KULT
A Rovatból

Los Angeles szennyeseit nem életbiztosítás kiteregetni, és Colin Farrellt magánnyomozóként ez nem zavarja

Jó a Sugar. Amit az Apple TV+ letesz az asztalra, az mind arannyá válik? Mit csinál az almás cég, amire másik streaming-szolgáltató nem képes? Miért érzem azt, hogy minden saját gyártású tartalmuk a maximális minőséget képviseli?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 08.



Továbbra sem vagyok Apple-rajongó, de amit az utóbbi években művelnek a szórakoztatóiparban, az elismerésre méltó. Nagyon rövid idő alatt sokkal kisebb filmes könyvtárból képesek lettek komoly konkurenciái lenni olyan óriásoknak, mint a Netflix és az Amazon Prime Videója.

Úgy tűnik, az Apple-nél nem képesek hibázni.

Ne essék félreértés, a Netflixen is vannak azért telitalálatok: Dark, Stranger Things, vagy a legújabb Ripley, de minden sikertartalomra jut több tucat celluloid hulladék. Az Amazon is nagyon próbálkozik, de ott is néha csorba esik a The Boys és az Invincible által felemelt mércén egy Hatalom gyűrűivel. Annyira a minőségre építenek az almás cégnél, hogy tényleg egy prémium streaming-szolgáltatónak tudnám nevezni őket, nem az áruk, hanem a tartalmaik miatt.

Ezt a remek reputációt a Sugar szerencsére nem fogja lerontani. Mark Protosevich alkotó legújabb krimi-sorozata gyönyörű szerelmeslevél a klasszikus hollywoodi film noirnak. Egy olyan mély főhajtás, amely akár rosszul is elsülhetett volna, de Protosevich és csapata pontosan tudták, hogy kell a zsáner kliséit saját előnyükre felhasználni.

Mark Protosevich íróként eddig nem annyira meggyőző filmográfiával rendelkezik, gondolok itt arra, hogy a művei nem kiemelkedőek forgatókönyv terén.

Egyik első műve a 2000-es évek kultuszhorrorja, A sejt Jennifer Lopezzel. De ő dolgozott a Will Smithes Legenda vagyok, a Chris Hemsworth nevével fémjelzett első Thor filmen is és a Josh Brolin-féle Oldboy-feldolgozáson. Egy közös volt ezekben a művekben: a karizmatikus főszereplő színész.

Ezt a jó szériát itt is folytatta Protosevich, a szinte tökéletes, mindent is tudó magánnyomozó szerepére a mindig zseniális Colin Ferrellt nyerték meg.

Az ír fenegyereknek szinte jutalomjáték John Sugar szerepe, minden rezdülésén érezni, hogy imádta forgatni a sorozatot.

Ami meglepett, hogy eddig nem túl erősnek ítélt forgatókönyvíró, az első két rész alapján igencsak összeszedte magát. Igaz, hogy az író csapata kiegészült még egy pár erős névvel, de az első két rész meglepően jól működött. Igazi film noir, ügyes vágással, érdekes üggyel és karizmatikus főszereplővel.

Történetünk egy hangulatos fekete-fehér tokiói kalanddal kezd, ahol Sugar (Colin Farrell) egy eltűnt fiú után kutat.

Mint később kiderül a színes részekből, John nyaralni ment Japánba, de ott se bírt magával és még a pihenés helyett is dolgozott.

Miközben utazik hazafelé Los Angelesbe, Sugar végig a nézővel beszélget klasszikus belső monológokon keresztül. Nem sokkal hazaérkezése után egy gazdag visszavonult filmproducer (James Cromwell) felbérli Sugart, hogy találja meg az eltűnt unokáját. Az ügyön a magánnyomozó szépen végigvezeti a nézőt, és mi is részeseivé válunk ennek az izgalmas nyomozásnak.

Az első két rész folyamán klasszikus film-noir filmekből láthatunk részleteket, ezzel párhuzamot vonva az éppen aktuális történésekkel. Ügyesen megoldották az alkotók, hogy megismerjük Sugar karakterét, de mégis homályban tartsanak fontos részleteket, hogy érdekes maradjon a háttere Johnnak. Kíváncsi leszek, hogy fogják megoldani a krimik „leszállóágát”, amikor a főszereplő a mélypontján van. Eddigiek alapján Sugar remek nyomozó, de vannak titkai és képes hibázni.

Az atmoszféra hihetetlenül erős, Los Angeles fényűző szennyeseit teregetni nem éppen életbiztosítás és ezt magánkopónk is pontosan tudja.

A képi világ letisztult és mégis nosztalgikusan klasszikus kriminek hat. Egyszerre látjuk Sugar munkájának csábító részét a mocskos részletekkel együtt. Úgy elrepült az első két epizód, hogy észre sem vettem.

A többi színész sem szégyenkezhet Farrell mellett. James Cromwell egy nemzeti kincs, aki látta legutóbb az Utódlásban, az tudja miről beszélek. Nate Corddry kellően bicskanyitogató David Siegel szerepében. A gyanús (valószínűleg red herring, de ez még kiderül)

apát alakító Dennis Boutsikaris pedig mindig tökéletes a nyájas, de hányingert keltő szerepekben.

Nem tehet róla, olyan arcberendezése van, amivel tökéletes csótány szerepeket tud eljátszani. A Drótból és A Hivatalból ismerős Amy Ryan is hozza a kötelezőt az eltűnt lány nevelőanyjaként. Eric Langenak eddig egyetlen jelenete volt a második részben, de az kellően zavarbaejtő volt ahhoz, hogy érdekessé tegye az ismeretlen bűnöző figuráját.

Nem kertelek többet, a Sugar megint csak egy jó kifogás lesz, hogy az Apple TV+ előfizetője maradjak egy ideig.

Nem lehet elmenni mellette szó nélkül, egy szórakoztató krimi, amely főhajtás a klasszikus hollywoodi film noir előtt.

Colin Farrell még mindig a szakma egyik kiemelkedő zsenije. Az első két rész alapján én csak ajánlani tudom a Sugart. Nem mondanám családi délutáni nyomozós sorozatnak, de 16+ körüli korhatár felett már bátran lehet vele próbálkozni. A Sugar megtekinthető az Apple TV+ streamingszolgáltató kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: