Legendás karmesterek, sztárzenekarok és világklasszis szólisták érkeznek a Müpába

A Kolorádó szervezői egy Facebook-posztban jelentették be kedd este, hogy az idei fesztivált elhalasztják, és csak jövőre rendezik meg. A döntést az új, kálozi helyszín fejlesztésével kapcsolatos nehézségekkel és a váratlanul megugró költségekkel indokolták.

Felidézték, hogy miután tavaly el kellett hagyniuk a nagykovácsi helyszínt, rengeteg energiát fektettek az új otthonuk megtalálásába. Bár Kálozon rátaláltak egy ígéretes területre, az előkészületek során egyre több akadályba ütköztek.

A szervezők szerint ezekkel a kompromisszumokkal nem tudták volna azt az élményt nyújtani, amit a közönség megszokott tőlük, ezért a halasztás mellett döntöttek. „Nagyon sajnáljuk, hogy csak most húzzuk be a féket, de az utolsó pillanatig azon voltunk, hogy meg tudjuk csinálni” – tették hozzá.

A már megvásárolt jegyek automatikusan érvényesek lesznek a jövő évi rendezvényre.

A visszaváltás menetéről és a további részletekről minden jegyvásárlót e-mailben értesítenek a jövő hét végéig.

Steven Spielberg sokat pihent rendezőként legutóbbi és eddigi legszemélyesebb filmje, a 2022-es A Fabelman család óta. Négy év után pedig, a 35. egész estés filmjénél visszakanyarodott ahhoz a tematikához, amely igen régóta foglalkoztatja, és amellyel a karrierje egyik legnagyobb sikerét is aratta: a földönkívüli élethez. A nagy sikerű Harmadik típusú találkozásokkal (1977) rögtön a világhírnevet meghozó A cápa (1975) után rukkolt elő, amelyben tanúi lehettünk annak, hogy miképpen zajlik le a kapcsolatfelvétel a bolygónkra látogató űrlényekkel. Majd 1982-ben, az E.T. – A földönkívüli már egy jóval szélesebb közönségnek szóló és családbarátabb felfogásban fogant egy hazatérni kívánó lény és egy kisfiú között. Mondanunk sem kell, óriási kasszasiker lett, világszinten még a Star Wars IV. rész: Egy új remény bevételét is megelőzte. 2005-ben aztán a Világok harcában a földönkívüliek egy kevésbé barátságos oldalát mutatta meg a Földet kolonizálni, az emberi fajt pedig kiirtani igyekvő alienekkel, három évvel később pedig, az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságában (2008) ismét előjött ez a tematika, bár sokak szerint egyáltalán nem illett a sci-fis szál egy Indy-filmbe.

Ezúttal is átlagemberek keverednek a földönkívüliek felfedezésének kalamajkájába, akiknek vízióik vannak, és maguk sem tudják, hogyan kapcsolódnak ehhez az egészhez.

Az egyikük a matekzseni Dr. Daniel Kellner (Josh O’Connor), aki egy Wardex nevű cégnek dolgozott, akiktől ellopott egy csomó eltitkolt videófelvételt, amelyeken a Földre érkezett földönkívüli lények láthatók az utóbbi 70 évből, illetve egy nem e világból származó „eszközt” is eltulajdonított terhelő bizonyítékként. A barátnőjével, Jane-nel (Eve Hewson) együtt menekülni kényszerülenk a sötét, nagyhatalmú cég elől, amely a nyomukban lohol a vezetőjük, Noah (Colin Firth) vezetésével.

A szálak tehát szépen, lassan kezdenek összeérni, miközben a háttérben, egy raktárépületben egy bizonyos Hugo Wakefield (Colman Domingo) egyengeti hőseink útját, hogy mindketten épségben odajussanak hozzá.

Igen, elég nagy katyvasznak tűnik, és A leleplezés napja első hibája kapásból az, hogy túl sokáig tartja bizonytalanságban a nézőt. Jó ideig nincs fogalmunk arról, mi történik itt, miről beszélnek a szereplők, és miért csinálják azt, amit, így pedig, fogódzkodók híján inkább fárasztanak a történések, ahelyett, hogy izgalommal töltenének el. A film végére (majdnem) minden kitisztul, de addigra lehet, elveszítjük az érdeklődésünket. Mindenesetre Spielberg ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, és egy pörgős, gyönyörűen fotografált, érdekes és emlékezetes filmet tett le az asztalra, azzal legalábbis számtalan hibája ellenére sem lehet vádolni, hogy sok ilyet láttunk volna. Talán az X-aktákhoz lehetne még hasonlítani a sztorit, „az igazság odaát (vagy ideát?) van” rigmus ugyanis itt is létfontosságú.

De nem is ez a lényeg itt, ahogy a Harmadik típusú találkozásoknál sem az volt: a hangsúly az odavezető úton van, amely ezúttal is emlékezetes jelenetekkel van kikövezve. Akcióból mondjuk nem kapunk sokat, de ami van, azok legalább izgisek és látványosak, főként a vonatos szekvencia pumpálja majd fel bennünk az adrenalint.

Sajnos azonban tele van a film logikátlanságokkal és cselekménybeli hiányosságokkal, amelyekről nem tudunk anélkül írni, hogy ne lőnénk le fordulatokat a történetből, ezért inkább legyen elég annyi, hogy David Koepp (aki régi cimborája Spielbergnek, hiszen együtt dolgozott vele a Jurassic Park 1-2-n, a Világok harcán, illetve a negyedik és az ötödik Indiana Joneson is) forgatókönyvét még igazán átfuthatták volna párszor Spielbergék, mielőtt nekiálltak volna leforgatni az abban leírtakat.

A leleplezés napja épp ezért mindenképpen csalódás, hiszen a mestertől, pláne ebben a tematikában sokkal jobbra számítottunk, egy olyan sztorira, amely továbbviszi a Harmadik típusú találkozásokban látottakat a XXI. századba, ehelyett azonban olyan, mintha Spielbergék még mindig a hetvenes években élnének, a modern kor vívmányait legalábbis nem szívesen használják, nem tudni, miért (ma játszódik a sztori, így kábé 10 percig tartott volna az egész film, ha Daniel és Hugo használták volna mondjuk a Twitch-et…). Megijedni azonban nem kell, hiszen még így is szórakoztató, és a nézők figyelmére érdemes A leleplezés napja, sajnos azonban már kissé idejétmúlt, 20-30 éve sokkal nagyobbat ütött volna.

A vakáció előtti utolsó iskolai nap általában kiszámítható forgatókönyv szerint zajlik. A soproni Vas- és Villamosipari Szakképző Iskolában azonban idén sikerült meglepni a diákokat: a tanévzáró végén olyan vendég lépett színpadra, akire senki sem számított. A vakáció kezdetéhez igazítva különleges meglepetéssel készült a SopronFest és az iskola vezetése. Bár előzetesen annyit elárultak, hogy egy titkos minikoncert is része lesz a tanévzárónak, a fellépő kilétét egészen az utolsó pillanatig homály fedte.

A hagyományos ünnepség a megszokott rendben zajlott: elhangzottak a köszöntők, átadták az okleveleket, a kiemelkedően teljesítő diákok pedig SopronFest-bérleteket is kaptak jutalmul. Ezután Bokor Ákos igazgató egy különleges vendéget szólított a színpadra: Kovács Gergőt, művésznevén Gerrisont, az iskola egykori diákját, aki ma a hazai könnyűzenei élet ismert gitárosa és jelenleg Beton.Hofi zenekarának vezetője.

Gerrison egy szál gitárral kezdte meg a műsort, a legnagyobb meglepetés azonban csak ezután következett. A diákok közül egyszer csak előlépett Beton.Hofi, és a nyugodt tanévzáró pillanatok alatt koncertté alakult. A suliudvaron éneklő, ugráló tömeg fogadta az ország egyik legnépszerűbb rapperét.

A meglepetésakció a júliusban induló SopronFest egyik legszokatlanabb felvezető eseménye lett. A soproni diákok számára így a nyári szünet idén nemcsak a csengőszóval, hanem egy váratlan Beton.Hofi-koncerttel is elkezdődött.

A Művészetek Völgye idén, a 35. jubileumi évben is készül újdonságokkal. Április végén volt az első nagy bejelentés, amikor kiderült, hogy megvették az eredeti szervezők által kényszerűségből megszüntetett Bánkitó jogait. 2026-ban az egyik jól bejáratott kapolcsi helyszínen, a Gástya-árokban viszik tovább a szellemiségét, de ha minden jól megy, jövőre a Bánki-tó partján is folytatódhat a fesztivál.

Arról, hogy miért nem lett több program, illetve egyáltalán, miért marad el idén a Bánkitó az eredeti helyszínen, Oszkó-Jakab Natália fesztiváligazgató szerint az idő és a pénz tehet.

„Anyagilag ennyi program fért bele az idei évbe. Illetve nagyon az utolsó pillanatban zárult le maga a megállapodás. Gyakorlatilag négy nap alatt raktuk össze a programot, közvetlenül a műsorfüzet nyomdába adása előtt. Már tavaly tavasszal beszélgettünk a lehetőségekről, a felvásárlásról a Bánkitó-csapattal, mert akkor körvonalazódott, hogy baj lesz, és várhatóan utolsó alkalommal tartják meg a fesztivált. Viszont ezek azért hosszú folyamatok, nem tudnak gyorsan történni ezek a váltások.”

A Bánkitó hangulata nem csak a színpadi produkciókon múlik, az aktivizmus, a vállaltan baloldali, politizáló, akár politikai szereplőket meghívó rész ugyanolyan fontos része volt a fesztiválnak. Oszkó-Jakab szerint ez a jövőben is meg fog maradni.

„A cél, hogy a Bánkitó ugyanúgy egy gondolkodó hub legyen, mint eddig. Ezért is találtuk ki idén a Kultúrtó az Árokban beszélgetéseket, csak ahogy mondtam, négy nap alatt kellett összerakni a programot, ezért a résztvevők köre még alakul. Ezzel párhuzamosan bejelentkezett egy csomó civil szervezet, akik szoktak a Bánkitón is lenni, és ők is ott lesznek. A beszélgetésekre is olyanokat hívunk meg, mint például Schönberger Ádám és más régi szervezők, a konkrét neveket hamarosan bejelentjük.”

A fesztivál jövőjére ezen a ponton még nem adtak egyértelmű választ a szervezők: elindult a 2027-es alkalom előkészítése, de egyelőre sok a kérdőjel azzal kapcsolatban, mi lesz a rendezvény sorsa. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy ha végül folytatják, bánkosodik-e a Völgy, esetleg völgyesedik-e Bánk. A fesztiváligazgató szerint utóbbi biztosan nem lesz, mivel a Bánkitónak sokkal kisebb a programvolumene a Völgyhöz képest.

Az új tulajdonosok ugyanúgy szeretnének helyet adni a feltörekvő alterzenének, elhozni egy-egy külföldi különlegességet, és megtartani a tó körüli közös együttlét hangulatát. A civil szervezetek, a színházi sátor és a pályázatok is a koncepció részei, tehát összességében nem változna az irányvonal.

Az idei évben tehát még Balaton-felvidéken érdemes keresni a Bánkitót, de fesztiválon nem csak a Gástya-árok lesz az, ami egészen új koncepcióval érkezik. Saját helyszínt kap a fiatal tehetségek támogatására létrehozott művészeti inkubációs program, a Talentum Hungaricum is, aminek kiindulópontja, hogy ezeket az előadókat nem csak az alternatív közegből érdemes megmutatni és támogatni.

A programba a jazz, a világzene és a könnyűzene mellett a modern és a néptánc területéről is érkeznek támogatottak, egészen más műfajokból, mégis az induló fázisban lévő előadókkal tudnak kapcsolódási pontot találni a látogatók. A Lukács Márton Trió, a Bangó Adrienne Quartet, a Symbiosis 5, a The Roving Chess Club és a Zaekar koncertjei is itt kapnak helyet, de a megszokott felállástól eltérő dolgokat is láthatnak a Völgylakók.

– mondja Oszkó-Jakab Natália, aki szerint az újdonságok mindig szerves részét képezik a Völgynek, ezért nagyon örülnek neki, hogy az idei évben két olyan helyszínük is lesz, ami táptalajt adhat ennek.

„Nem csak azért, mert még sosem láthatta ilyen formán a közönség, hanem azért is, mert mind a kettőnek nagyon fontos célja a fiatal tehetségek támogatása, valamint a folytonos megújulás.”

A jubileumi fesztivál további programjait, valamint a jegyeket a hivatalos honlapon lehet elérni.