KULT
A Rovatból

Keményebb a 76 éves Sylvester Stallone az első sorozatában, mint valaha – Tulsa királya-kritika

A maffia Tulsán kínálja az aranyéletet hozó melót a börtönből frissen szabadult Slynak, aki nyolcvan felé is pillanatok alatt móresre tanítja az ifjú titánokat. Humor, akció, dráma, van itt minden!

Link másolása

Taylor Sheridan nevét szerencsére egyre több néző jegyzi meg, ami nem csoda, hiszen egyre több sorozat és film fő- vagy végefőcímében találkozhatunk vele. Bár színészként kezdte a karrierjét (pl. ő volt a Kemény motorosok David Hale seriffhelyettese vagy a Veronica Mars Danny Boydja), 2015-ben felcsapott forgatókönyvírónak, és milyen jól tette! Első munkája mindjárt a Sicario – A bérgyilkos volt, amiből Denis Villeneuve forgatott kiváló filmet, majd összedobta A préri urai című neowestern szkriptjét, amiért Oscar-díjra is jelölték 2017-ben. S bár rendezőként korábban, 2011-ben kipróbálta már magát az Ampulla című felejthető horrorral, 2017 óta már e posztjában is elismertnek számít, a Wind River – Gyilkos nyomonnal legalábbis direktorként is vállára emelte a szakma.

Majd 2018-ban belecsapott a sorozatos lecsóba is, a Yellowstone lett az első általa kreált széria, amelynek töretlen sikerét kellőképp bizonyítja, hogy már az 5. évadánál jár (hosszú időre lekötötte hát Kevin Costnert), sőt, immár két előzmény/spin-off-sorozat is készült hozzá: a 2021-ben startolt 1883 Sam Elliott-tal, valamint a tavaly indult 1923 Harrison Forddal.

Bizony, ilyen kaliberű sztárok csatlakoznak Sheridanhoz, ha belefog valamibe.

Közben írt néhány jellegtelenebb filmet is (Bűntudat nélkül, Akik az életemre törnek – ez utóbbit rendezte is), ám most úgy tűnik, a sorozatipar mellett tette le a voksát, a fenti szériákon kívül ugyanis két másik produkciót is jegyez a közelmúltból: a Jeremy Renner-féle Kingstown polgármesterét, valamint a Tulsa királyát, amihez sikerült megnyernie magát Rockyt, Rambót, John Spartant és Barney Rosst, vagyis mindannyiunk Sylvester Stallone-ját, aki először bólintott rá egy szkriptelt sorozat főszerepére. Korábban ugyanis csak vendégszerepléseket vállalt (például a Las Vegasban).

Sheridan állítólag egy hét alatt dolgozta ki a Tulsa királya sztoriját, írta meg a pilotepizódot, és szervezte le fő sztárnak Stallone-t.

Majd felkérte showrunnernek Terence Wintert, akinek filmográfiájában olyan írói bejegyzések találhatók, mint a Maffiózók, A Wall Street farkasa (ezért Oscarra is jelölték), a Gengszterkorzó vagy a Bakelit. Winter és Sheridan pedig ezúttal egy újabb maffiasztorit hoztak össze, csak jóval több humorral öntötték nyakon.

A címbeli Tulsa királya pedig nem más, mint Dwight „A Tábornok” Manfredi (Stallone), egy New York-i maffiacsalád capója, aki 25 évet töltött börtönben, hogy védje a família fejét. Frissen szabadulva pedig új terepet kap: az isten háta mögötti, oklahomai Tulsába száműz… küldik, hogy ott építse ki jól tejelő birodalmát. Úgy tűnik, Hollywoodban, ha messzire kell paterolni valakit, akkor Tulsa jöhet szóba, hiszen a Jóbarátok Chandlerét is ide kényszeríti a melója, távol a drága New Yorkjától. Dwight azonban nem ijed meg a feladattól, s bár egyedül érkezik oda, és senkit sem ismer, pillanatokon belül bekerül a (legális) marihuánabizniszbe, később pedig persze menetrendszerűen érkeznek a nem legális balhék is… A helyzetet ugyanakkor az sem javítja, hogy feldühíti a helyi motorosbanda fejét, és elkezd kavarni egy nála kábé 25 évvel fiatalabb, dögös ATF-ügynökkel (szövetségi rendőri szerv az USA-ban).

A Tulsa királya 2022. november 13-én indult az USA-ban a Paramount+-on, így nálunk a Paramount-tartalmakat is magába foglaló SkyShowtime-on lehet nyomon követni. S bár odaát január 8-án már lement az utolsó, 9. rész is, itthon kis csúszással hétről hétre érkeznek az epizódok, így ezen írás is csupán az első 5 rész alapján készült. Igaz, már egyetlen etap is elegendő volt ahhoz, hogy szőröstül-bőröstül berántsa jelen sorok szerzőjét.

Stallone-t ugyanis mindig élmény nézni. Akkor is, ha kivénhedt, de még mindig az ereje (és dumája) teljében lévő maffiózót alakít, akit nem lehet nem szeretni.

Tudjuk, hogy bűnöző, látjuk, hogy bűnöző, mégis szorítunk érte, mert dacára annak, hogy sok esetben fittyet hány a törvényre, megvan benne a betyárbecsület, a tisztesség és a szerettei iránti odaadása. Sly sármja pedig még mindig működik.

A Tulsa királya ráadásul odafigyel a részletekre is. Bizony, olyan jelenetek is beleférnek az egyébként nem túl hosszú epizódidőkbe (harminc-valahány percesek), mint például amelyben Dwightnak hitelkártyára van szüksége, ahhoz viszont személyi kell (ami 18 éve lejárt) vagy érvényes jogsi, amit újra le kell tenni.

Sheridanék tehát rászánják az időt az ilyen piszlicsárénak tűnő, de fontos momentumokra is, amiket adott esetben humorral vagy akár akcióval töltenek meg.

A Manfredi körül összegyűlő szimpatikus csapat is megér egy misét, köztük a fiatal, bűnös babérokra vágyó, de amúgy tiszta szívű sofőrrel, Tysonnal (Jay Will), a gandzsashop belassult vezetőjével, Bodhival (Martin Starr), a helyi bár laza főnökével, Mitch-csel (Garrett Hedlund) vagy egy múltbeli riválisával, az idegeskedő Armanddal (Max Casella), aki épp Tulsában próbál(t), új, tiszta életet kezdeni. Mindannyian szerethető figurák, akikért lehet izgulni, és kiváló kiegészítői a középpontban aktívkodó Dwightnak.

Talán csak annyi róható fel a Tulsa királyának, ha kukacoskodni szeretnénk, hogy a megszokott maffiasztorikhoz képest lazább hangvétel miatt kevésbé fajsúlyos és emlékezetes, mint a sheridani életmű korábbi remekei vagy az ismertebb zsánertársak. Ám ez senkit ne tántorítson el attól, hogy ráklikkeljen a repjeggyel rágyújtó Stallone-nal illusztrált Tulsa királya feliratra a SkyShowtime-on, mivel egy kifejezetten szerethető és két pofára zabálható kellemes kis darálnivalót hozott össze Taylor Sheridan és Terence Winter. A végére pedig még egy jó hír: mivel a Tulsa királya a Paramount Networkön 2022 legnézettebb kábeltévés tartalma lett, már novemberben berendelték a második évadot. Örülünk, Dwight? Örülünk!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk