Kő kövön nem maradt
Az X-Faktor tegnap esti adásában Szabó Dávid és Stone maradt a sor végére. A kőszikla a negyedik párbaját azonban már nem élte túl. Műmosollyal távozott. .A színvonal drámai emelkedésére sajnos ebben az adásban is hiába vártunk.
Fróna Ivett cikke, Fotó: RTL Klub
Tegnap új fejezetet nyithattunk az X Faktorban, amit talán „Az ifjabb Zámbó után” címmel illethetnénk. A műsor nem tartogatott nagy meglepetést A versenyzők két dallal készültek. Nóri többször is közölte velünk, hogy a versenyzők rengeteget dolgoztak, alig aludtak, minden idejüket a próbán töltötték. Itt már gyanús volt, hogy mosakodásról van szó a már megszokott színvonalon aluli produkciók miatt.
A sort ezúttal Oláh Gergő nyitotta, aki a héten ünnepelte 24. születésnapját. Ezúttal nagy hangsúlyt kapott a közmunkás, gereblyéző múltja (ha esetleg valaki megfeledkezett volna róla) és az, hogy ő honnan is jutott el a Corvin sétány luxuslakásáig és az X-Fator csilli-villi színpadáig. Produkciója, tőle szokatlan módon gyenge és erőtlen volt. (Mint később kiderült, a torkával voltak gondok.)
Miklós szerint erőlködés és bizonytalanság jellemezte a produkciót, Ildikó is a fiú visszafogottságát és a dallal való küzdelmét emelte ki. Feró elismerően bólogatott és dicsért, éppen úgy, ahogy az este további részében is tette, bárki volt is a színpadon, és bárhogyan is énekelt. Könnyen előfordulhat, hogy a nemzet csótánya fülproblémákkal küzd, vagy pedig szerkesztői utasításra bólogatós kutyát csináltak belőle.
Csobot Adél igazi showműsort varázsolt a színpadra egy csapat sráccal. Toldi Mária (Malek Miklós édesanyja) egyik számát adta elő egy hosszú, csillogó, magenta színű ruhában. Nos, ebben nehéz volt nem észrevenni Adélt. Geszti néha soknak találta, de a „cukkendroll” minősítést megkapta. Ildikó „egy díva reinkarnációját” látta a lányban. Feró operettszínházas szubretthez hasonlította. Mentora szerint pedig ez volt az eddigi legjobb produkciója.
Stone-t már itt párbajhősként mutatták be. Charlie: Mindenki valakié című száma meglepően jól állt a kopasz rockernek, de koreográfiát illetően most sem engedték el a képzeletüket a produkció megálmodói. Egy kis Activity és egyet balra egyet jobbra belefért.
Ildikó szerint a ténye makacs dolgok, és az tény, hogy Stone ott van a legjobb ötbe., Feró szerint jól megcsinálta majd kijelentette, hogy ő tulajdonképpen nem is akar rosszat mondani. Miklós ötöst adott a dalválasztásra. Geszti Péter szerint is rendben volt a nóta, Stone az önértékelése és ehhez mérten a saját keretei között maradt.
Szabó Dávidból viszont latin szeretőt csináltak. Volt minden, ami kötelező kelléke ennek: csípőtekerés, vállrázás, csábos tekintet a kamerába. Egy Ricky Martin számot (Livin’ La Vida Loca) nem is lehetett volna másképp eladni a nézőknek, bár a farmersortos táncos lányokat nem igazán értettük. Pici hamisság azért hallható volt, amellett, hogy mélyen volt a dal.
Feró szerint színpadra teremtették, és szívesen meghallgatta volna a felső szólamot is, majd Péter felvilágosította, hogy maga Ricky Martin is az alsót énekli. Mentora szerint egyébként egy félisten volt és jó erős paprikás volt (jelentsen ez bármit is…). Malek szerint is jobban sikerült, mint eddig bármelyik produkciója, majd ő is a jalapeno paprikával jött. Ildikót megérintette az éneklés miatt, de a nőszédítő szerepkör még ennél is jobban tetszett neki.
Antal Timi egy népdallal (Csík zenekar: Ez a vonat, ha elindul) állt ki a színpadra. Betöltötte a hangja a stúdiót, szinte az őt kísérő gitárt és hegedűt is elnyomta. A produkció végén Miki és Feró is állva tapsolt. Péter szerint érdekes, szép és tiszta volt. Ildikó is az egyszerűségét és a csodálatosságát hangsúlyozta, és hozzátette: több szenvedélyt vár tőle a továbbiakban. Feró szerint bármit énekelhet, mert jól áll neki, Malek pedig csak annyit mondott, hogy „nem csak a libabőr, de a könnyek is garantáltak”, ha Timi énekel.
A második kör majdnem ugyanebben a sorrendben zajlott. Szerencsére itt már nem kellett kisfilmet végignéznünk az énekesek próbáiról és mindenféle promóciós programjairól. Oláh Gergő a szünet alatt kifújta magát, mert a Nagy utazást olyan átéléssel és hanggal adta elő, ami hiányzott az elsőből. Úgy tűnik az RTL figyelemmel követi a Voice-t mert többen is élő zenekarral a hátuk mögött léptek fel ezúttal. És milyen jól tették!
Az LGT számából készült lírai és akusztikus feldolgozást öröm volt hallgatni. Ildikó szerint csodálatos volt és nem lehetett hallani a torokbajt. Feró és Miklós azt emelték ki, hogy az eleje szétesett, de a végére felépült a dal. Péter pedig erre reflektálva elmondta, hogy szándékosan „ültették le” a dalt az elején, majd ő is megjegyezte, hogy belehúzott az előző produkciójához képest.
Csobot Adél egy tipikus „csobotadélos” számot hozott. (Kylie Minogue: The Locomotion) Úgy pattogott a színpadon, mint a ledfalon a színes kis labdák. Egyes részein picit beleuntunk a pattogásba. Feró szerint telitalálat volt a nóta, Ildikó picit unatkozott, de a végére neki is „megjött Adélka”. Péter pedig kemény volt a lánnyal, szerinte elfogyott és már nincs új benne, ez pedig kevés. Miklós pedig csak annyit mondott, hogy a jóisten jókedvében teremtette azért, hogy mindenkit jókedvre derítsen.
Jött Stone, aki borzalmas angol kiejtéssel és hamiskásan szégyenített meg egy Scorpions számot (Send me an angel). Péter kicikizte a kabátját („olyan mintha tüntetésre mennél benne”), darabosnak találta és az angol dalok mellőzését kérte tőle és mentorától. Miklós erre reagálva viccesen csak annyit mondott, hogy mivel a Stone= kő, ezért volt darabos.
Piros pontot is adott egy szépen eltalált magas hangért. Ferónak „nemes egyszerűséggel tetszett”. Ildikó örült, hogy Miklós végre megdicsérte őket. A Nórival való beszélgetés közben előkerült véletlenül egy zsebszótár is valahonnan Stone zsebéből és büszkén mutogatta, hogy zsíros kenyeret már tud kérni. Lehet, hogy inkább a dalszöveget kellett volna megtanulnia…
Antal Timinek megpróbálták a popsztár oldalát megmutatni egy Beyonce és egy Gnarls Barkley egyveleggel. A Crazy in love egy picit mélyre sikeredett és nem is állt jól Timinek. Pont mikor már mindenki temette volna a produkciót, megszólalt a Crazy és Timi is felszabadult végre. Ildikó és Péter egy állásponton voltak, nem tetszett az eleje. Erőtlen és kemény volt. A közepétől azonban kijött a 600 ezer wattos őrület. Feró csak szerényen annyit jegyzett meg, hogy szépen fel volt építve, Miklós pedig igazi profinak nevezte.
Szabó Dávid megmaradt a szívtipró szerepében. Egy igazi klasszikust hozott a romantikus dalok tárházából (Hogyan tudnék élni nélküled). A színpadon csak ő, egy szál mikrofonállvány és az elengedhetetlen füst. Tiszta és egyszerű volt, habár a végét picit elsiette. Miklósnak tetszett, hogy sallangmentes volt, Ildikó szerint az eleje döcögős volt, de a végére jól jött ki belőle. Ferónak, nem meglepő módon tetszett végig. Péter pedig értékelte, hogy mentoráltja végig szerény maradt, de mégis szárnyalt.
A párbajozók kilétét sejteni lehetett. Stone és Szabó Dávid maradtak a végére. Mindkettőjük párbajdalával elégedettek voltak a mentorok, de Stone-ban már nem látnak lehetőséget a fejlődésre, amit tudott, azt már megmutatta és nem véletlen, hogy negyedszerre párbajozott. Így Keresztes Ildikó is elvesztette utolsó emberét.
Jövő héten pedig már a döntőbe jutás lesz a tét. Akkor sem számítunk nagy meglepetésre, hiszen Oláh Gergőt és Antal Timit tartják az idei Faktor nagy esélyeseinek. No és Adélt, bár őt sokan nem szeretik, tagadhatatlan, hogy a színpadon a helye. Szabó Dávid utolsó fellépése lehet szombaton?
Ha szereted az X-Faktort, nyomj egy lájkot!
