KULT
A Rovatból

Klasszikus macska-egér párharc: bérgyilkos vs. titkosügynök – Senkiben se lehet megbízni A sakál napjában

Az Oscar-díjas Eddie Redmayne élete egyik legjobb alakítását hozza, mint a szótlan, precíz bérgyilkos, aki egyszerre vadászik áldozataira, és menekül a hatóságok elől. Igazi antihős mesterlövész puskával.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. január 30.



Újrázták A sakál napját és milyen jól tették! Frederick Forsyth 1971-es regényéből már több feldolgozás született.

Minőségben azért eléggé ingadoztak a filmek, az 1973-as verziót sokan klasszikusként emlegetik, míg az 1997-es Bruce Willis és Richard Gere nevével fémjelzett verziót nem is említik a feldolgozások között.

Tény, sok mindent változtatott az eredeti felvetéshez képest. Ám ha innen közelítenénk meg, akkor A sakál napja 2024-es verzióját se nevezhetnénk feldolgozásnak.

Ronan Bennett 10 részes minisorozata ékes példája a macska-egér játékon alapuló sorozatoknak. Amikor egyformán követjük az üldöző és az üldözött karaktert is. Címszereplőnk, a sakál (a motyogás Oscar-díjas királya, Eddie Redmayne) egy névtelen bérgyilkost alakít, aki bárkit el tud tenni láb alól.

Kíméletlenül kiszámol mindent előre, gondol minden lehetőségre, és a legjobb döntéseket hozza stresszhelyzetben. Ez a svájci óra precizitásával működő orgyilkos felkelti az MI6 egyik ügynökének, Biancanak (Lashana Lynch) figyelmét is.

A fegyverőrült kormányügynök megszállottjává válik az ismeretlen lövésznek, aki képes több kilométerről halálos lövést leadni.

Sorozatunk elején a sakált szakmai környezetében ismerhetjük meg. A szigorúan metodikusan működő, precíz gyilkológépet élmény akció közben nézni. Ennek a küldetésének végén rögtön érkezik is a következő megbízás, ám ez olyan üzletnek tűnik, ami tökéletes befejezése lehet karrierjének.

A hatalmas ajánlat egy 100 milliós célpont: egy üzletember, Ulle Dag Charles (Khalid Abdalla), aki egy olyan programot szeretne bevezetni, ami nyilvánossá teszi és visszaköveti a világ pénzmozgásait.

Ez persze az ultragazadagoknak nem tetszik, így megbízzák a sakált. Innentől a sakál történetszála erre az üzletre és pár mellékes „melóra” koncentrál. Emellett párhuzamosan követhetjük a MI6 ügynök nyomozását, hasonló precizitással párosulva. Biancának ráadásul nem csak az állami bürokráciával kell megküzdenie, de úgy tűnik van egy tégla is az ügynökségnél. Senkiben se lehet megbízni!

A két szál természetesen folyamatosan közeledik egymáshoz, egészen a fináléig, ahol is a két fél egymásnak feszül. Nem mondom, hogy lerágtam mind a tíz körmömet a sorozat nézése közben, de egyértelműen izgalmasnak nevezhető. Nem az a kimondottan feszült thriller, inkább egy abból a nyomasztó, lassú fajtából.

David Fincher műveihez tudnám hasonlítani.

A szótlan gyilkos módszereit, áldozatait szinte szakmai szemmel mutatják be, majd átváltunk a „jók” oldalára, ahol szintén megkérdőjelezhetően működik morális iránytű. Mondhatnám, hogy egyszerre drukkolunk azért, hogy elfogják a gyilkost, és azért, hogy megússza a sakál, de ez nem így van. Eddie Redmayne még kevés szóval is köröket ver Lashana Lynchre. Nemcsak mert jobb színész – bár azért is –, hanem mert jobban írták meg, így karaktere sokkal közelebb kerül a nézőhöz. Hiába tűnik egyszerűnek, kegyetlennek és érzéketlennek, rengeteg érzelem van minden arcrezdülése mögött. Ráadásul úgy marad szimpatikus, hogy közben szörnyűségeket csinál. Míg az MI6 ügynököt egy munkamániás, nem túl szimpatikus, szinte irritáló karakternek ábrázolják.

A nő még a családjának szétesése árán is el akarja kapni a mesterlövészt.

Értem az okot, amiért ehhez az írói fogáshoz nyúltak, (spoiler lenne, ezért nem fejtem ki…) az utolsó részt figyelembe véve, de nem tartom jó megoldásnak. Túlságosan a sakál oldalára áll a néző. A bérgyilkos történetszála mellett ráadásul a nyomozás kimondottan unalmasnak tűnik. Mondom ezt úgy, hogy amúgy is egy lassú sorozatról beszélünk.

Egy biztos, a színészek terén nem lőttek mellé. Lashana Lynch a James Bond-filmek után itt is megmutatta, hogy bátran lehet neki adni egy kemény női szerepet.

Eddie Redmayne-t már dicsértem, tovább nem akarom húzni vele az időt, de ő a SAKÁL nagybetűvel.

Chukwudi Iwuji, mint MI6 főnök hozza a kötelezőt, őt sokan a Galaxis őrzői 3 főgonoszaként ismerhették. Úrsula Coberó gyönyörű és összetett karaktert hoz, mint a sakál szerelmének tárgya. Charles Dance-t pedig öröm látni, bármilyen szerepben, még ha oly apróban is, mint a gazdag üzletember, aki felbérli az orgyilkost. A színészekkel nincs baj, inkább a forgatókönyvben lelni fel némi hibát, ami a karakterek szórványos logikátlan döntéseiért felel.

Vicces volt látni, ahogy Budapest is egy szereplő a sorozatban. Egyszer Párizst, máskor Münchent, de még a tengerparti Tallinnt is alakítja fővárosunk. Sőt még önmagát is, hiszen több rész Magyarországon játszódik a történet szerint is, nemcsak itt forgatták. Sok híresebb magyar színész is felbukkan kisebb-nagyobb szerepben.

Maga a történet végig érdekes marad, bár én a 10 részt sokallom, hiába akadtak kiemelkedő pillanatai, a közepe felé kissé leül a lendület, és sokszor az írói „szerencsének” és forgatókönyvpáncélnak köszönheti főhősünk, vagyis antihősünk, hogy megússza a halált/börtönt.

Az elején azért is írtam, hogy nem tekinteném szigorúan feldolgozásnak a sorozatot, mert nagyon sok mindent megváltoztattak. Egyrészt a jelenben járunk, így a fő célpont értelemszerűen nem Charles de Gaulle francia elnök, hanem egy techmilliárdos. Az üzenetet erősen képünkbe tolják a sok politikai gyilkosságon keresztül. A gyilkos is sokkal emberibb, a könyves sakál senkit nem kímélt meg. Ez a sakál legalább annyira különbözik az alapanyagtól, mint a 97-es verzió, és mégis ezt közelebbinek érzem a könyvhöz, mint a Bruce Willis-változatot. Valószínűleg az alaphangulata lehet az oka.

Egyelőre úgy tűnik, siker lesz a 2024-es változat, úgyhogy várható belőle egy második évad. Nem érzem elvesztegetett időnek, amit megkívánt a sorozat.

Eddie Redmayne játéka egyedül megérte, hogy kövessük a politikai gyilkosságok történetét.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kezdjen bele Ronan Bennett sorozatába. Megéri. A sakál napja teljes első szezonja megtekinthető magyar szinkronnal és budapesti látképpel a SkyShowtime streamingszolgáltató műsorán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Babják Annamária, A mi kis falunk piacfelügyelője
A Mintaapák és a Doktor Balaton sorozatokból is ismert Babják Annamária hosszan tartó betegség után hunyt el. A Dunakeszi Poszt szerint a színésznő személyisége és tehetsége mindenkit elbűvölt.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. január 22.



Hosszan tartó betegség után, 69 éves korában elhunyt Babják Annamária színésznő, akit az ország többek között A mi kis falunk piacfelügyelőjeként ismert meg, de feltűnt a Mintaapák, az Oltári csajok és a Doktor Balaton című sorozatokban is. Halálhírét a dunakeszi VOKE József Attila Művelődési Központ tette közzé. A hírről elsőként a Dunakeszi Poszt számolt be szerdán, vette észre a Blikk.

Babják Annamária 1956. július 9-én született Budapesten, pályáját a Magyar Rádió Gyerekkórusában alapozta meg. Színész I. diplomáját a Holdvilág Kamaraszínház egyik előadásán szerezte, a társulatnak 1998-tól volt a tagja. Korábban játszott a Ruttkai Éva Színházban is, 2007-től pedig a dunakeszi Uray György Pinceszínház tagja, majd vezetője lett. A kétezres években Dunakeszi kulturális életének meghatározó alakjává vált, 2001-ben a VOKE József Attila Művelődési Központban indította el a Babják Színjátszó Stúdiót.

A dunakeszi művelődési központ, ahol a színésznő évtizedekig dolgozott, így búcsúzott tőle:

„Az elmúlt huszonöt esztendőben számos program, kiállításmegnyitó és közös élmény kötötte őt a művelődési központhoz és annak munkatársaihoz. Személyiségét, kisugárzását a kollektíva nagyon kedvelte, a munkáját tisztelte. Az elmúlt két évben heti szinten szembesültünk a küzdelemmel, amelyet a betegségével vívott. Bíztunk, reménykedtünk, és most nagyon nehéz elfogadni a halálhírt.”

A Dunakeszi Poszt is megemlékezett a művészről, felidézve egy nemrég készült közös munkát: „Nehezen találjuk a szavakat, hiszen nemrég még együtt készültünk az adventi meseolvasásra, ahol Babi mosolyogva sztorizgatott a felvételek között. Örömmel számoltunk be az új rendezéseiről, az odaadó tehetséggondozó munkájáról. Mindig szívesen dolgoztunk vele, a személyisége, tehetsége mindenkit elbűvölt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Történelmi rekord: 16 Oscar-jelölést kapott a vámpíros thriller, mégsem biztos a diadalmenet
Michael B. Jordan filmje tarolt a jelöléseknél, de a szakértők szerint nem ez lesz a befutó. Egy szedett-vedett vígjáték és annak rendezője ugyanis elhappolhatja előle a legfontosabb díjakat.


Történelmi rekordot döntött Ryan Coogler Bűnösök című filmje: a csütörtökön bejelentett jelölések szerint az Oscar 98 éves történetében ez az első alkotás, amely 16 jelölést kapott – írta a The Guardian. A kérdés már csak az, hogy a díjátadón mindebből mennyi válik majd valódi győzelemmé, a film ugyanis megdöntötte a Mindent Éváról, a Titanic és a Kaliforniai álom 14 jelöléses csúcsát.

A Bűnösök egy természetfeletti thriller, amelyben Michael B. Jordan ikertestvéreket alakít, akik az 1930-as évek Mississippijében bluesklubot nyitnak, miközben rasszizmussal és vámpírokkal küzdenek. A produkció eddig világszerte 368 millió dollárt hozott. A jelölések között szerepel a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb férfi főszereplő, a legjobb férfi mellékszereplő (Delroy Lindo), a legjobb női mellékszereplő (Wunmi Mosaku), valamint az Akadémia új, szereposztásért járó díja. A jelölések több egyéni rekordot is hoztak: Ruth E. Carter a jelmeztervezésért kapott jelölésével az Oscar történetének legtöbbször jelölt fekete nője lett, míg Autumn Durald Arkapaw operatőri jelölése mindössze a negyedik alkalom, hogy nőt neveznek ebben a kategóriában.

A Bűnösök legfőbb kihívója a 13 jelölést kapott Egyik csata a másik után című vígjáték lehet. Paul Thomas Andersont sokan a legjobb film és a legjobb rendező díjára is esélyesnek tartják, a legjobb női mellékszereplő kategóriában pedig Teyana Taylor a favorit. A film további három sztárját, Leonardo DiCapriót, Sean Pennt és Benicio del Torót is jelölték. Chase Infiniti meglepetésre kimaradt a legjobb női főszereplő jelöltek közül, míg a Song Sung Blue-ban szereplő Kate Hudson bejutott a mezőnybe.

Jól szerepelt Chloé Zhao Hamnet című filmje is nyolc jelöléssel, Jessie Buckley pedig a legjobb színésznő kategória egyértelmű esélyese. Paul Mescal azonban meglepetésre kimaradt a legjobb férfi mellékszereplő jelöltek közül. Zhao idén az egyetlen női rendező a jelöltek között Anderson, Coogler, Guillermo del Toro (Frankenstein) és Josh Safdie (Marty Supreme) mellett. Utóbbi film a vártnál jobban szerepelt kilenc jelöléssel, főszereplője, Timothée Chalamet pedig a legjobb férfi főszereplő díjának favoritja. Ha győz, 30 évesen ő lesz a kategória második legfiatalabb nyertese.

Csalódott lehet a csütörtöki bejelentés után Gwyneth Paltrow, aki tízéves szünet utáni visszatérése ellenére nem kapott jelölést. Hasonlóan járt Dwayne Johnson, Sydney Sweeney, George Clooney és Cynthia Erivo is. A Wicked második része egyetlen jelölést sem kapott, így elmaradt Ariana Grande széles körben várt mellékszereplő-jelölése is, és Noah Baumbach Jay Kelly című filmje is üres kézzel távozott.

Az Akadémia növekvő nemzetköziségét jelzi, hogy több kategóriában is felbukkantak feliratos filmek, például az Érzelmi érték, A titkosügynök és a Csak egy baleset. Az Érzelmi érték kilenc jelölést kapott, köztük négy színészit, A titkosügynök sztárja, Wagner Moura pedig a legjobb férfi főszereplő Oscarjának első brazil jelöltje lett.

A legjobb film kategória jelöltjei között szerepel a Bugonia, az F1, a Frankenstein, a Hamnet, a Marty Supreme, A titkosügynök, az Érzelmi érték, a Bűnösök és Az álmok vágányán is. A csaknem 11 ezer szavazó több mint egynegyede ma már az Egyesült Államokon kívülről érkezik. A tagság jóval sokszínűbb, mint egy évtizede: a Los Angeles Times 2014-es felmérése szerint a választók 94 százaléka fehér volt, ma legalább 25 százalékuk etnikai kisebbséghez tartozónak vallja magát.

A jelölések a Warner Bros. stúdiónak is győzelmet jelentenek, amely jelenleg a Netflix felvásárlási célpontja. A stúdió idén 30 jelölést kapott, 12-vel többet, mint legközelebbi versenytársa, a 18 jelöléssel álló Netflix.

Az Oscar-szavazás második szakasza február 26-án kezdődik egy új szabállyal, amely szerint a választóknak egy adott kategóriában minden jelölt filmet meg kell tekinteniük a végső kör előtt. A díjátadót március 15-én tartják, a házigazda ismét Conan O’Brien lesz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A kritikusok szerint megbukott, Rákosi le akarta cserélni – a magyar Himnusz elképesztő kálváriája
Január 22-én, a magyar kultúra napján ünnepeljük a kézirat születését, amelyet Erkel Ferenc zenéje tett teljessé 1844-ben.


Kevés nemzeti jelképben sűrűsödik annyi ellentmondás, tévhitet és érzelmet, mint a Himnusz.

Ma, január 22-én, a magyar kultúra napján ünnepeljük a kézirat születését.

Sokan nem tudják, milyen fordulatos a magyar himnusz története, ezért most összegyűjtöttünk néhány érdekességet.

Hihetetlennek tűnhet, de a Himnusz csak a rendszerváltáskor, 1989. október 23-án kapott először törvényi státuszt, amelyet 2012-től az Alaptörvény is megerősített. A nemzet énekévé válása azonban már másfél évszázaddal korábban, 1844-ben megkezdődött.

Minden a csekei magányban kezdődött, ahol Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én befejezte a verset.

A Himnusz kéziratát ma az Országos Széchényi Könyvtár nemzeti ereklyeként őrzi.

A család 1944 nyarán, a háborús pusztítástól tartva helyezte letétbe a dokumentumot, amely azóta is a könyvtár legértékesebb kincsei közé tartozik.

A dallamra a vers születését követően több mint húsz évet kellett várni.

A pesti Nemzeti Színház 1844-ben írt ki pályázatot a megzenésítésére, amelyet Erkel Ferenc egy jeligés pályaművel nyert meg.

A bemutatót 1844. július 2-án tartották a színházban, a komponálás ihletett pillanatáról pedig maga Erkel emlékezett meg később. Elmondása szerint a dallam megalkotásakor „…a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok.” Míg a Honderű kritikusa szerint „E hymnus E. úr’ egyik legsikerültebb műve…”, addig a Regélő Pesti Divatlap lesújtó véleményt fogalmazott meg:

„…a nép ajkán visszhangra nem fog találni.” Az úgynevezett nép azonban rácáfolt a kritikára.

A színházon kívüli első, igazi közösségi premierre 1844. augusztus 10-én került sor az óbudai hajógyárban, a Széchenyi gőzhajó vízrebocsátásakor. A korabeli beszámoló szerint az eseményen „Szent lelkesedés rezgé át a hallgatóságot…”.

A Himnusz könyörgő, imádságos jellege a 19. században Vörösmarty Mihály Szózatával, a nemzetet megszólító felszólítással állt párban. A két alkotás évtizedekig egymás mellett élt, a Himnusz hivatalossá tételére pedig már 1901-ben is született törvényjavaslat. „Minden művelt nemzetnek meg van az ő dalba foglalt nemzeti fohásza…” – állt az akkori indoklásban a Zenetudományi Intézet anyaga szerint.

A ma ismert, ünnepélyesebb, cintányérral és kisdobbal kiegészített hangszerelést Dohnányi Ernő véglegesítette 1938–39-ben.

Zenei szakértők szerint Erkel eredetileg egy bensőséges fohászt komponált, a későbbi romantikus hangszerelés azonban „dagályosabbá” tette. Ezzel párhuzamosan a közösségi éneklés és a 20. századi történelmi traumák lelassították a tempót, „siratósabbá” téve a karakterét. Egy 1939-es miniszteri rendelet a prozódia kérdését is rendezte, a „Hozz rá” helyett a „Hozz reá” kiejtést írva elő, amely máig visszatérő vita tárgya.

A Himnuszt a Rákosi-korszakban komoly támadás érte, amikor felvetődött egy új, „szocialista” himnusz megírásának terve Illyés Gyula szövegével és Kodály Zoltán zenéjével. Mindkét alkotó elutasította a felkérést.

Kodály Zoltánnak tulajdonított, legendásan tömör válasz mindent elárul: „Minek? Jó a régi”.

A kétszáz éves évfordulóra, 2023-ban a Magyar Nemzeti Bank 15 000 forintos ezüst és 3 000 forintos színesfém emlékérmét bocsátott ki, amelyek Kölcsey portréjával és az 1823-as évszámmal tisztelegnek az alkotás előtt.

Via Fidelio, Parlament, Magyar Nemzet


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kisebb tétek, nagyobb élmény? Megnéztük az HBO új Trónok harca-sorozata, A Hét Királyság lovagja első részét
Sárkányok nélkül is lehet izgalmas Westeros? Sőt, most talán még jobb is az élmény, mint a Sárkányok házában? Az HBO legújabb Trónok harca univerzumos sorozatpróbálkozása meglepően kicsiben gondolkodik, de éppen ettől találhat célba. Az első rész alapján ez a sorozat többet ért a Trónok harcából és George R.R. Martin könyveiből, mint elsőre hinnénk.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. január 20.



Amikor először a meghallottam, hogy George R. R. Martin új könyveket ír valami Dunk és Egg történeteiből, bevallom, kissé ambivalens érzéseim voltak. Egyrészt örültem, mert kifejezetten szórakoztató, könnyedebb hangvételű, jól fogyasztható kis ponyvákat kaptunk, másrészt ott motoszkált bennem a gondolat: vajon nem a Tűz és Jég dala rovására születnek-e ezek a történetek?

Akkoriban úgy tűnt, Martin inkább ezekkel múlatja az időt, miközben a nagy eposz sorsa továbbra is bizonytalan.

Utólag viszont el kell ismernem, hogy a kisregények pontosan azt adják, amit ígérnek: olvasmányosak, szerethetőek, és meglepően sok szívet hordoznak magukban. Ám a Tűz és Jég dala regényfolyam valószínűleg sosem fog befejeződni könyv formájában.

A sorozatadaptáció hírére az első gondolatom nagyon hasonló volt ahhoz, amit korábban a Stranger Things kapcsán éreztem: Egg karaktere, akit Dexter Sol Ansell alakít, hamar fel fog nőni, így a készítőknek nem lesz túl sok idejük befejezni a szériát.

A Dunk és Egg történetekből mindössze három kötet született eddig és készülőben van egy negyedik.

Persze, mivel George R.R. Martinról beszélünk, lehet erre időtlen időkig kell várni. Az első epizód alapján a sorozatról elmondható, hogy a feldolgozás meglehetősen hű az alapanyaghoz. Nem akarja újraértelmezni azt, nem akar többnek látszani annál, ami: egy kisebb léptékű, személyesebb lovag-történet.

A nyitány rögtön ismerős terepre vezet. 100 évvel járunk a Trónok harca történései előtt. A Targaryanek uralkodnak. Egy kóbor lovag pedig egy esős napon éppen eltemeti pótapját. Duncan (Dunk) elvesztette azt a kóbor lovagot, aki felnevelte. Szerencséjére halála előtt lovaggá ütötte Dunkot, amit bár mi nézők nem láttunk, elhisszük a nagy mamlasznak.

Innentől viseli a Ser Duncan a Magas nevet, és bár minden oka meglenne arra, hogy hátat fordítson ennek a kegyetlen életnek és jobb megélhetés után nézzen, mégis úgy dönt, próbára teszi a szerencséjét kóbor lovagként.

Útnak indul egy tornára, Ashfordba ahol azt sejteni lehet, semmi sem alakul pontosan terv szerint. Ez a kiindulópont már a könyvekben is kiválóan működött, a sorozat pedig pontosan ezt a hangulatot ragadja meg.

Peter Claffey választása Dunk szerepére telitalálat. Fizikailag is pontosan olyan, amilyennek lennie kell: hatalmas termetű, kissé esetlen, de jószándékú figura, akiben egyszerre van jelen a naivitás és az ösztönös becsület.

A kamera is szereti a színészt, a jelenléte természetes, gyönyörű kék szemei világítanak az éjszakában és nem akarja túljátszani a karakterét.

Az egész felvezetés kifejezetten hangulatos, és gyorsan egyértelművé válik, hogy ez a történet tudatosan sokkal kisebb léptékű, mint amit Westeros világától megszokhattunk.

Nem érdemes nagyívű politikai machinációkra, világot megrengető konfliktusokra számítani. Ez az évad lényegében egy lovagi torna köré épül, annak minden intrikájával, személyes drámájával és persze a Martin-féle váratlan fordulataival. Meglepetésekből, emberi tragédiákból és finoman adagolt feszültségből így sem lesz hiány, de a hangsúly egyértelműen a karaktereken marad. Az első részre főként a hangulat jutott, túl sok feszültség nem.

Egy epizód alapján nem lehet ezt feltételezni, de úgy tűnik, az HBO ezúttal talán biztosabb lóra tett, mint a Sárkányok házával.

Míg az utóbbi erősen ingadozott a látványos, de néha üres, unalmas nagyszabásúság és az érdekes karakterdráma között, itt a készítők mintha pontosan tudnák, mit akarnának elmesélni. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a Dunk és Egg könyvek sokkal több alapanyagot szolgáltak a készítőknek, mint a Sárkányok háza.

A sorozat mögött George R. R. Martin és Ira Parker állnak, ami érezhetően garancia arra, hogy a hangulat és a szellemiség hű marad az eredeti művekhez. A casting erős, a történet intimebb, a tétek kisebbek, cserébe több idő jut arra, hogy a szereplők kibontakozzanak és valóban megszerettessék magukat a nézővel.

Valójában, ez a történet nem pusztán egy kóbor lovag útkereséséről szól.

A középpontban Egg és Dunk barátsága lesz, két nagyon különböző háttérből érkező figura kapcsolata, amely lassan, természetesen mélyül el és halad egy jobb jövő irányába. Ez az érzelmi mag az, ami igazán működőképessé teszi a történetet, és ami miatt könnyű belebolondulni a könyvekbe, még akkor is, ha a világvége éppen nem forog kockán. Mégis olvastatta magát, reméljük a sorozat pedig majd nézeti magát.

A kiszivárgott epizódhosszok alapján a sorozat nézőbarát játékidőt választott: nem kell maratoni hosszúságú részekre készülni, lesz olyan, amely mindössze 30 perces. Ez kifejezetten jót tehet a tempónak, és segít elkerülni az elnyújtott, üresjáratos pillanatokat. Khmmm… Sárkányok háza.

Itt felmerül egy probléma: mi van, ha kevés lesz Dunk és Egg kalandjaiból hét darab 30-40 perces rész?

Semmi gond, legyen sikeres a sorozat és talán kapunk még többet. Jelenleg az HBO Max érdekes helyzetben van. Rengeteg jó sorozatuk van és nagyon meg kell majd válogatni, mit fognak folytatni a Netflix felvásárlás miatt. Ted Sarandos és a piros streaming óriás producerei biztos mindent ki fognak sajtolni a Warner HBO Maxos sorozataiból. Meglátjuk mi lesz Dunkékkal.

Ez az HBO második komoly kísérlete arra, hogy újra elkapja a Trónok harca varázsát. Ha az első rész nem is ígér korszakalkotó tévétörténeti pillanatokat, azt mindenképpen, hogy egy szerethető, jól működő, emberléptékű történetet kapunk Westeros világából. Lehet, most pontosan erre van a legnagyobb szükség.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk