Kürti Sándor: A helyzet az, hogy nem velem kezdődött ez a világ
A közelmúltban jelent meg Kürti Sándor új könyve, A Kürt-dosszié. Sándorral több, mint harminc éve találkoztam először, a Kürt Alapítványi Gimnázium diákjaként. Azóta a könyvben felölelt életpálya számos állomásánál személyesen is jelen lehettem, így volt miről beszélgetnünk.
– Mindig is fontos volt számodra a menedzsmenttel kapcsolatos szakirodalom, több külföldi könyv hazai kiadásánál bábáskodtál. Sőt, a most megjelent, A Kürt-dosszié című könyved végén van egy könyvajánló. Miért ilyen fontos ez számodra?
– A helyzet az, hogy nem velem kezdődött ez a világ. Az én világomnak is van Bibliája. Könnyebb a Bibliára hivatkozni, mint a tudományra, mert sokkal többen ismerik a Biblia alapjait. Tudják, hogy van egy Ószövetség és egy Újszövetség. Ha azt mondom, hogy az informatikai biztonságnak is megvannak ezek a szintjei, akkor könnyebben rá tudom vezetni az embereket. Ha a vállalkozásról beszélek, azt is fel tudom osztani úgy, hogy ki írta meg az alapokat, például Peter F. Drucker, Jack Welch... nem akarok most neveket sorolni, ha valaki kíváncsi, ahogy te is mondtad, a könyvem végén megtalálja a névsort. Olyan világhírű emberekre hivatkozom, akik megtanítottak másokat csapatot építeni. Például Kemény Dénes is egy ilyen világnagyság, megmutatta, hogy lehet 13 emberből olyan csapatot kovácsolni, amelyik egymás után háromszor megnyerni az olimpiát. Az nem úgy van, hogy egyszerűen ki kell választani a 13 legjobb magyar vízilabdázót. Meghallgattam Dénes előadását erről, és ennek a gondolatiságát is beírtam a könyvbe. A könyvben ugyanis a vállalkozásról beszélek, de általános értelemben. Hogy kell együttműködni a családommal, a vállalatommal, a különböző csapatokkal.
– Amikor úgy döntöttél, te is könyvet írsz, mi vezetett elsősorban?
– Megtetszett a könyvírás. A saját igényeimet elégítem ki, amikor írok egy könyvet. Jó állapotban vagyok, kifejezetten boldog állapotban, örömmel teszem. Ráadásul ismét az történt, hogy csapatot építhettem. Egy különleges képességekkel megáldott szerkesztővel, Donáth Mirjammal dolgozhattam együtt, aki nem sokat teketóriázott. Letettem elé négyszáz oldalnyi kéziratot, a felét kidobta, és azt mondta, írjak hozzá még százötvenet. Fullbright-ösztöndíjas volt, öt évig a Reutersnél dolgozott hírszerkesztőként New Yorkban. Meggyőződésem, hogy sokkal jobbá tette a könyvemet. De a lényeg, hogy bekerültem megint egy új csapatban, akikre sok mindenben hallgattam, de szerencsére ők is hallgattak rám. Meggyőztem őket, hogy rakjuk tele QR kódokkal a könyvet, hogy a fiataloknak is vonzó legyen. Filmek vannak benne, tablóképek, megtörtént eseményekről. A végén pedig ugyancsak QR kóddal egy ajándékcsomagot nyújtok át az olvasóknak.
– Kiknek szól a könyved? Inkább üzletembereknek, vagy hétköznapi olvasóknak?
– Annak örülnék, ha mindenkinek szólna. A mindenkit úgy értem, hogy kulturált embereknek, akiknek a gondolataiban több van annál, hogy jaj, csak tele legyen a hasam. A művészek is ugyanazzal a problémával küzdenek, amivel egy gazdasági szakember: szeretne jobban, békében és harmóniában élni. Ehhez próbál tanácsokat adni a könyvem. Hogy ez rajtam kívül hány embernek okoz örömet, azt nem tudom.
Két hónap után ez a szám 1800. Ilyen direkt visszajelzés nem nagyon állt rendelkezésre eddig a szerzőknek és a kiadóknak.
– És a tényleges olvasószám ennél vélhetően magasabb, hiszen ott vannak azok, akiktől idegen a QR kód használata
– Pedig olyan egyszerű megtanulni! Rá fog mindenki csodálkozni, milyen jópofa dolgokhoz fér így hozzá.
– Sok területen el vagyunk maradva a világ élvonalától. Vállalatmenedzselésben hogy állunk? Vannak világviszonylatban is jelentős cégvezetőink?
– Hogyne. De nem szívesen sorolnék neveket, mert ha kihagyok valakit, megsértődik. Van jónéhány példaképem, akikkel szívesen töltök el időt, szívesen beszélgetek velük
– Amit rég megfigyeltem nálad, és a könyvből is ez derül ki, hogy nagyon jól tudod jó értelemben használni a kapcsolataidat. Rengeteg embert ismersz, és mint bűvész a nyulat, mindig tudod, adott helyzetben, problémánál, kit kell előhúznod. Ez tudatos stratégia, vagy egyszerűen a személyiségedből fakad?
– Tudatos. A mai napig tartom a kapcsolatot azokkal az általános iskolai osztálytársaimmal, akikkel akkoriban jóban voltam. De igaz ez a középiskolára, az egyetemeimre. Mert jól érzem magam, mert büszke vagyok rá, hogy okos emberekkel találkozhatok. Feltölt, kifejezetten élvezem ezeket a kapcsolatokat, jól érzem magamat a különböző közösségekben. Nagyon szeretem például azt a közösséget, ami Veled összeköt, és micsoda véletlen, épp a Kürt Alapítványi Gimnázium egyik padjában ülök, az interjúd előtt épp arról beszéltem a tizedikeseknek, miért jó informatikusnak lenni. Élvezettel csinálom, ez nekem nem kötelező gyakorlat, de nagyon inspirál.
– Ahogy téged ismerlek, sosem pihensz, mindig jár valamin az agyad. Most épp min dolgozol, mire készülsz?
– Írom a következő könyvemet, előadásokat tartok, és élvezem a különféle találkozásokat. Csíkszentmihályi Mihály gondolata nyomán úgy mondom, hogy puha pihéket gyűjtök. Nekem jó, hogy itt vagyok a Kürt Gimnáziumban, jól esik, hogy beszélhetek és a fiataloktól puha pihéket kapok: úgy, hogy felcsillan a szeme, megérti, amit mondok.
