Utazók: Jennifer Lawrence és Chris Pratt románcán kiakadt a fél világsajtó
Jennifer Lawrence és Chris Pratt legújabb tudományos-fantasztikus románca az év egyik legnagyobb blockbusterének ígérkezett, ehelyett kibukott rajta a fél világsajtó. Hogy miért, azt nehéz lenne egy kulcsfontosságú fordulat ismertetése nélkül kitárgyalni, úgyhogy az alábbiakban mi is lelőjük a film (egyik) poénját. Írásunk tehát spoileres!
Az Utazók a távoli jövőben játszódik, amikor az emberiség megkezdi az elérhető távolságban lévő, lakható bolygók gyarmatosítását. Az Avalon nevű űrhajó éppen egy ilyen gyarmatbolygóra tart 5259 hibernált utasával a fedélzeten, amikor hiba csúszik a rendszerbe, és az egyik utas, Jim (Chris Pratt) idő előtt felébred. A férfi egyes egyedül találja magát a hatalmas űrhajón, amely csak 90 év múlva ér majd célba. Mivel semmilyen segítségben nem reménykedhet, Jim saját erejéből próbálja meg megoldani a helyzetet, de ahogy telnek a hónapok, egyre világosabbá válik, hogy nem létezik elérhető megoldás,
egész életét egy kihalt űrhajón fogja leélni, és teljesen egyedül fog meghalni.
Az őrület határán álló Jim már az öngyilkosságot fontolgatja, amikor beleszeret az egyik lefagyasztott utasba, Aurorába (Jennifer Lawrence), hosszas tépelődés után pedig úgy dönt, hogy felébreszti a lányt, amivel
gyakorlatilag halálra ítéli őt.
Hogy a helyzetet fokozza, az ébredésének okairól mit sem sejtő lányt lassan el is csábítja.
Ahelyett azonban, hogy a film kibontaná ezt a meglehetősen hátborzongató alaphelyzetet, az Utazók a sci-fis felütés után egy kényelmes romantikus komédiává vedlik vissza, ahol nincs helye az ilyen volumenű morális kérdések boncolgatásának. Jim tettére persze fény derül, de az egymásra utalt páros viszonylag hamar túllendül ezen az apró kis részleten. A nemzetközi sajtó gusztustalannak és felháborítónak nevezte, ahogyan a film elbagatellizálja ezt az erkölcsileg igencsak problémásnak nevezhető fordulatot, amelyet egyébként az előzetesektől a sajtóanyagokig a komplett marketingkampány titokban tartott – talán nem is véletlenül.
Szó, ami szó, ez a megoldás valóban nagyon rossz szájízt hagy maga után, de hozzá kell tennünk, hogy a film a játékidő előre haladtával egyébként is egyre közhelyesebbé és silányabbá válik. Az izgalmas, tudományos-fantasztikus nyitány után a már említett morális dilemma is elférne egy ennél sokkal komolyabb független sci-fiben, a történet második fele azonban a legdurvább hollywoodi közhelyekhez fordul. Sci-fi, romantikus vígjáték, majd akciófilm: mintha az alkotók csak félúton döbbentek volna rá, hogy egy 100 millió dolláros gigaprojektet forgatásán vannak, és ideje kicsit a nagyközönség ízlésére hangolni a filmet. Jómagam a fókuszálatlan történetmesélésnek rónám fel azt is, hogy a sokak által kifogásolt szálat sem fejtették ki azzal a mélységgel, amit a téma egyébként megkövetelt volna.
Ez azért is kár, mert egyébként egy meglepően élvezetes filmről van szó. Jennifer Lawrence és Chris Pratt annyira jók együtt, hogy már-már a nyomasztó alapszituációról is képesek vagyunk megfeledkezni a társaságukban, a látvány elsőosztályú, a történet pedig van olyan izgalmas, hogy a kétórás játékidő alatt egy percig se unatkozzunk. Csak attól az érzéstől nem tudunk szabadulni, hogy mennyivel jobb filmet is kaphattunk volna, ha a forgatókönyv nem hagyná megválaszolatlanul a legizgalmasabb kérdéseket.
A filmet január 12-től játsszák a magyar mozik.
Képek: Intercom
Ha tetszett a kritika, kattints a megosztásra!