„Egy különleges elektromos tekerőlanton dolgozom” – Mandel Róbert a mai modern zene felé nyúlt, de középkori témát dolgoz fel
Alig hiszem el, hogy Mandel Róbert már több mint 40 éve jelen van a magyar és nemzetközi zenei életben. Azóta, hogy 1977-ben megjelent a Ki Mit Tud?-ban egy külsejében is időtlen tekerőlantos fiatalember, nagy utat járt be a középkori és reneszánsz zenéből kiindulva a legmodernebb kísérletekig. Most ausztriai bázisú együttesével, az Ensemble Mandellel Bingeni Szent Hildegárd látomásaiból készült művet adják elő október 19-én a Mátyás templom ihletett falai között, egyúttal bepótolva a koronavírus-járvány miatt elmaradt Budapesti Tavaszi Fesztiválra tervezett koncertet.
– Szent Hildegárdot a mai alternatív gyógyítók egyik nagy elődüknek tekintik. Mit kell tudnunk a költészettel, a zenével való kapcsolatáról?
– Hildegárd (1098-1179) különösen sokoldalú egyéniség volt, aki nemcsak az egyházbéli tevékenységét látta el tökéletesen, de a természettudományok első publikációkkal is bizonyítható kutatója volt, és emellett a művészetekkel, elsősorban a zenével foglalkozott. Az akkor kötelező gregorián szabályokat felrúgva a kortól teljesen idegen hangközökkel, és még a mai értelemben véve is modern hangzásokkal kísérletezett. Hamar híre ment ennek katolikus körökben, amelynek következményeképpen III. Jenő pápa büntetőköveteket küldött hozzá Bingenbe. A követek azonban nemhogy büntetést nem szabtak ki az apátnő fejére, de beszámolójukban egy fantasztikusan sokoldalú, jószándékú és hasznos egyházi személyiségként emlegették.
– A régi zenéből indultál, ilyen értelemben egy új dimenzió az Ensemble Mandel, amely modern, elektronikus hangszereket és kortárs zenei elemeket is felhasznál. Mi késztetett erre a váltásra?
– Amikor 2014-ben kitaláltam, hogy kell egy olyan zenei produkció végre ahol a régi hangszerek és a régizene kilép az eddig évtizedekig egymástól alig eltérő előadások sokszor már unalmas világából, ösztönösen a mai modern zene felé nyúltam.
Első komolyabb sikereket is elkönyvelhető együttesem akkor született Geneamus Ensemble néven, amelybe fél tucat elektronikus modern zenét komponáló professzionista zeneszerzőt hívtam meg, hogy szerezzenek az elképzelésemnek megfelelő új zenét, amelyben az elektronikus hangkeltő eszközök mellett historikus hangszerek szólalnak meg. A felhívásomnak megfelelően a hazai élvonal mellett a bécsi "Universität für Musik und darstellende Kunst Wien" zeneművészeti egyetem elektronikus zenei tanszékének vezetője, Johannes Kretz is írt egy művet, amelynek köszönhetően meghívást kaptunk már 2015-ben a bécsi Joseph-Haydn Saal-ba, ahol egy ott még soha nem látott sikerű hangversenyt adtunk kortárs zenei kompozíciókkal.
– És itt kaptál egy váratlan ihletet.
– Az egyik közreműködő zenészbarátom, Christa Schönfeldinger üvegharmonika művész egy kis zenei idézettel kezdte a műsort, amely Hildegard von Bingen egyik antifónájának első sora volt. Ez az apró kis zenei idézet mélyen megfogott és utánanéztem alaposan ennek a zenének. Így született meg az új előadás ötlete, amelyet az azóta megszűnt Geneamus helyett alakult Ensemble Mandel – Andrejszki Judit (szoprán), Molnár Andrea (blockflöte), Kaltenecker Zsolt (elektronikus hangszerek), Szabó Zsolt (viéle), Mandel Róbert (organistrum) -vitt színpadra. A kezdet kezdetén 2016-ban a sors a mélyvízbe hajított minket, és a világ egyik, ha nem "a" legrangosabb régizene-újzene fesztiváljának, az antwerpeni Vlaanders Festival egyik fő attrakciójává emelve az azóta is töretlenül sikeres együttesemet.
– Tanult mesterséged hangszerkészítő és már korábban is kísérleteztél a tekerőlant új változataival, ilyen volt a 90-es években az electrotary. Mostani hangszeredet organistrumnak nevezed.
– Az organistrum ugyanúgy tekerőlant, mint ami a franciáknál a vielle vagy magyarul a "nyenyere", csak a középkorban így nevezték. A kísérletezéseim sora nem maradt abba, és azt hiszem, ebben az életben már ameddig levegőt kapok, csinálom tovább.
Jelenleg egy olyan elektromos tekerőlanton dolgozom, amelynek rezgőteste nincs, csak és kizárólag elektromos hangszedők segítségével szólal meg. Ez annyiban lesz új a korábbiakhoz képest a technológiának köszönhetően, hogy amit 30 éve 40 kilós óriásládákba építettünk be, ma pár dekás zeneeszköz lehet, amelyből, ha kell, már drótok sem állnak ki.
– Több hangszer- és zenetörténeti könyved is megjelent. Készülsz-e valamire, van-e új kutatási területed?
– Jelenleg a Zenetörténeti Múzeum 50 éves jubileuma kapcsán megjelenő könyvet tervezem, és egy szakmai cikkem is megjelenik majd ebben a reprezentatív könyvben. Sok ötletem lenne, de a hazai könyvkiadók jelenleg csak a "tuti" sikerre hajtanak, többnyire nem túl értékes kiadványok olcsó megjelentetésében bízva. Így ha majd a járványveszély elmúlik, folytatom tárgyalásaimat osztrák és amerikai könyvkiadókkal, akiket már korábban is érdekelt néhány témám. A magyar kiadók későn fognak ébredni, és talán már csak a bulvár mentheti meg őket.
