Klasszikus macska-egér párharc: bérgyilkos vs. titkosügynök – Senkiben se lehet megbízni A sakál napjában
Újrázták A sakál napját és milyen jól tették! Frederick Forsyth 1971-es regényéből már több feldolgozás született.
Tény, sok mindent változtatott az eredeti felvetéshez képest. Ám ha innen közelítenénk meg, akkor A sakál napja 2024-es verzióját se nevezhetnénk feldolgozásnak.
Ronan Bennett 10 részes minisorozata ékes példája a macska-egér játékon alapuló sorozatoknak. Amikor egyformán követjük az üldöző és az üldözött karaktert is. Címszereplőnk, a sakál (a motyogás Oscar-díjas királya, Eddie Redmayne) egy névtelen bérgyilkost alakít, aki bárkit el tud tenni láb alól.
A fegyverőrült kormányügynök megszállottjává válik az ismeretlen lövésznek, aki képes több kilométerről halálos lövést leadni.
Sorozatunk elején a sakált szakmai környezetében ismerhetjük meg. A szigorúan metodikusan működő, precíz gyilkológépet élmény akció közben nézni. Ennek a küldetésének végén rögtön érkezik is a következő megbízás, ám ez olyan üzletnek tűnik, ami tökéletes befejezése lehet karrierjének.
Ez persze az ultragazadagoknak nem tetszik, így megbízzák a sakált. Innentől a sakál történetszála erre az üzletre és pár mellékes „melóra” koncentrál. Emellett párhuzamosan követhetjük a MI6 ügynök nyomozását, hasonló precizitással párosulva. Biancának ráadásul nem csak az állami bürokráciával kell megküzdenie, de úgy tűnik van egy tégla is az ügynökségnél. Senkiben se lehet megbízni!
A két szál természetesen folyamatosan közeledik egymáshoz, egészen a fináléig, ahol is a két fél egymásnak feszül. Nem mondom, hogy lerágtam mind a tíz körmömet a sorozat nézése közben, de egyértelműen izgalmasnak nevezhető. Nem az a kimondottan feszült thriller, inkább egy abból a nyomasztó, lassú fajtából.
A szótlan gyilkos módszereit, áldozatait szinte szakmai szemmel mutatják be, majd átváltunk a „jók” oldalára, ahol szintén megkérdőjelezhetően működik morális iránytű. Mondhatnám, hogy egyszerre drukkolunk azért, hogy elfogják a gyilkost, és azért, hogy megússza a sakál, de ez nem így van. Eddie Redmayne még kevés szóval is köröket ver Lashana Lynchre. Nemcsak mert jobb színész – bár azért is –, hanem mert jobban írták meg, így karaktere sokkal közelebb kerül a nézőhöz. Hiába tűnik egyszerűnek, kegyetlennek és érzéketlennek, rengeteg érzelem van minden arcrezdülése mögött. Ráadásul úgy marad szimpatikus, hogy közben szörnyűségeket csinál. Míg az MI6 ügynököt egy munkamániás, nem túl szimpatikus, szinte irritáló karakternek ábrázolják.
Értem az okot, amiért ehhez az írói fogáshoz nyúltak, (spoiler lenne, ezért nem fejtem ki…) az utolsó részt figyelembe véve, de nem tartom jó megoldásnak. Túlságosan a sakál oldalára áll a néző. A bérgyilkos történetszála mellett ráadásul a nyomozás kimondottan unalmasnak tűnik. Mondom ezt úgy, hogy amúgy is egy lassú sorozatról beszélünk.
Egy biztos, a színészek terén nem lőttek mellé. Lashana Lynch a James Bond-filmek után itt is megmutatta, hogy bátran lehet neki adni egy kemény női szerepet.
Chukwudi Iwuji, mint MI6 főnök hozza a kötelezőt, őt sokan a Galaxis őrzői 3 főgonoszaként ismerhették. Úrsula Coberó gyönyörű és összetett karaktert hoz, mint a sakál szerelmének tárgya. Charles Dance-t pedig öröm látni, bármilyen szerepben, még ha oly apróban is, mint a gazdag üzletember, aki felbérli az orgyilkost. A színészekkel nincs baj, inkább a forgatókönyvben lelni fel némi hibát, ami a karakterek szórványos logikátlan döntéseiért felel.
Vicces volt látni, ahogy Budapest is egy szereplő a sorozatban. Egyszer Párizst, máskor Münchent, de még a tengerparti Tallinnt is alakítja fővárosunk. Sőt még önmagát is, hiszen több rész Magyarországon játszódik a történet szerint is, nemcsak itt forgatták. Sok híresebb magyar színész is felbukkan kisebb-nagyobb szerepben.
Az elején azért is írtam, hogy nem tekinteném szigorúan feldolgozásnak a sorozatot, mert nagyon sok mindent megváltoztattak. Egyrészt a jelenben járunk, így a fő célpont értelemszerűen nem Charles de Gaulle francia elnök, hanem egy techmilliárdos. Az üzenetet erősen képünkbe tolják a sok politikai gyilkosságon keresztül. A gyilkos is sokkal emberibb, a könyves sakál senkit nem kímélt meg. Ez a sakál legalább annyira különbözik az alapanyagtól, mint a 97-es verzió, és mégis ezt közelebbinek érzem a könyvhöz, mint a Bruce Willis-változatot. Valószínűleg az alaphangulata lehet az oka.
Egyelőre úgy tűnik, siker lesz a 2024-es változat, úgyhogy várható belőle egy második évad. Nem érzem elvesztegetett időnek, amit megkívánt a sorozat.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kezdjen bele Ronan Bennett sorozatába. Megéri. A sakál napja teljes első szezonja megtekinthető magyar szinkronnal és budapesti látképpel a SkyShowtime streamingszolgáltató műsorán.
