„A párizsi koncertünk előtt két órával égett le a Notre-Dame” – Ivan & The Parazol interjú
– Most is épp egy európai turnéról jöttök. Hogy ment a korábbiakkal összevetve?
Iván: Nagyon jól sikerült, az amszterdami Paradisóban például már 100 feletti embernek játszottunk, amire elég büszkék vagyunk. Hollandiára eleve különösen koncentrálunk, rendszeresen járunk oda koncertezni, és a harmadiktól kezdve a lemezeinket is mind kiadták ott. Szerintem ebbe az országba tettük eddig a legtöbb munkát külföldön. A német dátumokra és a londoni bulira is szívesen emlékszünk vissza.
Párizsban először léptünk fel, ezt az estét sajnos beárnyékolta kissé, hogy két órával a koncert előtt égett le a Notre-Dame. Így tehát a helyszínen nézhettük a hatalmas tüzet, én még az RTL Híradóban is benne voltam.
Ettől függetlenül jó koncertet adtunk, de azért érezhető volt a hangulaton – és valószínűleg a nézőszámon is –, mi történt.
– Az új albumot a világ egyik leghíresebb stúdiójában, a Los Angeles-i EastWestben vettétek fel. Miben lett más ettől, mint a korábbiak?
Máté: Nem az volt a célunk, hogy feltétlenül amerikai stúdió legyen, inkább csak abban voltunk biztosak, hogy szeretnénk valahogy előrelépni ezen a téren a korábbi munkamódszerünkhöz képest. Végül a New York-i – egyébként magyar származású – szervezőnkön keresztül sikerült időpontot foglalni az EastWestbe.
Nyilván egy ilyen stúdió felszereltségét felesleges részletezni, ahogy az ott dolgozók profizmusát és hozzáállását is. Emellett biztos vagyok benne, hogy a Los Angeles-i hangulat és életérzés is erősen rányomta a bélyegét az anyagra.
Iván: Nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel, a 10 dalból koncerten is minimum 8-9 jól működik. Emiatt talán minden eddiginél nehezebb dolgunk lesz azon a téren, mit tartsunk műsoron és mit szelektáljunk ki.
– El tudnátok képzelni egy olyan visszautasíthatatlan ajánlatot, aminek hatására külföldre költöztök?
Iván: Európában még csak-csak, de Amerika esetén már annyira messze kerülnénk az itthoni közegtől, ami semmiképp nem volna szerencsés. Biztos van olyan ajánlat, amin elgondolkodnánk, de a magyarországi bázisunkat nagyon nehezen tudnánk itthagyni.
A hazai piac abból a szempontból egészen egyedülálló, hogy milyen összetartó, hűséges közönsége alakulhat ki egyes zenekaroknak, akár évtizedeket átívelően. Ezt meg kell becsülni.
– A magyar dalszövegekkel hogy álltok mostanában?
Iván: Mi már egészen az elején, 2011-12 környékén is adtunk ki magyar nyelvű dalt, ez volt a Jól áll nekem az élet, szóval sosem zárkóztunk el ettől. Azóta beépült a programba a Ha megnyitod a szíved, az Add a kezed, és még néhány másik is. Bár a hangsúly persze továbbra is az angol szövegeken van, de szerintem valamilyen formában egy magyar nyelvű nagylemez is érik most már belátható időn belül.
Máté: Egyébként külföldön is bárhol lépünk fel, egy-két magyar számot be szoktunk csempészni a programba, már csak a kuriózumjellege miatt is. És azt vesszük észre, hogy működik – sokszor a szöveg megértése nélkül is lejön nekik, miről szól az adott dal.
– Hogy fog kinézni a következő pár hónapotok?
Iván: A lemezbemutatót az Akváriumban tartjuk május 3-án, ennek az lesz a különlegessége, hogy az album összes dalát eljátsszuk pontosan abban a sorrendben, ahogy rákerültek. Ilyen alkalomból nem lesz több. Utána pedig őrületes hajtás kezdődik, próbáljuk átlendíteni pozitívba a pénzügyi mérlegünket a dupla mínuszból. (nevet)
Máté: Igen, azt látni kell, hogy ez az egész amerikai stúdiózós kaland hatalmas vállalás volt részünkről. Egyáltalán nem arról van szó, hogy az egészet kiráztuk a zsebünkből. A holland kiadó csak a promóciós költségeket fedezte, minden mást, tehát a kiutazást, lakhatást, és persze magát a stúdióidőt saját kasszából kellett állnunk.
Iván: Szerencsére erős szezonunk lesz, megyünk Amerikába és Oroszországba is, itthon pedig a fesztiválok mellett a Whitesnake társaságában léphetünk fel a Barba Negra Trackben, ami nagyon menő. Augusztus végéig folyamatosan úton leszünk, Kapolcstól San Diegóig tart majd a nyár íve.