Már 8 éve hiányzik az egyik legjobb magyar színész
A hangja fogott meg először. A csodálatos orgánuma. És a hangjában rejlő erő, az abban bujkáló érzelmek. Aztán az, ahogyan képes volt bánni vele. Csak ezek után figyeltem fel arra, hogyan mozgott a színpadon és a filmvásznon.
Ha jól emlékszem, a Nyolc évszak című sorozatban láttam először, a nyolcvanas évek közepén. Azután egy televíziós műsor egyik jelenetében, amelyet Eszenyi Enikővel közösen adtak elő. (Össze is kapcsolódott az emlékeimben kettejük alakja, anélkül, hogy tudtam volna: ők a magánéletben sokáig egy párt alkottak.) Talán ez a színházi közvetítés volt az. Vagy egy másik.
VIDEÓ: Eszenyi és Kaszás a Dühöngő Ifjúságban:
Az életébe a bohóckodás is belefért, persze, mint amikor feledhető duettet énekelt Pápai Erikával (Nekem a Balaton a Riviéra), ám mégsem ez maradt meg bennem legerősebben, hanem a komoly szerepei: Csongor, Lucius a Caligula helytartójából, Biberach, a lézengő ritter a Bánk bánból, Macbeth, IV. Henrik... no és a Padlás! Meg a Hermelin! A filmek közül pedig az Érzékek iskolája és a Hukkle - utóbbira nem is találok magyarázatot, hiszen ez a mozi szöveg nélkül készült, egy mondat sem hangzik el a filmben.
Kaszás Attila egyébként a szó szoros értelmében nem tartotta magát színésznek. Ez egy nyilatkozatából is kitűnik: "Számomra az a fontos, hogy a szerepeimen keresztül elmondhassam a gondolataimat a világról. Hogy tétje legyen annak, amit teszek. Mert alapvetően nem szeretek szerepelni. Kínszenvedésként élem meg és 'bele is halok', ami rögtön látszik is rajtam."
Kaszás Attila a Padlásban, az egyik legnépszerűbb hazai zenés darabban
Csodálatos, senki máséhoz nem hasonlító hangja miatt remek énekes volt. Nem volt képzett előadó, dalai mégis magával ragadóak. Három albuma is megjelent, az első 1998-ban, a második 2001-ben, Ákossal közösen. A harmadik, 2007-es lemezt a kisfiának, a második házasságából született Jancsikának ajánlotta.
Ha dolgozott, mindig reflektorfényben volt, ám nem tartozott a folyamatosan címlapon szereplő hírességek közé. Nem kereste a sajtó kegyeit, nem nyomult, és nem kérkedett azzal, ami elért. "Ha összegyűlik egy társaság, soha nem én vagyok az, aki középpontban van. Rajtam nem lehet nagyokat nevetni, mert nem tudok jól elmondani egy sztorit, nem fakadnak belőlem viccek."
VIDEÓ: Pápai Erikával a Csókos asszonyban:
Kaszás Attila 2007. március 19-én hirtelen rosszul lett a Tizenkét dühös ember próbáján. Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet intenzív osztályára szállították, ahol agyvérzést állapítottak meg. Életét már nem tudták megmenteni, március 23-án meghalt. A színházi és a filmes világ is megrendülten gyászolta.
"Nekem nem egy konkrét emlék jut eszembe, hanem az a szellemi örökség, amit hátrahagyott. Persze számtalanszor előfordult, hogy ültünk együtt a teraszon és jókat beszélgettünk, viszont ennél sokkal fontosabb az, hogy azok a dolgok, amikről beszélgettünk, megvalósultak – még ha csak a halála után is. A zsigárdi ház, a Pajtaszínház, a Tündérkert mozgalom – mind olyan dolgok, amelyekről néhányan azt gondoltunk, hogy igen, akad itt valami, amit ő félbehagyott, de mi ezt nem engedjük el. (...) Az ember nem beszél ezekről a dolgokról, de néha megállok, és eltűnődöm azon, hogy ebben rejlik Attila szellemi öröksége. Az, hogy ő elment, megváltoztatta az egész életemet" emlékezik rá vissza Szarvas József.
"Talán az egyik legfontosabb kollégám volt, amikor leszerződtem a Vígszínházba. Meglepett a nyitottsága, a figyelme egy fiatal, kezdő kolléga felé. Nagy biztonságot adott számomra, hogy olyan szakmai bizalmat kaptam tőle, ami az első években szinte napi beszélgetést, tanácsot jelentett, bármit is próbáltam. Soha nem fogom elfelejteni azt az őszinte örömöt a szemében, amikor megnézte életem első rendezését. Segített, hogy az legyek, aki vagyok. Segített, hogy önmagam lehessek. Nincsenek szavaim, hogy elment. Nem fair. Sem istentől, sem a sorstól" - vallja Alföldi Róbert.
VIDEÓ: Stohl András beszél egykori pályatársáról:
