KULT
A Rovatból

Honnan tudod, ölt-e a gyereked, és meddig mész el érte? – Jacob védelmében

Izgalmas sorozatot ajánlunk Chris Evansszel a főszerepben, melyben egy ügyész fiát iskolatársa meggyilkolásával vádolják.


2012-ben jelent meg William Landay Defending Jacob című regénye Amerikában, majd 2013-ban nálunk is, Jacob védelmében címmel. A krimi egy egyszerű, de ütős alapötletre épül, s ennek nyomán - nem a pontos történetet lemásolva - készült el az Apple TV+ sorozata idén. Óriási a verseny, rengeteg sorozat készül és sikkad el, ennek viszont pont nem kéne, mert izgalmas morális kérdéseket vet fel, meg amúgy is, elég izgalmas ahhoz, hogy végignézzük a miniszériát.

A történet szerint Andy Barber (Chris Evans, akit nagy örömmel láttunk egy komoly, drámai szerepben) helyettes kerületi ügyész boldog családi életet él, ami olyan, mint a sokak által vágyott amerikai álom: van egy jó kis kertvárosi háza, egy szép felesége meg egy helyes tinédzser fia.

Ez az álomszerű kép azonban egyetlen pillanat alatt válik puszta emlékké, amikor egy napon sokkoló bűncselekmény rázza meg a New England-i kisváros lakosságát: egy tizennégy éves fiút holtan találnak egy parkban. Három mellkasi seb tanúskodik a gyilkos eltökéltségéről. Barber tudja, hogy a halott fiú, Ben Rifkin a fia, Jacob osztálytársa, mégsem adja vissza az ügyet.

Még azután sem, hogy egy kést talál a fia szobájában - csak akkor lép vissza a nyomozásból, amikor már kénytelen lesz, mert egyetlen bizonyítékot találnak a tett helyszínén: Jacob ujjlenyomatát a halott fiú pulóverén.

Innentől még jobban bedurvulnak az események: Jacobot letartóztatják, ügyvédet kap, az állam felnőttként jár el vele, az apja ugyan tud neki segíteni az ügyben, de nem ő védi a bíróságon.

Hamarosan már olyan fogalmakról lesz szó, mint gyilkos gén, szociopata személyiségjegyek, empátiahiány, miközben a sorozatban a Jacobot játszó, az Az című Stephen King-horrorból ismert Jaeden Martell végtelenül szimpatikus arcáról nem tudjuk leolvasni a valódi érzelmeit. Nem tudni, csak egy introvertált, nárcisztikus gyerek-e, aki örül, ha róla van szó az interneten, vagy egy bullyingolt fiú, aki bosszút állt a zaklatóján (a regénynek ezt a szálát véleményem szerint szándékosan hanyagolták el az alkotók, mert Columbine után talán nem akartak újabb ötletet adni az amerikai iskolákban verbálisan-fizikailag bántalmazott fiatalok százezreinek).

Pedig aki kicsit is beleásta magát a témába, tudja, hogy a Columbine-i tettesek egyikének anyja, a Napsugaram című könyv szerzője bevallása szerint szeretetben nevelte gyermekét, s az utolsó pillanatban sem sejtette róla, mire készül. Ezzel nem azt mondom, hogy a történetben Jacob a gyilkos, csak azt, hogy

a sztori azért jól kitalált, mert egy nehezen kiismerhető, titkokkal és sok saját szenvedéssel és szenvedéllyel teli korosztályt helyez a középpontjába: a tinédzsert.

Inkább a szülői oldalon van a hangsúly, s azon, hogy Jacob kiismerhetetlen. Ezt a sejtelmes szálat húzza végig a sorozat, s nagyon jól teszi, mert a feszültség az utolsó előtti részre már tényleg a végletekig fokozódik. Adaptációs szempontokból egyébként érdemes összehasonlítani a magát eléggé olvastató regényt az igényes sorozattal, mert szinte minden történetszálnál érezzük, miért változtattak a regényhez képest az alkotók.

Az egyetlen nagy kérdőjel a széria utolsó nagyjelenete s ami utána következik. Hiányérzetünk lehet így is, vagy úgy is, de mivel mindenképpen spoilerezném, ha lelőném a lezárást, nem teszem. Én így is elégedett voltam a végével, mert sok kérdést hagyott nyitva.

A legnagyobb kérdés természetesen az, meddig mész el a gyerekedért. A poklon és még azon is túl? Honnan tudod, hogy bűnös-e vagy sem? Mit számítanak a gyerekkori emlékek és mit az anyai intuíciók? Számos fontos erkölcsi kérdést vet fel a Jacob védelmében, nagyszerű színészi alakításokkal és izgalmas sztorival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk