KULT
A Rovatból

Jobban járnánk, ha inkább a séfek főznének, csak az lehet, hogy nem érdekelne senkit - Konyhafőnök VIP

Két hete tart az RTL főzős showműsora, de a versenyzők még mindig nem tudnak főzni?

Link másolása

Ha valaki csak úgy odakapcsol, a Konyhafőnök VIP egyik részére, és nincs tisztában a körülményekkel, mit lát?

Híres és nagyjából híres embereket, aki össze-vissza rohangálnak a konyhában. Szerencsétlenkednek, kapkodnak, sírnak, nyersen és ízetlenül tálalják az ételt.

Felmerül hát a kérdés: Biztos, hogy ez a verseny a gasztronómiáról szól? Biztos, hogy tudnak ezek főzni?

A választ pedig nem könnyű kibogozni. De itt egy showműsorról beszélünk, és ez a kulcsa mindennek.

Fontosabb az, hogy a néző szórakoztatva legyen, mint maga a gasztronómia. Fontos, hogy legyen feszültség, és fontos, hogy megteremtődjön a káosz, amit csak a legizgalmasabb egyéniségek élnek túl.

Olyan mély vízbe dobják a versenyzőket, amire sem lelkileg, sem technikailag nincsenek felkészülve. Nincs elég idejük, és nincs elég tudásuk még a feladatokhoz, így borítékolható, hogy szétesve fognak küzdeni, és rengetek hibát vétenek majd.

Ezt nekem nem esik jól nézni, de biztos, hogy sokan meg akkor nem követnék, ha csak szépen főzne mindenki... meg arra ott van a Paprika Tv.

Jelenleg az elődöntőknél járunk. A múlt héten Rácz Jenő piroskötényes csapata lett megizzasztva, és többek között olyan kulcsfigura is kipottyant a körből, mint Zámbó Krisztián. Csendesebb lesz nélküle a konyha, az tuti.

A tegnapi részben, ami szám szerint a 11. adás, Sárközi Ákos kékkötényesein volt a sor.

Mivel már külön csapatokba vannak sorolva az ember, a zsűri is elkezdett szemétkedni egymással.

A dedós beszólásokat most Ákos kapja, hiszen az ő emberei főznek, de meglepő módon nem főként Jenőtől, hanem inkább Fördős Zétől.

Értem Zé műsorvezetői szerepét ebben a játékban, de engem iszonyatosan idegesít, ahogy röhögve aláz mindenkit, és ahogy mosolyogva fröcsög. Szerencse, hogy Sárközi Ákos áll mellette, és hogy ő ennyire hiteles figura. Sokat tompít ezen az egész helyzeten. Ha kell bíztat, ha kell bírál, de mindig olyan higgadtan és értelmesen fogalmaz meg mindent, hogy öröm hallgatni.

Az első körben a csapat fele főz, és egészben kapják meg az állatokat a feladathoz. Hiszen ha főzni tudsz, akkor légy elsőosztályú hentes is. Nem igazán értek egyet...

Sajnálom a versenyzőket ezen a ponton, mert én sem szeretnék szárnyast kopasztani vagy halat pucolni. Főleg nem úgy, hogy előtte senki sem mutatja meg a technikát.

Szorcsik Viki zokog a fürjek felett, míg Ákos a segítségére nem siet, és Szandi is szanaszét maszatol egy akkor halat mint ő maga, és csak egy darab, éppen hogy elfogatható filét tud kivágni belőle. A többi kuka.

Egy brutális méretű halból egy tányérra való filét hoznak ki. Ez csak engem idegesít veszettül?

Nézem a sok szétdarabolt húst, a sok eldobált alapanyagot és forr a vérem. Egyáltalán nem tetszik az, hogy ekkora élelmiszerpazarlás szó nélkül marad.

A kész tálak még mindig nem túl esztétikusak, de azért van, akin már látni némi fejlődést.

A legjobb Németh Kristóf, aki a következő részben majd előnyhöz jut, a leggyengébb pedig ebben a fordulóban Gubik Petra, akinek még meg kell várnia a következő kört, és csak akkor derül ki, hogy marad-e vagy megy haza.

A következő kör azzal indul hogy Ákos főz. Istennek hála! Én ezt nézném tovább és még részletesebben. És ezek miatt a részek miatt bízom abban egy picit, hogy van valami értelme a szórakoztatáson túl a műsornak.

Talán azok az emberek, akiktől a magas gasztronómia távol áll, Ákos főzése közben közelebb kerülnek ahhoz, hogy mi az a konyhaMŰVÉSZET. És egy kicsit jobban megértik, hogy miért kerül egy top étteremben egy fogás többe, mint a menzás krumplis tészta.

Ákos nyilván csodát művel a csirkével és a karfiollal, és senkinek, esélye sincs lemásolni őt. De ez a feladat...

Kapkodás, fejetlenség megy megint ezerrel. Tényleg baromi nehéz lehet úgy nyugodtnak maradni, hogy szinte borítékolva van a bukás. És akik jól teljesítenek, azok sem tudnak igazán jó ételt a zsűri elé tenni, mert mondom még egyszer: lehetetlen a feladat!

A legjobb ezúttal Gyenesei Leila, a legrosszabb pedig az az Ollári (VV) Robi, aki végül az egész versenyt kénytelen befejezni.

Robi a nagy kapkodásban többször elesett, és semmit nem tudott jól elkészíteni, pedig ha eggyel komfortosabb körülmények között dolgozhatott volna, akkor biztosan tudott volna mutatni értékelhető ételt is, és nem önmaga paródiájává válik. De hát ez egy ilyen műsor...

Hogy ki nyer majd a végén? Németh Kristóf? Nagy Sanyi? Tóth Vera? Nem tudom...De nem biztos, hogy az, aki a legjobban főz. Inkább az, aki jobban fel tudja magát találni ebben a típusú játékban.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: