Máris megvan a jövő évi Arany Málna-győztes? Cate Blanchett még sosem lőtt ennyire mellé, mint a Borderlandsben
Hosszú, viszontagságos és sajnos eléggé szomorú történet a Borderlands-film létrejötte. Pedig egy óriási sikersztorival indult, hiszen 2009-ben jelent meg a Gearbox Software fejlesztésében és a 2K kiadásában a Borderlands nevű szerepjátékos FPS (first person shooter) videójáték, amelyből két év alatt több mint 4 és fél millió példányt adtak el. Így persze nem sokkal később, 2011-ben már meg is érkezett a boltok polcaira a folytatás, a Borderlands 2, ami pedig konkrétan letarolta a világot:
Kezdjük a hosszú résszel: ahogy az lenni szokott, Hollywood is lecsapott a népszerű játékra. A Gearbox fejesei még 2011-ben tárgyaltak először egy lehetséges filmadaptációról Avi és Ari Arad producerekkel. 2015 májusában Leigh Whannell író-rendezővel (Fűrész-filmek, Insidious-filmek, Upgrade: Javított verzió, A láthatatlan ember) folytatott tárgyalásokat a Lionsgate stúdió a Borderlands-film kapcsán, augusztusban pedig be is jelentették azt a nagyérdeműnek. Whannell azonban végül kiesett a projektből, így a következő években számos forgatókönyv készült hozzá (többek között Aaron Bergtől és Oren Uzieltől, valamint a Csernobil és a The Last of Us írójától, Craig Mazintől) ám egyik sem bizonyult megfelelőnek.
2020 februárjában aztán felkérték direktornak a főként szintén horrorokat szállító Eli Roth-t (Kabinláz, Motel, Kopp-kopp, Bosszúvágy, A végzet órája), aki szintén belenyúlt a szkriptbe. A forgatás 2021 áprilisában kezdődött Budapesten, a Covid-járvány idején, és június 22-én be is fejezték. Akkor jelentek meg az első hivatalos képek is a szereplőkről, amelyeken csak a sziluettjeiket lehetett látni.
Na de akkor miért csak több mint három évvel később mutatták be a filmet a mozikban? Nos, itt jön a viszontagságos rész: 2023 januárjában bejelentették, hogy két hét pótforgatást rendeltek el, Eli Roth azonban nem tudott visszatérni, mivel már nyakig benne volt a Hullaadás című filmjének munkálataiban, így Tim Miller (Deadpool, Terminátor: Sötét végzet) ugrott be helyette. 2023 júniusában Mazin kivetette a nevét a projektből, a helyére pedig Joe Crombie lépett, akiről nem sokat tudni. Néhányan úgy vélték, ez csupán Mazin álneve, ám ő maga tagadta ezt a híresztelést.
Azonban még mielőtt belekezdenék a szomorú részbe, kukkantsunk bele a sztoriba is!
A Pandora nevű bolygón (a Borderlands játék egy évben jelent meg az Avatarral…) Roland (Kevin Hart), a zsoldos elitkatona elrabolja a tinédzser Tinát (Ariana Greenberg) egy Krieg nevű izompacsirta (Florian Munteanu) segítségével, akit ugyanabban a börtönben tartottak fogva. Eközben egy másik bolygón a fejvadász Lilith-et (Cate Blanchett) felkeresi Atlas (Edgar Ramírez), a nagyhatalmú iparmágnás, és meggyőzi őt, hogy keresse meg és hozza vissza a lányát, Tinát. Lilith gyermekkora óta először tér vissza a szülőbolygójára, Pandorára. A Claptrap nevű nagydumás robot (eredetiben Jack Black hangján) segítségével, akit rejtélyes módon arra programoztak, hogy várjon rá a Pandorán, meg is találja Tinát. Miután rájön, hogy a lány nem akar visszatérni Atlashoz, Lilith összefog Rolanddal, Krieggel és egy Tannis nevű bogaras tudóssal (Jamie Lee Curtis), hogy megmentsék Tinát Atlas magánhadseregétől.
Megindul hát a vadászat Tináért és széfért.
Huhh, még leírni is kimerítő egy kicsit, és bizony mindez a filmben sem tűnik kevésbé katyvasznak. A Borderlandsről sajnos messziről lerí, hogy a stúdió megpróbálta menteni a menthetőt, és mivel Eli Roth első verziójára minden bizonnyal igen rosszul reagált a tesztközönség (vagy ők maguk), az utóforgatásokkal és nem kevés nyirbálással szerették volna bemutatható gatyába rázni a filmet.
Valami olyasmit kell elképzelni, mint a 2015-ös Fantasztikus négyesnél, vagy a 2017-es Hóembernél. Azok sem valami szépemlékűek…
Az egyébként kiváló színészek (köztük két Oscar-díjas: Blanchett, Curtis) is látványosan kínlódnak, és bár Cate Blanchettet valahol azért perverz módon üdítő látni egy ilyen szerepben, a továbbra is kiváló fizikalitása ellenére is túlságosan idős ehhez a karakterhez (aki az eredeti játékban is jóval fiatalabb). Kevin Hart Rolandjáról fogalmunk sincs, miért csinálja az egész filmben azt, amit, mivel nem kapunk rá magyarázatot, Jamie Lee Curtis szinte végig ugyanazt a tágra meredt szemű, rácsodálkozós arcát mutatja, Tina és Claptrap karakterei pedig eléggé idegesítőek a folyamatos pörgésükkel és pofázásukkal.
Kétségtelen, hogy unalmasnak nem mondható a Borderlands, hiszen a feszes 102 perces játékidő nagy részében folyamatosan sorjáznak a lövöldözések, az üldözések és a bunyók. Szóval azért van némi bűnös élvezet benne. Látjuk és tudjuk, hogy bugyuta és rossz az, amit a vásznon nézünk, de azért felidézhet egyesekben némi kellemes nosztalgiát a nyolcvanak-kilencvenes évek trash-sci-fijei kapcsán, így aki gyerekként vagy fiatalon falta ezeket, a Borderlands könnyedén visszahozhatja az egykori érzéseket. Sajnos nagyjából ennyit tud, és persze ezt sem szándékosan: egy laza, akciódús és vicces sci-fi-fantasy-mókának indult, de ezek közül épp a legfontosabb hiányzik belőle: a móka.
