Los Angeles szennyeseit nem életbiztosítás kiteregetni, és Colin Farrellt magánnyomozóként ez nem zavarja
Továbbra sem vagyok Apple-rajongó, de amit az utóbbi években művelnek a szórakoztatóiparban, az elismerésre méltó. Nagyon rövid idő alatt sokkal kisebb filmes könyvtárból képesek lettek komoly konkurenciái lenni olyan óriásoknak, mint a Netflix és az Amazon Prime Videója.
Ne essék félreértés, a Netflixen is vannak azért telitalálatok: Dark, Stranger Things, vagy a legújabb Ripley, de minden sikertartalomra jut több tucat celluloid hulladék. Az Amazon is nagyon próbálkozik, de ott is néha csorba esik a The Boys és az Invincible által felemelt mércén egy Hatalom gyűrűivel. Annyira a minőségre építenek az almás cégnél, hogy tényleg egy prémium streaming-szolgáltatónak tudnám nevezni őket, nem az áruk, hanem a tartalmaik miatt.
Ezt a remek reputációt a Sugar szerencsére nem fogja lerontani. Mark Protosevich alkotó legújabb krimi-sorozata gyönyörű szerelmeslevél a klasszikus hollywoodi film noirnak. Egy olyan mély főhajtás, amely akár rosszul is elsülhetett volna, de Protosevich és csapata pontosan tudták, hogy kell a zsáner kliséit saját előnyükre felhasználni.
Egyik első műve a 2000-es évek kultuszhorrorja, A sejt Jennifer Lopezzel. De ő dolgozott a Will Smithes Legenda vagyok, a Chris Hemsworth nevével fémjelzett első Thor filmen is és a Josh Brolin-féle Oldboy-feldolgozáson. Egy közös volt ezekben a művekben: a karizmatikus főszereplő színész.
Az ír fenegyereknek szinte jutalomjáték John Sugar szerepe, minden rezdülésén érezni, hogy imádta forgatni a sorozatot.
Ami meglepett, hogy eddig nem túl erősnek ítélt forgatókönyvíró, az első két rész alapján igencsak összeszedte magát. Igaz, hogy az író csapata kiegészült még egy pár erős névvel, de az első két rész meglepően jól működött. Igazi film noir, ügyes vágással, érdekes üggyel és karizmatikus főszereplővel.
Történetünk egy hangulatos fekete-fehér tokiói kalanddal kezd, ahol Sugar (Colin Farrell) egy eltűnt fiú után kutat.
Miközben utazik hazafelé Los Angelesbe, Sugar végig a nézővel beszélget klasszikus belső monológokon keresztül. Nem sokkal hazaérkezése után egy gazdag visszavonult filmproducer (James Cromwell) felbérli Sugart, hogy találja meg az eltűnt unokáját. Az ügyön a magánnyomozó szépen végigvezeti a nézőt, és mi is részeseivé válunk ennek az izgalmas nyomozásnak.
Az első két rész folyamán klasszikus film-noir filmekből láthatunk részleteket, ezzel párhuzamot vonva az éppen aktuális történésekkel. Ügyesen megoldották az alkotók, hogy megismerjük Sugar karakterét, de mégis homályban tartsanak fontos részleteket, hogy érdekes maradjon a háttere Johnnak. Kíváncsi leszek, hogy fogják megoldani a krimik „leszállóágát”, amikor a főszereplő a mélypontján van. Eddigiek alapján Sugar remek nyomozó, de vannak titkai és képes hibázni.
A képi világ letisztult és mégis nosztalgikusan klasszikus kriminek hat. Egyszerre látjuk Sugar munkájának csábító részét a mocskos részletekkel együtt. Úgy elrepült az első két epizód, hogy észre sem vettem.
A többi színész sem szégyenkezhet Farrell mellett. James Cromwell egy nemzeti kincs, aki látta legutóbb az Utódlásban, az tudja miről beszélek. Nate Corddry kellően bicskanyitogató David Siegel szerepében. A gyanús (valószínűleg red herring, de ez még kiderül)
Nem tehet róla, olyan arcberendezése van, amivel tökéletes csótány szerepeket tud eljátszani. A Drótból és A Hivatalból ismerős Amy Ryan is hozza a kötelezőt az eltűnt lány nevelőanyjaként. Eric Langenak eddig egyetlen jelenete volt a második részben, de az kellően zavarbaejtő volt ahhoz, hogy érdekessé tegye az ismeretlen bűnöző figuráját.
Nem kertelek többet, a Sugar megint csak egy jó kifogás lesz, hogy az Apple TV+ előfizetője maradjak egy ideig.
Colin Farrell még mindig a szakma egyik kiemelkedő zsenije. Az első két rész alapján én csak ajánlani tudom a Sugart. Nem mondanám családi délutáni nyomozós sorozatnak, de 16+ körüli korhatár felett már bátran lehet vele próbálkozni. A Sugar megtekinthető az Apple TV+ streamingszolgáltató kínálatában.
