Liz Climo: A legnagyobb elismerés, ha valakit a képregényeim segítenek át egy nehéz időszakon
Valószínűleg az is találkozott már a Facebookon és Instagramon hihetetlenül népszerű képregényeivel, aki a neve alapján nem tudná beazonosítani.
Liz Climo nem is vágyik rivaldafényre, elmondása szerint bőven elég neki az a tudat, hogy a munkái rengeteg embert felvidítanak. E-mailben válaszolt kérdéseinkre, elárulta azt is, hogy nagyon örülne egy magyarországi látogatásnak.
– Mikor döntötted el, hogy képregényrajzoló szeretnél lenni, volt-e példaképed?
– Nagyon fiatalon kezdtem rajzolni, szinte abban a pillanatban, amikor már meg tudtam tartani a ceruzát a kezemben. Innentől fogva tudtam, hogy ha felnövök, művész szeretnék lenni, vagy animációs filmes, vagy gyerekkönyves területen.
Nagy szerencsém volt, mert a családtagjaim mindenben támogattak, mindig arra biztattak, hogy kövessem az álmaimat. Sok művészi és kreatív nő van a családomban, édesanyám csodálatos művész volt, nagymamám pedig gyerekkönyveket írt. Ők a példaképeim, mivel keményen dolgoztak és azt tették, amit szerettek.
– A Simpson család animátoraként is dolgoztál. Hogyan emlékszel erre az időszakra?
– Kemény munka volt, de nagyon izgalmas.
Mindenkinek az íróasztalán voltak Simpson családos játékok és emléktárgyak, úgy éreztem, hogy a helyemre kerültem. Körülbelül 14 évig dolgoztam ott, számos életre szóló barátságot kötöttem. Csak 23 éves voltam, amikor elkezdtem, így sok szempontból az ott töltött idő alatt nőttem fel.
– Mennyi idő alatt alakítottad ki a védjegyeddé vált állatfigurás stílust?
– A mostani stílusom nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan mindig is rajzoltam, már jóval azelőtt is, hogy bekerültem a Simpson családhoz. Persze ahogy idősödtem, finomítottam rajta, de sok szempontból alig változott valamit. Amíg a sorozaton dolgoztam, félretettem a képregényeket, hogy minden energiámat arra fordíthassam. Utána nagyon jó érzés volt visszatérni a korábbi énemhez, és újra a saját szereplőimre fókuszálni.
– Volt valaha negatív karaktered? Ha nem, mi az oka?
– Lehet, hogy régebben rajzoltam néhány zsémbesebb, szarkasztikusabb karaktert, de nem sokat. Most pedig már egyáltalán nem csinálok ilyet.
Emellett az is célom, hogy megnyugtassam és vigasztaljam mindazokat, akik nehezebb időszakon mennek keresztül, valamint éreztessem velük, hogy ők is számítanak.
– Észrevettem, hogy a szereplőid soha nem mosolyognak. Ez szándékos?
– A képregényeim humora gyakran elég száraz, úgy érzem, ehhez jól passzolnak a semleges arcok. Emellett ahol csak lehetséges, igyekszem mindent egyszerűsíteni. Szerintem ez több teret hagy a poénnak.
– Hogyan befolyásolta a járvány munkádat? Adott valami inspirációt?
– Sokakhoz hasonlóan nekem is voltak nagyon nehéz napjaim, de próbáltam abba a gondolatba kapaszkodni, hogy a rajzaimmal felvidítom az embereket. Igyekeztem a saját szomorúságomat olyan munkákba csatornázni, amelyektől mások jobban érezhetik magukat, és ez nekem is nagyon sokat segített.
– Instagramon 900 ezer, Facebookon több mint 630 ezer követőd van. Hogy viseled a népszerűséget, álmodtál erről az elején?
– Tetszik a gondolat, hogy ilyen sokan láthatják a munkáimat, ugyanakkor nagyon zárkózott is vagyok, nincs szükségem arra, hogy mindenki tisztában legyen a kilétemmel.
– Említenél néhány emlékezetes vagy szívmelengető visszajelzést, amit a munkáidra kaptál?
– A legnagyobb elismerés, ha valaki e-mailt ír nekem arról, hogy a képregényeim átsegítették egy nehéz időszakon. Sokszor voltam hasonló helyzetben a másik oldalon, amikor valami felvidított az abszolút mélypontról. Megtisztelő és csodálatos szembesülni azzal, hogy valaki nekem köszönheti ugyanezt.
– Jártál már Magyarországon? Van esély arra, hogy a közeljövőben ellátogatsz az itteni rajongóidhoz?
– Eddig még nem jutottam el, de imádnám, ha sor kerülne rá! Várom a napot, amikor újra szabadon lehet majd utazni. Nagyon jól esik hallani, hogy vannak ott rajongóim, köszönöm! Igazán értékelem a támogatásotokat, számomra mindennél többet jelent. Különleges érzés kapcsolatba kerülni veletek a világ minden tájáról, nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért.