KULT
A Rovatból

Jákob Zoli az eddigi legszimpatikusabb Nagy Ő – kritika

Jákob Zoltán kedves és humoros, a vagyonán túl is bőven tud mit adni egy hölgynek – kérdés, ki az a jelentkezők közül, akit a többi is érdekel.


Jákob Zoltán az első olyan Nagy Ő a műsor hazai történetében, akiről korábban sosem hallottam, vagy ha igen, nem lépte át az ingerküszöbömet. Ez annyiból jó, hogy előítéletektől mentesen tudtam leülni a tévé elé.

Oké, ez nem teljesen igaz, hiszen az ember nyilván gondol valamit az értékrendje alapján az efféle műsorokról, különösen, ha feldolgozatlan komplexusai vannak, de azért mégsem úgy kezdtem el nézni a műsort, hogy zsigeri érzéseim vannak a főszereplővel kapcsolatban.

Persze az ember hajlamos nem szeretni a nagyon gazdag és nagyon sikeres pasikat, de be kell vallanom, Jákob Zoltán nekem kellemes csalódást jelentett. Ő nem az a rámenős, lehengerlő macsó, amilyen Árpa Attila vagy akár Noszály Sándor volt.

Nem értek egyet azokkal a kommentelőkkel, akik szerint, ha nem lenne pénze, Jákobot bottal sem piszkálnák a nők. Tapasztalatom szerint nagyon sok hölgynek – a kifejezetten dekoratívaknak is – imponál, ha egy férfi kedves és jó a humora, márpedig a körömmilliárdos az eddigi benyomásaim alapján ilyen.

Nyilván a pénz sem hátrány, de az sem mindegy, valaki hogy viseli a vagyont, erőlködés nélkül, stílusosan, vagy úgy, mint Győzike.

És persze azt se feledjük, hogy Jákob nulláról indulva építette fel magát, ami azt sugallja, hogy nem hülye.

Jákob vagyonának persze van jelentősége, nyilván nem taposnák egymást a feleségjelöltek egy matek-fizika tanárért vagy egy bolti eladóért. De semmi esetre sem a pénz az egyetlen pozitívum, amit elmondhatunk Jákobról. Egyszer kísérletképpen beépíthetnék a műsorba, hogy a Nagy Ő bevallja a lányoknak: tönkrement, mindenét elvesztette. Kíváncsi lennék, kik maradnának.

A műsorvezető ismét Lékai-Kiss Ramóna, aki immár a stabil műsorvezetők közé tartozik, lehet rá építeni, profin hozza, amit kell.

A versenyzők száma évről évre változik, idén 17 hölgy költözött be Jákob Zoli kastélyába, hogy megmérkőzzön a férfi kegyeiért. A műsor jelentős része azzal telt, hogy ők megérkeznek, bemutatkoznak.

A hölgyek igyekeztek már a belépőjükkel nagy hatást tenni a Nagy Őre, és nem azok döntöttek jól, akik luxusautón érkeztek, ebben a műsorban egy Ferrari nem számít különlegesnek.

Mindjárt a műsor elején megjelent az égen egy helikopter. A pilótaülésben egy hölgy ült, bár landolás után nem ő szállt ki.

Rögtön gondoltam is magamban, bármennyire dekoratív is az elsőként érkező Emőke, engem jobban érdekelne a pilóta.

Na persze hamar kiderült, hogy megérzéseim jók voltak, a pilóta is versenyző, a neve Zsuzsa. Azért egy helikoptert vezető csaj az nagyon vagány. Zolinál is erős plusz pontot jelentett.

Vicces momentum volt, hogy Emőke úgy köszöntötte Zsuzsit, mint aki ott látja először, pedig mint láttuk, egy helikopteren érkeztek.

Akadt jelentkező, aki az egész családot magával hozta, anyut, aput és a kislányát. Titkon vártam, hátha feltűnik a férj is, de ez szerencsére nem történt meg. Az apuka kissé régimódian Jákob Zolira bízta a lányát és előre áldását adta az esetleges frigyre.

A kislány is megkérte, hogy Zoli vigyázzon az anyukájára.

Nevezzetek öregnek és vaskalaposnak, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy bölcs döntés volt belevonni ebbe a gyereket.

Nem tudom, mennyit ért meg az egészből. Felfogta, hogy ennek a játéknak akár az is lehet a vége, hogy az aranyos, szakállas bácsi lesz az új apukája?

Igaz, a magyar Nagy Ő történetében még nem született igazi párkapcsolat a műsorból, de külföldön volt rá példa, szóval semmit sem lehet kizárni. Hozzáteszem, Zoli nagyszerűen megtalálta a hangot a kislánnyal, ami Bettinának nagyon imponált.

Egyébként közel sem Bettina volt a leganakronisztikusabb szereplő. A kétes címért versenyben van a 20 éves Nati, akit félmeztelen férfiak cipeltek be díszes hordágyon – és beszédmodoráról nekem valamiért folyamatosan Kiszel Tünde jut eszembe –, illetve Zoé, aki saját állítása szerint a Romanov család leszármazottja és társalkodónő, valamint londiner kíséretében érkezett.

Vivien kakukktojás abból a szempontból, hogy ő korábban már randizgatott Zolival, amit a csajok persze nem hittek el neki – pedig hát egy ilyen blöfföt roppant könnyű volna tesztelni, csak meg kell kérdezni Zolit. Ez azonban senkinek nem jutott eszébe.

A nyers, szókimondó cukrász, Edina szerepe egyértelmű, ő a balhéfaktor. Olyan személyiség, aki minden harmadik mondatával belegyalogol valakibe, mert kendőzetlen őszinteséggel kimondja, amit gondol, és mindig száz százalékban meg van győződve az igazáról.

Számomra az egyik legszimpatikusabb versenyző Csenge, aki busszal érkezett.

A Nagy Ő is értékelte a gesztust, úgy véli, Csengének nem a Ferrari kell, hanem tényleg az emberre kíváncsi.

A hölgyeket legjobban talán a menyasszonyi ruhában érkező, és – a többiekhez képest – idősebb Adél akasztotta ki, de Zolira sem tett jó benyomást ez a fajta rámenősség. Nekem a tatarozott arc sem jön be amúgy, de Zoli erről nem nyilatkozott.

Színfolt a nigériai-magyar-amerikai stewardess, Mariah Mama, aki igazi energiabomba, de kissé túl is tolja a pörgést. Amint kettesben maradtak, beült Zoli ölébe, éz első este végére eljutott oda, hogy szívesen szülne babát Zolinak.

Meglepő fordulat volt, amikor az egyik luxusautóból Rubint Réka szállt ki. Aztán némi lebegtetés után persze kiderült, hogy nem ment szét a Schorbert-házaspár, Réka egy barátnőjét hozta el Zolinak.

Érdekes még Virág szerepeltetése. Ő már Árpa Attila kegyeiért is versengett, ő volt az, aki tavaly bikiniben érkezett és Árpára bízta, hogy válasszon neki ruhát. Nem tűnik bonyolult léleknek. Jákob Zoli meg is jegyezte:

„Ha összejövök vele, remélem, jövőre már nem jön vissza.”

Rögtön az első adásban beindultak a cicaharcok, különösen Edina és Nati szeret beleszállni másokba, de senkit nem kell félteni. Legfeljebb szegény Zolit, akit néha szó szerint szétszednek ezek a nők. Mint megtudtuk, hamarosan két hölgynek távoznia is kell – bevallom, nekem nem okozna nehézséget szűkíteni a mezőnyt, feltéve, hogy a szerkesztők nem szólnak bele. Na persze, én már réges-rég megtaláltam a Nagy Őmet, úgyhogy ez nem az én problémám. De Zolin azt láttam, hogy a nagyon nyomulós hölgyek kevésbé jönnek be neki, és az sem hatja meg, ha adott esetben egy szereplő bugyi nélkül érkezik.

Van új elem is, a hazatérés kulcsa, amiről egyelőre nem árulták el, mi a szerepe. Azt sejtem, ez afféle védettséget jelent majd. A hölgyek közül volt, aki azt mondta, inkább nem szeretné megkapni, mert nem tudni, mivel jár. Erika mindenesetre örült neki, hogy Zoli neki adta.

Összességében szórakoztató volt az első epizód, bár a csajok civakodása közben azért voltak facepalm pillanatok. Jákob Zoltán nekem az eddigiek alapján kifejezetten szimpatikus, megkockáztatom, a legszimpatikusabb Nagy Ő, akit eddig láttam, Molnár Aniktó is beleértve. Hogy morális szempontból mennyire elfogadható egy ilyen műsor… Én úgy vagyok ezzel, hogy az életben is vannak emberek, akiknek nem értek egyet a döntéseivel, de a saját életével mindenki azt csinál, amit akar.

Ebbe az is beletartozik, hogy mindenkinek joga van csatornát váltani, ha valami nem tetszik.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk