Magyar rendőr és ’68-as cseh emigráns is van a romáknak segítő torontóiak között
Érdekes motivációkkal, és még érdekesebb élettörténetekkel találkozhat az, aki beszélget a torontói romák kanadai beilleszkedését segítő szervezetek dolgozóival. Mi a városban készített helyszíni riportunk során megtettük. Bemutatjuk olvasóinknak azokat, akik a legtöbbet teszik azért, hogy a Torontóban élő magyar romák menekült státuszt kapjanak, legyen hol lakniuk, mit dolgozniuk, és eligazodjanak a hivatalos ügyeikben. Rendőr, szociális munkás, kutató, lelkész, színes a paletta.
Alig egy hónappal a végül a liberálisok szűk győzelmét hozó kanadai választások előtt azért jártunk Torontóban, hogy megnézzük, milyen élete van a városban élő, vélhetően több ezer, Magyarországról kivándorolt romának. A riport közben több olyan szociális munkást, segítő szakembert megismertünk, akik napi szinten foglalkoznak torontói roma menekültekkel, és feltűnt, hogy egy jó részük kanadai magyar. Találkoztunk olyan magyar rendőrrel is, akit a torontói rendőrség kifejezetten azért vett fel, hogy kapcsolatot építsen a szervezet és a városban élő magyarul beszélő romák között.
Mindenkinek megvan a saját kivándorlás-története, de a róluk készült portrék alatt arról is olvashatnak, hogyan kezdtek el romákkal dolgozni, és mit gondolnak a kanadai társadalomba való integrációjukról.
Paul St. Clair
1968-ban éppen Kanadában volt rokonlátogatóban, mikor megtudta, hogy Csehszlovákiába bevonultak a szovjet tankok, hogy leverjék a prágai tavaszt, ezért már nem tért vissza országába. Az előző cikkünkben már bemutatott Paul St. Clair a CultureLink, egy torontói, bevándorlók integrációját segítő szervezet munkatársa, és anyanyelve miatt fő területe a Csehországból érkező roma menedékkérők segítése. Paul elsősorban a kliensei jogi képviseletét látja el. Keni-vágja a bevándorlás- és menekültügyi rendszer működését, és az, hogy képes a saját nyelvükön beszélni a cseh és szlovák roma kliensekkel, sokat segít nekik abban, hogy ne pánikoljanak az eléjük táruló bürokratikus útvesztőben. Ebben segít egy öreg bölcs nyugalmára emlékeztető kisugárzása.
Paul St. Clair az egyik alapítója a szintén előző cikkünkben bemutatott Roma Community Centernek. És hogy hogyan került kapcsolatba a torontói roma közösséggel, annak is érdekes története van.
“Amikor megérkeztek Torontóba az első roma menekültek a poszt-szocialista országokból, eljutott hozzám a hír, hogy az egyik menekültszálláson a cseh romák nagyon panaszkodtak, hogy nem főznek jól a konyhán. Odamentem, mediáltam kicsit a romák és a szállás vezetői között. A végén a hely belement, hogy a roma asszonyok magukra főzhessenek a konyhán.
Így nem kell külön embert foglalkoztatni erre, és a szálláson lakók is azt esznek, amit igazán szeretnek” – mesélte Paul St. Clair. Ezzel kivívott egyfajta tiszteletet a roma közösségben magának, és innentől vonódott be ő is igazán az érdekképviseletükbe.