KULT

Klasszikus macska-egér párharc: bérgyilkos vs. titkosügynök – Senkiben se lehet megbízni A sakál napjában

Az Oscar-díjas Eddie Redmayne élete egyik legjobb alakítását hozza, mint a szótlan, precíz bérgyilkos, aki egyszerre vadászik áldozataira, és menekül a hatóságok elől. Igazi antihős mesterlövész puskával.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. január 30.



Újrázták A sakál napját és milyen jól tették! Frederick Forsyth 1971-es regényéből már több feldolgozás született.

Minőségben azért eléggé ingadoztak a filmek, az 1973-as verziót sokan klasszikusként emlegetik, míg az 1997-es Bruce Willis és Richard Gere nevével fémjelzett verziót nem is említik a feldolgozások között.

Tény, sok mindent változtatott az eredeti felvetéshez képest. Ám ha innen közelítenénk meg, akkor A sakál napja 2024-es verzióját se nevezhetnénk feldolgozásnak.

Ronan Bennett 10 részes minisorozata ékes példája a macska-egér játékon alapuló sorozatoknak. Amikor egyformán követjük az üldöző és az üldözött karaktert is. Címszereplőnk, a sakál (a motyogás Oscar-díjas királya, Eddie Redmayne) egy névtelen bérgyilkost alakít, aki bárkit el tud tenni láb alól.

Kíméletlenül kiszámol mindent előre, gondol minden lehetőségre, és a legjobb döntéseket hozza stresszhelyzetben. Ez a svájci óra precizitásával működő orgyilkos felkelti az MI6 egyik ügynökének, Biancanak (Lashana Lynch) figyelmét is.

A fegyverőrült kormányügynök megszállottjává válik az ismeretlen lövésznek, aki képes több kilométerről halálos lövést leadni.

Sorozatunk elején a sakált szakmai környezetében ismerhetjük meg. A szigorúan metodikusan működő, precíz gyilkológépet élmény akció közben nézni. Ennek a küldetésének végén rögtön érkezik is a következő megbízás, ám ez olyan üzletnek tűnik, ami tökéletes befejezése lehet karrierjének.

A hatalmas ajánlat egy 100 milliós célpont: egy üzletember, Ulle Dag Charles (Khalid Abdalla), aki egy olyan programot szeretne bevezetni, ami nyilvánossá teszi és visszaköveti a világ pénzmozgásait.

Ez persze az ultragazadagoknak nem tetszik, így megbízzák a sakált. Innentől a sakál történetszála erre az üzletre és pár mellékes „melóra” koncentrál. Emellett párhuzamosan követhetjük a MI6 ügynök nyomozását, hasonló precizitással párosulva. Biancának ráadásul nem csak az állami bürokráciával kell megküzdenie, de úgy tűnik van egy tégla is az ügynökségnél. Senkiben se lehet megbízni!

A két szál természetesen folyamatosan közeledik egymáshoz, egészen a fináléig, ahol is a két fél egymásnak feszül. Nem mondom, hogy lerágtam mind a tíz körmömet a sorozat nézése közben, de egyértelműen izgalmasnak nevezhető. Nem az a kimondottan feszült thriller, inkább egy abból a nyomasztó, lassú fajtából.

David Fincher műveihez tudnám hasonlítani.

A szótlan gyilkos módszereit, áldozatait szinte szakmai szemmel mutatják be, majd átváltunk a „jók” oldalára, ahol szintén megkérdőjelezhetően működik morális iránytű. Mondhatnám, hogy egyszerre drukkolunk azért, hogy elfogják a gyilkost, és azért, hogy megússza a sakál, de ez nem így van. Eddie Redmayne még kevés szóval is köröket ver Lashana Lynchre. Nemcsak mert jobb színész – bár azért is –, hanem mert jobban írták meg, így karaktere sokkal közelebb kerül a nézőhöz. Hiába tűnik egyszerűnek, kegyetlennek és érzéketlennek, rengeteg érzelem van minden arcrezdülése mögött. Ráadásul úgy marad szimpatikus, hogy közben szörnyűségeket csinál. Míg az MI6 ügynököt egy munkamániás, nem túl szimpatikus, szinte irritáló karakternek ábrázolják.

A nő még a családjának szétesése árán is el akarja kapni a mesterlövészt.

Értem az okot, amiért ehhez az írói fogáshoz nyúltak, (spoiler lenne, ezért nem fejtem ki…) az utolsó részt figyelembe véve, de nem tartom jó megoldásnak. Túlságosan a sakál oldalára áll a néző. A bérgyilkos történetszála mellett ráadásul a nyomozás kimondottan unalmasnak tűnik. Mondom ezt úgy, hogy amúgy is egy lassú sorozatról beszélünk.

Egy biztos, a színészek terén nem lőttek mellé. Lashana Lynch a James Bond-filmek után itt is megmutatta, hogy bátran lehet neki adni egy kemény női szerepet.

Eddie Redmayne-t már dicsértem, tovább nem akarom húzni vele az időt, de ő a SAKÁL nagybetűvel.

Chukwudi Iwuji, mint MI6 főnök hozza a kötelezőt, őt sokan a Galaxis őrzői 3 főgonoszaként ismerhették. Úrsula Coberó gyönyörű és összetett karaktert hoz, mint a sakál szerelmének tárgya. Charles Dance-t pedig öröm látni, bármilyen szerepben, még ha oly apróban is, mint a gazdag üzletember, aki felbérli az orgyilkost. A színészekkel nincs baj, inkább a forgatókönyvben lelni fel némi hibát, ami a karakterek szórványos logikátlan döntéseiért felel.

Vicces volt látni, ahogy Budapest is egy szereplő a sorozatban. Egyszer Párizst, máskor Münchent, de még a tengerparti Tallinnt is alakítja fővárosunk. Sőt még önmagát is, hiszen több rész Magyarországon játszódik a történet szerint is, nemcsak itt forgatták. Sok híresebb magyar színész is felbukkan kisebb-nagyobb szerepben.

Maga a történet végig érdekes marad, bár én a 10 részt sokallom, hiába akadtak kiemelkedő pillanatai, a közepe felé kissé leül a lendület, és sokszor az írói „szerencsének” és forgatókönyvpáncélnak köszönheti főhősünk, vagyis antihősünk, hogy megússza a halált/börtönt.

Az elején azért is írtam, hogy nem tekinteném szigorúan feldolgozásnak a sorozatot, mert nagyon sok mindent megváltoztattak. Egyrészt a jelenben járunk, így a fő célpont értelemszerűen nem Charles de Gaulle francia elnök, hanem egy techmilliárdos. Az üzenetet erősen képünkbe tolják a sok politikai gyilkosságon keresztül. A gyilkos is sokkal emberibb, a könyves sakál senkit nem kímélt meg. Ez a sakál legalább annyira különbözik az alapanyagtól, mint a 97-es verzió, és mégis ezt közelebbinek érzem a könyvhöz, mint a Bruce Willis-változatot. Valószínűleg az alaphangulata lehet az oka.

Egyelőre úgy tűnik, siker lesz a 2024-es változat, úgyhogy várható belőle egy második évad. Nem érzem elvesztegetett időnek, amit megkívánt a sorozat.

Eddie Redmayne játéka egyedül megérte, hogy kövessük a politikai gyilkosságok történetét.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kezdjen bele Ronan Bennett sorozatába. Megéri. A sakál napja teljes első szezonja megtekinthető magyar szinkronnal és budapesti látképpel a SkyShowtime streamingszolgáltató műsorán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: