KULT
A Rovatból

Jobb, mint az eredeti! – Spielberg West Side Storyja megrázó és aktuális

Rómeó és Júlia New Yorkban, ötvenes évek, klasszikus musicalslágerek, tánc, utcai bandák, rivalizálás, szerelem és tragédia: van itt minden.
Szöllőskei Gábor - szmo.hu
2021. december 13.



Amikor anno híre jött, hogy Steven Spielberg új mozgóképes feldolgozást készít a West Side Storyból, a legtöbben csak vállat vontunk: hát jó, de minek? Hiszen az eredeti, Leonard Bernstein zenéivel és Stephen Sondheim dalszövegeivel megspékelt, 1957-es Broadway-darabból készült 1961-es filmváltozat már mindent elért, amit csak lehet: 11 Oscar-jelölésből 10-et díjra váltott (köztük a legjobb filmnek járót is), illetve 44 millió dolláros amerikai bevétele alapján kijelenthető, hogy a mozikasszák is szépen csilingeltek Robert Wise és Jerome Robbins filmjének vetítésein.

Avagy adott egy filmklasszikus, amihez 60 évvel később hozzányúlni mindennek tűnik, csak jó ötletnek nem, hiszen mi újat lehet hozzátenni, mi szükség megismételni azt, ami egyszer már működött, hogyan lehet jól kijönni ebből az egészből (negatív példa: Timur Bekmambetov 2016-os Ben Hurja).

Steven Spielberg mindenesetre úgy gondolta, itt az ideje, hogy rendezzen egy musicalt is, hiszen így is elég széles műfajskálán mozgó eddigi filmográfiájában ebből a zsánerből nem találunk bejegyzést.

Ki kell tehát pipálni ezt is, ehhez pedig a West Side Storynál keresve sem találhatna jobb alanyt. Ráadásul Spielberg nem igazán változtatott az eredeti összetevőkön sem, a felszínen nem modernizálta a darabot: továbbra is az ötvenes évek New Yorkjában járunk, továbbra is két fiatal utcai banda, a fehér Jetek és a Puerto Rico-i Cápák közti rivalizálás van terítéken, és természetesen e két etnikum egy-egy tagja szeret egymásba. Vagyis a premissza csupán egy mai technikával és látványvilággal felturbózott újranézést ígért, végre autentikus szereposztással. Hiszen a ’61-es darabban az orosz származású Natalie Wood játszotta a Puerto Rico-i Mariát, míg bátyját, Bernardót a görög felmenőkkel rendelkező George Chakiris. Ezúttal Spielbergék próbálták elkerülni a whitewashing (fehér színészek alakítanak más etnikumból származó karaktereket) vádját, Maria szerepét ezért a kolumbiai származású Rachel Zeglerre, Bernardóét a kubai gyökerű David Alvarezre, Anitáét pedig a Puerto Rico-i Ariana DeBose-ra osztották. Vagyis kapásból jó ponttal indult Spielberg verziója, és szerencsére az erények sora nem ért itt véget, kapunk meglepetést bőven.

Például a felismerést, hogy mennyire jól működik ez a film. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján lassan felkenik az utolsó kenetet a musical műfajára, és bár továbbra is készülnek darabok (idén kifejezetten sok: a West Side Story mellett In the Heights – New York peremén, Kedves Evan Hansen, tick, tick… Boom!, Annette stb.), illetve anyagilag is sikeres darabok is kigördültek Hollywoodból az utóbbi 10 évben (pl. A nyomorultak, Kaliforniai álom, A legnagyobb showman), azért a mozik közönsége már nem úgy reagál a legváratlanabb pillanatokban dalra fakadó és táncra perdülő szereplőkre, mint régen, az aranykorban.

Spielberg pedig minderre fittyet hányva, nagy költségvetésből (kb. 100 millió dollárból) festett a vásznakra egy ízig-vérig klasszikus musicalt, ami modern kiállítása dacára a régi időket idézi, mégis mai felfogású.

Az pedig az eredeti darab szerzőit dicséri, és jelen társadalmunk szégyenére válik, hogy művük még ma is rendkívül aktuális. A korábbi változatokat nem ismerők például könnyedén azt hihetnék, hogy a Jetek közé bekerülni próbáló, magát fiúként definiáló lány, Anybodys (Iris Menas) karakterét a mai kor elvárásainak eleget téve Spielbergék erőszakolták bele a cselekménybe, noha ez tévedés, a figura ugyanis már az eredeti színpadi műben, valamint a ’61-es filmben is szerepelt (utóbbiban Susan Oakes játszotta)…

Az új West Side Story tehát valóban nem tesz hozzá sokat az eredetihez, mégis az év egyik legjobb filmélményével gazdagít minket, nézőket, mivel egyszerre színpompás, nagyívű, érzelmes, vicces és megrázó. Valódi csemege a szemnek, hiszen csodás díszletekben még csodásabb tánckoreográfiák tarkítják a bandák acsarkodásának, illetve Tony és Maria szerelmének sztoriját. A slágerek pedig a slágerek: Bernstein és Sondheim örökzöld dalai, amelyeket jól ismerünk és szeretünk, Spielberg érzelmekkel csurig töltött változatában pedig könnyes szemmel hallgatunk, hiszen minden pont a megfelelő időben csendül fel, kiváltva a megfelelő hatást. A Tonight, az America, az I Feel Pretty, a Maria, nem utolsósorban pedig a Somewhere mind ismerősen csengenek majd azok számára is, akik esetleg nem látták a korábbi verziót. Az utóbbit egyébként Spielbergnél a 90 éves Rita Moreno adja elő, aki 1961-ben még Anita karakterét játszotta. Kapott is érte egy Oscar-díjat a legjobb mellékszereplőnő kategóriában, és nem lenne meglepő, ha 2022-ben is kijárna neki egy nomináció, csak most Valentina szerepéért.

Mindent összevetve az új West Side Story talán még jobban is működik, mint a hatvan évvel ezelőtti film, erősebb a hatása és (sajnos) aktuálisabb, mint valaha.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET: