KULT
A Rovatból

Mácsai Pál: Az ember személyes emlékezete hosszabb, mint az élete

A népszerű színésszel a Mesterjátszma kapcsán beszélgettünk arról, hogy bár a film 1956-ban játszódik, de mégsem 56'-ról szól, arról, lehet-e a színész objektív, és milyen érzés volt Mácsainak, hogy castingra hívták.


A héten kezdték vezetni a mozik Tóth Barnabás (Susotázs, Akik maradtak) új filmjét, a Mesterjátszmát. A film egyik főszereplőjével, Mácsai Pállal a sajtóbemutató után beszélgettünk. A művész úr megtisztelően felajánlotta, hogy tegeződjünk.

– Adott egy figura, Czentovics Sándor, akinek az életéről, a múltjáról tulajdonképpen nem tudunk semmit. Kizárólag a történésekben játszott szerepét ismerjük meg. És mégis, amikor olyasmit mond a papnak a beszélgetésük során, hogy a gyerekkora nem tette lehetővé, hogy hívővé váljon, akkor ettől az egy mondattól mégis hirtelen látom ennek az embernek az egész életét. Ez valami egészen elképesztő élmény számomra. Hogy lehet színészként elérni ezt a hatást?

–Gondolni kell valamire, amikor az ember egy mondatot kimond.

– Mire?

– A sorsot fel kell építeni fejben, belül.

– Miből tudsz építkezni? Hiszen egy olyan korszakról beszélünk, amiről első kézből nem lehetnek élményeid.

– És mégis.

Az ember személyes emlékezete hosszabb, mint az élete.

Hall ezt-azt a szüleitől, a nagyszüleitől, tanul történelmet, figyel, olvas, filmeket lát, gondolkodik. Ez mind részt vesz a színészetben.

Itt, ennél a szerepnél, mondjuk, ha ez az ember 50 évkörüli 56’-ban, akkor körülbelül 1906-ban születik, 16-ban tíz éves, 26-ban húsz… Mi lehet ebben a gyerekkorban? Az első háború biztos. Érett férfiként még egy háború. Könnyen lehet, hogy az első világháborúban elveszíti az apját, hogy Trianonnal elcsatolják az otthonát, talán hogy meghal a mamája, és menekültként, vagonban él évekig. Mondjuk, ez egy létező sors.

A harmincas években keserves áron, nehezen mászik felfelé a társadalmi kirekesztettségből. Így belesodródik a baloldali mozgalmakba, és egy rendkívül küzdelmes gyerek- és fiatal korból jut abba a szerepbe, ahol a filmben látjuk. Ezt csak példaként mondom, ki lehet találni mást is, amitől ez a mondat támasztékot kap.

Amikor tehát azt kérdezik az embertől, hogy maga hogy távolodott el Istentől, akkor mindez eszébe jut, a halott apa, a TBC-ben meghalt anya, a vagonban töltött gyerekkor, a verések, az intézet, és akkor kimondjuk a mondatot.

– Barnabás segített ebben a folyamatban, vagy teljesen rád hagyta?

– Egy pontig segített, hogyne, de végül az ember egyedül van a szerepével, mint az úszó a medencében.

– Akkor nem volt egy előre meghatározott rendezői koncepció, hogy milyennek kéne lennie ennek a karakternek?

– Dehogynem, de a színész dolga, hogy felépítsen egy személyt a megírt szöveg alá. Azt a személyt, akit ő el tud képzelni. Amit mi a filmen vagy a színpadon kimondunk, az csak a jéghegy csúcsa. Hogy miért mondjuk éppen azt, és pont akkor, ez a színész igazi munkája.

– Úgy gondolom, bátor vállalás a filmtől úgy nyúlni 56’ témájához, hogy valójában nem a forradalomról akar szólni. Erre a történelmi eseményre nagyon sok minden rárakódott. Épp ezért nehéz lehetett Czentovics figuráját objektíven megközelíteni. Te milyen élményekből tudtál építkezni a forradalommal kapcsolatban?

– Nekem szerencsém van ezzel, apám átélte fiatalon, és rögzítette. Egyébként mindent rögzített, majdnem négyezer oldal kézzel írt naplója van – őrület. 1922-ben született. A harmincas évei közepén jött 56, ő akkor már vaskos történelmi tapasztalatokkal a háta mögött- fasizmus, háború, újjáépítés, kommunizmus, perek, Rákosi-korszak - állt akkor, nagynénje például hat évet ült Rákosi alatt ártatlanul, mint a Rajk-per nagyon sokadrendű vádlottja – csak ötvenhatról jó 200 oldalt írt, ami később meg is jelent a Holmi- ban. És persze mesélt is, amikor már nagyobb voltam, sokat és színesen.

Tudok a forradalom előkészületeiről, az ágairól, a következményeiről.

Közeli ismerőseim vannak például a snagoviak között. Ők voltak ugye, akik a Jugoszláv követségre menekültek, aztán tőrbe csalták és elrabolták őket Romániába.

– Nem nehéz ennyi tudással objektívnak maradni a filmben az 56’-os szereplőkkel kapcsolatban?

– A színész nem marad objektív. A III. Richárdot játszó színész nem a véleményét játssza a szerepről, hanem III. Richárd saját igazságát.

– Persze, de III. Richárdhoz még sincs annyi közvetlen kapocs, mint egy 56’-os figurához.

– Ha jó az alakítás, akkor van. Aláépíti a színész.

– Rendező, igazgató is vagy. Mennyire könnyű csak színésznek lenned?

–Nagyon!

– Nincs kísértés kijavítani a fiatalabb kollégát?

– Nincs. Természetesen voltak tanácsok, beszélgetések, talán viták is, de az ember megérzi, ha valakivel azonos nyelvet beszél.

– A vetítés utáni közös beszélgetésben említetted, hogy most láttad először egyben az elkészült filmet. Mennyire voltak előzetes elképzeléseid arról, milyen lesz majd, és mennyire felel meg a várakozásaidnak?

– Ez egy jó film. Ez nagy öröm. Sosem lehet tudni előre: hiába voltak elképzeléseim, ismertem a forgatókönyvet, sokat próbáltunk is, hiába láttam a forgatáson, hogy mit csinálunk, hiába izgatott eleve a dolog: a film a rendezőé, és a vágóasztalon készül el. A mi színészi munkánk csak egy fázis. Nem éppen lényegtelen, de mégis csak egy szakasz. Nagyon jó érzés látni, hogy a történet, a film működik, hogy hat, hogy igaz.

A film nem ötvenhatról szó, egyébként. Inkább arról, hogy mi a bűn, és hogyan nyeri el a büntetését. Van-e ebben igazságosság, van-e méltánytalanság. Van, egyébként. Emlékezetes alkotás.

Sok értetlenséggel is fog találkozni, de alapvetően egy mélyen lírai film.

Sokat mond a belső mozgatórugókról, meggyőződésekről, belső szilárdságról, mániákról, a hitről.

– Amikor felkértek, hamar igent mondtál?

– Persze. Tetszett a könyv, és tetszettek Barna korábbi filmjei, főleg az Újratervezés és az Akik maradtak.

– Barnától tudom, hogy Téged is castingolt. Nem érintett rosszul, hogy próbafelvételre hívtak?

– Dehogy. A film ilyen.

– Nagyon sok színész nem szereti visszanézni magát filmen. Te hogy vagy ezzel?

– Megszoktam. Forgatás közben sosem nézem meg a snitteket. Moziban egyben igen, és azt hiszem, ma már objektíven látom magamat. Remélem. Az ember megtanulja a szakmáját, tudja, hogyan játszik. Főleg, ha olyan szerencsés, hogy sokat forgat, és én, noha nem forgattam sok mozifilmet, televízióban nagyon sokat voltam kamera előtt.

.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kiderült, mi jön az M1-en a hírek helyett: imádni fogják a magyarok
Az M1 csatorna a hírműsorok helyett tematikus hétvégékkel és népszerű retro sorozatokkal folytatja a működését. Az első hétvégén Enyedi Ildikó és Mészáros Márta filmjei, hétköznapokon pedig az Angyalbőrben és a Kisváros is képernyőre kerül.


Klasszikus magyar filmekkel, tematikus hétvégékkel és generációk kedvenc sorozataival újítja meg műsorstruktúráját szombattól az M1 csatorna – közölte az MTI. Az MTVA Sajtó és Marketing Irodája csütörtökön tájékoztatott arról, hogy

az első tematikus hétvégén kiemelkedő női alkotók munkássága kerül a középpontba.

Szombaton Enyedi Ildikó két filmjét, a Cannes-ban Arany Kamera díjjal elismert Az én XX. századom, valamint a Simon mágus című alkotásokat vetítik. Vasárnap Mészáros Márta életműve előtt tiszteleg a csatorna a Holdudvar és az Aurora Borealis című filmekkel.

A következő hétvégéken Tímár Péter vígjátékai (Moziklip, Csapd le csacsi!, Egészséges erotika) és Szabó István Oscar-díjas rendező munkái (Apa – Egy hit naplója, Redl ezredes) kerülnek műsorra.

Augusztus első hétvégéjén Oscar-díjas és -jelölt magyar filmekből, majd Jókai Mór műveinek adaptációiból láthatnak válogatást a nézők.

Később Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva előtt tisztelegnek olyan klasszikusokkal, mint a Szindbád vagy a Hideg napok. Hétköznap esténként visszatér a Linda, az Angyalbőrben, a Família Kft., a Kisváros és a Patika is, péntek esténként pedig Zorán, az Omega, a Hungária és az Illés koncertfelvételeit sugározzák.

Múlt kedden, nem sokkal délután négy óra előtt elsötétült az M1 képernyője. Az adás helyén egy felirat jelent meg, amelyben a közmédia a korábbi évek működéséért kért elnézést. „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!” – állt az üzenetben. Az adás szimbolikusan 19 óra 56 perckor, Bacsó Péter A tanú című filmjével indult újra, a nézettségi adatok szerint a leállás alatt szinte senki, a film alatt viszont már jóval többen követték a csatornát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Gerendai Károly: Az orosz titkosszolgálattól félve mondta le a Szigetet a Gogol Bordello
Az üzletember egy interjúban beszélt arról, hogy a Gogol Bordello énekese biztonsági okokból nem vállalta a fellépést. A Sziget tulajdonosa szerint a System of a Down is egy politikai ügy, az azeri baltás gyilkos kiadatása miatt bojkottálja a fesztivált.
F. O. - szmo.hu
2026. július 16.



„Attól tartott, a putyinista Magyarországról elviheti az orosz titkosszolgálat” – ezzel az indokkal mondta le a Sziget-fellépését a Gogol Bordello. Gerendai Károly, a fesztivál tulajdonosa a Magyar Narancsnak adott interjújában beszélt arról, hogy az Orbán-kormány külföldi híre miatt többször is rossz tárgyalási pozícióba kerültek. A tulajdonos szerint a zenekarral azért nem tudtak megegyezni, mert az énekesük, Eugene Hütz Oroszországban is állampolgár.

Gerendai a lapnak azt mondta: „Ez év elején még azért nem tudtunk megegyezni a Gogol Bordellóval, mert az énekesük orosz állampolgár is, és olyan kijelentéseket tett Putyinról, hogy attól tartott, a putyinista Magyarországról elviheti az orosz titkosszolgálat.”

Az interjúból kiderült az is, hogy nem ez az egyetlen eset, amikor a magyarországi politikai helyzet aggodalmat keltett a fellépőkben. Egy melegjogi aktivistaként is ismert előadó például arról érdeklődött a szervezőknél, lehet-e bármi baja, ha Magyarországra jön. Gerendai egy régóta terjedő pletykát is megerősített:

a System of a Down nevű, örmény hátterű zenekar azért nem lépett fel soha a Szigeten, mert Magyarország 2012-ben kegyelmet adott az azeri baltás gyilkosnak.

A tulajdonos az idei jegyeladásokról elmondta, hogy belföldön jól fogynak a belépők, de meglepő módon a diákoknak szánt félárú bérletek iránt a vártnál jóval kisebb az érdeklődés. A fesztivál nemzetközi booking menedzsere, Csiszár Virág eközben arról beszélt, hogy a Sziget vonzereje továbbra is erős a nemzetközi piacon.

„Többször előfordult már, hogy előadók lekötöttek máshova fellépést a Sziget idejére, majd miután odatelefonáltunk, hogy jöhetnének hozzánk is, lemondták a másikat” – mondta.

Azt is elárulta, hogy tavaly Charli XCX az esküvője miatt nem akart nyári fesztiválkoncerteket adni, de a Sziget három másik fesztivállal közösen olyan ajánlatot tett neki, amit már elfogadott, és inkább elhalasztotta az esküvőjét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ezt nem láttam jönni: 50 év után újraélesztették a legendás családi westernt, és ez most tényleg megérte!
A legtöbb nézőnek a hetvenes évek kultikus sorozata ugrik be a cím hallatán: A farm, ahol élünk. Az új feldolgozás azonban sokkal közelebb áll az eredeti könyvekhez, mint arra számítottam. Új helyszínek, új konfliktusok és egy egészen más hangulat várja a régi rajongókat. Pont ettől lett ennyire érdekes a reboot.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. július 16.



Kevés olyan televíziós klasszikus létezik, amelynek neve ennyire összeforrt volna egyetlen adaptációval, mint A farm, ahol élünk. Ha valaki meghallja a címet, szinte biztosan nem Laura Ingalls Wilder 1932-ben megjelent regényei jutnak eszébe, hanem a hetvenes évek legendás amerikai szappanoperája, amely generációk számára jelentette a családi televízózás egyik meghatározó élményét. Amerikában a hetvenes évektől, Magyarországon a 90-es évek végétől.

Én sem vagyok kivétel. Gyerekként még az RTL Klubon találkoztam vele, valahol a hétköznap délutáni műsorsávban a Dragon Ball Z után ment a sorozat.

Nem gondoltam egy maradandó darabnak, de valahogy mindig egyszerűen ott ragadtam a képernyő előtt. Utólag visszanézve vicces belegondolni, hogy ez volt az én első „cowboyos/indiános” sorozatom, még úgy is, hogy őslakosok szinte alig szerepeltek benne. Éppen ezért lepett meg ennyire a Netflix új feldolgozása.

Első pillantásra könnyű lenne azt hinni, hogy ismét ugyanazt a történetet kapjuk modernebb képi világgal és fiatalabb szereplőkkel. Valójában azonban a reboot sokkal közelebb áll Laura Ingalls Wilder eredeti könyveihez, mint a klasszikus televíziós sorozat. Ez már a történet elején világossá válik.

Ahelyett, hogy rögtön a jól ismert minnesotai Wallnut Grove-i farmra érkeznénk, az Ingalls család első körben Kansas felé veszi az irányt.

A történet egyik legfontosabb helyszíne Independence városkája, ahol Charles, Caroline és két lányuk új életet szeretnének kezdeni a hideg Wisconsin után. Ám hamar kiderül, az álom nagyon ingatag lábakon áll.

A telepesek ugyanis olyan földre érkeznek, amely hivatalosan még mindig az Osage törzshöz tartozik. A vasúttársaság nem rendezte a terület tulajdonjogát, ezért a telepesek valójában politikai nyomásgyakorlásként vannak jelen az őslakosokkal szemben. Ez a konfliktus végig meghatározza az első évad eseményeit, és meglepően komoly történelmi hátteret ad egy alapvetően családi sorozatnak. Ezeket a történetszálakat egyébként a 70-es években teljesen kihagytak a feldolgozásból.

A készítők szerencsére nem próbálnak egyszerű válaszokat adni egy ilyen összetett helyzetre.

Charles Ingalls (a szintén netflixes, amúgy kimondottan szórakoztató Alkalmi randevúból ismerős Luke Bracey) igyekszik megóvni családját a valóságtól, miközben ő maga is egyre mélyebbre kerül egy olyan konfliktusban, amelyet már nem lehet pusztán kemény munkával megoldani. Itt komoly döntéseket kell meghozni: vagy az őslakosok járják meg egy földvásárlással és kilakoltatják őket őseik földjéről, vagy főszereplőink járnak rosszul, mert felépítettek egy egzisztenciát a semmiből és menniük kell.

Mindez azonban nem változtatja meg a sorozat alapvető hangulatát. A farm, ahol élünk továbbra is elsősorban egy családi történet marad. Kedves, nyugodt, helyenként nosztalgikus, és szinte minden jelenetből árad az a melegség, amely miatt annak idején az eredeti változatot is annyian szerették. A reboot egyik legnagyobb erőssége egyértelműen a szereplőgárda.

Különösen a két fiatal főszereplő emelkedik ki.

A Laurát alakító Alice Halsey remek választásnak bizonyul. Egyszerre kíváncsi, makacs és szerethető, pontosan olyan, amilyennek ezt a karaktert elképzeljük. A Mary (Skywalker Hughes) szintén kiváló munkát végez, a testvérpár között pedig természetes kémia működik. A történet érzelmi magját egyértelműen ők ketten adják. A szinkront egyébként senkinek nem ajánlom, nagyon sokat énekelnek a sorozatban és az eredeti énekek egyértelműen sokkal jobbak.

Persze a felnőttekre sem lehet panasz. Luke Bracey és Crosby Fitzgerald hitelesen alakítják Charles és Caroline Ingallst. Nem próbálják lemásolni a régi sorozat ikonikus figuráit, inkább saját értelmezést adnak a karaktereknek, ami jól áll ennek az új feldolgozásnak. Ami igazán meglepett, az az atmoszférája.

A vadnyugat ritkán tűnik ennyire barátságosnak és otthonosnak.

A tájak gyönyörűek, a díszletek hitelesek, a jelmezek szépek, és az egész produkción érződik, hogy a készítők szerették volna megidézni a klasszikus westernfilmek világát anélkül, hogy elveszítenék a történet családias hangulatát.

Persze nem ez lesz az a sorozat, amely mély filozófiai kérdéseket boncolgat vagy folyamatosan sokkoló fordulatokkal bombázza a nézőt. Sőt.

A farm, ahol élünk kifejezetten lassú tempót diktál és kiszámítható szappanopera. Inkább apró emberi történetekből, hétköznapi konfliktusokból és szerethető karakterekből építkezik. Ebben rejlik az ereje is. Egy olyan streamingpiacon, ahol minden produkció világmegváltó akar lenni, meglepően jól esik egy sorozat, amely egyszerűen csak jól akarja éreztetni magát a nézővel.

Talán emiatt működik ennyire jól a reboot is.

Rebecca Sonnenshine készítő nem akarja felülírni az eredeti sorozat örökségét, de nem is másolja szolgai módon. Inkább visszanyúl a könyvekhez, közben pedig modernebb szemlélettel dolgozza fel azokat a történelmi kérdéseket, amelyekről ötven évvel ezelőtt még jóval kevesebb szó esett. Ennek ellenére nem válik didaktikussá vagy túl komorrá. Megmarad annak, ami mindig is volt: egy kedves, emberközeli családi westernnek.

Lehet, hogy nincs benne óriási dráma vagy korszakalkotó történetvezetés. Néha valóban inkább hangulatból él, mint eseményekből. De ez egyáltalán nem baj. Vannak napok, amikor pontosan egy ilyen sorozatra vágyik az ember. A Netflix új A farm, ahol élünk feldolgozása számomra az év egyik legkellemesebb meglepetése lett.

Nemcsak azoknak tartogat újdonságokat, akik kívülről fújják a klasszikus sorozatot, hanem azoknak is remek szórakozás, akik most találkoznak először Laura Ingalls Wilder világával.

Ha egy nyugodt, szerethető, gyönyörűen fényképezett családi történetet keresel, amely egy kellemes westernhangulattal fűszerezi a mindennapokat, ennél jobb választást jelenleg nehéz találni a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Pénzügyekről és etikáról inkább hallgasson” – Orbán János Dénes visszaszólt L. Simonnak és Ókovács Szilveszternek
Orbán János Dénes költő élesen bírálta L. Simon László fideszes kultúrpolitikust a 400 milliós botránya miatt kapott kritikák után. Azt is bejelentette, hogy a vita miatt kilép a Magyar Művészeti Akadémiából.


„Pénzügyekről és etikáról inkább mélyen hallgasson” – ezzel az üzenettel bírálta élesen Orbán János Dénes a botránya kapcsán őt kritizáló L. Simon Lászlót. Az állami kifizetések miatt össztűz alá került költő nemcsak a fideszes kultúrpolitikusnak reagált kritikusan, de az Opera főigazgatójához, Ókovács Szilveszterhez is volt pár szava, miközben bejelentette: otthagyja a Magyar Művészeti Akadémiát.

A vita hátterében az áll, hogy az állami fenntartású Kárpát-medencei Tehetséggondozó több mint 400 millió forintért megvette Orbán János Dénes több művének felhasználási jogait.

Orbán János Dénes a napokban őt ért kritikákra reagált egy közleményben. L. Simon Lászlónak, aki korábban felszólította az MMA-tagságáról való lemondásra, azt írta, hogy nem érzi magát otthon az akadémiai közegben.

„Azt üzenem továbbá, hogy pénzügyekről és etikáról inkább mélyen hallgasson, és ne tetszelegjen az igazságosztó szerepében, mert hiteltelen és nevetséges” – írta.

„Már egy ideje fontolgatom kilépésemet a Magyar Művészeti Akadémiából, mivel én egy vagabund poéta vagyok, és kényelmetlenül érzem magam az akadémikusi gúnyában, az én világom a kávéházaké. De most már biztosan meg is teszem, mert

nem óhajtok egy levegőt szívni egy olyan alakkal, aki bárkin keresztültapos, amennyiben gátlástalan ambíciói úgy diktálják”

– tette hozzá. Azt is megjegyezte, volt államtitkárként L. Simonnak tudnia kell, hogy az ilyen volumenű szerződések a minisztériumi felsővezetés hatáskörébe tartoznak.

Az író-költő Ókovács Szilveszternek is visszaszólt, aki korábban arról beszélt, hogy librettókért százmilliós összegeket elkérni „képtelenség”.

Orbán János Dénes erre az Opera egyik korábbi előadásával példálózott, amelyhez egy 2025 októberi posztban a főigazgató is nézőket toborzott, és a számokra hivatkozva védte meg saját operettprojektjét. Állítása szerint, míg a kortárs opera, a Valuska előadásaira legfeljebb 1200 nézőt sikerült becsábítani, addig az ő művét, Az Orfeum mágusát eddig több mint 25 ezren nézték meg az Operettszínházban, és több százezren televízióban - írta a 24.hu.

A botrány múlt vasárnap robbant ki, amikor kiderült, hogy a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. több mint 400 millió forint közpénzért vásárolta meg saját szakmai vezetője, Orbán János Dénes több művének felhasználási jogait. Az ügy azonnal hatalmas vihart kavart, a Színházi Kritikusok Céhe vizsgálatot követelt, az Operettszínház társulatának egy része pedig magyarázatot kért a vezetéstől. A kormány gyorsan reagált: a kulturális tárca visszavont egy 1,3 milliárd forintos támogatást a cégtől.

A helyzet tovább súlyosbodott, amikor Nagy Ervin kulturális ügyekért felelős államtitkár csütörtökön bejelentette, hogy hűtlen kezelés gyanúja miatt feljelentést tesznek.

Erre válaszul Orbán János Dénes még aznap nyílt levélben közölte, hogy kész visszavásárolni a műveit, ezzel gyakorlatilag felajánlva a több százmilliós összeg visszafizetését. A mostani üzenetek a napokban kiéleződő vita újabb fejezetei.

Via Telex


Link másolása
KÖVESS MINKET: