KULT
A Rovatból

„11 éve írtuk Az Okosak Földjét, de ma is ott tartunk, hogy Orbán és Gyurcsány egójába van beszorulva a komplett ország”

Újra összeállt a Kozmosz, a 2010-es évek legnépszerűbb rendszerkritikus zenekara. A negyedik kétharmadra ők sem számítottak, de azt mondják, ettől csak még aktuálisabbak lesznek a dalaik. Interjú.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. április 20.



Öt év szünet után tért vissza a Kozmosz, a rendszerkritikus punkrock egyik zászlóshajója, melynek koncertjeire tömegek jártak kiereszteni a gőzt, miközben a NER egyre inkább bebetonozta magát. Bár a tagokat a feloszlás óta más, hasonló szellemiségű formációkban (pl. Bajnoq, WNTS) is láthatta a közönség, ekkora népszerűséget egyik sem ért el.

Most azt ígérik, onnan folytatják, ahonnan abbahagyták. Már kihoztak egy új dalt, élőben először a Dürer Kertben lehet megnézni őket május végén, mindkét estére rekordidő alatt elkelt minden jegy.

A zenekar két frontemberével, Beke Dániellel és Pál Zsomborral beszélgettünk.

– Számítottatok ilyen arányú Fidesz-győzelemre?

Dani: Nekem 2018 volt a mentális választóvonal, ahol tényleg nagyon csúnya részegségbe fordult az este, annyira rosszul érintett a dolog. Idén ehhez képest szinte már meg se lepődtem, bár azért reménykedtem benne, hogy nem lesz kétharmad.

Zsombor: Ha megnézed az aznap este 7-es nyilatkozatokat, még a Fidesz sem erre készült, pedig nekik valamivel több az adatuk. Ami bennünket illet, ha számítottunk volna rá, nem posztoltunk volna arról április 2-án, hogy ez egy régen látott szoros választás lehet, meg nem április 1-jén hoztunk volna ki az új dalunkat, ami ugyan jól öregszik a negyedik kétharmadban is, és egy sorát sem írnám át, de ha előre tudjuk az eredményt, biztos kivárunk a megjelenéssel, hogy akkor öntse a lelket, amikor nagyon kell. Mi klasszikusan naivak és vágyvezéreltek vagyunk, az összes ellenzéki szarsággal együtt, ezért egészen a háború kitöréséig úgy gondoltam, hogy akár szoros, netán nyílt is lehet a vége. Onnantól már egyértelmű volt, hogy nem.

– A koncertnek már a választási eredmény előtt a "Jó, akkor itt fogunk élni" mottót adtátok. Ezek szerint akkor se lett volna jobb, ha az ellenzék nyer?

Zsombor: Aki megnézi, mivel töltötte április 3. éjszakáját Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc, nagyjából sejtheti, hogyan képzeltük el a hat párt, meg egy elszabadult miniszterelnök-jelölt közös kormányzását: az se lett volna fáklyásmenet, annyira különböző szereplők kényszerültek együttműködésre, ráadásul köréjük lett építve az árnyékállam. A két május végi koncertünk időpontjában épp egy sörfesztivál lesz a helyszínen, ami kellemes estét ígér, de nem volt az asztalon olyan forgatókönyv, amitől varázsütésre minden megváltozott volna addigra.

– Kinek az ötlete volt az összeállás és miért pont most került rá sor?

Zsombor: Az ellenzéké szerintem Gyurcsányé, de ha a Kozmoszra gondolsz, azt magamra vállalom. Amikor bárki azt kérdezte tőlem, miért nem állunk össze, mindig az volt a válaszom, hogy más, azóta megszűnt zenekarok kedvelőjeként értem az igényt, de közben mi sosem akartunk klasszikus nosztalgiakoncertet tartani. Ez ugyanaz a zseniális gondolatmenet, mint amely mentén sosem írtunk Kész 2-ket és Forradalom 2-ket sem, nehogy befutott zenekar legyünk, amely közben már rég unja saját magát.

A nosztalgia-szabály alól egyetlen kivétel volt, amikor egy Bajnoq-koncert keretében eljátszottunk öt Kozmosz-számot is, annak Attila (Veres Attila, az együttes dobosa) és az én 35. születésnapom volt az apropója, ami elég közel esett egymáshoz, és úgy gondoltuk, ennyit megengedhetünk magunknak.

De nem akartunk guruló pantheont csinálni a zenekarból, szóval mindig úgy álltunk hozzá, hogy majd akkor tartunk koncerteket, ha lesznek új dalaink. Három szám volt a határ, amennyinél már elhittem magunknak, hogy tényleg lesz egy új korszakunk, és annyit már fel is vettünk, de maradt is talonban, és a választások óta szól néhány félkész új is a fejemben.

A régi dalainkat persze nem fogjuk kidobni, csak úgy vagyunk velük, hogy egyszer már megírtuk őket.

– Ha mindkettőtöknek volt saját zenekara, amiben megvalósíthatta az ötleteit, hogy jött, hogy ezekből most mégis Kozmosz-dalok legyenek?

Dani: Rám ez kevésbé igaz, mert a Bajnoq valóban koncertezgetett, a WNTS viszont a Covid kitörésével egy időben (igaz, nem közvetlenül emiatt) lényegében feloszlott. Nekem így azóta nem volt zenekarom, bár írtam dalokat, de azokat az ötleteimet, amiből most majd Kozmosz-számok lesznek, semmilyen másik projektbe nem tudtam beilleszteni. A WNTS repertoárjába sem illettek és akusztikusan, szólóban előadva sem szóltak jól, így amikor Zsombor mutatott nekem két demót, egyértelmű volt, hogy ezeket is hozzácsapjuk.

Zsombor: A Bajnoq azért fontos, mert nekem nyilván azóta is volt ordítanivalóm, hogy a Kozmoszt 2017-ben abbahagytuk, de az nagyságrendekkel kevesebb embert ért el. Ezen utólag is próbálunk majd javítani, szóval aki most azt kéri számon rajtunk, hogyhogy kitoltunk egy rádiórock dalt, azoknak jó szívvel ajánlom az életműnek ezt a részét is: aki egy hosszú üvöltést hiányol, annak például a Vajon-t, hiszen én is hiányoltam egy ilyen üvöltést, de már elüvöltöttem.

Veres Attila, Pál Zsombor, Beke Dániel

– Hányan lehetnek a Kozmosz-rajongók közül, akikhez nem jutott el a Bajnoq híre?

Zsombor: Amíg létezett a Kozmosz, addig se tűnt úgy nekem, hogy bármit sikerült jól csinálnunk kommunikáció terén, annak ellenére, hogy a zenekar többségének világ életében ez volt a szakmája.

De mégis az látszott, amikor az utódzenekarok dalait posztolgattuk, hogy amíg nem az van a link elejére írva, hogy „Kozmosz:”, az emberek töredékét sem tudjuk elérni.

A kitartó balfaszság szellemében biztos vagyok benne, hogy most majd meg tudjuk képezni azt a Bajnoq-ról eddig nem értesülő, de azokra a számokra vágyó néhány száz fős közönséget is, akiknek meg Bajnoq-koncerttel nem tudunk szolgálni, mivel most épp az a zenekar van logisztikai megtorpanásban.

– Tehát nem fut tovább párhuzamosan a két együttes?

Zsombor: Ha megképződik ez az említett néhány száz fő, nyilván rezonálni fogunk rá, de ehhez egy országban kellene lennie olyan zenekartagoknak, akik jelenleg nincsenek egy országban, és ez csak a probléma egyik része. A Bajnoq legutóbbi anyaga a Covid közepén született, nem csináltunk neki különösebb promót, csak vártuk, hogy az a kevés ember, aki magától felfedezi, felfedezze. A már említett üvöltés mellett azzal az EP-vel erőteljesen a punkrock műfaj rock széle felé mozdultunk el, szóval a Bajnoq másra való, másmilyen csinálni és remélem, fogjuk még. Most viszont egyértelműen olyan atmoszférájú ötleteim születtek, amik inkább a Kozmosz világához állnak közel, és Danival volt érdemes összerakni őket.

– Mennyire változott meg a közhangulat a 2017-es feloszlásotok óta? Tudjátok onnan folytatni, ahol abbahagytátok?

Zsombor: Mi alighanem nagyon korán voltunk baromi idegesek, ugyebár a zenekar születése (amikor még nem is voltunk koncertképesek) is Schmitt Pálhoz köthető. Az első állandó dalainkat, mint Az Okosak Földjét és a Világszakadtságot 2011-12 környékén írtuk, aztán ezekhez fokozatosan idegesedett hozzá a közönségünk is. Ezek a számok pont ugyanannyira voltak érvényesek 2017-ben is, mint a születésükkor, és most is jönnek velünk, ebben az értelemben ugyanott folytatjuk. Hogy aztán május végén a koncerten pontosan mit fogunk mondani előttük, arról fogalmam sincs, de szerencsére az Összedől-t például nem is nekem, hanem Daninak kell felkonferálni.

Dani: (nevet) Végül is én tartom, hogy egyszer összedől, az meg szerencsére nincs benne a dalban, hogy pont 2022-ben fog összedőlni… Egyébként mostanában viszonylag sok Kozmoszt és Bajnoq-ot hallgattam, hogy masszírozzam kicsit a lelkemet a választási eredmény után, és tényleg hihetetlen, mennyire igaz bennük minden szó a mai napig. Azt nehéz lesz elmondani, hogy innen hogyan tovább, de talán nem is a mi feladatunk.

– A negyedik kétharmad után is lehet még motor az idegesség? Nem tartotok attól, hogy sokan inkább belefásulnak, mondván, lázadni is minek?

Dani: 2018-ban nekem pontosan ezek a gondolatok jártak a fejemben, de szerintem van egyfajta küldetésünk. Ha azt mondjuk, hogy francba az egésszel, azzal idézőjelesen ők nyernek.

Zsombor: Pontosan emlékszem arra, Az Okosak Földjét melyik kis ablaktalan albérleti szobában írtam, egy oda-vissza karrierváltással és egy gyerekkel ezelőtt.

Mégis, 11 évvel később még mindig ott tartunk, hogy valahogy ki kéne mászni abból a kelepcéből, hogy Orbán és Gyurcsány egójába van beszorulva a komplett ország. Azt a szívességet biztosan nem fogjuk megtenni, hogy ezen a ponton fáradunk bele, de azt megértem, ha valaki nyár végéig nem akar híradót nézni.

– Az első új számotok sokkal inkább középtempós, mint gyors, sőt meglepő módon zongora is van benne. Ez hogy jött?

Zsombor: Abból kiindulva, amiket hallgatunk, a német hiphop és a Kaláka-feldolgozás is benne volt a pakliban, úgyhogy aki azt várta, hogy nekifutásból mindenkinek lerúgjuk az arcát, tudjon róla, hogy ez a lehetséges világok legjobbika! A Kelni kell néhány taktusnyi zongorás része szerintem érdekes húzás az előtte lévő, refrén utáni bólogatós matekra. Még pátoszos mély énekkel is kipróbáltuk, de az már nagyon leesett rólunk, így viszont szerintem működő stíluseszköz. Koncerten amúgy gitár lesz ez a rész is, sima, klasszikus kiállás, és rengeteg torokkal tök jó és szükséges energiák fognak felszabadulni ennél a dalnál.

Dani: Meg ha valaki meghallgatja a Nyugalom, a helyzet változatlan album utolsó dalát, és azután berakja a Kelni kellt, az azért nem akkora ugrás. Pedig az Egy ócska hang is lassan hét éves lesz.

– A többi új dal mikor jelenik meg, és a két májusi alkalom után mikor lesztek még lathatóak?

Zsombor: A néhai Rockmaraton szervezői által összerakott Toxic Weekend zárónapján játszunk majd késő este, az orfűi Panoráma Campingben. A többi fesztiválról sajnos lecsúsztunk, mire biztos lett az újjáalakulás, már rég összeállt mindenhol a program, így külön jófejség, hogy ide mégis beszorítottak bennünket. Ami a dalokat illeti, azt a pillanatot várjuk, amikor látható mennyiségű ember megnyugszik annyira a választások után, hogy újra felborzolhassuk az idegeiket a Több kell című számunkkal.

Persze azok, akik beleraktak 70 ezer forintot és egy teljes hétvégét a szavazatszámlálásba, csak azért, hogy meglássák, vannak olyan falvak, ahol 105 százalékon áll a Fidesz, aligha erre a számra várnak.

A harmadik új dal pedig klímapánikolós tematikájú, zeneileg az lesz a klasszikusabb Kozmosz. Danival mindkettőnknek az aktuális kedvenc saját számunk is egyben, csak egyelőre a választási sebnyalogatás és a háborús horror sem segít abban, hogy visszatérhessünk a klímaszorongás témájához. Azért gyanús, hogy még tavasszal kijön, mert van olyan terv, hogy a düreres estéken forogjon rá videó, meg egyébként is király játszani.

Pál Zsomborral legutóbb 2018-ban, a Bajnoq megalakulása után beszélgettünk, azt az interjút itt lehet elolvasni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk