Lengyel Tamás: "A szerelmem, az igaz barátaim felőlem akár bele is nézhetnek a telefonomba"
December elején került a mozikba Goda Krisztina BUÉK című filmje, amely a Teljesen idegenek című olasz film remake-je. Egy baráti társaság szilveszterkor fura játékba kezd: mindenki kirakja a telefonját az asztalra, és onnantól kezdve minden chatet felolvasnak és minden telefonhívást kihangosítanak. Az est végére sok titokra fény derül, és teljesen átrendeződnek a kapcsolatok. A film egyik főszereplőjével, Lengyel Tamással beszélgettem.
- A BÚÉK-ban fontos szerepet kap a technológia, egész pontosan a mobiltelefonok. Van, akinek a teljes élete rajta van egy ilyen kis kütyün. Te mennyire tartod meghatározónak a technikát a saját életedben?
- Teljesen. Sajnos kiszolgáltatott vagyok a technikának. Életem majdnem minden tevékenysége kötődik ehhez a kis készülékhez. Ezen keresztül jutnak el hozzám azok az információk, amik a munkámhoz, vagy akár a kikapcsolódásomhoz kellenek. De azért igyekszem a szabad pillanataimat nem azzal tölteni, hogy a közösségi oldalakon lógok.
- A mi korosztályunk az, aki még tudja, milyen volt a tárcsázós telefon és a net nélküli világ. Szerinted nehezebb manapság megőrizni a titkainkat, mint annak idején?
- (nevet) Erről a felhőszolgáltatásokat nyújtó cégeket kellene megkérdezni.
Az biztos, hogy nagyon sok olyan információ van kint a világhálón, ami felhasználható ellenünk.
Nem is feltétlenül arra gondolok, hogy valakinek rejtegetnivalója van, de a bankomba, az e-mail fiókomba, a naptáramba is a telefonon keresztül jelentkezem be.
- Kicsit a film, a BÚÉK is ezt feszegeti, hogy mennyire láthatnak bele mások az életünkbe, és mennyire jó vagy nem jó, hogy belelátnak.
- Ez attól függ, ki. Egy vadidegen inkább ne tegye.
- A filmben viszont láthatjuk, az sem biztos, hogy jó, ha a barátaink beleláthatnak.
- Ha nem nyílt a kommunikáció, és nem őszinteség az alapja, legyen az szülői, baráti vagy szerelmi kapcsolat, akkor nem jó. Nekem ilyen titkaim nincsenek, én a szövetséget tényleg szövetségnek gondolom. A szerelemem, az igaz barátaim felőlem akár bele is nézhetnek a telefonomba.
- Nemrég azt lehetett olvasni rólad, hogy egy internetes társkereső oldalon regisztráltad magad, ami manapság nálunk még mindig nagyon megosztó dolog, egy hírességtől pedig talán még több bátorság kell hozzá. Azóta eltelt néhány hónap, mik a tapasztalataid?
- Szomorúnak tartom, hogy ebből hír lett. Úgy tűnik, nem volt mivel betömni a lyukakat. Továbbá érdekesnek tartom, hogy az újság a feljelentőt, akit olvasóriporterként aposztrofált, pénzzel jutalmazott az információért cserébe. A régi szokások, úgy látszik, nem változnak.
Azt biztosan állíthatom, hogy nekem baromi nehéz dolgom volt, mert tízből tíz ember nem hitte el, hogy tényleg én vagyok az, nem egy hamis profil.
Gyakorlatilag nem kaptam visszajelzést. Már le is töröltem magam.
- Hihetetlenül sokoldalú vagy. Azt hiszem, a nagyközönség a Jóban Rosszbanból ismert meg igazán, én a Rádiókabaréban találkoztam veled először. Sokféle karaktert eljátszottál, egészen más voltál A munkaügyekben, a Kossuth kifliben, mint ahogy az Aranyéletben és A mi kis falunkban játszott karakteredet sem lehet összehasonlítani. Mi alapján választod ki, hogy mit vállalsz el?
- Magyarországon ez sajnos nem így megy. Az embernek nagyon ritkán van választási lehetősége. Most már talán. De nem hiszem, hogy van olyan film, amire nemet mondanék. Az is igaz, hogy olyan előzetes szűrőn megy át egy sorozat vagy egy film, mire megvalósulhat, hogy hozzám már szinte el sem jut olyan, ami vállalhatatlan lenne. Inkább csak szerencsém van, hogy olyan munkák találnak meg, amikben mindig más karaktert játszhatok.
- Az Aranyélet az HBO-n óriás sikerrel futott. Meglepő módon a TV2-n úgy tűnik, jóval kevesebben nézik. Mi lehet ennek az oka? Hiszen a film nyilván nem lett rosszabb.
- Nem nagyon láttam, hogy hirdették volna. Egy-két portál írt róla, de másutt nem találkoztam vele. Miért néznék az emberek, ha nem tudnak róla?
- BÚÉK. Te ismerted az eredetijét, a Teljesen idegeneket?
- Igen, és nagyon bírtam. Épp ezért örültem, amikor elhívtak a magyar változat castingjára. Annyira jó alaphelyzetek vannak benne és olyan jó karakterek, hogy azt gondoltam, bármelyiket nagyon jó lehet eljátszani.
- Mesélj kicsit a saját karakteredről.
- Túlteng benne a vitalitás. Nehezen mond nemet. Azt gondolom, nagyon sok benne a bizonytalanság, amit próbál kompenzálni, de közben látom benne a hajlandóságot a változásra.
Ha valaki felismeri a hibáit, és változtatni akar, akkor azt értékelni kell. Azt hiszem, hogy ezen az úton indult el. De egyébként ő a társaság motorja, a nagyhangú nőcsábász. Kicsit gátlástalan. - A BÚÉK, illetve annak eredetije, a Teljesen idegenek tulajdonképpen egy vígjátéknak álcázott pszichodráma. Az ember végigröhögi, de valójában nagyon is húsbavágó az üzenete. - Ez a dramedy műfaj lényege. - Ami engem a legjobban foglalkoztat az alapszituációban, hogy egy olyan karakter, aki tudja, hogy vaj van a fején, miért megy bele egy ilyen játékba? Mibe reménykedik? - Fontos a közösség hatása. És szerintem mindenki azt hiszi, hogy megússza. Hiszen a játék nem az, hogy visszamenőleg el lehet olvasni mindent, hanem hogy nyíltan kell reagálni arra, ami éppen befut, legyen az SMS vagy telefonhívás. A közösségi médiát ki is hagyják a játékból. - Egy utolsó kérdés: mik várnak rád a közeljövőben? - Képzeld el, nem tudom. Reméljük, hogy a legújabb 12 rész sikeres lesz A mi kis falunkból, és akkor lesz negyedik évad, de nem tudom még, mi lesz. Azt is remélem, hogy a BÚÉK-nak lesz akkora közönség sikere, hogy ennek köszönhetően más mozifilmben is szerepelhetek majd. Szóval ezek a reményeim, de nincs semmi konkrét. - Akkor most pihensz. - Ami biztos, hogy januárban a Centrál Színházban kezdek próbálni. Március 8-án lesz a bemutató. A szerző Nina Reine, a darab címe Nemek és igenek. - Kik lesznek a partnereid? - Schmied Zoli, Bata Éva, Kovács Patrícia, Pokorny Lia, Bereczky Zoli, és Puskás Tamás rendezi. 
