KULT
A Rovatból

1957-ben még minden magyar menekültet hősnek láttak az angolok – beszélgetés Sárközi Mátyás íróval

Molnár Ferenc unokája útikalauzt ad a brit és egyetemes kultúrtörténethez


Imádom Londont, semmihez sem hasonlítható légkörét a gyönyörű parkoktól a szűk házaikig, a múzeumoktól a pubokig, mítoszokkal teli utcáit, amelyek az irodalom, a festészet, a mozi, a zene egy-egy nagy pillanatát őrzik. Sajnos nagyon régen, 27 éve jártam ott utoljára, és bár az utóbbi években többször terveztem, hogy Páromnak is megmutatom végre ezt az ihletett várost, valami mindig közbejött. Éppen ezért némi kárpótlásként is vettem a kezembe Sárközi Mátyás Hampstead című könyvét, amelyben sok lírával, humorral, öniróniától sem mentesen járja végig e varázslatos negyedet. Nem véletlen, hogy a Noran kiadó Érzelmes utazások sorozatában jelent meg ez a kis kötet, de a 124 oldal, amelyet a szerző illusztrált rajzaival, páratlan kalandozás az időben, a brit és egyetemes kultúrtörténetben.

Sárközi Mátyás nevét először Édesapámtól hallottam, amikor Sztehlo Gábor Gaudipolisáról mesélt. Molnár Ferenc unokája, Sárközi György fia hétévesen élte túl a vészkorszakot, és még nem volt húsz, amikor 1956-ban elhagyta Magyarországot. A világ egyik legsokszínűbb városában telepedett le, de magyarságát mindig féltve őrizte, íróként is. Ezt honorálta a magyar állam az idén neki ítélt irodalmi Kossuth-díjjal.

 – Ön több mint 50 éve él London történelmi és művészeti emlékekkel teli negyedében, Hampstead-ben. Milyenek voltak első benyomásai Londonba érkezésekor, és hogyan vált ez a különleges kerület második szűkebb hazájává?

– Az, hogy 1956 novemberében kijutottam Nyugatra, óriási élmény volt. Londonban azonban még erősen látszott a világháborús német bombázások nyoma, a rommá vált épületek helyén üres házhelyek sorjáztak, és az angolok még komoly gazdasági bajokkal küzdöttek, nem volt csillogó jólét. inkább feltűnő különbség a proletár és a gazdagok között.

Főiskolásként albérleti szobát találtam Hampstead-ben, egy németországi menekült asszony házában, közvetlenül a kerület dísze, a tavakkal ékes, hatalmas őspark mellet. Egy ugrásnyira az üzletektől, amelyekben - tekintettel Hampstead európai menekültekből álló rétegére, - már akkor lehetett olyasmit vásárolni, amit az angolok nem is ismertek, például magyar szalámit.  

"Vagy megszokik, vagy megszökik" alapon beilleszkedtem a művésznegyed társadalmába.

– Mint könyvéből kiderül, a kerületnek számos, kevésbé ismert magyar vonatkozása van – számomra az egyik legmeglepőbb a Goldfinger-sztori volt. Ian Fleming írónak annyira nem tetszettek Goldfinger Ernő építész munkái, hogy róla mintázta meg James Bond ősellenségét. Milyen volt és milyen ma magyarnak lenni Londonban?

 – 1957-ben még minden frissen érkezett magyar menekültet a forradalmi barikádok hősének láttak az angolok. Nem volt rossz hírünk. 48-ra és 56-re tekintettel, szabadságszeretőnek tartották a magyart és a letelepedettekről azt állapították meg, hogy szorgalmasak. Ha igyekeznek, még brit főnemes is válhat belőlük, mint ahogy lord lett három magyar közgazdász: Balogh Tamás, Káldor Miklós és Bauer Péter.

 – Galéria-tulajdonosként milyen emlékezetes találkozásai voltak?

– Huszonöt évig működtettük Hampstead közepén, egy hangulatos utcácskában a Perrins Art Gallery-t. Megismertük a városrész fiatal értelmiségét és a hírességek egy részét is. Barátunk lett például a magyar származású John Halas, az angol rajzfilm-művészet megteremtője.

– A brit fővárost sokan tekintik ma is a multikulturális világ mintaképének, egyfajta tolerancia-mércének. Azt látjuk, hogy a brit közélet, a tudományos élet már ugyancsak megnyílt a bevándorlók, az egykori gyarmatokról érkezők és leszármazottaik előtt. Érvényes-e ez a mindennapokban?

– A hajdani brit gyarmatokról százezrével jöttek bevándorlók és színesítették London társadalmát. Főként az Afrikában, kereskedőként meggazdagodott indiaiak lettek sikeresek. Már itt született gyermekeiket jó kollégiumokban taníttatták, egyetemre küldték. Így napjainkban kormányzó brit kabinetnek immár indiai származású belügyminiszternője van az elegáns Priti Patel személyében, pandzsábi származású pénzügyminisztere: Rishi Sunak (Oxfordban diplomázott) és indiai származású kereskedelmi minisztere, Alok Sharma, akit ötévesen hoztak a szülei Angliába. Ugyancsak indiai a kormány igazságügyminiszter-asszonya: Shella Braverman. Hindu a londoni főpolgármester: Sadiq Khan és a BBC tévé híreit egy jamaikai, Clive Myrie olvassa be szép angolsággal. Szinte minden angliai trafikos hindu, a reggeli újságot ott veszem Hampsteadben a szívélyes indiaiaknál.

– Az utóbbi 1-2 évben Nagy-Britanniából a legtöbb hír a Brexittel, illetve a királyi család körüli bonyodalmakkal volt kapcsolatos. Mennyire fontosak ezek a helyieknek, hogyan élik meg?

– Az uralkodó, II. Erzsébet személye a nemzet létének szimbóluma. A királyi család pozitív hírei jó fogadtatásban részesülnek a fiatal hercegek kalandjai csak a pletykalapok olvasóit érdeklik.

– Sok ellentmondásos hír van a koronavírus-járvány szigetországi kezeléséről, a közhangulatról. Milyenek az Ön tapasztalatai?

- A koronavírust igyekeznek megfékezni a brit hatóságok. Az emberek a megkötéseket tűrik nehezen, például a karantént, a kocsmai zárórák előbbre hozását vagy a házi összejövetelek létszámának szabályozását. A védőmaszkot sokkal fegyelmezettebben hordják az angolok, mint Magyarországon.

– Beszéljünk egy kicsit a múltról. Ön bátyjával, Horváth Ádám rendezővel együtt a Sztehlo Gábor vezette Pax Gyermekotthonban élte át a háború utáni éveket. Olvastam visszaemlékezését a Sztehlo-gyerekek voltunk című kötetben. Mi volt az, ami abból az időszakból a legmélyebb nyomot hagyta életében?

– A Sztehlo-intézetnek hálás lehetek, nem csak azért, mert az éhezések korában, asztalhoz ülhettem ott és – részben svájci segítség révén – gyerekként tápláló és ehető ételeket fogyaszthattam, hanem azért is, mert a Gaudiopolis Köztársaságban megismertem a fair kormányzás rendjét, a kint uralkodó önkényuralmi rezsim ellentéteként. Ádám bátyám volt Gaudiopolis kultuszminisztere.

– Ön évtizedeken át dolgozott a BBC magyar adásának. A BBC a mai napig úgy él a köztudatban, mint az újságírói korrektség példája, ahol valóban komolyan veszik, hogy "a hír szent, a vélemény szabad". Változott-e ez az elmúlt évtizedek során?

– A BBC idegennyelvű adásainak hatalmas iroda- és stúdió komplexumában, a Bush House-ban, ahol a Magyar Osztály munkatársa voltam több, mint harminc évig, ugyanazok a szabályok voltak érvényben, mint a BBC minden más részlegében. Ezek tudomásulvétele érdekében, alkalmazásunk után tanfolyamot, fejtágítót kellett végeznünk. Hír csak akkor mehetett ki, ha azt két egymástól független, hiteles forrás erősítette meg. S minden kommentárt elolvasott, láttamozott a főszerkesztő. Nyesegetett, piros tintával javított, ha úgy érezte, nem BBC-szerű, tehát hitelében támadható vagy éppenséggel túl vérmes egy-egy mondat, azt húzta.

Naponta többször hallgatom a BBC tévé híreit. A szerkesztők vitatott kérdésekben minden felet megszólaltatnak, véleményük szabadon hangzik el, de valahogyan mégis áthallik, hogy mi a riporter, azaz tulajdonképpen a BBC állásfoglalása. 

– Könyvet írt nagyapjáról, Molnár Ferencről, akivel személyes kapcsolata nemigen volt, de aki ma is világszerte népszerű szerzőnek számít. Volt-e része Londonban emlékezetes Molnár-előadásban?

– Londonban elég régen nem játszottak Molnár Ferenc-színművet. Molnár születésének a századik évfordulóján, 1978-ban a brit Nemzeti Színház ünnepelt a "Testőr" remek előadásával, amelyben tündökölt az idén szeptemberben már veteránként elhunyt, akkori szép és kitűnő színésznő, Diana Rigg.

– Édesapja, Sárközi György hogyan él az Ön emlékezetében mint ember és mint író?

– Apámra, a nácik által munkatáborban megölt Sárközi György költőre jól emlékszem, kisgyerek koromban nagyokat sétáltunk Budán s ő versikéket faragott a szórakoztatásomra.

– Több mint 60 év távollét alatt Ön soha nem szakadt el igazán hazájától. Hogyan látja a mai Magyarországot?

– A mai Magyarország kedvemre valóan fejlődik. Orbán Viktor erős és tehetséges személyiség. A Kádár-rezsim  elmúlása óta szívesen járok vissza, lakást vettem, könyvespolcaim telnek, íróasztalom újabb művek írására csábít.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Lépni fogunk” - üzente Pogány Indulónak a drogügyi kormánybiztos
Horváth László szerint a rapper a Sziget nagyszínpadán nyíltan droghasználatra buzdított. A politikus úgy véli, ez nem művészi szabadság, hanem bűnrészesség, és lépéseket ígér.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 09.



Horváth László drogügyi kormánybiztos a Facebookon osztott meg egy felvételt Pogány Induló szigetes koncertjéről. Úgy fogalmazott, lépéseket terveznek, mert szerinte a zenész nyíltan népszerűsíti a droghasználatot.

A rapper a Sziget nagyszínpadán a szokásos kérdésével fordult a közönséghez: „Szívtatok ma rendesen?” Horváth László szerint ezzel „drogkereskedőknek épít piacot, miközben ezzel jól is keres”, így szerinte nem számíthatnak rá a kábítószer elleni küzdelemben.

A kormánybiztos úgy látja, Pogány Induló pénteki koncertjén egyértelművé vált, hogy a jól fizető showbiznisz része a tudatos drogpromóció.

„Hiába próbáltuk, az értelmes szó nem volt elég. Lépni kell, ezt nem hagyhatjuk ennyiben. És lépni is fogunk”

– üzente.

Pogány Induló, polgári nevén Szirmai Marcell, korábban is többször került vitába a drogügyi kormánybiztossal, aki szerint a zenész számaiban is nyíltan népszerűsíti a droghasználatot. „Ez már nem művészi szabadság, sokkal inkább bűnrészesség” – írta róla egy korábbi bejegyzésében.

A rappert gyulai fellépése után a város fideszes polgármestere védte meg, mondván, aggasztó és a hetvenes éveket idézi, ahogy támadják. Horváth László ezt követően is posztolt róla, és helyeslően osztotta meg azt a véleményt, hogy a rappert cenzúrázni kellene, mert rossz üzeneteket közvetít.

(via Telex)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Brutális látvány, orgia a színpadon és egy táncoló erdei banya – Ilyen volt a Sziget negyedik napja
A Sziget fesztivál negyedik napján Anyma szórakoztatta a Nagyszínpad előtt összegyűlt több tízezres tömeget, a hangsúly nem a zenén volt, azonban olyan élményben volt részünk, amilyenben korábban még soha.


A rettenetes hőség ellenére nem állt meg a buli a Szigeten, sőt! 2025. augusztus 9-én két teljesen futurisztikus produkciót láthattunk és bátran állíthatjuk, hogy sosem fogjuk elfelejteni ezt a szombat estét. Érezhető, hogy a napszemüvegek egyre inkább odaszegeződnek a fesztiválozók arcára, de az energia nem lankad. Este negyed nyolckor lépett a Nagyszínpad deszkáira FKA Twigs, és egy olyan erotikus műsort nyomott le, hogy még a közönség is megdöbbent.

FKA Twigs egy brit énekesnő, dalszerző és táncos. Karrierjét táncosként kezdte, és olyan előadók klipjeiben szerepelt, mint Jessie J, vagy Ed Sheeran. 2012-ben kezdett el saját dalokat kiadni, első albuma pedig 2014-ben jelent meg, a kritikusok pedig nem győzték dicsérni az elektronikus pop-R&B lemezt. Bár a 36 fokban csak a nézőtér negyede telt meg, a brit énekesnő nem zavartatta magát, teljes erőbedobással adta elő egyórás műsorát, amely nem szűkölködött a vizuális elemekben.

Akárcsak a Ponyvaregényben, itt is fejezetekre volt bontva az előadás. Az első, az Act I: Practice volt, ahol az énekesnő pillanatok alatt megszabadult ruháitól, és egy alternatív pinceszínház erotikus koreográfiájába kezdett bele szintén fehérneműre vetkőzött táncosai kíséretében.

Ölelgették, simogatták egymást, négykézláb végigmásztak a színpadon, és egy vonaglós, lovaglós jelenetnek is szemtanúi lehettünk.

Tulajdonképpen egy soft-pornó előadást kaptunk, amit az emberek egy része nagyon élvezett, a többiek pedig nem igazán tudták hova rakni az élményt.

A második felvonás az Act II: State of Being volt, amely az Eusexua című dallal kezdődött, és a Girl Feels Good-dal végződött. A műsorban helyet kapott egy táncszünet is, ami alatt Twigs felkészülhetett lélekben a harmadik epizódra, amely az Act III: The Pinnacle of Human Experience névre hallgatott. A lassabb, érzelmesebb dalokat a koncert végére tartogatta, mi pedig ennél a pontnál konstatáltuk, hogy valóban egy jó énekesnőt látunk és hallunk. Gyönyörűen adta elő a Home With You-t, a Two Weeks-et és a záróakkordként funkcionáló, kötelező slágert, a Cellophane-t. A siker nem maradt el, hatalmas ováció követte a produkciót, amit amíg élünk, nem felejtünk el.

Ez egy másik univerzum

A főműsoridőhöz közeledve egyre jobban megtelt a Nagyszínpad előtti tér, egészen pontosan egy tűt sem lehetett volna leejteni negyed 10-kor, amikor megjelent a színpadon Anyma. Az olasz-amerikai dj óriási névnek számít az elektronikus zene világában. Őszintén bevallom, nem a dalait vártam, hanem a látványt, és ezzel nem voltam egyedül. A house és techno műfajokban tevékenykedő előadó teljesen lenyűgözte a fesztiválozókat. Tökéletes műsort nyomott, ráadásul úgy válogatta meg a számokat, hogy a sintér-technot kedvelők és a lötyögős EDM szerelmesei is élvezzék a bulit. A zenéről sokkal többet nem lehet mondani, a látványról viszont annál inkább.

Amit láttunk, az a szórakoztatóipar magasiskolája. Irgalmatlan lóvé van a produkcióban, amit nem fukarkodtak beleölni a technikába. A folyamatos animáció, ami a háttérben ment, teljesen lenyűgözte a nagyérdeműt.

Láthattuk a szokásos techno-robotot, ami betörte a kivetítőt, egy futurisztikus női arcot, amit temérdek kéz fogdosott, valamint egy erdei boszorkány szerű rémet, ami pont úgy verette a zenére, mint a közönség.

Anyma tökéletes példája annak, hogy hova tudott fejlődni az elektronikus zene és a színpadtechnika. A tökéletes ütemben felcsapó lángok, a kivilágított asztal a dj pult alatt, a lézershow és az egészen káprázatos animáció egy teljesen más univerzumba repítette a közönséget. A zenei érték vitatható, de az összélmény nem. Soha rosszabb bulit!

A Sziget fesztivál a végéhez közeledik, de még rengeteg érdekes, izgalmas és egyedi előadó van hátra, többek közt az egyik legnagyobb név, Post Malone és a zárónap utolsó headlinere, Chappell Roan. Mi pedig ott leszünk, megnézzük, és beszámolunk róla, hogy mit alkotnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Pogány Induló jobb volt Kid Cudinál, mégsem ő hozta a pénteki nap meglepetését a Szigeten
A pénteki naptól vártak fellépők tekintetében a legkevesebbet a Sziget lakói, mégis az egyik legizgalmasabb, leginkább eklektikus napon sikerült meglepetéseket okozni.
Varga Vencel - szmo.hu
2025. augusztus 09.



A Sziget most már több éve tendál arrafelé, hogy olyan magyar előadók is nagyobb színpadokra kerüljenek, ahol akár a nemzetközi közönséggel is találkozhatnak, vagy presztízsértékkel bír, hogy a korábban elérhetetlen spotokat magyar előadók tölthetik be.

Csak félig, de felrobbant a Nagyszínpad Pogány Indulón

Nehéz elmenni a tény mellett, hogy Pogány Induló az egyik legizgalmasabb történés a hazai zenei palettán: önálló arénakoncertek után ő is a Szigeten találta magát. Körülöttem pedig megoszlik a tömeg, az egyik rész megőrül, fülig érő vigyorral követi a koncertet, ahol vonósok, egy összerakott zenekar kíséri az egyébként nagy energiával bíró főhőst. A másik része a tömegnek ugyanilyen szörnyülködve áll, hogy hogyan lehet ezt a produktumot a színpadra engedni. Valóban megosztó jelenség, hiszen bár az évek során rengeteget fejlődött, frontemberi munkában nem mindig érződik a szavak emberének igazán Szirmai Marcell, plusz a dalok közötti csendesebb szünetek is pont annyira tördelik a műsort, hogy a szkeptikus közönség nem tud rácsatlakozni.

„Gyúrj mellizomra!” – kiabálja mellettem egy középkorú hölgy, amin a környezetünk jót derül, miközben egyébként produkciós szinten és showelemeket tekintve egy tisztes élményt kapunk. Rengeteg vendégfellépő mellett azon kapom magam, hogy Pogány Induló mellett az állandó „segédmc” szerepét betöltő Ótvar Pestis rendre lereppeli a főhőst, a közös számoknál, saját verzéknél sokkal érthetőbb, „fülnek kedvesebb” valami, amit kapunk: kijönnek a sorvégek és, Pogány Indulóval ellentétben, nem érződik erőltetettnek a színpadi jelenléte. Az viszont biztos, hogy a Szívtatok rendesen? felkiáltás után a fiatalok nagy része megy Pogival, kinyílnak a körök, és a koncert végéig nem is megy lejjebb ez az energia. Amit pedig később tudtunk meg, hogy Pogány Induló valóban jobban rappel élőben Kid Cudinál, aki inkább a „menő nagybácsi” szerepben tetszelgett.

A legszebb beugrók visszahozták 2007-et

Michael Kiwanuka kiesése után szinte fénysebességgel húzta be a Sziget a The Kooks nevű bandát pótlásként. Péntek este a viszonylag sok szkeptikus, nem feltétlen a zenekarok miatt kilátogató arcok nagyon nagy részét viszont annyira be tudták rántani, hogy kicsit újra eljött a kétezres, kora 2010-es éveknek az a vibe-ja, ahol az emberek valóban mindenkit nyitottsággal és szeretettel hallgatnak meg. A Kooks egyébként taglalás nélkül az indierock legalább olyan kihagyhatatlan alakja, mint a Kasabian, vagy a Kings Of Leon, ehhez méltóan viszont nem tűnt a szentlélekért sem nosztalgikusnak a szett, pedig a valódi nagy slágerek tényleg már 10-15, sőt majdnem húszévesek. Frontemberi munkában pedig Luke Pritchard mesterien hozta azt az élményt, mintha egyébként egy ismeretlen zenekar képében kellene meggyőzőnek lennie a bandának. A Sziget egyik legkellemesebb koncertje zajlott le tehát, ahonnan kicsit csalódás is volt átjutni a Blossomsra, akik ezután valahogy nem hatottak érdekesnek.

Mocskos Fidesz-summer csúcsrapörgetve

Krúbi produkciója a nagysátorban már a kezdet előtt elérte célját: a majdnem teltházig rakott közönség már jóval a koncert előtt óriási mocskosfideszezéssel várta az előadót. Krúbi koncertélményéről azért nehéz bármi újat mondani – a lehető legjobb értelemben –, mert beleköthetetlen, hideg profizmussal hozza mindig azt, amit az újgenerációs hazai előadók közül talán senki a színvonalat tekintve. Nem tudom mikor jártam utoljára egyébként Krúbin, de nem emlékszem, hogy ennyire „sürgetve”, vagy gyorsan következnének egymás után a számok. Ebben a tekintetben talán annyi csalódást okozott az előadó a közönségnek, hogy sosem hangosodhatott fel a korábban említett skandálás kellőképpen. Mindenesetre Krúbi ismételten bizonyította, hogy miért van nagyobb színpadokon létjogosultsága hazai előadóknak egy egyébként nemzetközi fesztiválon.

A Sziget harmadik napján valójában egy előadóról sem tudunk igazán negatívat mondani, noha a mindenkori élménybeszámoló-mininovellák a Szigeten ezt már-már kötelezőnek éreztetik a hazai újságírók körében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kid Cudi egy olyan versenyen lett második, amin csak ő indult
A Sziget fesztivál harmadik napján eredetileg ASAP Rocky szórakoztatta volna a közönséget, az amerikai rapper azonban lemondta koncertjét. A szervezők igyekeztek legjobb tudásuk szerint pótolni a sztárfellépőt, azonban elég csúnyán mellényúltak.


Kid Cudi a kétezres évek végén üstökösként robbant be a zeneiparba Day ’n’ Nite című dalával, amit rögtön követett egy szerződés Kanye West kiadójával. Első albuma, a Man on The Moon: The End of Day 2009-ben jelent meg és a fiatal rappert pillanatok alatt a csúcsra repítette. Ugyanabban az évben megjelent David Guettával közös dala, a Memories, ami azóta is himnuszként funkcionál az elektronikus zene világában. Érdekes, hogy az amerikai rapper-énekes karrierjének mennyire jót tettek a dj-k, ugyanis másik legnagyobb slágere is egy lemezlovashoz köthető. Pursuit of Happiness című dala eleve népszerű volt, azonban a Steve Aoki által remixelt változat lett a házibulik kötelező kelléke.

Kid Cudi szigetes fellépésének végére tartogatta a két gigaslágert, előtte azonban szinte semmi sem történt a Nagyszínpadon. A 41 éves Cudi a melankolikus rap úttörője volt, jóval mélyebb témákról énekelt, mint korábban a hiphopon belül bárki – ám ebből most szinte semmi sem derült ki. Ennyire jelentéktelen előadást rég nem láttunk ilyen volumenű rendezvényen. Még az első nap elhasalt Charli XCX-et is sikerült alulmúlnia.

Mintha meg sem történt volna

Kerestem a hibát magamban, a közönségben, a technikában, a fesztiválban, de végül Kid Cudiban találtam meg. Ekkora haknit nem hiszem, hogy valaha láttam. A rapper a buli elején kisétált a kifutó végére azzal az ürüggyel, hogy közelebb legyen a közönségéhez, majd megállt és szinte a teljes koncert alatt ott maradt. Egymást váltották a silányabbnál silányabb dalok, amit karaoke-szerűen végignyomott az általa preferált öt négyzetméteres körben. Bátran kijelenthetjük, hogy

ennél energiátlanabb produkciót még nem nagyon láttunk főműsoridőben a Nagyszínpadon.

A bőrkabátban, fehér pólóban és horgásznadrágban parádézó Cudi végig mosolygott, kedvesen beszélt a közönséghez, de a teljesítménye sajnos egy nagy nulla volt. A hangosítás sem volt a helyzet magaslatán, pedig őszintén szólva nem annyira nehéz belőni egyetlen mikrofont a zenei alaphoz képest. Hol halk volt az ének, hol túl hangos, de nagyrészt elveszett a masszában, ami a hangfalakból szólt.

Ha már zenei élményt nem kaptunk, legalább vizuálisan odatehették volna magukat, de a teljesen indokolatlan pillanatokban felcsapó füstön és az alapvető fényeken kívül semmi sem történt. A teljesen jellegtelen produkciót egyébként a közönség is faarccal nézte végig, a három slágert ugyan óriási ováció követte, de az inkább a nosztalgiának szólt, mintsem a mostani előadásnak. Levontuk a következtetéseket: Kid Cudi egy átlagos, jellegtelen, párslágeres előadó, aki a kötelező köröket lefutja, de semmi eredetit, izgalmasat, vagy értékeset nem tud produkálni a színpadon. Személy szerint ideges lettem volna, ha ASAP Rocky miatt vettem volna meg a jegyet és ezt kapom cserébe. Nem volt jó deal. Kid Cudi egy olyan versenyen lett második, amin csak ő indult.

Az idei Sziget rendkívül változatos programmal készült, hatalmas nevek érkeznek nap mint nap a hajógyárira, és bár eddig a három napból kettőn leszerepeltek a nagyszínpados headlinerek, kíváncsian várjuk a folytatást, hiszen vannak még nyulak abban a bizonyos cilinderben.


Link másolása
KÖVESS MINKET: