„Ha rajtam múlik, még 70-hez közeledve is színpadon leszek” – interjú Lecsóval a Pál Utcai Fiúk új lemezéről
– A Legelő 2008-as megjelenése után viszonylag hamar kiadtatok több új dalt is, úgy tűnt, lendületben maradtok az alkotással. Aztán valahogy mégis eltelt még közel 10 év lemez nélkül. Mi történt?
– Valóban az volt a szándékunk, hogy akár 1-2 éven belül elkészítjük a Legelő folytatását, aztán az élet felülírta a terveinket. Minden tagnak van más elfoglaltsága is a zenekar mellett, van aki máshol is játszik, aki pedig nem, azt a civil munkája és a családi kötelezettségei hátráltatták benne, hogy rá tudjon koncentrálni. Ha össze tudtunk hozni egy próbát, akkor is inkább az aktuális koncertre gyakoroltunk.
A fordulópont úgy két éve jött el, amikor Balázzsal kettesben lementünk néhány napra Pécsre a Lovasi stúdiójába dolgozni a dalokon. Itt végre elkezdtek összeállni. Majd én kaptam egy egy szál gitáros koncertmeghívást, ahova végül szintén Balázzsal mentem, sőt Zolit is elhívtuk, de nem dobosnak, hanem zongorázni – ugyanis nemrég alapított egy zenekart, ahol billentyűn is játszik.
Megtörtént a koncert, és azt vettük észre, hogy az összesen 20 dalból, amit játszottunk, 10 új volt. Itt aztán rájöttünk, hogy ha van ennyi szám, ami működik élőben, akkor tényleg fel lehetne végre venni azt a lemezt.
Végül idén év elején került sor rá, most már a keverésnél járunk.
– Hogy ment a stúdiózás?
– Összesen 14 dalt rögzítettünk, ezek között vannak olyanok (például a Balatonszepezd), amiket korábban már kiadtunk, de több teljesen új is, amit még sosem játszottunk zenekarral. A zenéket és a szövegeket is Balázzsal közösen írtuk, sokszor akár egy adott dalon belül is megosztva a feladatot. Még nem biztos, hogy az összes felkerül a lemezre, már csak azért se, mert bakelitverziót is tervezünk belőle, arra pedig eleve nem fér rá annyi. Címe egyelőre nincs, de nyár végéig, ősz elejéig ráérünk kitalálni, akkorra tervezzük a megjelenést.
– A Kiscsillaggal összevetve nálad most hol foglal helyet a zenekar?
– Nem tudok sorrendet felállítani, két olyan felemet elégítik ki, amire egyaránt szükségem van. Persze a Kiscsillaggal sokkal többet dolgozunk, rendszeresen jönnek ki lemezek, van külön színházi műsor és még csomó dolog, amire készülni kell. Ezúttal viszont pont szerencsésen egybeesett, hogy Lovi a szólólemezére koncentrált, ami alatt mi a PUF albumot raktuk össze, így ebből sem adódott semmiféle konfliktus.
– Lesz egy szimfonikus koncertetek a Müpában, amire hetekkel korábban elfogyott minden jegy. Erre hogyan készültök?
– Most is épp egy próbáról jövök, a vokalistákkal vettük át a műsort. Velük először dolgozunk együtt, nagyon kíváncsi vagyok, hogy működik majd élőben. Az akusztikus alapfelállás vonósnégyessel és fúvósokkal egészül ki, illetve Dióssy Ákos fog zongorázni még velünk.
A koncerten lesz egy kiemelt vendégünk is, Bródy János, aki nekem nagy ikonom, Bereményi Gézával együtt. Nekem az ő dalszövegeik nyitottak ki először egy olyan ablakot, ami egy másik világba nézett, mint ahol addig voltam.
Bródyval most először játszunk közösen, nagy megtiszteltetés nekünk, de a legszebb az egészben, hogy sikerült rávenni őt, hogy ő is énekeljen el egy PUF dalt, pedig köztudottan nem nagyon énekli mások dalait. Na, nem valami nagyképűség miatt, hanem ahogy elmondta a próbákon, nagyon nehezen tud megjegyezni olyan dalszövegeket, amiket nem ő írt.
– Ha rajtad múlik, lesz PUF 40, 45, sőt akár 50 éves születésnapi koncert is?
– Két dolog miatt hagyhatnám abba: vagy azért, mert megunom, vagy mert fizikailag már nem vagyok képes rá. Az előbbiben biztos vagyok, hogy sosem következik be, az utóbbiban csak reménykedni tudok.
Mindenesetre simán el tudom képzelni magam színpadon, ami lehet akár egy kis kocsmában is, még a 70-hez közeledve is.
A többiek nevében nem nyilatkozhatok, de szerintem hasonlóan állnak ők is hozzá: amíg élvezzük, amit csinálunk, ráadásul csodálatosan lelkes és kitartó közönségünk is van, nincs okunk befejezni.
