KULT

Ki gondol szex közben az abortuszra? Kritika a Soha, néha, mindig című filmről

Mit kezdhet egy nem kívánt terhességgel egy kamaszlány egy amerikai kisvárosban, ha az őt körülvevő felnőttektől semmilyen segítségre nem számíthat?

Link másolása

Ezt a kérdést járja körül a függetlenfilmes Eliza Hittman harmadik játékfilmjében, ami a BBC támogatásával készült és Ezüst Medvét nyert a Berlinálén. A Soha, néha, mindig a Covid miatt csak két évvel a nemzetközi premierje után jutott el a magyar mozikba, de az általa felvetett problémák soha nem voltak annyira aktuálisak, mint most.

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáról ugyanis éppen a napokban szivárgott ki egy dokumentum, amely szerint a bírák idén júliusban hatályon kívül helyezhetik azt a határozatot, ami megadja az amerikai nőknek az első trimeszterben biztonságosan elvégezhető abortuszhoz való jogot.

Ha érvénytelenítik az 1973-ban, a Roe kontra Wade ügyben született történelmi jelentőségű határozatot, az lényegében azt eredményezi, hogy az államok maguk dönthetnek arról, engedélyezik-e a terhességmegszakítást. Nem nehéz kitalálni, hogy a konzervatív, trumpista államokban élő nőkre milyen sors vár, ha ez bekövetkezik.

A tizenhét éves Autumn (Sidney Flanigan) egy pennsylvaniai városkában él az anyjával, a kishúgával és a nevelőapjával. Az anyja bármennyire igyekszik elég figyelmet szentelni neki, nem nagyon találja hozzá a hangot, a nevelőapja pedig látványosan utálja és lenézi a kamaszlányt. Nem véletlen, hogy amikor Autumn számára nyilvánvalóvá válik, hogy teherbe esett, egyikükhöz sem fordul segítségért. Az első reakciója, hogy ziherejsztűvel orrpiercinget csinál magának és csak ezután keres fel egy helyi anyaközpontot.

Ahol bár nagyon segítőkészek, abortuszellenes videókat mutogatnak neki és az örökbeadásról kezdik győzködni, ami, bár nincs kimondva, de egyértelmű, hogy Autumn számára nem opció. Hogy miért, arról a verbalitás szintjén nem esik szó, ahogy arról sem, hogyan került a lány ebbe a helyzetbe. Hittman nem keres felelősöket. Nem tudjuk meg, hogy Autumn kitől és milyen körülmények között esett teherbe, egyszerűen azért, mert nem ez a lényeg.

Hanem az, hogy egy gyereklány hogyan tudja a saját kezébe kell venni az életét, ha nincsen segítsége, és a társadalom jelentős része is rajta verné el a port. Autumn valószínűleg nem akar az anyja sorsára jutni és nem akar az a szegény lány sem lenni, akire ujjal mutogatnak. Szabad akar lenni és a saját életét élni, ennek pedig ára van. Egyetlen szövetségesével, az unokatestvérével elindul hát New Yorkba, egy fiatal lányokon segítő magánklinikára.

Elsőre egészen szokatlan, hogy Hittman mennyire keveset beszélteti a szereplőit. Párbeszédek helyett erős gesztusokkal és nagyon jól eltalált szimbolikus mozzanatokkal dolgozik. Olyanokkal, mint a már említett ziherejsztűs orrlyukasztás vagy Autumn éneklése a gimnáziumi színpadon, ahol előadás közben lekurvázza egy srác, de senki nem tesz semmit, beleértve a saját szüleit is.

Ám amikor a szereplők megszólalnak, mondataiknak elképesztő erejük van. Így lesz egyértelműen az a jelenet a film csúcspontja, amiben Autumn-nak, miután sok viszontagság után végre eljut egy manhattani abortuszklinikára, a vizsgálat keretében különféle kérdéseket tesznek fel, a lánynak pedig (innen jön a film címe) a soha, ritkán, néha és mindig szavakkal kell válaszolnia. A kérdések között pedig olyanok szerepelnek például, hogy kényszerítették-e valaha szexuális együttlétre akaratán kívül vagy hogy mindig használt-e a partnere óvszert szeretkezésnél.

Sokáig nem tartottam magam különösebben nagy feministának. Átlagos szinten persze mindig foglalkoztattak a nőjogi kérdések, de nem jártam tüntetésekre, nem írogattam fórumokra és hasonlók. Aztán amikor megszületett a második fiam, és ott feküdtem a szülőágyon, a választott orvosom, egy menő budai sztárdoki gratulált a babához. A férjemnek. Nem nekem. Azért hozzám is volt egy-két szava, flegmán odavetette nekem, hogy a hisztim miatt majdnem megcsászározott.

Ott és akkor döbbentem rá, hogy nagyon nem jól van ez így, hogy a férfiak mondják meg nekünk, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetekben miként kellene döntenünk, és hogyan illene viselkednünk.

És nonszensz, hogy a nők reprodukciós egészséghez való jogáról és a saját testükről is a férfiak döntsenek. Nem egy olyan nőt ismerek, akit a barátja vagy a férje küldött el abortuszra. És nem egy olyat is, akinek a barátja vagy a férje vallási, morális vagy egyéb okokból megtiltotta, hogy véget vessen a nem a megfelelő időben jött terhességének.

Szerencsére én még nem kerültem ilyen helyzetbe, és soha nem kellett meghoznom azt a rettenetesen nehéz döntést sem, hogy vállalok-e egy nem kívánt babát. De álszent és hazug lennék, ha nem ismerném be, hogy – a barátnőim többségéhez hasonlóan – bizony nálam is voltak olyan pillanatok, amikor rezgett a léc. Amikor tudtam, hogy ha most kéne döntenem, akkor talán a megszakítás lenne a legkézenfekvőbb megoldás. És bizony a terhességi genetikai vizsgálatoknál is minden alkalommal végigfuttattam magamban, hogy ha rossz eredményt kapok, nem biztos, hogy megtartom a babát.

Az abortusz nagyon nem vidám dolog. Többnyire nem azért döntenek mellette a nők, mert unatkoznak és jó dolgukban nem tudnak mit kezdeni magukkal. Érzelmileg és fizikailag is brutálisan megterhelő, de minden következményével együtt is legalább egy választható opció.

Mármint bizonyos országokban. Mert például Közép- és Dél-Amerikában a biztonságos terhességmegszakításhoz való jogot illetően középkori állapotok uralkodnak, Salvadorban például még a spontán vetélést is börtönnel büntetik.

De nem kell elmennünk odáig, elég, ha szemünket a közeli haverokra, a lengyelekre vetjük, ahol rendszeresen halnak meg nők elhalt magzat okozta szeptikus sokk következtében, és ahol sírószobákat biztosítanak a már magzati korban felfedezett, élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenességgel született babákat megszülni kényszerülő anyáknak. Ez lenne az a bizonyos élethez való jog, amivel a templomba járó, konzervatív honatyák annyira szeretnek dobálózni.

A Soha, néha, mindig egy másik élethez való jogról szól. A saját életünkhöz való jogról. És arról, hogy néha sajnos elkerülhetetlenül választani kell a kettő között.

Soha, néha, mindig

Amerikai dráma, 2020, 101 perc

Rendezte: Eliza Hittman

Főszereplők: Sidney Flanigan, Talia Ryder

Hazai bemutató: 2022. május 5.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Premier: „Síneken guruló no-go zóna” – A négyes-hatos villamosról írt dalt a Bankrupt
Az utóbbi pár évben egymás után hozták ki a társadalomkritikus slágereket, most szerettek volna kicsit elszakadni a politikai témáktól, de csak félig sikerült.

Link másolása

A négyes-hatos villamos lenyűgöző élővilágát már-már Sir David Attenborough-t idéző aprólékossággal mutatja be a Bankrupt új slágere. Az Interrupters-féle lendületes, modern ska-punk vonalat képviselő szám refrénje garantáltan meg fog ragadni mindenkiben, aki kénytelen rendszeresen igénybe venni a körúti fegyencjárat szolgáltatásait.

A számhoz készült montázsvideó ezúttal a tömegközlekedési akciójelenetek tematikájára épül, és hogy minden igényt kielégítsenek, ehhez a számhoz is készült angol változat.

„Az elmúlt másfél évben sorozatban kihozott virális társadalomkritikus slágerek (Keresett a Feri, Viktorland, A hülyeség ára, Illiberal Holiday, Hol van a pénz?) után szerettünk volna kicsit elszakadni a politikai témáktól. De amikor realizáltuk, hogy pont az önkormányzati kampány közepére esik majd a megjelenés, muszáj volt ebbe is beletenni pár sort arról, hogy ígérhet bárki bármit, a négyes-hatos ilyen marad. És ha már így alakult, belekerült Budapest legádázabb ellensége is” – meséli a csapat frontembere, Sarkadi Balázs.

Négyes-Hatos:

Four-Six:

A zenekart legközelebb május 11-én Veszprémben, a Teremben, utána pedig június 1-én Budapesten, az Instantban lehet élőben megnézni.

A zseniális borító Vass Richárd munkája, a kiváló hangzásról pedig ezúttal is Botlik Mátyás (Grenma Stúdió) gondoskodott.


Link másolása
KÖVESS MINKET: