Letaglózó a Dalí-múzeum - fényképes beszámoló Figuerasból
Figueras városa csak annak mond valamit, aki akkora Salvador Dalí-rajongó, mint jómagam, ugyanis itt született és hunyt el a szürrealizmus leghíresebb képviselője.
Miután számos világvárosban megtekintettem különféle Dalí-tárlatokat, két évtizednyi masszív rajongás után ki voltam éhezve arra, hogy lássam végre az elfolyó órák origóját, az igazi Múzeumot, úgyhogy a barcelonai nyaralásunkba némi kitérőt szőve megvalósult az álmom.
Pont olyan abszurd, mint a megálmodója, mivel a várszerű épület oldalán irreálisan nagy tojások sorakoznak, mintha Godzilla rakott volna fészket a tetején. A grandiózus főbejárat erkélyén pedig fémből elevenedik meg a jelenet, amikor a mester jó ötletnek gondolta, hogy búvárruhában tartson sajtótájékoztatót.
A belépő egész baráti (kb.6500 forint), főleg, amit kapunk cserébe. Maga az épület 1850-től Figueres színháza volt, de a spanyol polgárháború igencsak megtépázta. Dalí az 1960-as évek elején úgy döntött, hogy felkarolja a szebb napokat látott, kiégett színházat és átalakíttatja a saját szentélyévé, majd hozzáépíttetett plusz épületrészeket is, és élete végéig alakítgatta a tárlatát. A festő halála után (1989) a múzeum egyben a kriptája is lett, mivel ott helyezték végső nyugalomra.
A hatalmas dómban keresztül-kasul festmények, rajzok, szobrok, installációk és ékszerek foglalják keretbe az egész életművet, de a kb. 1500 művészeti alkotás között egyéb, Dalí által nagyra tartott művészek munkái is megtalálhatóak. A
Számomra maga volt a varázslat élőben látni a Galatea illúziókba ringató gömbjeit és az ikonikus lágy önarcképet sült szalonnával.
A kiállításnak van néhány bajuszrezegtetően ütős része: ilyen a dóm teátrális nagyterme (előtte Dalí ikonikus Cadillac-jével és az egyik falon a több méter magas, messziről hunyorogva Lincolnná változó Gala-testtel); az óriási freskó a berendezett hálószoba előtti plafonon, vagy a híres száj-foteles terem, amely női arccá változik az emelvényről.
A művészet-cunamiból nyíló shopban a múzeum színvonalához méltatlan vackokat is árultak bőséggel, de legalább nem költekeztem túl magam, csak a közeli kisboltban vettem egy miniatűr gipsz múzeumot emlékbe, mert az szó szerint betojás.
