később összejöttek. Miután pedig ikonikus Versace-ruhájával 1994-ben a címlapokra került, ők ketten az Egyesült Királyság egyik legbefolyásosabb házaspárjává váltak.

S bár látszólag tökéletes pár alkottak, a kapcsolatuk eléggé megrendült, amikor Grantet 1995-ben letartóztatták erkölcstelen magatartásért, miután állítólag felcsípett egy prostituáltat a Sunset Stripen, Los Angelesben.

A színész éppen Hollywoodban volt, hogy promózza új filmjét, az Áldatlan állapotbant, így ez lett élete leghírhedtebb utazása, miután rácsok mögé került, és egy őt még ma is kísértő rendőrségi fotó készült róla. A botrány ellenére Hurley nem szakított Granttel, mellette maradt még pár évig. Végül 2000-ben döntöttek a szakítás mellett, s mivel sosem házasodtak össze, nem várt rájuk a válási procedúra sem. A kapcsolatuk befejezésében mindenesetre ismerőseik szerint nagy szerepet játszott az 1995-ös szexbotrány is. Enne ellenére azonban a mai napig közel állnak egymáshoz. „A szex kifulladt, de most ő a legjobb barátom. Az első ember, akit hívok, ha bajban vagyok” – nyilatkozta Grant még 2015-ben. Hurley pedig arra a kérdésre, hogy valaha is összejönne-e újra Granttel, így válaszolt: „Nincs romantikus szikra, de nagyon szeretjük egymást. Szenvedélyesen szeretem őt, de úgy, ahogy a fiamat és a testvéremet, és ahogy régen az apámat.”

Apasági teszt és örökösödési balhé

Liz a 2000-es években többször is randizott a milliárdos Steve Binggel. 18 hónap után hivatalosan is szakítottak, de nem sokkal később Hurley rájött, hogy terhes tőle a fiával, Damiannel, akit egyedül nevelt, miután 2002 áprilisában megszületett. Bing sokáig tagadta, hogy övé lenne a gyermek, de egy apasági teszt 2017-ben megerősítette, hogy bizony ő az apa. Az üzletember nem sokkal később, 2020 júniusában hunyt el, miután állítólag öngyilkos lett. S így az is érthető, hogy Damian miért az anyja vezetéknevét kapta. Annak ellenére pedig, hogy kiderült, Bing volt Damian biológiai apja, mégis kizárták őt az elhunyt milliárdos végrendeletéből, mivel „házasságon kívül” született. Becslések szerint 330 millió dollárt kapott volna az apja vagyonából, ha Bing saját apja (vagyis Damian nagyapja) nem fellebbezett volna a bírósági döntés ellen.

Hurley ezután az indiai textilipari örökös és üzletember Arun Nayarral kezdett el járni, akihez 2007 márciusában hozzá is ment (ez volt az első és eddigi utolsó házassága is). Két esküvőt is tartottak: egy pompás hindu szertartást Indiában, amit egy keresztény szertartás követett az angliai Sudeley kastélyban. A frigy mindenesetre nem tartott sokáig, három év házasság után, 2010-ben váltak el.

Ezután következett a hírhedt ausztrál kaland, amikor Hurley a legendás ausztrál krikettjátékossal, Shane Warne-nal járt. 2011 októberében jegyezték el egymást, mindössze négy hónappal azután, hogy véglegesítették a válását Nayarral. Ők ketten azonban soha nem álltak az oltár elé, mivel 2013-ban szétmentek.

Állítólag Warne, bár szerette Lizt, nem tudta elviselni a kapcsolatukkal együtt járó médiafigyelmet, mivel folyamatosan újságírók és megszállott rajongók követték őket és a családját, akárhová mentek.

S bár Hurley-nek az élete során állítólag olyan hírességekkel is volt kapcsolata, mint pl. a színész Tom Sizemore (1992-ben) és Denis Leary (2000-ben), a kosaras Steve Nash (2001), vagy a szintén színész Justin Theroux (2019-ben), az utóbbi 5-6 évben nem lehetett hallani a pasiügyeiről. Egészen mostanáig, hiszen viszonylag friss hír, hogy Liz összejött Miley Cyrus édesapjával, a countryzenész Billy Ray Cyrusszal: állítólag április óta randiznak, és hatalmas a szerelem köztük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meghalt Frederick Forsyth
Többtucatnyi nagysikerű regényt publikált, amelyek 75 millió példányban keltek el. Első regényével, A Sakál napjával azonnal világhírű lett.


Elhunyt Frederick Forsyth, az egyik legnépszerűbb brit bestseller-szerző, A Sakál napja és Az Odessa-ügyirat írója. Forsyth életének 87. évében, rövid betegség után halt meg. Halálhírét menedzsere, Jonathan Lloyd jelentette be hétfőn, írja az MTI.

Frederick Forsyth többtucatnyi nagysikerű regényt publikált, amelyek 75 millió példányban keltek el. Újságírói, illetve irodalmi munkásságának kezdete előtt, az 1950-es évek második felében a brit királyi légierő (RAF) pilótájaként szolgált, és tíz évvel ezelőtt felfedte, hogy két évtizedig a brit külső hírszerzésnek (MI6) is dolgozott.

Az 1960-as évek első felében a Reuters hírügynökség, majd a BBC brit közszolgálati médiatársaság újságírója és haditudósítója volt.

Íróként már első regényével, A Sakál napjával (The Day Of The Jackal) világhírnévre tett szert.

Az 1971-ben megjelent politikai krimi főszereplője egy angol bérgyilkos, a Sakál, akit az algériai francia uralom feladása miatt feldühödött szélsőjobboldali félkatonai szervezet, az OAS Charles de Gaulle francia elnök megölésével bíz meg.

Az OAS létező szervezet volt, és a regényben szereplő, Charles de Gaulle ellen végrehajtott sikertelen 1962-es párizsi merényletkísérlet is megtörtént, de A Sakál napja jórészt fiktív történet.

A könyvből 1973-ban szintén átütő sikerű film készült Fred Zinnemann rendezésében, a bérgyilkost játszó Edward Fox és az elfogására indított hajtóvadászatot irányító rendőrségi főfelügyelő alakítója, Michael Lonsdale főszereplésével.

Frederick Forsyth 1938. augusztus 25-én született a délkelet-angliai Ashfordban.

A francia politikához már újságírói munkája során szoros szálak fűzték: a Reuters tudósítójaként először Párizsban dolgozott. Haditudósítóként 1967-ben, Nigériában mutatkozott be, amikor a központi kormány és Biafra tartomány közötti harcokról adott tudósításokat a BBC-nek.

Saját későbbi beszámolója szerint azonban összeveszett a BBC-vel, miután a brit közszolgálati médiatársaság közölte vele, hogy nem tart igényt a biafrai polgárháborúról szóló további rendszeres beszámolóira.

Forsyth távozott a BBC-től, és később saját szakállára, szabadúszó újságíróként visszatért a polgárháborús térségbe. Tíz évvel ezelőtt megjelent önéletrajzi írásában fedte fel, hogy itt vált az MI6 informátorává, és kapcsolata a brit hírszerzéssel több mint húsz évig tartott, jóllehet ezért a tevékenységéért nem részesült javadalmazásban.

A Sakál napja után egy évvel,

1972-ben jelent meg újabb sikerkönyve, az Odessa-ügyirat (The Odessa File), amelyben a Kennedy-gyilkosság után egy újságíró ered a nácikat védő szervezet nyomába.

Az 1974-ben kiadott A háború kutyái (Dogs of War) egy angol üzletemberről szól, aki zsoldosokat felbérelve puccsot szervez egy afrikai országban, hogy megkaparintson egy újonnan felfedezett platinalelőhelyet.

A nyolcvanas évek közepén fejezte be A negyedik jegyzőkönyv (The Fourth Protocol) című könyvét, amelynek sikere A Sakál napjáéval vetekedett. A történet szerint a szovjet titkosszolgálat, a KGB atombombát akar robbantani Londonban, és ezt a brit kémelhárítás csak az utolsó pillanatban tudja megakadályozni.

Forsyth a 2010-es évek közepén bejelentette, hogy felhagy az írással, ám amikor megismerkedett az amerikai kormányzati számítógépes rendszereket feltörő két brit hacker, Gary McKinnon és Lauri Love ügyével, úgy döntött, feldolgozza a történetet. Ebből született meg 2018-ban utolsó regénye A Róka (The Fox) címmel.

Az írónak II. Erzsébet királynő 1997-ben a Brit Birodalom Rendjének parancsnoki címét (CBE) adományozta irodalmi munkásságának elismeréseként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Erőtlen lázadás – ilyen volt Beton.Hofi koncertje a Budapest Parkban
Bár a közönség hibátlan, sőt, a Budapest Parkban hivatalos teltház nem volt, így a hátsó sorokban egészen kényelmesen lehetett bulizni, egy dolog hiányzott: az előadás.
Varga Vencel - szmo.hu
2025. június 13.



Nem gondolnám, hogy túlzás kijelenteni, Beton.Hofi az elmúlt 5 év leginkább meghatározó karaktere a popkultúrában. Egy olyan előadóról beszélünk, aki képes egyesíteni a vidéket a belpesti wannabe értelmiséggel, a popzenét az undergrounddal, és aki a magyar irodalomra sokszor négy sorban is képes köröket verni. Talán a legkisebb királyfiként is tekinthetjük, aki valóban „későn” futott be egy átlagos előadót tekintve. Míg egy Pogány Induló esetében 16-17 éves kortól indul a karrier, Beton.Hofi 29 környékén hozza ki az első dalokat és vesz valódi repülőrajtot.

Mert a valóság az az, hogy mindegyik túlzó mondat helyes, és azoknak, akiknek dupla Budapest Parkos koncertjük van, igazából nem tisztük magyarázkodni a saját sikerükről. Beton.Hofi sikere viszont önmaga kardjába dőlést is jelent.

Este 20 óra múlt pár perccel. Fűzy Gábor, bárzongorista éppen megtalálta a hangot a közönség és önmaga között, majd ugyanilyen lendülettel távozott is a színpadról. Kicsit olyan érzésünk volt, mintha nem egy koncerten lettünk volna, hanem egy hangulatnak az alap-irányadó aktualizált intrikáján, amit követni kötelező, kimaradni meg majdhogynem senki nem marad ki, akinek internethozzáférese van.

Be vagyok zárva Magyarországra - jön a tételmondat az első számban - és valóban, szinte mindenki, akinek „menő” lett megszólalni politikai ügyekben, ki is veszi a részét. Egyébként magán a koncerten nem volt semmilyen politikai kitekintés, ettől függetlenül több dal között felcsendült a „mocskos Fidesz” a végtelenül hálás közönségtől.

Most jutunk el a legnagyobb „DE” szócskáig, ugyanis

bár a közönség hibátlan, sőt, a Budapest Parkban a tegnap hivatalos teltház nem volt, így a hátsó sorokban egészen kényelmesen lehetett bulizni, egy dolog hiányzott: az előadás.

A helyzet az, hogy Beton.Hofit amennyire nagy géniusznak tartják szövegalkotásban, ugyanennyire rossz élő rapperként. Egy ideig még az sem frusztrált, hogy egyébként mindent tompán hallottunk. A dob (Pándi Balázsnak viszont óriási tisztelet, aki tűpontosan végigpüfölt 80 percet) nagyjából a harmadik dalnál érkezett meg. Azok a számok pedig tényleg nem ütöttek, amiknek igazán kellettek volna. Ez a közönséget egyáltalán nem frusztrálta persze, rég láttam a hátsó sorokban is ennyire aktív, már-már őrült arcokat, akik a dress code-ot is szigorúan követték. Vendégekből sem volt hiány, Pogány Indulótól Fekete Giorgion át jelen volt mindenki, aki számít. A legnagyobb meglepetést viszont az okozta számomra, hogy VZS mennyivel erősebb élő előadó a színpadon bárkinél, főleg a főhősnél, ünnepeltnél, Ádinál.

Ez egyébként előadói népbetegség is a 2015 utáni években, amikor túl gyorsan üt be a siker, és nincs valódi idő végigmászni azt, amivel valódi előadói gyakorlatra lehet szert tenni. Sajnos ebben félig a „covid utáni közönségnek” is szerepe van, akikben viszont nem fogalmazódik meg az igény mondjuk egy rap produkció esetében valódi, jól, élőben előadott rappelésre. Noha Beton.Hofi freestyle képességei is kiemelkedőek itthon, de ez röpke 10 ezer ember előtt nem kamatozik.

Mellettem valaki kimondta, hogy Beton.Hofit el kell helyezni a Bëlga és a Radiohead közti skálán, ahol pontosan tudjuk, hogy az élő produktum teljesen másodlagos. A lényeg a hála, a közös dolgok tudata, az „ugyanabban levés”, na meg mindaz az érzet, ami igazából minden előadó álma, hogy

a színpad hiába van magasabban, valójában mindenkivel egy lelki szinten helyezkedik el a főhős. Ezt pedig itthon, ennyire nagy léptékben egyedül Beton.Hofi tudja összehozni.

Már az Afteren csípem el az „én imádom, szeretem őt, csak élőben lenne egy picit jobb” mondatot, amit körül is írhatnék ötezer nagy körmondatban, de a lényeg pontosan ez marad. Egy óriási szövegíró, óriási rapper, még ennél is ijesztőbb közönséggel, amelyik csak azért nem robban, mert nincs meg az a valódi tűz a live-actben, ami egyébként mindenkin érződött a Budapest Parkban.

Dupla koncert miatt ma teltházzal történik meg ugyanez, tervek szerint kicsit más is lesz. Végül, egyedül az biztos, hogy Beton.Hofi bár maga által megénekelten Magyarországra van bezárva, felszabadító élmény lehet ennyire vele együtt lélegző tömegeket mozgatni, még akkor is, ha a hiányt maga a közönség fogalmazza meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Pillanatok alatt elfogytak a jegyek a visszatérő Azahriah koncertjére, pedig az igazi értékesítés még el sem kezdődött
Volt egy elővételi lehetőség, amire a szemfüles és jólértesült rajongók azonnal lecsaptak. Az énekes-dalszerző-gitáros így duplázik, október 18-án is színpadra áll az MVM Dome-ban.


Azahriah október 17-én tér vissza a színpadra, miután 2024-ben határozatlan idejű pihenőt jelentett be. Ahogy a hónap elején kiderült, a szünet egy évig tart, a koncert helyszíne pedig az MVM Dome lesz.

A jegyértékesítést eredetileg június 12-én, délután 2 órakor indították volna, de azok, akik megőrizték a tavalyi koncerteken kapható repoharakat, már június 11-én, kedden megvásárolhatták a belépőiket a poharakon található QR-kód segítségével. Az elővásárlási lehetőségnek köszönhetően a jegyek pillanatok alatt elfogytak.

Nem sokkal szerda este 9 óra előtt jelentették be, hogy a koncert teltházas lett. „Elképesztőek vagytok, köszönjük!” – írta Azahriah menedzsmentje az Instagramon.

A bejegyzésben azt is közölték, hogy a pénteki fellépés után Azahriah másnap, október 18-án is színpadra áll az MVM Dome-ban. A szombati koncertre június 13-án, délután 1 órától lehet jegyet váltani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk