Magyar művész kiállítása a világ egyik legjobb múzeumában
A Future Perfect című, péntektől látható tárlat 300 alkotást gyűjtött egybe Moholy-Nagy László életművéből, így az elmúlt fél évszázad legnagyobb szabású kiállítása is egyben a szerzőtől. Olyan műveket is elhoztak, amelyeket Magyarországon még soha nem mutattak be.
A Guggenheim Múzeum ajánló videója a kiállításról:
#MoholyNagy opens this Friday. Follow our live coverage on the media preview this Thursday, 10:30 am EST on Twitter.https://t.co/uxb8jBtDrt
— Guggenheim Museum (@Guggenheim) 2016. május 24.
Magyar fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője Bácsborsódon született 1895. július 20–án. Miután édesapja, Weisz Lipót az ő születése idején elhagyta a családot, 1910-ben nagybátyja, dr. Nagy Gusztáv pártfogásába vette őket. Ő és testvérei is Moholra, majd 1905-ben Szegedre költöztek, ahol az Állami Főgimnáziumba íratták (melyben Babits Mihály is tanította).
Első művészi próbálkozásai sikeresnek bizonyultak, 1913-ban a Szegedi Napló leközölte néhány költeményét. Érettségi után Budapestre költözött, ahol jogot kezdett tanulni, de a világháború közbeszólt. 1916-ban tüzérségi megfigyelőnek sorozták be a Magyar Királyi Hadseregbe. A keleti frontra vezényelték, ahol több száz rajzot készített a frontélet mindennapjairól; mappalapokra, tábori levelezőlapokra, melyeket kezdetben a frontról, majd miután 1917-ben megsebesült, az odesszai katonai kórházból küldözgetett haza.
1918-ban leszerelt, s hazatért Budapestre folytatni jogi tanulmányait, amelyeket végül nem fejezett be. Még abban az évben mutatkozott be először a nagyközönség előtt, műveit a Hadviselt Művészek című kiállítás keretében állították ki.
1919 márciusában ő is aláírta a magyar aktivisták közös forradalmi nyilatkozatát, de a Tanácsköztársaság eseményeiben nem vett részt. A kommün bukása után, a retorzióktól tartva Bécsbe menekült, ahol hamarosan csatlakozott Kassákhoz és a többi emigráns magyar művészhez, íróhoz, velük együtt utazott tovább Berlinbe, 1920 elején. Ott ismerkedett meg Lucia Schultzcal, későbbi feleségével, aki bevezette a fotográfia művészi világába.
1922 februárjában a Der Sturm galériában Péri Lászlóval közösen rendezett kiállítása zajos sikert aratott, neve hamar ismertté vált szerte a városban és az országban. Művészeti illusztrációs anyaggal látta el Kassák Lajost és Kállai Ernőt a Ma, Tett, Die Aktion, Der Sturm folyóiratokban. Olyan művészek közé került, mint Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Oskar Schlemmer, és bár mellettük ő ismeretlennek számított, idővel mégis a Bauhaus eszmeiségének egyik védjegyévé vált.
Berlinben fotográfiai, tipográfiai és reklámgrafikai munkákat vállalt, miközben színházi díszleteket is tervezett, szabadidejében pedig fény-alakítási problémákkal foglalkozott. 1929-ben belekóstolt a filmezésbe, leforgatta élete első nagyobb lélegzetű filmjét Marseille, régi kikötő címen. 1931-ben a fény-alakítási problémák mintegy megoldásaként alkotja meg a fény-tér-modulátort (Lichtrequisit), ami egy kinetikus plasztika, fém és műanyag szobor, a rá vetülő fény pedig a környező falakon színes fényjátékot teremt.
A nácizmus előretörése miatt 1934-ben családjával Amszterdamba költözött, ahol egy helyi nyomda tipográfiai tanácsadójaként helyezkedett el. A munkahelyén foglalkozott életében először színes fotográfiával. 1935 májusában Londonba költöztek tovább. A design szinte minden területén kipróbálta magát, a kirakattervezéstől egészen a filmdíszlet-tervezésig (a szintén magyar származású Korda Sándor Eljövendő dolgok c. filmjéhez) mindenbe belekóstolt, miközben három fotóalbuma is megjelent.
1937 nyarán felkérték a chicagói New Bauhaus-iskola irányítására. 1939-ben néhány munkatársával alapította meg a School of Design intézetet szintén Chicagóban, amely Institute of Design néven 1944-ben főiskolai rangra emelkedett.
Több rosszullét után 1945-ben került először kórházba, ahol az orvosok leukémiát diagnosztizáltak nála. Mivel a kor még nem ismert semmiféle gyógymódot a betegség leküzdésére, alig több mint egy évvel a szintén leukémiában megbetegedett Bartók Béla halála után, 1946. november 24-én ő is elhunyt. Hamvait Chicagóban temették el, sírja felett Walter Gropius mondott gyászbeszédet.
2006-ban a 125 éves Magyar Iparművészeti Egyetem fölvette a nevét és Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként működik tovább.
Moholy-Nagy alkotásai már a Guggenheim Múzeum alapító gyűjteményébe is bekerültek, a múzeum egyik előhírnökeként tekintenek rá. A tárlatot május 27-től szeptember 7-ig lehet megnézni.
Ha örülsz a magyar sikernek és szereted a kultúrát, oszd meg a cikket!









