KULT
A Rovatból

Klasszikus macska-egér párharc: bérgyilkos vs. titkosügynök – Senkiben se lehet megbízni A sakál napjában

Az Oscar-díjas Eddie Redmayne élete egyik legjobb alakítását hozza, mint a szótlan, precíz bérgyilkos, aki egyszerre vadászik áldozataira, és menekül a hatóságok elől. Igazi antihős mesterlövész puskával.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. január 30.



Újrázták A sakál napját és milyen jól tették! Frederick Forsyth 1971-es regényéből már több feldolgozás született.

Minőségben azért eléggé ingadoztak a filmek, az 1973-as verziót sokan klasszikusként emlegetik, míg az 1997-es Bruce Willis és Richard Gere nevével fémjelzett verziót nem is említik a feldolgozások között.

Tény, sok mindent változtatott az eredeti felvetéshez képest. Ám ha innen közelítenénk meg, akkor A sakál napja 2024-es verzióját se nevezhetnénk feldolgozásnak.

Ronan Bennett 10 részes minisorozata ékes példája a macska-egér játékon alapuló sorozatoknak. Amikor egyformán követjük az üldöző és az üldözött karaktert is. Címszereplőnk, a sakál (a motyogás Oscar-díjas királya, Eddie Redmayne) egy névtelen bérgyilkost alakít, aki bárkit el tud tenni láb alól.

Kíméletlenül kiszámol mindent előre, gondol minden lehetőségre, és a legjobb döntéseket hozza stresszhelyzetben. Ez a svájci óra precizitásával működő orgyilkos felkelti az MI6 egyik ügynökének, Biancanak (Lashana Lynch) figyelmét is.

A fegyverőrült kormányügynök megszállottjává válik az ismeretlen lövésznek, aki képes több kilométerről halálos lövést leadni.

Sorozatunk elején a sakált szakmai környezetében ismerhetjük meg. A szigorúan metodikusan működő, precíz gyilkológépet élmény akció közben nézni. Ennek a küldetésének végén rögtön érkezik is a következő megbízás, ám ez olyan üzletnek tűnik, ami tökéletes befejezése lehet karrierjének.

A hatalmas ajánlat egy 100 milliós célpont: egy üzletember, Ulle Dag Charles (Khalid Abdalla), aki egy olyan programot szeretne bevezetni, ami nyilvánossá teszi és visszaköveti a világ pénzmozgásait.

Ez persze az ultragazadagoknak nem tetszik, így megbízzák a sakált. Innentől a sakál történetszála erre az üzletre és pár mellékes „melóra” koncentrál. Emellett párhuzamosan követhetjük a MI6 ügynök nyomozását, hasonló precizitással párosulva. Biancának ráadásul nem csak az állami bürokráciával kell megküzdenie, de úgy tűnik van egy tégla is az ügynökségnél. Senkiben se lehet megbízni!

A két szál természetesen folyamatosan közeledik egymáshoz, egészen a fináléig, ahol is a két fél egymásnak feszül. Nem mondom, hogy lerágtam mind a tíz körmömet a sorozat nézése közben, de egyértelműen izgalmasnak nevezhető. Nem az a kimondottan feszült thriller, inkább egy abból a nyomasztó, lassú fajtából.

David Fincher műveihez tudnám hasonlítani.

A szótlan gyilkos módszereit, áldozatait szinte szakmai szemmel mutatják be, majd átváltunk a „jók” oldalára, ahol szintén megkérdőjelezhetően működik morális iránytű. Mondhatnám, hogy egyszerre drukkolunk azért, hogy elfogják a gyilkost, és azért, hogy megússza a sakál, de ez nem így van. Eddie Redmayne még kevés szóval is köröket ver Lashana Lynchre. Nemcsak mert jobb színész – bár azért is –, hanem mert jobban írták meg, így karaktere sokkal közelebb kerül a nézőhöz. Hiába tűnik egyszerűnek, kegyetlennek és érzéketlennek, rengeteg érzelem van minden arcrezdülése mögött. Ráadásul úgy marad szimpatikus, hogy közben szörnyűségeket csinál. Míg az MI6 ügynököt egy munkamániás, nem túl szimpatikus, szinte irritáló karakternek ábrázolják.

A nő még a családjának szétesése árán is el akarja kapni a mesterlövészt.

Értem az okot, amiért ehhez az írói fogáshoz nyúltak, (spoiler lenne, ezért nem fejtem ki…) az utolsó részt figyelembe véve, de nem tartom jó megoldásnak. Túlságosan a sakál oldalára áll a néző. A bérgyilkos történetszála mellett ráadásul a nyomozás kimondottan unalmasnak tűnik. Mondom ezt úgy, hogy amúgy is egy lassú sorozatról beszélünk.

Egy biztos, a színészek terén nem lőttek mellé. Lashana Lynch a James Bond-filmek után itt is megmutatta, hogy bátran lehet neki adni egy kemény női szerepet.

Eddie Redmayne-t már dicsértem, tovább nem akarom húzni vele az időt, de ő a SAKÁL nagybetűvel.

Chukwudi Iwuji, mint MI6 főnök hozza a kötelezőt, őt sokan a Galaxis őrzői 3 főgonoszaként ismerhették. Úrsula Coberó gyönyörű és összetett karaktert hoz, mint a sakál szerelmének tárgya. Charles Dance-t pedig öröm látni, bármilyen szerepben, még ha oly apróban is, mint a gazdag üzletember, aki felbérli az orgyilkost. A színészekkel nincs baj, inkább a forgatókönyvben lelni fel némi hibát, ami a karakterek szórványos logikátlan döntéseiért felel.

Vicces volt látni, ahogy Budapest is egy szereplő a sorozatban. Egyszer Párizst, máskor Münchent, de még a tengerparti Tallinnt is alakítja fővárosunk. Sőt még önmagát is, hiszen több rész Magyarországon játszódik a történet szerint is, nemcsak itt forgatták. Sok híresebb magyar színész is felbukkan kisebb-nagyobb szerepben.

Maga a történet végig érdekes marad, bár én a 10 részt sokallom, hiába akadtak kiemelkedő pillanatai, a közepe felé kissé leül a lendület, és sokszor az írói „szerencsének” és forgatókönyvpáncélnak köszönheti főhősünk, vagyis antihősünk, hogy megússza a halált/börtönt.

Az elején azért is írtam, hogy nem tekinteném szigorúan feldolgozásnak a sorozatot, mert nagyon sok mindent megváltoztattak. Egyrészt a jelenben járunk, így a fő célpont értelemszerűen nem Charles de Gaulle francia elnök, hanem egy techmilliárdos. Az üzenetet erősen képünkbe tolják a sok politikai gyilkosságon keresztül. A gyilkos is sokkal emberibb, a könyves sakál senkit nem kímélt meg. Ez a sakál legalább annyira különbözik az alapanyagtól, mint a 97-es verzió, és mégis ezt közelebbinek érzem a könyvhöz, mint a Bruce Willis-változatot. Valószínűleg az alaphangulata lehet az oka.

Egyelőre úgy tűnik, siker lesz a 2024-es változat, úgyhogy várható belőle egy második évad. Nem érzem elvesztegetett időnek, amit megkívánt a sorozat.

Eddie Redmayne játéka egyedül megérte, hogy kövessük a politikai gyilkosságok történetét.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kezdjen bele Ronan Bennett sorozatába. Megéri. A sakál napja teljes első szezonja megtekinthető magyar szinkronnal és budapesti látképpel a SkyShowtime streamingszolgáltató műsorán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Nem egy árváról, hanem az egész elárvult országról szól Nemes Jeles László új filmje
Az Oscar-díjas rendező (ezúttal Nemes László néven) új filmjében saját családja történetén keresztül mutatja be, hogy próbált magára találni az ország 56' után. Az Árvában a nagyszerű főszereplők mellett Iványi Gábor is feltűnik egy kameo erejéig.


(A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZHAT)

Rögtön az elején szeretném tisztázni a film címét, mert már látni, hogy rengeteg helyen rosszul szerepel.

Tehát helyesen: Árva – így, névelő nélkül.

Nemes Jeles László életművében kiemelt szerepe van a most bemutatott Andornak, hiszen saját családja, egészen pontosan édesapja történetét vitte filmvászonra. Jeles Andrást is foglalkoztatta a megfilmesítés lehetősége, de ő végül nem tudta elkészíteni a saját változatát. Fia szerint kellett az egy generációnyi távolság a történtektől ahhoz, hogy fel lehessen dolgozni.

A film története szerint Andor (Barabás Bojtorján) a második világháború urán négy éves koráig egy árvaházban élt, amit azonban az államosítások során bezárnak. Andornak szerencséje van társaihoz képest, akik állami otthonokba kerülnek át: ő csak félárva, és édesanyja, Klára (Waskovics Andrea) eljön érte, hogy magához vegye. Andor úgy tudja, apja egy Hirsch nevű zsidó jegyügynök volt, de koncentrációs táborba hurcolták. Miután a férfi haláláról nem győződhettek meg minden kétséget kizáróan, Andor egyre csak várja édesapja visszatérését.

Klára és Andor kapcsolata nem szokványos anya-fia viszony. A háború árnyékában annyira nem egyedi eset, hogy egy nő árvaházba adja gyermekét, de érezzük, hogy itt nem a nélkülözés az elsődleges ok. Klára próbál helytállni anyaként, rendesen bánni Andorral, de kettejük interakcióiból hiányzik az igazi anyai gyöngédség.

Csak lassan értjük meg ennek vérfagyasztó okait…

Közben telik az idő. Az 56'-os forradalom utáni hónapokban járunk. Rendkívül feszült a légkör, a város romokban, a hatóságok bárkit, bármiért vegzálhatnak. Akárki lehet besúgó, az emberek kétszer is meggondolják, kinyissák-e a szájukat.

Andornak csupán két igazán közeli barátja van. Iskolatársa, Sári (Szabó Elíz), akinek a bátyja, Tamás (Soma Sándor) részt vett a forradalomban és most egy pincében bujkál a hatóságok elől, illetve a pantomimes Géza (a Nemes-Jeles mindhárom filmjében szereplő Marcin Czarnik), aki Hirsch legjobb barátjaként szárnya alá veszi a félárvát.

Andor élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik Klára múltjából Berend, a hentes (Grégory Gadebois egészen hihetetlen alakítása), akiről az anyja sokáig nem mondja meg az igazat. A könnyen dühbe guruló férfi egyre nagyobb részt követel magának Klára és Andor életéből. Bár Berend tud kedves és figyelmes lenni, de ha elönti a düh, senki és semmi nincs biztonságban tőle. Andor fél tőle, és elhatározza, hogy bármi áron megszabadítja tőle a családját. Miközben kamaszos dühe egye szélsőségesebb tettekre viszi, apránként fény derül a múlt nyomasztó titkaira, amiben az a legfélelmetesebb, hogy teljesen átírja Andor identitását és jövőjét.

A film tulajdonképpen Andor személyes forradalmát mutatja be 56' árnyékában, és ily módon a forradalom metaforájává válik. Elgondolkoztatja az embert, mit is jelent pontosan a bukás és a győzelem.

Talán ezért is lett a film címe Árva, névelő nélkül, mert nem egy árváról szól, hanem az egész elárvult országról.

A filmet Nemes Lászlóként jegyző rendező mesterien bánik a fényekkel és a plánokkal, a beszűkített terekkel, hogy megteremtse az ötvenes évek fojtogató miliőjét. A korfestésben nem csak a jelmezek és a technika segítségével feljavított díszletek segítenek, hanem a műgonddal kidolgozott, apró részletek is. Ily módon pedig a film arra is alkalmas, hogy kicsit megismerjük az akkori mindennapokat. A tujázás, az 56'-ban szétlőtt házak romjain játszó gyerekek, a mozi nézőterén dohányzó emberek és a szünet, amikor mutatványosok szórakoztatják az embert csak néhány apróság abból, amit az alkotók felvillantottak 1957 miliőjéből. A rendező és Erdély Mátyás operatőr precízen megkoreografált, hosszú snittekkel teszi még életszerűbbé, még átélhetőbbé a történetet.

Barabás Bojtorjánt több hónapnyi intenzív casting során találták meg Andor szerepére. Bojtorján a sajtótájékoztatón azt mondta, nem készült sohasem színészi pályára, de a film gyökeresen megváltoztatta az elképzeléseit.

Nemes-Jeles szerint Bojtorján igazi őstehetség, akivel nagyon könnyű volt együtt dolgozni, mert ahogy elindult a kamera, rögtön Andorrá változott.

Waskovics Andrea azon színésznők közé tartozik, akik teljesen fel tudnak oldódni a szerepben. Ha meg akartok győződni róla, nézzék meg a Vígszínház előadásaiban. A Letargiában például tökéletes gimnazistává változik, bármelyik középiskolában be tudna olvadni és az embernek eszébe sem jut, hogy egy érett, felnőtt nőt lát. A filmben nagyon érzékenyen hozza a szerencsétlen sorsú anyát, aki a háborúban elvesztette férjét, élete szerelmét, és az anyaságot sem képes a maga teljes gyönyörűségében megélni, mert fia a traumák élő mementója.

A film egyik nagy meglepetése a Sára nagypapáját alakító Iványi Gábor, aki kiválóan alakítja a bölcs zsidó öregembert.

Alighanem Iványi saját, személyes hitelessége és kisugárzása az, ami több mint alkalmassá teszi erre a szerepre.

(Iványi szerepeltetéséről bővebben is mesélt nekem a rendező, a vele készült interjút is hamarosan olvashatják majd a Szeretlek Magyarországon.)

Végére hagytam a Berendet alakító Grégory Gadebois-t, aki egészen elképesztő teljesítményt nyújt. Először is szenzációsan hozza a durva hentes alakját. Az efféle figurák a filmekben nagyon könnyen válnak egydimenzióssá: narcisztikus, brutális állatok, akiknek egyetlen jellemvonása az erőszakosság. De Berend nem ilyen, sokszor elhisszük neki, hogy őszintén vágyik a fiú szeretetére, elfogadására, és bizonyosan pillanatokban, amikor azt várnánk, hogy robban, a leggyöngébb oldalát mutatja. Ehhez nyilván szükséges a remek forgatókönyv is, de Gadebois alakítása is.

A legnagyobb fegyvertény azonban mégsem ez, hanem az, hogy a francia színész a szerep kedvéért megtanult magyarul. Igen, a filmben nem szinkronhangot hallunk, Gadebois maga beszél tökéletes, akcentusmentes magyarsággal, ami valami egészen egyedülálló teljesítmény.

Nincs tökéletes film, így az Árva sem az, lehet találni benne apró koszokat. Bennem például hiányérzetet hagyott, hogy nem tudjuk meg, pontosan mi volt Klára motivációja arra, hogy mégis magához vegye a fiát. De fölöslegesnek érzem a szőrszálhasogatást. Ha vannak is apró szépséghibák, azok csak még inkább kiemelik a nagy egész értékeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk